LUKáCS GáBOR—TÓTH ÉVA
5. CSELÉDEK, ALKALMAZOTTAK, áRENDáSOK ALKALMAZáSáNAK FELTÉTELEI
A jobbágyi felemelkedés lehetőség volt a saját gazdálkodás tökéletesítése mellett az uradalmakban történő munkavállalásra. Nagyváthy a vezetői feladatok megfo-galmazása mellett részletesen foglalkozott az uradalmi cselédek, az ispánságok-ban dolgozó egyéb munkaerő tevékenységének ismertetésével is. ilyen alkalma-zottak a „Jágerek, Erdő=pásztorok, Hajduk, Béresek, Kotsisok, Tsikósok, Gulyások, Svájceresek, Birkások, Kanászok, Méhészek, Kerék=gyártók, Kovátsok, Kanászok, Téglások, Tséplők és Egyébb Conventiora vagy Contóra dolgozó Mester=Emberek”
voltak, a velük kapcsolatos utasításokat – terjedelmi okok miatt – nem ismertetem
59 naGyvátHy, 1795. 184.
60 naGyvátHy, 1795. 185.
61 naGyvátHy, 1795. 185.
62 naGyvátHy, 1795. 192.
63 naGyvátHy, 1795. 185.
64 naGyvátHy, 1795. 171.
részletesen.65 A jobbágyokhoz hasonlóan az uradalmi cselédekkel kapcsolatban is az emberséges bánásmódra hívta fel Nagyváthy a tisztek figyelmét: „Drága kints az Egésség, drága eg’y Ember élete, annyira hogy ezt a’ Tseléd nem-is adja-el”.66
A cselédekkel kapcsolatos utasításokat az alábbiak szerint osztotta fel Nagyváthy: „1) A Tseléd fogadásban való vigyázás, annak ideje, és a szolgálatba való bé=állítása, és a szolgálat fel=mondása. 2) A Conventionatus Tselédeknek fizetések. 3) A Tseléd igazgatása. 4) Azok[na]k Személlyes Kötelességek. 5) A’ fize-tésen felöl való meg=jutalmazása”.67
a „cselédek” alkalmazása előtt az uradalmi vezetőknek a gazdaság „kiterjedésé-hez, és könnyű vagy nehéz voltához képest” meg kellett vizsgálni, hogy „Mennyi cselédre vagyon szüksége, hogy a kelletinél többet, sem kevesebbet, mint a szük-ség kívánja, ne tartson”.68 A szolgálat és a bérezés összhangjának szükségességét is kiemelte Nagyváthy, a fizetés mellett, hogy a „cseléd állandóbb és hűségesebb legyen az urasághoz, más ártatlan módon is kelletik őtet meg=jutalmazni”.69 a cselédek fogadásakor mindig „eszes, jó erköltsű, hűséges, ép testű, és alkal-matos Személlyeket szükséges választani”, mindig el kellett kérni a korábbi
„Szolgálattaról valló bizonyság leveleket”.70 Az egész- és fél-házhelyes gazdag
„polgárok” alkalmazását tiltották.71 A cselédeket éves szolgálatra fogadták – ha-csak nem volt „erköltstelen, vagy alkalmatlan” – az évet le kellett szolgálniuk.
Felmondásra Szent Mihály napkor volt lehetséges, majd az uradalmat újévkor hagyhatták el, de előtte a számtartó „minden keze alá bizott szerszámokról szá-mot” vett, a „Dirigens Tiszt” az „el=menő Tselédnek bizonyság levelet” adott
„maga viseléséről”.72 Időben gondoskodni kellett az elmenők pótlásáról, nehogy
„ollyanokat kintelenítessen fogadni, a’ kik senkinek sem kellenek”.73 Ha egy cse-léd Szent Mihály-nap előtt felmondott, a tisztnek kötelessége volt a korábbi, vagy kisebb „conventiora” helyette mást fogadni. Ha ez nem sikerült, a Directionak je-lentette, és a jóváhagyásával magasabb bérért is kereshettek mást, majd az új cse-léd adatait küldték be. az elbocsátás a gazdatiszt felelőssége volt, de „Passiobol, vagy az Urasághoz való hüségekért a’ Félelem terhe alatt egyet is el=botsáttani”
nem volt szabad.74 Cselédek és tisztek esetében is gyakran történtek
áthelyezé-65 naGyvátHy, 1795. 193.
66 naGyvátHy, 1791. i. 24.
67 naGyvátHy, 1795. 193.
68 naGyvátHy, 1795. 193.
69 naGyvátHy, 1795. 193.
70 naGyvátHy, 1795. 194.
71 naGyvátHy, 1795. 424.
72 naGyvátHy, 1795. 194—195.
73 naGyvátHy, 1795. 194.
74 naGyvátHy, 1795. 194.
