Széchenyi halála után a még nála maradt, el n e m kobzott iratokat is m i n d elvitte a rendőrség. így összes naplóit és rengeteg más irományt.
Széchenyi legutolsó intézkedésével Zichy Henriket,1 0 3 felesége mos-t o h a f i á mos-t bízmos-ta meg végrendelemos-te végrehajmos-tásával. Hamarosan össze is gyűlmos-t a család a kihirdetésre. Ekkor kitűnt, hogy Széchenyi m i n d e n irományát, naplóit, művei kéziratait, a kiadói joggal együtt Tasner A n t a l r a hagyta.
Tasner Antal — mint az Széchenyivel folytatott levelezéséből is lát-szik — maga is súlyos beteg volt, Széchenyi halála mélyen megrendítette.
De gyöngeségét legyőzve összeszedte minden erejét, hogy az iratokat igye-kezzen megmenteni. Egymásután kétszer is írt a rendőrminiszternek1 0 4, és Széchenyi iratait mint tulajdonát követelte vissza. Minthogy betegen fe-küdt, a kérvényeket fia, Géza v i t t e el személyesen a minisztériumba.1 0 5
A rendőrség az iratok egy részét valóban á r t a l m a t l a n n a k („Völlig un-bedenklich'') ítélte, így a régi n a p l ó k a t és iratokat még m á j u s folyamán visszaadta. Úgy látszik, ezeket egyenesen a soproni levéltárba szállították, m e r t Tasner Antal P a u r Ivántól k é r i a „Privatissimákat" és naplókönyve-ket. Belőlük a kívánt részeket, Széchenyinek tett ígérete szerint, ki kellett törölnie. A naplókat a három utolsó kötet kivételével1 0 6 meg is kapta.
Tasner Antal, mint ágyban f e k v ő beteg, végigolvasta a naplókat, és a kitörlendőket eltávolította belőlük. Hogy miképpen, meghatóan í r j a le fia, Géza: egy írástudatlan szolgája ült betegágya mellett, aki az általa megjelölt helyeket fekete tussal áthúzva olvashatatlanná tette, vagy a kivágott részeket gyertya l á n g j á n á l elégette.107
Tasner Antal az ily módon megrostált naplókból egy példányt elkül-dött Széchenyi özvegyének, h o g y m u n k á j á r a az ő jóváhagyását is el-nyerje.1 0 8
Alig hogy bevégezte ezt a szívet-lelket őrlő keserves munkát, egy évvel Széchenyi után, Tasner A n t a l is meghalt (1861. aug. 25.)109
103Zichy Henrik (1812—1892) Széchenyinek unokaöccse volt.
104Közli T A S N E R G É Z A : I . m. 5 3 — 5 0 . 1.
105Uo. 55. 1.
106Ezek az OL-ban, az elkobzott i r a t o k közt v a n n a k , ú j a b b a n az Abszolutizmus-kori i r a t o k közé sorolva.
" ' T A S N E R G É Z A : I . m . 8 1 — 8 3 . 1. — A törölt részeket — l e g ú j a b b a n is — megpróbál-t á k ámegpróbál-tvilágímegpróbál-tva elolvasni, de sikermegpróbál-telenül.
108Uo. 83. 1.
109Gy ász jelentése az M T A K K é z i r a t t á r Széchenyi G y ű j t e m é n y é b e n .
Ha n e m sikerült volna m u n k á j á t befejeznie — m i n t végrendeleté-b ő l "0 k i t ű n i k —, kötelességének érezte volna a naplókat elégetni. Később ugyan a r r a gondolt, hogy zár alá helyezi őket, is 20 év múlva, egy aka-démiai bizottság olvassa el, s válogassa ki belőlük a törlendőket. Ha ez az eset következik be, sok elavult részlet bizonyára m e g m a r a d h a t o t t volna.
