Az iskolai és iskolán kívüli zenei nevelés közötti szakadék oka a tanárok

Az általános iskola alsó tagozatos osztályaiban tanító pedagógusok szerint nem érzékelhető különbség az iskolai zene és az iskolán kívüli zene megítélése között. A tanulók ebben az életkorban minden tantárgy iránt érdeklődnek. Azonban a felső tagozaton és a gimnáziumban tevékenykedő tanárok már nyíltan alátámasztották a két világ megítélése közti éles ellentétet a tanulók körében.

Az iskolai zeneoktatás folyamatos értékcsökkenését egyes tanárok a társadalmi hatásokkal

− köztük a könnyűzene térnyerésével – hozták összefüggésbe. Sok tanuló közömbösséget mutat az énekórák iránt, ugyanakkor számos esetben igénylik az ő általuk preferált zenék, könnyűzenei slágerek hallgatását.

,,A rádióban csak olyan zenék mennek, amiből jó pénzt lehet csinálni. Ráadásul a mai zenének egy jó része olyan, amit otthon számítógépen én is megtudnék csinálni.

Sokszor felszokott jönni a tanulók részéről, hogy miért nem olyan zenét hallgatunk, amit otthon is szoktak hallgatni.” (35 éves, általános iskolai énektanár)

,,A média. Amit nyomnak a rádiókban, amit a közmédia sugároz, azt mindenki hallgatja. Úgy érzem, amikor a köztévé komolyzenei tehetségkutatót hirdetett meg a műsorában, érezni lehetett a komolyzene presztízsének növekedését a társadalomban.

Sajnos Kodály halálát követően ez elmaradt és az emberek azt hallgatják, azt fogyasztják, amit a médián keresztül kapnak. A komolyzenének nincs pénze, nem annyi, mint a pop zenének, ezt nem hallgatja senki.” (30 éves általános iskolában tanító énektanár)

,,A könnyűzene. A szakadék abból fakad, hogy a könnyűzenéhez könnyen hozzájutnak a tanulók, az folyik a rádióból és a boltokban is. Csak úgy ömlik rájuk, ha akarják, ha nem. Ha egy boltba bemegyünk a ’selejtet’ hallani. Nagyon boldog lennék, ha legalább az orvosi rendelőkben vagy a nagyobb bevásárlóközpontokban komolyzene szólna.

Nem hinném, hogy azért nem menne oda soha senki, mert komolyzene hallani.

Amennyiben komolyzenei ,,slágerszámokat” játszanának be, mint például a Bolero vagy a Traviata Brindisi nem lenne probléma, úgy vélem meg lehetne találni azokat a zenéket, amire az emberek felfigyelnének.” (43 éves gimnáziumi énektanárnő)

Az interjúalanyok nyilatkozatai rámutatnak arra, hogy sok tanuló elutasítja az iskolai ének-zenét, részben a komolyzene miatt. A megkérdezett pedagógusok elmondása alapján a tanulók többsége szerint a ,,jó zene” csak könnyűzene lehet. Ezzel szemben az iskola a klasszikus érték-közvetítést tartja szem előtt, melyet a tanulók kevésbé tudnak értékelni és befogadni”. (60 éves gimnáziumi énektanárnő)

184 Az eredmények azt mutatják, hogy a tanárok számos esetben hangsúlyozzák a komolyzene népszerűsítésének fontosságát a különböző hangverseny-látogatások, hangszerbemutatók, vala-mint a média bevonásával. Azonban az említett zenei rendezvények és programok szervezése alapvetően finanszírozási problémákat vet fel, amelynek pénzügyi támogatása és megoldása el-sősorban az iskolára hárulna.

A komolyzene megszerettetésének kérdése mellett az egyik gimnáziumban tevékenykedő énektanár a tanulói kérések és azzal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be az interjú során.

,,A gyerekek legtöbbször azt gondolják, hogy annak a zenének kellene lennie a zenei tananyagnak, amit ők hétköznaponként hallgatnak. Egyébként én próbálkoztam is már régebben ilyesmivel… Úgy döntöttem, hogy akkor dolgozzunk a tanulók által hozott anyagból, de azt vettem észre, hogy a ’mutasd be a kedvenc együttesedet vagy a ked-venc számodat’ kezdetű kezdeményezések gyakorlatilag ugyanolyan érdektelenségbe fulladtak néhány perc után, mint ha a hivatalos tananyagot követtük volna az adott órán. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tanulókat ’az általuk jobbnak vélt tan-anyag’ sem érdekli őket semmivel sem jobban, már csak azért sem, mert nagyon kü-lönböző a zenei érdeklődésük is. Amit én sokkal inkább fontosnak tartok; az a befogadó attitűd megléte, amely számos esetben hiányzik a tanulóknál. Úgy látom, hogy zeneileg minél képzettebb valaki, annál inkább befogadóbb. S napjainkban az a furcsa, hogy gyakorlatilag interneten, Youtube-on keresztül minden karnyújtásnyi távolságra van tőlünk, bármiféle zenei tartalom elérhető, igen gazdag a spektrum. Ennek ellenére csak egy nagyon szűk szeletét ismerik a tanulók ennek a nagyon széles zenei spektrumnak.

És nekem énektanárként az a feladatom, hogy megmutassam, hogy van más is, egy sokkal szélesebb spektrum…” (52 éves, gimnáziumi ének-zenetanár)

Ugyanakkor az eredmények azt mutatják, hogy a tanulók egyéni kérései a tananyag meghatározása tekintetében nincs különbség a tagozatok között. A tanárok visszajelzései alapján a zenetagozatos osztályokba járó diákok hasonlóan igénylik a könnyedebb műfajú zenék tanulását, mint a nem zenei osztályokba járó tanulók.