sek, ilyen esetben amelyik uradalomnak „Tselédre, vagy Tisztre szüksége van, ugyanaz is küld magáért, és holmijáért szekeret.”75 nem volt megengedett a lédek számának illetve fizetésének növelése, kivételt a rövid időre fogadott cse-lédek képeztek.76 Ha mégis új cseléd kellett, vagy fizetésemelésre került sor, azt a „Directionak jó előre hirül kell adni”, és csak a jóváhagyás után lehetett a „vál-tozást az ujj Status Personalisba bé=iktatni”. Minden konvenciós cseléd kapott
„Különös Könyvetskét”, amibe kiírták az „Inventariomból” a neki adott eszközö-ket, szerszámokat, és a „pénzbe, vagy naturaliakba” adott fizetésüeszközö-ket, utóbbiból térítették meg az előforduló károkat, kifizetésükkor a számtartó a „Kártételeket le=is tartóztatja”.77
a festetics-birtok cselédeinek a „Rossz társaságot, korhelységet, Dombérozást (…) kemény bűntetés fenyítéke alatt” tiltották, megparancsolták a kocsmárosok-nak, hogy az „Uraság Tselédének hitelbe semmiféle italt ne adjanak”, ha adtak, a számtartó nem fizethette ki.78 A cselédeket büntethették veréssel, erről a „Szom-bati Session” döntöttek, és a „jelen lehető Tselédek előtt” büntették meg.79 Spe-ciális esetben a cselédekre „Ki=adások, Be=vevések, vagy le=tett dolgok[nak]k gondviselése” is lehetett bízva, ők a Szombati Sessioban esküt tettek, ide tartoztak a „Hajduk, Pajta=Mesterséget, vagy Erdő-Pásztorságot viselő méhészek, Jagerek, Erdő-kerülők, Pintzérek”. az állatokkal foglalkozó alkalmazottak, főként a „Göbö-lyösök, Svájtzeresek, Kotsisok, Lovászok” úgy szerződtek, hogy a „kezek alatt való Marháik[na]k Szetskát is vágjanak”.80
Nagyváthy részletesen ismertette a „Kovátsok, Molnárok, Bognárok, Pintzérek”
kötelességeit, és a velük való bánásról is szólt. A „Pajta=mesterek, Hajduk, Erdő=pásztorok, Kotsisok, és Méhészek” évenkénti fizetésük mellett, ha a „Mun-ka, és öregség miatt (…) Szolgálatokra, és Élelmek készetésére alkalmatlannak találnának lenni, vagy meg=vakulnak, a’ Keszthelyi Ispotályba által vétetnek, a’
hol öreg napjaikat Isteni félelemben” leélhették.81 az uraság a cselédek gyemekei közül az „ép és jó elméjűeket a’ Keszthelyi Industrialis Oskolában a’ Mezei Gaz-daságra, és Kézi Munkára ki=taníttatja, és belölök annak idejében Kertészeket, Méhészeket, Vinczelléreket, Hajdukat, Pajtamestereket, Téglásokat, Átsokat, Kömiveseket, és egyebeket tsinál”. a szülőket a robot alól felmentéssel
támogat-75 naGyvátHy, 1795. 194—195.
76 A Tselédek fizetését, vagy azok számát szaporítani nem szabad, ki=vévén ollyan Tselédet, a’ melly tsak bizonyos idő, vagy hónap számra fogadtatik. (naGyvátHy, 1795. 195.)
77 naGyvátHy, 1795. 1795. 196—196.
78 naGyvátHy, 1795. 198.
79 naGyvátHy, 1795. 198.
80 naGyvátHy, 1795. 198—199.
81 naGyvátHy, 1795. 214—215.
ták, ezért „fijaikat az Uraság szolgálatjában annál örömöstebb által adják”.82 az árvákkal, jobbágyok és béresek gyermekeivel kapcsolatban elrendelték, hogy kö-zülük az alkalmasak „Téglások, és Kőművesek mellé osztassanak, és ezen mes-terséget ki=tanulván a’ Jószágban bé=szállíttatnak, és Conventiot kapnak”, mivel mindkét esetben „mindjárt pénzt kereshetnek”, így „őket Ruházni és felszabadíta-ni” volt lehetséges.83
A cselédek közé „minden Dominiumban” fogadtak olyan munkásokat is, akik-nek „egy két hold ki=méretetvén, és egy Közönséges Parasztház építtetvén, a’ Föld-től s háztól járandó (…) munkájokkal” szolgálták, ezzel a nem jobbágyi státusban lévő mezőgazdasági munkaerőt bővítették. Az ilyen munkások közül a „Tséplők nyáron Kaszálnak, aratnak, Kapálnak, s-Béreskednek, télen pedig tsépelnek, Göblöt hízlalnak, (…) fát vágnak”. ide tartoztak a „Kőmívesek, Téglások, és átsok”, akik nyáron „mesterségek szerint dolgoznak, télen pedig másféle dolgokra applicaltatnak a’ Gazdaság szükségéhez képest”. a termelés fejlesztésében fontos szerepet kaphattak, mert az ilyen „Tselédek által a’ Dohány termesztést, és selyem tenyésztést is lehet némelly helyeken el=kezdeni”.84
A gazdálkodásban közvetlenül nem vett részt, de jövedelmezőségi szempont-ból fontos szerepet játszott az „Árendások” csoportja is, ők „Földeket, Réteket, Legelőt, Fajjézást, makkolást bérlenek=ki”. A gazdaságosan nem művelhető, az allódiumba nem illeszthető területeket, az „ide, s oda heverő filifalat Földek jó móddal kisebb Corpusokba” adták ki nekik. Kötelességük volt, hogy „Földjeiket jól míveljék, és trágyázzák. Ellenkező esetben az arendalis Esztendők el=tölte elött is ki=vettetnek, és birtokok másnak adatik”. A földeket „résziben” művelhették, az urasági részt „in natura, vagy szembe” adták be. a rosszabb adottságú terü-letek esetén a rész nagysága, amíg a földek „meg=nem javulnak, 5öd, 4ed, 3ad végre fele rész”. Az árendás szerződéseket több évre kötötték, és ha „földjeiket jol mivelték, mások előtt ismét elsöségek lészen”.85 Ha kis területű allodiális földte-rületek maradtak, azokat a „Helységbeliek[ne]k, vagy idegenek Legelő, Fajészás, vagy Makkolás engedtetik”, cserébe azokért „aratók, Kaszások” voltak csak fo-gadhatók.86
82 naGyvátHy, 1795. 214—215.
83 naGyvátHy, 1795. 215—216.
84 naGyvátHy, 1795. 187.
85 naGyvátHy, 1795. 188.
86 naGyvátHy, 1795. 189.