De akkor — a kiegyezés u t á n — más szempontból váltak volna egyes részek kellemetlenekké. L á t j u k később, hogy Tasner Géza, Széchenyi Önismeret c. műve első felét kiadván, az osztrák elnyomó k o r m á n y t megbélyegző részeket szintén kitörlendőknek ítélte.111 Bármennyire s a j -n á l j u k is m a már az elpusztult részeket: ez volt az ára a -naplók meg-maradásának. S hogy törlésekkel csonkítottan ugyan, de a naplók mégis ránk m a r a d t a k : Tasner Antal és családja érdeme.
Tasner Antal Széchenyi halála u t á n végleg Pestre költözött. Ide p r ó -bálta összegyűjteni Széchenyi iratait is. Erre a törekvésre rávilágít P a u r Ivánnal folytatott levelezése.112 Ebből látjuk, hogy Tasner megkérte P a u r t , k ü l d j e vissza neki Széchenyihez írt leveleit. Ezeket n y i l v á n túlszerény-ségből megsemmisítette. Pedig minthogy bennük számolt be Széchenyinek a távollétében történt eseményekről és ügyekről, bizonyára igen értékes d o k u m e n t u m o k lettek volna.
Azt kéri továbbá Tasner Paurtól, hogy mindazt k ü l d j e el, amit Szé-chenyi sajátkezűleg írt. Az iratokat, úgy látszik, P a u r eléggé összezavarva küldte, ami a végtelenül rendes és pontos Tasner A n t a l n a k nagyon n e h e -zére eshetett. Paur Iván így mentegetőzik július 5-i levelében: „Hogy ezen papirok össze-vissza keverve vannak, annak több okai vannak, különösen az is, hogy azok a szakmákra fiókonkint felosztott irománycsomókból, vagy n é h a Paquettekből kihuzdalva, minden rend n é l k ü l ládába r a k a d -tak(!)."
Tasner Antal betegségében mégsem tehetett mást, mint hogy P a u r Ivánt k é r i e meg Széchenyi iratai rendezésére. P a u r erről a m u n k á r ó l a következőképpen számol be szeptember 3-án írt levelében:
„Jelenleg 3 egyénnel dolgozom, Krenosz (végzett jogász) osztályoz és a kész kivonatokat leírja papír szeletekre, melyekből összeállítandó az ún. Zettelcathalog. Ez (sajnosan mondom) leggyengébb emberem, és m i n -dennap fél napot dolgozván, díja is félnapi, azaz 50 x. Poszvék az osztályo-zott iratokra fogalmazza és í r j a a kivonatokat, ez k ö n n y e b b magyar, né-met okmányokat de csak ilyeseket maga szárnyára eresztve is képes feldolgozni; a latinokat azonban és más fontosakat úgy kell neki tollba m o n -danom. Különben ő eléggé ügyes és jóakaratú evangelicus tanuló, szinte félnapig működik — mi az irodai n y e l v e n 4 órát tesz és k a p fél napi díjat, 50 x. Holczmán, az ú r b é r i Tszéknél írnok, a leghasznavehetőbb, kinek m u n k á j á b a n megbízhatom látatlanul; de naponta (jó) csak 50 darabot bír
" ° T A S N E R G É Z A : I . m . 8 5 — 9 5 1.
" ' Ö n i s m e r e t Töredéke. (MTAK K é z i r a t t á r , Széchenyi G y ű j t e m é n y . )
"2P a u r 1860. m á j . 31-i és j ú n . 3-i levelében írta, hogy T a s n e r n a k minden Széchenyi-hez írott levelét m á r neki visszaküldte. (MTAK Kézirattár, Széchenyi G y ű j t e m é n y . )
feldolgozni és azért evvel számszerint alkudtam, 50 számért, kap 1. ftot.
Ennek osztom oda a legnehezebb és leghosszabb tárgyakat.
