1. U R Á N OS.
Uranos megszemélyesítője az égnek, a mint ezt a régiek a már kifejtett módon érzékileg felfogták. A leg
régibb görög költők előadása szerint ő az első isten
nemzedék törzsatyja. Műveikből tudjuk, hogy Caia, a föld, hozta a világra, s azután maga is egybekelt vele.
Ebből a házasságból származtak a Titánok, a Hekaton- cheirek és a Kyklopsok.
A Titánok, a kiket atyjuk után Uranidáknak is neveztek, hatan valán ak : Koios, Kreios, Hyperion, lapá
tos, Okeanos és Kronos. Volt hat nőtestvérük is: Theia, Rhea, Mnemosyne, Phoibe, Thetys és Themis. Ezen isten
ségek mint férfias és nőies erők párosítva, a természet
nek azon őserőit jelképezik, melyek a nép hite szerint a világ keletkezésében közreműködtek.
A Hekatoncheirek, vagyis százkezú lények, hárman valának: Kottos, Briareos és Gyges vagy Gyes. Képviselői a tengeri hullámok borzasztó erejének, mely mint a földrengés, úgy rázza meg a partokat.
A Kyklopsok, névszerint Brontes, a mennydörgés, Steropes, a villám, és Arges, a villogó, óriás lények, homlokuk közepén egyetlen lángoló szemmel; m eg
személyesítői a viharos felhőknek, melyekből villogó és gyújtó villám röppen ki, hogy megdörrentse a levegőt.
Minthogy a tűzhányó hegyek kitörései és az égi zivata
rok között hasonlóságot találtak, azért a Kyklopsok
lak-Petiscus-Geréb : Az Olympos. 2
18 I. A z istenek sz á rm a zá sa (T h eogon ia).
helyét a túzokádó hegyekbe, nevezetesen a siciliai Aetnába helyezték, a hol őket Hephaistos legényei gyanánt, villá
mok kovácsolásával foglalkozva képzelték.
Mivel mindezen emberfölötti lények a legborzasz-•/ O több természeti erőknek valának jelképei, azért rettene
tes óriások gyanánt ábrázolták. A költői mythosz hagyo
mánya szerint maga Uranos is féltette tőlük uralmát;
ezért letaszította őket a Tartarosba és itt börtönbe zárta. De felesége, Gaia, nagyon szivére vette fiainak szomorú sorsát; egyiknek, Kronosnak, saját kezével készített érczsarlót adott, s ezzel ő halálosan m egsebesí
tette atyját; majd kiszabadította az alvilági börtönből testvéreit, a kik atyjuk bukása után egybekeltek nőtest
véreikkel, s egy nagyszámú istencsaládot alapítottak.
Még nagyobb lett ez a család azáltal, hogy az Uranos sebéből fakadó vércseppek életet adtak a Gigasoknak, e sárkánylábú óriásoknak, továbbá a kőrisfa nymphái- nak (mert kőrisfából készültek a lándzsák) és a bosszúló szellemeknek, az Erinyseknek (latinul Furiáfc). Hárman valának ezek: Tisiphone, Megaira és Alekto, kik eredeti
leg az apagyilkosokat üldözték és a bosszúnak borzal
mas kínjaival halálra gyötörték.
Mindezen isteni lények a görögöknek csak m ytholo- giájába tartoztak; vallási tiszteletben csupán az Erinysek részesültek, a kiket például az athéniek tőlük való félel
mükben Eumenidák (jóakarók) neve alatt imádták és ezen nevük alatt mutattak be nekik áldozatokat. A ró
maiak más daemonokban, az úgynevezett Lárvákban hittek, a kik még a halottakat sem hagyják nyugton, ha nem mutattak be nevükben engesztelő áldozatokat.
A görögöknek és rómaiaknak ilyen emberfölötti lények
ben való hite bizonyítja, hogy m ennyire féltek az égnek igazságos bosszújától.
Az Uranidák istencsaládjában látjuk megtestesülve az égi erőknek képzetét, a mint teremtő és romboló erővel hatnak a létre. Uranos a teremtő erő, viszont a föld (Gaia) fogadja magába a termékenyítő meleg esőt.
2. K ron os. 19
2. K R O N O S .
Kronos, az érlelő Idő vagy a Teremtő, Uranos egyik fia. Atyjának bukása után ő vette át az uralmat és egybekelt nőtestvérével, Rheáxal. E házasságból hat gyermek származott, három leány: Hestia, Demeter és Héra, három fiú: Hades, Poseidon és Zeas. Kronosnak a szülök megjövendölték, hogy ép úgy fogja őt meg
fosztani trónjától egyik fia, a mint azt ő tette Uranossal;
ezért hát fölfalta öt idősebb gyermekét. Midőn azonban Rhea Zeust, hatodik és valamennyi közt legtökéletesebb gyermekét megszülte, úgy mentette meg az apai düh elől, hogy férjének egy csecsemő módjára bepólyázott követ adott, melyet ez abban a hitben nyelt le, hogy már most legifjabb gyermekét is megölte.
