DEMETER ZSÓFIA
IRODALOMJEGYZÉK andrásfalvy Bertalan:
A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. In: Tanulmányok Tol-na megye történetéből VII. Szekszárd, 1975
Balassa iván: adatok a Békés és csongrád megyei részesmunka és ledolgo-zás kérdéséhez.(1850—1944.) In: Ethnographia, LXVI. 1955.
187—224.
Balassa Iván: Az aratógazda. In: Ethnographia, XCII. 1981. 533—548.
Bárth János: A gépi cséplés paraszti munkaszervezete Dunaszekcsőn. In:
Ethnographia, LXXXVII. 1976. 182—192.
Berta Annamária: Klebelsberg Kunó fiatal évei Fehérváron. In: Gyóni András (szerk.): Ciszterci Szent István Gimnázium Évkönyve, Székes-fehérvár, 2000. 134—138.
Bright, Richard: Utazásai a Dunántúlon. 1815. Veszprém, 1970
csánki Dezső: somogy vármegye. magyarország vármegyéi és városai. Buda-pest, én.
Demeter Zsófia—Gelencsér Ferenc:
Székesfehérvár Anno… Székesfehérvár, 1990
Demeter Zsófia: Summások Fejér megyében. In: Alba Regia, XXI. 1984. 221—
234.
Demeter Zsófia: átmeneti munkaformák az enyingi uradalom munkaszerveze-tében. In: Ethnographia, CVII. 1996 135—157.
Demeter Zsófia: Herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmának szántóműve-lése (1806—1870). In: Agrártörténeti Szemle, XXXVIII. 1996.
186—250.
Demeter Zsófia: A juhászat szerepe az enyingi uradalom gazdálkodásában (1806—1870). In: Agrártörténeti Szemle XXXIX. 1—2. 1997.
63—102.
Demeter Zsófia: Városhidvég libertinusai. In: Honismeret, XXV. évf. 1997./5.
45—52.
Demeter Zsófia: Lajoskomárom, a „legelső rendes falu”. Emléklapok Lajosko-márom telepítésének kétszázadik évfordulójára. Lajoskomá-rom, 2002. 88 pp.
Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Budapest, 1961
farkas gábor: az előszállási uradalom munkaerőellátottsága a tőkés gazdál-kodásra való áttérés idején. In: Alba Regia IV—V. 1965. 147—
153.
Galgóczi Károly: Mezei gazda népszerű gyám- és vezér-könyve I—IV. Pest, 1854 galgóczi Károly: magyarország a szerb vajdaság s a temesi Bánság
mezőgazda-sági statisztikája. Pest, 1855
Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodá-sában. Budapest, 1963
Katona Imre: A vándormunkások toborzása a kapitalista Magyarországon.
In: Ethnographia, LXIX. 1958. 29—52.
Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdál-kodása (a XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig). In:
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1981—82.
285—308.
Knézy Judit: Falusi nők a mezőgazdaságban, falusi nők munkája (XVIII—
XIX. század). In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közlemé-nyei. 1992—94. 25—38.
Kondicsné Dr. Kovács Éva:
Batthyány Fülöp (1781—1870). Körmend, 2005. 28 pp.
Korizmics László—Benkő Dániel—Mórocz István:
Mezei gazdaság könyve. Pest, 1855
Kovács Edit: Az úrbéri kármentesítési kötvények tőzsdei árfolyamának ala-kulása, 1856—1867. In: Agrártörténeti Szemle. 1—2. 1971. 77—84.
Lukács László: Vándoralakok, vándormunkások és a területi munkamegosz-tás Kelet-Dunántúlon. In: Alba Regia CXX. 1983. 185—194.
nagy istván: a mezőgazdaság magyarországon az abszolutizmus korában (1849—1867). Budapest, 1944
Pesty Frigyes: Helységnévtára. Fejér megye. (bev. Párniczky Józsefné) In:
Fejér Megyei Történeti Évkönyv. 11. 1977. 161—307.
S. Sándor Pál (szerk.):
Parasztságunk a Habsburg-önkényuralom korszakában. 1849—
1867. Budapest. 1951
Sándor Pál: A XIX. század végi agrárválság Magyarországon. Budapest, 1958
Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarorszá-gon a XVI. századtól 1848-ig. Budapest, 1967
selmeczi Kovács attila:
Munkaszervezet és technika az uradalmi aratásban. In: Ethno-graphia, LXXXVII. 1976. 174—182.
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban. In: Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1972. 119—135.
T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba.
Budapest, 1965
T. Mérey Klára: Egy somogyi nagybirtok településtipusai. In: PAB-VEAB. Pécs, 1977. II/1. 1767—1848. 91—100.
Táncsics Mihály: Életpályám. Budapest, 1978
Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek. Budapest, 1906
Vörös Károly: Az 1826. évi kapuvári parasztmozgalom. In: Soproni Szemle.
3—4. 1955. 80—104.