Más m u n k a e r ő t n e m b í r t a m magam mellé toborzani, és helyben nincs is kilátásom másokra — sőt attól kell tartanom, hogy az iskolai év kez-detével Poszvékot elvesztem. Mindamellett, ha Isten segít elvégzem a 60 ftni költséggel úgy tágítva magamon, hogy minden osztályból csak az igazán szükségest veszem f e l a lajstromba a többit más más Schlagwort alatt rendezve annyi boríték alá sorozok a h á n y vezér szó van.
Híjába! magam sem hihettem, hogy munkára váró ennyi iromány legyen együtt, mit csak szemmel és nem számokkal m é r t e m meg.
És hogy a munka belső oeconomiájára megtehessed észrevételedet, és legyen eleven példát (!) mit akarnék — elfogom küldeni az „Akadémia"
czímű egészen felszerelt és felkantározott Fasciculust.
Eddig v a n tudósításom; most a szíves soraidban foglalt tárgyhoz.
A hatvankét f t n y i összeget, melylyel fedezendők az írnokok napdíjai (!) kezemhez v e t t e m és részét használtam."
A P a u r Iván által véghezvitt rendezés az iratok megfordított hátlapjára írt kivonatok révén felismerhető, így m e g í t é l h e t j ü k ennek a m u n k á -nak értékét. Az „Akadémia" irataira meg éppen vörös tintával írták rá a regestákat. S ha legalább helyesek volnának a feliratok! De találunk itt iratot ilyen jelzéssel: „Vörösmarty Mihály észrevételei s javaslatai a Ma-gyar Akadémia Alaprajza kijavítása és módosítása ügyében." Ez az irat azonban régibb és nem a n a g y költőtől származik. Vörösmarty hozzá-szólása 1832. dec. 25-én kelt és nincsen a Széchenyi hagyatékban. Vala-melyik járatlan írnok az Akadémia iratai közé sorolta a „Wiener Ingenieur-Akademie" prospektusát. E b b e az intézetbe adta be Széchenyi mostohafiait. — Ugyancsak itt t a l á l j u k Nagy Lajos és Gergely hengermalmi m u n -kások levelét Széchenyihez.1 1 3
De a legsúlyosabb hiba az iratok rendezése k ö r ü l az volt, hogy a Lánchíd építésénél működő két Clarkot összekeverték, s keresztneveik összevegyítésével még egy „Clark T i e m e y Ádámot" is szerepeltetnek, amint az egy ma is meglevő katalóguscédulán látható. A Lánchíd tervezője Clark Tierney William híres mérnök volt. Clark Á d á m csupán n é v -rokona, mint gépészt hozta őt Magyarországra Széchenyi a Vidra nevű kotrógéppel. Mérnök volt, s később nagyobb szerepet kapott, mint helyet-tes, a Lánchíd építésénél és másutt. M u n k á j á t kitűnően végezte, s a szabadságharc alatt két ízben is megmentette a hidat a felrobbantástól.1 1 4
E nagy érdemei ellenére is, visszás dolog, hogy a még nagyobb jelentőségű lángeszű tervező neve az övé mellett feledésbe merült. A Lánchíd akkor a világ leghosszabb lánchídja volt, példátlan és nagy jelentőségű alkotás, a világ nyolcadik csodájaként emlegették. Az Encyclopaedia Britannica m a is közli képét a lánchídra példaként. P a u r Iván tévedését átvette
113MTAK K é z i r a t t á r , Széchenyi Gyűjteményben, most a Malom iratai közt.
114Először Dembinszky a k a r t a a hidat szétbontatni. (Kiadott parancsa Clark Ádám-hoz, Clark Simon ajándékából, az M T A K K é z i r a t t á r Széchenyi Gyűjteményében a H í d
M a j l á t h Béla Széchenyi levelei kiadásánál1 1 3, s így a zavar tovább folyta-tódott és állandósult a köztudatban a Lánchidat építő két Clark körül.