,,Legnagyobb megdöbbenésemre speciális tanulói kéréseket éppen a zenetagozatos osztályokban tanuló diákok körében tapasztaltam; akik a könnyebb hangvételű zeneművek hallgatását és éneklését ösztönözték.” (47 éves, általános iskolában tanító énektanárnő)

A megkérdezett tanárok nézeteinek elemzéséből arra következtethetünk, hogy sok eset-ben problémát jelent a tanulók befogadói képességének hiánya. A diákok – mint ahogy az em-berek többsége – hajlamosak az ún. ,,könnyebb utat” választani, azaz a zene esetében a köny-nyebben elérhető, olcsó, befogadható zenét fogyasztják, ami nem jár energiaráfordítással.

,,Ezt alapvetően a zenei környezetszennyezés okozza, amely bezár bizonyos csator-nákat. Ha valaki ehhez a háttérzenéhez van szokva… Én azt vettem észre, hogy sokan képtelenek aktívan zenét hallgatni. Az énekórákon folyamatosan azt tapasztalom, hogy

185 alapvetően hiányzik ez a készség a diákoknak. Többek között zenehallgatás közben ter-mészetes számukra, hogy beszélgetni lehet, mert a zene arra való, hogy valamiféle hát-teret adjon.” (52 éves, nem zenetagozatos gimnáziumban tanító énektanár)

,,A mai fiatalok egyre kevésbé kitartóak, egyre inkább a gyorsan és könnyen szerzett élményeket, örömöket tartják fontosnak. Nem szeretnek küzdeni, nem szeretnek megküzdeni dolgokért... Ugyanakkor egy olyan ember, akinek az érték megítélése még kiforróban van, nem tudja, mi az érték, könnyebben választ egy olyan műfajt, ami ebbe a ,,műanyag világba” tartozik. Az iskola nevel, formál, emiatt a zeneoktatás is ennek mentén halad. A zenefogyasztás pedig egyszerűen szórakoztat. Ugyanakkor a művészi zene megértéséhez kitartónak, tenni akarónak, valamint befogadóbbnak kell lennünk;

el kell fogadnunk, hogy meg kell várnunk a mű végét, s nem biztos, hogy egyenes út vezet hozzá. S emiatt van az, hogy sokkal inkább hajlunk az olyan zene irányába, ami tényleg instant zene, zenész sem kell hozzá, elég egy billentyűzet és egy program.” (46 éves, egyházi gimnáziumban tanító énektanár)

Az interjúk során egyes tanárok a két világ közötti szakadékot a család zenei környezetéhez kötötték, amely szerint a tanulók legfőbb szocializációs csoportja az őket körülvevő családi ház, valamint a szülők által mutatott normák és értékek, amelyeket a gyermek átvesz és beépít saját viselkedésébe.

,,Sok esetben a szülő zenei nevelésére kell fektetni a hangsúlyt, ami nagyon nehéz, hiszen a gyereken keresztül történik ez. A szülő a családi házban történő zenehallgatási szokásai (például milyen zenét, milyen zenei stílust választ) nagy vonalakban befolyásolja a tanuló ének-zene tantárgyhoz fűződő attitűdjét. Nyilván a tanár igyekszik mindent megtenni, az iskolának van egy olyan közvetítő szerepe, amely általános műveltséget ad, de ez önmagában nem elegendő.” (27 éves, Kodály iskolában tanító énektanárnő)

Egy másik Kodály iskolában tanító énektanár a szakadékot szociális és társadalmi hatá-sokkal és problémákkal magyarázta:

,,A gyerekek érzelmi amplitúdója egyre szűkül össze, nem örülnek semminek, de nem is bánatosak. A technika fejlődésével elszabadult a pokol, elterjedtek a különböző okostelefonok, melyek valahol szükségesek a kommunikáció megkönnyítése céljából, de nem lenne szabad ilyen mértékben túlzásba vinni. A gyerekek ülnek egymás mellett, egymással nem beszélnek, nem kommunikálnak, szókincsük sincs, botrányos a kommu-nikációjuk, a kérdésekre több esetben nem válaszolnak. Mindeközben egyre növekszik a nem idevaló gyerekek száma, akik nem veszik komolyan a kodályi elveket.” (50 éves, Kodály iskolában tanító énektanár)

Összességében elmondhatjuk, hogy a megkérdezett pedagógusok többsége különböző tár-sadalmi problémákkal azonosítja az iskolai zene és az iskolán kívüli zene szétválását, melyben kritikus szerepet játszik a könnyűzene és a média hatása. Ugyanakkor véleményük szerint to-vábbi gondot okoz a zene háttérzajként történő napi szintű hallgatása, amely számos esetben a

186 tanulók befogadói attitűdjének hiányához vezet. A megkérdezett tanárok szerint a tanulók − rész-ben hiányos zenei ismereteiknek köszönhetően − kevésbé nyitottak a klasszikus zenei stílusok befogadására. Ennek következtében a klasszikus, avagy komolyzenei műfajok, amelyek Rentfrow és Gosling (2003) rendszerezésében komplexebb zenei műfajoknak számítanak, alap-vetően nehezebb fogadtatásban részesülnek a tanulók részéről (Pintér, 2020).