Mialatt így Rhea férjét elámítottá, újszülött fiát Kréta szigetére vitette, s ott a Dikte hegy barlangjában rejtette el. Az erdei állatok a nymphákkal együtt vállal
ták el a feladatot, hogy az isteni csecsemőt ápolják.
Méhek vittek neki m ézet; egy óriási sas hordta az am- bróziáf, és Amaltheia, a kecske, szoptatta. Nehogy pedig Kronos a csecsemő kiabálását meghallhassa, a Kuretesek- nek, Rhea szolgáinak kellett a csecsemőt gondozni, körülötte lármázva tánczolni s nőtestvéreikkel együtt pajzsaikkal szüntelenül zajt kelteni. A hagyomány szerint hasonló szokások uralkodtak az ókorban, ha titokza
tos természeti erőknek káros hatását akarták ellen
súlyozni, így nyáron a rekkenő melegben, szintúgy holdfogyatkozáskor; s ha még újabb időben is dívtak ilyen szokások Kis-Ázsiában, emlékezzünk meg, hogy nem nagyon régen még nálunk is harangoztak zivata
ros időben a falvakban a villámütések elhárítása végett.
Midőn Zeus fölserdült, anyjával szövetkezve kény
szerítette atyját, hogy a fölfalt öt idősebb testvért magá
ból kiadja. Zeus erre testvéreitől támogatva atyját letaszí
totta a trónról, melyet most önmaga foglalt e l ; s e í volt az istenek hosszú és rettenetes küzdelmének az oka.
Mert ezzel a trónváltozással a Titánok, Uranos fiai, nem voltak megelégedve. Föllázadtak Zeus ellen, s habár
20 I. A z isten ek szá rm a z á sa IT heogonia).
a jobbak közülük Zeusnak állottak pártjára, mégis sok idő telt el, m ig az Uranidák és Kronidák véres küzdel
mének vége szakadt. A m ythosz szerint e borzasztó harcznak színhelye Thessalia vala. Görögországnak leg
magasabb hegyén, az O l y m p o s - o n foglaltak állást Zeus és társai; első sorban Okeanos leánya, Styx, továbbá négy hatalmas gyermeke: Zelos (a hév), Nike (a győze
lem), Kratos (az erő) és Bia (a z' erőszak). Hűségéért Zeus istennővé tette a S tyxet, s ő reá esküdtek ezentúl a halhatatlanok. Ezekkel szemben az 0 1 h r y s-on állot
tak a Titánok Iapetos vezérlete alatt, s már-már
kivív-1. Zeus küzdelm e a Titánokkal.
(Részlet a pergam oni oltárról, Tondeurtől restaurálva.)
ták a győzelmet, midőn Zeus szorongatott helyzetében fölszabadította alvilági börtönükből a Hekatoncheireket és a K yklopsokat; ezek magukkal hozták rémes fegyve
reiket, a villámot, a mennydörgést, a földrengés borzasztó erejét. Köröskörül már mindent fölemésztett a tűz;
végre sikerült Zeusnak ellenfelei fölé kerekedni. Óriási szikladarabokkal zúzták őket össze a Hekatoncheirek, s azóta aléltan fekszenek lánczokban a Tartaros mélyében.
Hades sötét birodalmában érczfalak veszik őket körül, és Hekate őrzi börtönük ajtaját. — Még Ty^Jiaal vagy Typhoeust is (egy Gaiatól és Tartarostól származó rette
netes szörnyet, kinek ellenállhatatlan ereje volt és
lihe-2. K ronos. 21
gése pusztító orkánhoz hasonlított) leterítették Zeusnak villámcsapásai, s örökre a Tartaros lakója lett.
Sok költő énekelt e küzdelmekről, kivált Herakles segélyéről, melyet az Olympos védelmében és az ellenség legyőzésében kifejtett.
Kronos tulajdonkép a természetnek érlelő ereje, mely aratásig tart. A termést azután behordják, de idő
vel ismét fölem észtik; mindazonáltal az ősi titáni, termé
szeti erők segítségével, s ugyanezen erőkkel folytonos küzdelemben és folytonos fejlődésben ismét napvilágra jő. A természeti erő e működését semmiféle hatalom
sem m isítő természeti erőknek harczából kikerülő maga
sabb világrendet így érzékítették meg a görögök az istenek harczában, melyből a régibb és hatalmasabb istenekkel szemben egy újabb és tökéletesebb isten
nemzedék győzelmesen kerül ki.