E hibák ellenére is, Széchenyi iratai ma is kb. a P a u r Iván-féle cso-portokban vannak, mert ezek annyira maguktól adódtak Széchenyi külön-féle működési területei szerint.
Széchenyi műveinek kéziratai — az elkobzottak kivételével — m a j d -nem mind együtt voltak Tasner Antalnál. Ö tehát, az iratok rendezésével egy időben, szinte lázas sietséggel, hozzáfogott Széchenyi művei kiadásá-nak előkészítéséhez is. Erejének fogytát érezvén, P a u r Iván segítségét kérte ehhez a munkához is.116
Török J á n o s "7 Széchenyinek régi híve is buzgólkodott Széchenyi néhány, még meg n e m jelent művének kiadásán. Török régebben a Gazda-sági Egyesületnek1 1 8 titkára volt. Cegléd mellett mintagazdaságot létesí-tett, de vállalkozásába belebukott, s adósságokkal küzdött. Széchenyi be-csülte és sajnálta őt, s hogy nehéz anyagi helyzetén segítsen, n é h á n y kéz-iratát neki ajándékozta, kiadásra. Ezek:
Hunnia Széchenyi 1842-ben írta, a m a g y a r nyelv védelmére, de mivel az 1843, í4-i országgyűlés határozatait elégségesnek találta, m ű v é t nem adta ki. Török Jánostól a Hunnia kéziratát Heckenast nyomdász valóban meg is tette 1000 frt-ért, de, bár a bécsi cenzúra nem emelt kifogást ellene, Budán a főkormányzóság sajtórendőri osztálya a már kész, kinyom-tatott rrűvet lefoglalta. Nyilván Széchenyi nevének varázsától féltek.
A Sunnia körüli bonyodalmakról érdekes, bő levelezés és több más irat is áll rendelkezésünkre.1 1 9 Széchenyi fájlalta, hogy műve n e m lát napvilágot, Heckenast nyomdászt is sajnálta, s ezért többféleképpen pró-bálkozctt műve felszabadításán. I s m e r j ü k egy, fiának, Bélának nevében
írt fohamodványát1 2 0 meg nem nevezett ,,Excellenz"-hez, s azt is t u d j u k , hogy Széchenyi Béla járt is Albrecht főhercegnél ez ügyben. A főherceg megígtrte neki a munka felszabadítását, és ugyanakkor végleg letiltotta a Huaniát. így ezt a művet csak Széchenyi halála után jelentette meg Török János, de az eredeti, 1858-as dátummal.1 2 1 A mű kézirata, mint a többi Török J á n o s n a k átadott, tőle az OSZK-ba került.1 2 2 Csak n é h á n y lapnú töredéke van az Akadémiai K ö n y v t á r Kézirattárának Széchenyi Gyűieményében, s minthogy a Hunnia eredetileg a Stádium második részi lett volna, e nyolc lapot a Stádiumhoz kötötték hozzá.
A Hunnia kudarca után Széchenyi lemondott arról, hogy műveit ki-adn próbálja. Török Jánostól visszakérte a Pesti por és sár kéziratát is, m e ^ e t szintén neki adott. Pedig a műhöz ú j előszót akart írni, s ezen örönmel dolgozott, de óvatosan, nehogy észre lehessen venni, hogy ezt
n 5L e v . I I I . k. 419. 1.
"'Levelét P a u r Ivánhoz, d á t u m nélkül közli T A S N E R G É Z A : I. m. 79. 1.
117Török J á n o s , csáfordi és jobaházi (1809—1874) az Akadémia lev. t a g j a , orsz.
főlvéltárnok.
