Az intézményes egyház mint a térség intézményrendszerének szerves része

Az egyház hatását a térség társadalmára számos szempont alapján közelíthetjük meg.

Elemeznünk kell természetesen az egyháznak, mint intézménynek a társadalmi szerepvállalását, de ezen kívül szót kell ejtsünk az egyházhoz köthető „látens‖ jelenségekről is. Ebben a térségben az egyház, a szék, a közösség évszázadokon át szerves egészet alkotott, és ugyanez a szerves egység követhető nyomon az itt élők kultúrájában, életvitelében is. „Lévén, hogy azok a közösségileg létrehozott formák, melyek az emberi élet keretéül szolgáltak, a katolicizmus árnyékában, azzal állandó kölcsönhatásban keletkeztek, ezt a szellemet hordozzák magukban.

Jórészt innen származik a vidék szellemiségének (gyöngeségnek is felfogható) erényei, illetve (erénynek tartott) gyöngeségei. (…) Természetes, hogy ennek a vallástörténeti ténynek mélyreható mentális következményei vannak, melyek a terület népi kultúráját a társadalmi viszonyait is meghatározzák.‖ (Tánczos 1993:12)

A következőkben röviden fölvázolom azokat a területeket, amelyeken meglátásom szerint egyértelműen kimutatható az egyház direkt vagy indirekt befolyása a múltban és / vagy a jelenben.

1. Az egyház tanítása, életszemlélete, megteremtett és közvetített kultúrája és hagyománya, hit- és erkölcsrendszere, a valláshoz köthető szokások olyan mélyen begyökereztek az itt élők életébe, hogy ettől még az egyház intézményétől legtávolabb állók, vagy önmagukat nem-hívőknek deklarálók sem mentesek.

2. Az egyház intézményeinek, illetve ezek holdudvarába tartozó személyek munkássága nem csupán a hit és erkölcs területén éreztette és érezteti hatását, hanem a csíki társadalom számos más szegmensében is. Mint a hagyományos társadalmak többségében, Csíkban is a papi státus megkülönböztetett társadalmi szerepet jelent. A papság a közösség életében nem csupán vallási, kulturális, oktatási és esetenként szociális funkciókat töltött be, hanem sok esetben aktív részese volt a közösség-vezetésnek és politikai állásfoglalásnak is. Csík történetének kiemelkedő politikai személyiségei közül a papság soraiban lévőket is találunk. A várfalakkal körülvett templomok jelzésértékűek: a közösségnek Isten háza ad menedéket nem csupán a lelki veszedelmekkel szemben, hanem fegyverekkel vívott harcokban is. Történelmi hagyománya van, hogy a kollektív jogok védelmében, az önkormányzatiság megtartásában a papságnak is aktív szerepe volt, és van, elégséges csupán a madéfalvi veszedelemben kulcsszerepet betöltő Zöld Péter pap szerepére gondolnunk. Zöld Péter papként irányította a székely határőrség megszerve-zése elleni tiltakozó mozgalmat, az 1764-es madéfalvi mészárlásban torkolló ellenállás megszervezésében legfőbb segítségei Beke István delnei, Németi József csíkszentmihályi és Szász János csíksomlyói esperesek voltak. (Magyar Életrajzi Lexikon⁴⁰)

Az egyháznak különösen fontos szerep jutott a kollektív identitás megőrzésében a Trianont követő időszakban, mint a legnagyobb olyan magyar intézményes hálózatnak, amely nem volt alárendelve az új román hatalomnak. Az egyház ezt a magyarság szempontjából rendkívül fontos

„védőbástya‖ szerepet felismerte és hű maradt ehhez a 20 század második felének még nehezebb, áldozatokat követelő kommunista diktatúrájában is. A papság társadalmi-politikai közszereplésének leglátványosabb évszázada, a XX. század számtalan példát ad arra, hogy hogyan fonódott össze a térségben az egyházellenesség és vallásüldözés elleni fellépés a nem-zetiségi jogok védelmével, a diktatúrákkal szembeni ellenállással. Az érett társadalomszemlé-lettel végzett társadalmi, politikai aktivitásnak legkiemelkedőbb személyisége nyilvánvalóan Márton Áron csíki születésű püspök, azonban a csíki papságot sem csupán a vallás terén végzett munkájuk miatt hurcolták meg, hanem az emberi, nemzetiségi jogok mellett kiállásuk miatt is.