Zeusnak születéséről és csecsemő-korának titkos ápolásáról szóló monda leginkább K r é t a szigetén fej
22 1. A z istenek szá rm a zá sa ( T heogonia].
egész terjedelm ében nem tekinthetjük a vallás lén yeges részének. Szobrászok is feldolgozták e tárgyat híres m ü
veikben, m elyek ném elyike fönm aradt és m éltó bám ula
tot kelt a küzdelem fenséges ábrázolása által.
3. RHEA (KYBELE).
Rhea Kronosnak neje, Hadesnek, Poseidonnak, Zeus
nak, meg Hestiának, Demeternek és Hérának az anyja.
Más istenek tiszteletével szemben az övé hátraszorult, s ez okozta, hogy ünnepei már a legrégibb időben egybe
olvadtak Kybelenek, ezen eredetileg kisázsiai istennőnek ünnepeivel. Mint az egész ujabb isten-nemzedéknek anyja, távoleső hegyekben lakik. Erdei vadaktól, főleg párdu- czoktól és oroszlánoktól környezve képzelték el trónján az őserdők vadonjaiban, s hivei, mint a természet anyját, vad és izgató szertartásokkal ünnepelték. Főleg a p h r v -g i a i a k, Kis-Ázsiának e ré-gi és müveit népe fejlesztette ki Rhea-Kybele tiszteletét. Nem csupán az istenanyát látták benne, hanem a föld- és szőllőm úvelés megteremtő
jét, valamint az első városalapítót és várépítőt is. Ezért díszíti oromfalhoz hasonló korona a fejét.
Számos monda terjedt el erről az istennőről. Rhea nevén Uranosnak és Gaiának, az égnek és földnek a leánya, Kybele nevén pedig egy phrygiai fejedelemnek, Maionnak a gyermeke, ki őt mindjárt születése után haragjában, hogy nem fiúnak született, a hegyek közé tétette ki, s itt vadállatok emlőin táplálkozott, mig pásztorok rá nem akadtak és föl nem nevelték. Szép
ségéért és okosságáért az egész nép kedvencze le tt; midőn azonban a fiatal Attissal egybekelt, atyja, Maion, a ki őt felismerte és visszafogadta vala, olyan nagy haragra gerjedt, hogy Attist megölette. Kybelét kedvese halála csaknem megőrjítette; kereste a magányt, és legszíve
sebben fenyőfa alatt tartózkodott, mert azt hitte, hogy kedvese azzá változott. Visszavonultságában a monda szerint egy sajátságos kézi dobot, továbbá czimbalmot és fuvolát talált föl, s ezeknek lármás zenéje mellett járta be őrjöngő állapotában á szomszéd országokat
Marsyasnak, a szilénnek kíséretében. A hegyeken kóbo
rolva megszelídítette az erős és szilaj oroszlánt. Főleg a fenyő volt neki szentelve, meg az ibolya, a tavasz hirdetője, mely a monda szerint az istennő megölt kedvesének a véréből fakadt.
Rhea-Kybelének istentisztelete a kisázsiai népek sok sajátosságát tünteti föl: vad ordítások között, nappal izgató zenével, éjjel lángoló fáklyafény mellett barangol
tak be papjai és lelkes hívei erdőket és- hegyeket; sőt annyira fokozódott mámoruk, hogy az istennő tiszteletére megsebezték és megcsonkították magukat, azon fájdalom emlékére, melyet Rhea akkor érzett, midőn szeretett gyermekeit saját atyjuk falta föl; — de meg Kybele bánatának az emlékére is, a melybe Attisnak halála merítette.
Tisztelete, mely később teljesen a Dionysos tiszte
letével olvadt egybe, első sorban Kis-Ázsiában terjedt el.
Phrygiában, Pessinus mellett mutattak egy barlangot;
ez volt az istennő legrégibb szentélye.
Rómában a Megalesia ünnepe volt neki szentelve, melyen csak asszonyok vehettek részt. De mivel az ünnep kicsapongó jellem e a rómaiak istentiszteleti fogal
maival éles ellentétben állott, azért később tilos volt azt a rómaiaknak személyesen m egülniök; helyettük phry- giaiak járták be ordítva a várost, s alamizsnakérés köz
ben mindenféle varázslattal mulattatták a népet.
3. Rhea [ KgbeleJ. 23
II.