""Országos M a g y a r Gazdasági Egyesület (OMGE) 1830-ban alakult a Széchenyi kademényezte Lótenyésztési Társaságból.
most írja. Tasner Antalhoz ez ügyben írt levele egyike a legérdekesebb d o k u m e n t u m o k n a k Széchenyi titkos működéséről.1 2 3 A Pesti por és sárt is csak Széchenyi halála után t u d t a kiadni Török János (miután kéziratát Tasner Gézától megkapta), a Töredékek II. kötetében;1 2 4 de az ú j bevezetés nélkül, mert az a lefoglalt iratok közt maradt. Ezt csak lS25-ben adta ki Tolnai Vilmos, Széchenyi Döblingi Irodalmi Hagyatékának III. köteté-ben.125
A harmadik, Török Jánosnak átadott kézirat Széchenyi Garat című, 1842-ben írt, de életében ki n e m adott m ű v é n e k I—III. fejezete volt.
Ezt azonban Török n e m tudta, és Széchenyi későbbi írásának vélte, s mint ilyenről írt róla bevezetésében. Amit a Garatról tudunk, Viszota Gyula kutatásainak köszönhető, aki a m ű töredékeit is összeszedte, és kiadta, előbb az elkobzott IV. fejezet nélkül, m a j d ezzel együtt ismét, s Széchenyi naplóiból a mű címét is megállapította.1 2 6
Széchenyinek Török által kiadott írásai, és az eddig fdsoroltakon kívül még „Végrendeletének fő pontjai"1 2 7 gyorsan elkeltek, igy méltán lehetett azt remélni, hogy műveinek g y ű j t e m é n y e s kiadását is érdeklődés-sel fogadják az olvasók.
A kiadásra vonatkozó tervezetek többféle szempontból éidekesek.
Részben m u t a t j á k , hogy mennyire ingadozik a felfogás arra n é v é , mit vegyenek fel Széchenyi sok-sok írásából „művei" közé, részint világot vetnek az akkori kiadói és nyomdai viszonyokra.
Tasner Antal tervezetét fiának adott utasításaiból ismerjük:1 2 1
„Szándékom mielőbb kiadni nemcsak a m á r nyomtatásban rmgjelent minden munkáit és hírlapi czikkeit, h a n e m kiadatlan kéziratait is és n a p -lóiból kivonatokat." A kiadmányt felvilágosításokkal és jegyzetekke. akarta kísérni, s ezzel bizonyára ma m á r felderíthetetlen részletekre v e t e t volna fényt, összefüggéseket, okokat magyarázott volna meg.
Tasner a m ű v e k e t nem szoros időrendben akarta megjelenteti!, h a -nem előbb a nagyobbakat és fontosabbakat, m a j d utánuk a cikfekből, naplókivonatokból és jegyzetekből, amazokhoz hasonló terjedelmű kitete-ket formált volna, s az előfizetők szabályos időközönként kapták ralna meg az elkészült köteteket.
Tasner Antal az ajánlkozást el is fogadta, s a kiadásra vonatkozóan megállapodást is kötött Török Jánossal.1 3 0
Eszerint a kiadvány címe ez lett volna:
Gróf Széchenyi István összes munkái. Kiadja Tasner Antal, gróf Szé-chenyi István iratainak végrendeleti örököse.
Az első kötet megjelenését már 1860-ra tervezték, Heckenastnál nyomtatva. Az egyes művek 20—30 ívnyi nyolcadrétű kötetekben jelen-tek volna meg, előfizetőknek 1 f r t . 50 kr., boltban vásárlóknak 2 frt-os árban. A példányszám ötezer lett volna. Török János becslése szerint a kiadásból Tasner Antalnak 24 000 frt. tiszta jövedelme származott volna.
A nyomdai árakra vonatkozóan érdekes Török J á n o s n a k 1860. szept.
4-én Pestről Tasnerhez írt levele:1 3 1 „A nyomdákat bejárván, úgy talál-tam, hogy csakugyan W e r f e r a legolcsóbb. Ö egy ívet 5000 példányban a Dessewffy m i n t a szerint 31 forintért állít ki. A' többiek 35—40 forintot kénnek. — W e r f e r árát alapul véve feltettem egy költségvetést, melyet ide mellékelek, a' végett, hogy addig is, míg kijövök, a vállalatra nézve határozatodat megállapíthassad. Én részemről meg vagyok győződve, hogy ez a' jelenkorban a' legfényesebb sikerű vállalat lesz." — Mint láttuk, bizalmuk mégis inkább Heckenast felé fordult.