A FELHASZNáLT LEvÉLTáRI FORRáSOK:
Tájékoztató a kutatott és részben felhasznált levéltári anyagról:
I. Magyar Országos Levéltárban a Batthyány család levéltára anyagából:
MOL. P. 1328. Enyingi tiszttartóság MOL. P. 1336. Vegyes iratok
MOL. P. 1322. Körmendi Központi Igazgatóság MOL. P. 1321. Bécsi Központi Igazgatóság MOL. S. 20. A Batthyány család térképei
II. A Fejér Megyei Levéltárban a herceg Batthyány család enyingi uradalmának iratai
FML. BUI. jelzet alatt, a dobozszámot a tárgyat és/vagy a dátumot megjelölve.
Az 1967. évi fondjegyzék szerint F. XI.-601 szám alatt található ez az együttes. A családi levéltárak anyagát a levéltári munkaterv alapján 1989 folyamán a Fejér Megyei Levéltár munkatársai rendezték. A vizsgált anyag így az üzemi kategó-riából a családi levéltárak közé került. Új raktári jelzete XIII.-3-b. (53 doboznyi anyag). Az iratanyag feltárása még az átrendezés előtt készült, tehát a régi doboz-beosztást és rendszerezést használtam. Így az anyag csak a tárgymegjelölés és a dátumok alapján az új raktári jegyzékkel kutatható tovább.
Fejér Megye Levéltárának térképei:
FML. T.: Törzsanyag FML. U.: Úrbéri térképek
FML. BU. Az enyingi Batthyány uradalom mérnöki hivatalának mappái. I-IV.
Labour Force Problems and Attempts at Solutions in the Enying Estate of Count Fülöp Batthyány (1806—1870) After 1848
by Zsófia Demeter
In the single organization of the Enying estate (between 1806 and 1870), during Count Fülöp Batthyány’s ownership, significant measures were taken for more modern employment of workforce. Besides the mainly serfs’ labour an increasing number of hired workforce (agricultural or estate hands) appeared. However, their employment was neither exclusive nor definitive even after 1848. The lack of investing the state compensation paid to the estate owner in property manage-ment caused that the major steps were not made on the complete establishmanage-ment of the network of farmsteads: serious investments lagged behind. Thus as for labour force, temporary workforms had to be employed, which, after 1848 contained more, and at the end of the period fewer items for sharecropping. Inevitably, the number of paid labourers increased (servants, day labourers, reapers from Upper Hungary, etc.), but wage labourers’ employment never became exclusive, and the process was hindered by different crises (natural disasters, financial crashes, etc.) and by the count’s wrong decisions.
A hagyományos székely társadalom, valamint az ahhoz kapcsolódó ún. „meg-tartó” életmód1 és székely intézményrendszer – amelynek alapja az örökös ka-tonai szolgálat és a családi önellátó földművelő gazdálkodás volt – a XIX. század közepén nagy átalakuláson ment keresztül a modernizáció és polgári átalakulás hatására. A sajátos feudális társadalomban egységesülési és újfajta megosztódá-si folyamatok történtek párhuzamosan, miközben elevenen élt még a társadalmi egyenlőség és a régi szabadságjogok emléke. a változás társadalmi feszültséggel és az agrárszegénység felduzzadásával járt, a nagyarányú romániába irányuló kivándorlás és munkavállalás pedig a térség gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságát tükrözte. A sokrétű problémák a XIX. század végén – XX. század elején csúcsosodtak ki, mert az 1848. évi polgári forradalom, – a jobbágyfelszabadítás, a rendi kiváltságok eltörlése – utat nyitott ugyan a polgári fejlődésnek, de nem váltott ki olyan nagymértékű gazdasági és társadalmi változást, mint az erdélyi megyékben. A megyei területeken ugyanis a kapitalizálódó nagybirtok siettette a birtokrendezést (tagosítás, arányosítás), amely a tulajdonviszonyokhoz alkal-mazkodó szabad gazdálkodás, az ún. változó rendszer és a vele járó modernizáció gyorsuló ütemű terjedését eredményezte. Székelyföld helyzetét hátrányosan érin-tette, hogy nagyobb városok hiányában nem rendelkezett tőkeerős polgársággal, és sajátos történelmi fejlődésének következtében nagybirtokos réteg sem alakult ki. Így nem volt Székelyföldön olyan társadalmi réteg, amely a gazdasági fejlődést finanszírozni vagy érdemben előmozdítani tudta volna.
Így míg az 1867. évi kiegyezést követően a polgárosuló Magyarország ad¬dig soha nem látott gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül, addig – külö-nösen a mostoha természeti és archaikusabb társadalmi viszonyokkal jellemezhe-tő – Székelyföld fokozatos lemaradása tapasztalható, amely pár évtized alatt olyan mértékűvé vált, hogy a problémák kezelése az állam elkerülhetetlen beavatkozá-sát, az ún. székely segélyakció elindítását igényelte.2