Tcldy Ferenc1 3 2 is készít tervezetet b a r á t j a kérésére, bár mentegető-zik, hogy számítása nem pontos, mert Széchenyi művei nincsenek kezénél, a kölcsönvevők miatt. Ö hét k ö t e t r e tervezi a kiadványt, 167—170 ív t e r -jedelemben. „Közönséges számításom szerint volna 167 ív bolti ára 16 f r t . 70 kr. De ezek nem ú j m u n k á k s így nem vélem, hogy a VII. [hét]
kötet ára 12 f r t - n á l több lehetne; s ezt is két részben kellene kérni, vagy éppen háromban."
A közlendő m u n k á k r a nézve „úgy vélem — í r j a —, a politikaiak szoros időrendben adandók. Miért, nem kell fejtegetnem. Széchenyi ideái consequens psychológiai fejlődésben és a k ú t f ő alakulások behatásai szerint bizonyos logikai szükséges egymásutánban következnek. Némely m á -sok tán a kötetek exigentiája szerint tétethetnek ide vagy oda. De hát v a n - e egy, mely nem politikai végre is? Tartsd meg tehát a legszorosabb chronol. rendet, s annál inkább, mert a m u n k á k n a k paralelle kell men-niük tetteivel, életével."
A későbbi kiadások is t ö b b n y i r e az időrendi sorrendet vették alapul.
Ezt t a r t j a szem előtt D e s e w f f y József tervezete is133 — melyet Török János fent idézett levelében is említ. — Ez, úgy mint Toldyé, csak az 1848 előtt már megjelent m ű v e k e t veszi számba.
Tovább megy Török J á n o s második tervezete,1 3 4 mely m á r Tasner Antal halála után készült. Ebbe felveszi s a j á t kiadványait (Hunnia, Pesti por és sár, Töredékek ( = Garat) és Széchenyi végrendeletének fő pontjait.
Hozzáveszi még Széchenyi versét anyjához,1 3 5 s egy összeállítandó kötetet:
130Uo. 72.1.
Gr. Széchenyi politkai iskolája címen. Ez u t á n következnének még a döb-lingi iratokból az O f f e n e s Promemoria1 3 6, a Blick és a Lipcsében, Wigand-nál megjelent f ü z e t : „Briefe von und an Stephan Széchenyi" és „Aus dern Tagebuch eines ungarische Emigraten." Az utóbbi két m ű nem Széchenyi írása.1 3 7
Az utolsó felvett m ű : „Magyarország sarkalatos törvényei 's államjogi fejlődése 1848-ig" 1864-ben jelent meg Eggenbergernél. Mint Tolnai Vil-mos megállapította1 3 8 a kötetet Török János Széchenyinek azokból a jegy-zeteiből szedte össze, melyekben a Blick-en dolgozva összeírta a különféle törvénycikkeket, s kikerestette szövegüket Tasner Antallal. — Török e jegyzeteket lefordította, kiegészítette, s a fenti címen Széchenyi műveként ki is adta.
Mint Török J á n o s a második tervet
összegezte-„Olyan nagy 8-adrétű kiadásban, hogy egy ívre ciceróbetűkkel 28 ezer betű fér, — gróf Széchenyi Istvánnak mindazon munkái, melyek magyar nyelven könyvalakban megjelentek, 200 ívre t e r j e d n é n e k .
Ezekhez adva a' még kiadatlan leveleket és iratokat, a' kiadás 230 ívre is felemelkedhetnék.
Az ide mellékelt minta papirosokon egy ívnek kiállítása a' Pesti A t h e n a e u m intézetben. 1000 példányban 30 és 36 forintba kerülne." — A mintapapiros hiányzik, csak ez a tervezet m a r a d t meg, az Akadémiai I r a t t á r b a n , ez is d á t u m nélkül.
Sajnos, mindezekből a tervezgetésekből semmi sem lett, Tasner Antal halála miatt, s Széchenyi műveinek kiadása ma is csonka még.
Széchenyi naplóinak kiadásakor, a bevezetésekben Viszota Gyula Széchenyi életének mozzanataival párhuzamosan felsorolja akkor írt m ű -veit is.139 Itt csak olyanokat vesz számba, melyek nyomtatásban meg-jelentek: így a különféle felszólításokat Casino-tagságra, lóversenyre stb„
vagy amelyeket ő a naplók Függelékeiben kiadott. De nem szerepelnek a felsorolásban oly fontos művei, mint a Metternich herceghez intézett Memoire-ok,1 4 0 tervezetek, felterjesztések, beadványok s hasonlók.
Hogy Tasner Antal halála meghiúsította Széchenyi műveinek kiadá-sát, m á r írtuk. De nemcsak a kiadásra, az iratok sorsára nézve is végze-tessé vált ez a gyászeset. Az iratok szanaszét voltak: Pesten, Tasner laká-sán, Sopronban, a Széchenyi család levéltárában, P a u r Ivánnál, Cenken, a fióklevéltárban, és Bécsben, a rendőrség kezében. Nem volt többé senki, aki ezeket összegyűjtse, és hová is lehetett volna elhelyezni ily rengeteg írást? Paur Iván Tasnerhez írt 1860. június 14-i levelében1 4 1 így jellemzi az iratok mennyiségét, midőn mentegetőzik, hogy miért nem küldött még
13GLásd a 89. sz. jegyzetet.
I37Briefe von u n d a n Stephan Széchenyi. Leipzig, Wigand, 1861.; [Fiktív levelek ];
A u s (lein Tagebuche eines ungarische Einigranten. Leipzig, Wigand, 1863. — E n n e k n y o m á n készült Török „Magyarország sarkalatos t ö r v é n y e i " c. kiadványa. (Pest, 1864.)
el mindent: „avagy számítottál-e arra, hogy én egyszerre sine duce sine cruce n y a k a d r a küldendem az egész h a j ó terhet, hogy elárasztva vele rögtönzött polczok sat. hiányában ismét hozzáférhetetlenségük miatt csi-szolatlan gyémántként vesztegeljenek, holott i t t . . . ahogy v a n n a k p e r
summo-s apices (nem rendezve), hanem osztályozva, mégis hasznavehetők."
Elsősorban az e r r e szükséges hely, s a hozzáértő rendező hiánya okozta, hogy nemcsak n e m tudta soha többé senki az iratokat összegyűj-teni, de szétszóródásuk sajnálatos módon még tovább folyt. Így Széchenyi-nek az az óhajtása is, hogy a működésére vonatkozó iratok együtt marad-janak, éppen úgy n e m teljesült, m i n t az, hogy az iratok jövedelmével
Tasner Antalt jutalmazza és családja megélhetését biztosítsa.
A kortársak Tasner Antaltól várták Széchenyi életrajzának megírását is,142, mint aki a legközelebb állt hozzá, s a legjobban ismerte őt és m ű k ö dését. Az ő halála után K e m é n y Zsigmond felé fordult a várakozás. K e -ménnyel Kovács Lajos1 4' hozta össze Széchenyit tiszai ú t j a alkalmával.
Az együtt töltött n a p o k n a k és további kapcsolatuknak köszönhető K e -mény Zsigmondnak Széchenyiről írt közismert arcképe.1 4 4 Ez a mű, m e l y Csengeri A n t a l által szerkesztett Magyar Szónokok és Státusférfiak c.
g y ű j t e m é n y b e n jelent m e g 1850-ben, n é m e t kiadásban megvolt Széchenyi könyvei közt is.14"' Ügy ezzel, mint „Egy szó a forradalom után" c, m ű v é -vel Kemény Zsigmondnak baráti célja is volt, mint Kosáry Domonkos ki-m u t a t j a : Széchenyi lelki gyötrelki-meit akarta enyhíteni, ki-mellyel ki- minde-nért önmagát vádolta, ami szenvedés az országot érte. Tasner Antal bizonyára többeknek, így K e m é n y Zsigmondnak is m e g m u t a t t a azokat a k é t -ségbeesett leveleket, amelyeket Széchenyi neki Döblingből írt. Kosáry rámutat a r r a is, hogy ezekben az abszolutizmus idején keletkezett cikkek-ben a politikai rajz nem objektív: „"-Forradalom utám< c. röpiratában (1850) már világosan látni, mint igyekszik Széchenyit igazolni és m i n d j á r t a n n a k bizonyítására felhasználni, hogy Magyarország n e m azonosítható a f o r r a -dalmi függetlenségi politikával. „A jobbra tolódó polgári-nemesi politi-kának Széchenyihez kapcsolására K e m é n y Zsigmond tett kísérletet. Már 1849 végén, hadbírósági kihallgatásakor »Széchenyi-pártnak« nevezte.
Széchenyiből mindehhez n e m a Hitel vagy a Stádium szerzőjére, h a n e m Kossuth ellenfelére volt szüksége Keménynek." „ . . . Így jön létre az el-méleti alapvetés, melyből a Széchenyit önmaguk igazolására kisajátító, konzervatív-reakciós irányzatok m a j d n e m egy évszázadon át táplálkoz-tak."146 Spira György is megállapítja,1 4 7 hogy míg Széchenyi állítólagos követői a szabadságharc u t á n i elnyomásért Kossuthot vádolták, Széchenyi egyes-egyedül magát érezte minden b a j felidézőjének.
" ' • K O V Á C S L A J O S : Gróf Széchenyi István közéletének h á r o m utolsó éve 1846—1848.
Tasner Antal végrendeletében, melyet ismételt toldalékokkal látott el,148 fiát, Gézát bízta meg az iratok további gondozásával, sőt kiadásával is. A gondozást Tasner Géza lelkiismeretesen teljesítette is, de már a ki-adás sokszorosan fölülmúlta képességeit. Mindössze 23 éves volt.149 A t y j a gondos nevelést adott neki, nagy áldozatok árán még Angliába is kiküldte, t a n u l m á n y ú t r a , ahogy végrendeletében írja. Éppen ezért, hagyatékából kisebb részt juttatott neki, hogy a Széchenyi-iratok kiadására szorítsa, és ebből a munkából befolyó összeg legyen kárpótlására.
Tasner Gézának azonban ily m u n k á r a se tapasztalata, se jártassága nem volt, s mint az Önismeret kiadása m u t a t j a : úgy látszik, érzéke sem.
És Tasner Antal még azt is kívánta fiától, hogy a naplók m a g y a r u l jelenjenek, meg. tehát le is kellett volna fordítania őket. Hogy ezzel a m u n k á val megpróbálkozott, m u t a t j a az a részlet, mely m a is megvan az A k a -démiai K ö n y v t á r Kézirattárában.1 5 0 Az iratok további összegyűjtését meg sem kísérelte — hiszen n e m is tudta volna azokat elhelyezni. Éppen elég nagy feladat volt a Tasner család számára a m á r n á l u k levő naplók és rengeteg más irat tartása, őrzése. Az abszolutizmus ideje alatt ez még politikailag is kockázatos lehetett.
S v a j o n a cenzúra megengedte volna-e Széchenyi m ű v e i n e k kiadását?
— Széchenyi már megjelent művein kívül leginkább kelthettek
— Széchenyi már megjelent művein kívül leginkább kelthettek