Nem véletlen tehát, hogy a 1989-es rendszerváltáskor a papság hatalmas szimbolikus tőkével kezdhetett hozzá a megváltozott körülményekben végezhető munkájához. Az elismertséget,

40 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC17155/17349.htm

tiszteletet nem csupán a vallásgyakorló emberek körében vívták ki, hanem gyakorlatilag a teljes helyi társadalomban, hiszen egyrészt a hősies helytállást szimbolizálták, másrészt a többség szemében a diktatúraellenesség legbiztosabb, legmegbízhatóbb bázisait jelentették.

A papság mellett a világi vezetők munkájában is nyomon követhető az egyház hatása.

Erdélyben négyszáz éves hagyománya van annak, hogy az egyház laikus tagjai döntő befolyással vannak a katolikus vagyonkezelésre, valamint a katolikusok érdekvédelmére. Az Erdélyi Római Katolikus Státus intézménye a reformáció hatására alakult, abban az időszakban amikor az erdélyi katolikus egyház püspök nélkül maradt. Az erdélyi katolikus főurak által alapított erdélyi katolikus autonómia tehát a vezető nélkül maradt egyház érdekképviseletét vállalta föl, működését a 160 évig tartó püspök-nélküliség időszaka után is folytatta. (Marton 2007:13). „A laikusok egyházi hatalma kiterjedt minden, a rendi hatalom körébe szorosan nem tartozó egyházi ügyre. Így magába foglalta a felekezeti oktatás megszervezését, az egyházi alapítványok keze-lését, bizonyos, a Státus kegyurasága alá tartozó plébániák lelkészeinek választását, sőt időle-gesen a vikárius, később a püspökválasztó jogot is. A laikus elem döntéshozó helyzete az adott korban egyedülálló gyakorlat az egész világegyházban.‖ (Holló 2007:28) A Státus több újjászer-vezésen és változáson ment át, de gyakorlatilag 1948-ig működni tudott. (Holló 2007:28) Csík abban a kivételes helyzetben volt, hogy a csíksomlyói kolostor akkor is működött, amikor Erdélyben mindenhol felszámolták és kiűzték a szerzeteseket és az egyházmegye püspök nélkül maradt, így Csíkban talán kevésbé volt „létszükséglet‖ a Státus működése. Ennek ellenére az intézménynek jelentős befolyása volt Csíkban is, többek között a 19. század végétől alárendelt-ségébe és fenntartásába tartozott a ferences főgimnázium is. (Szép 2011: 192, Holló 2007:33)

A Csík közéletét meghatározó értelmiségiek egészen a 20. század elejéig szinte kivétel nélkül a ferencesek iskolájában végezték tanulmányaikat, így ennek szellemisége mélyen áthatotta a profán területeket is. Mindaddig, amíg Csíkszereda be nem kapcsolódott a vasúti körforgásba, vagyis 1897-ig, az itt élők számára komoly fizikai és anyagi erőfeszítést igényelt, hogy Csík-somlyótól, esetleg a székelyudvarhelyi jezsuita alapítású katolikus gimnáziumtól eltérő iskolában tanítassák gyermekeiket. Tivai Nagy Imre a következőképpen ír a vasút előtti korszakról: „Azon időkben a csíki intelligencia magvát úgyszólva a tanári testület tette. A politikai és társadalmi élet minden megmozdulását a tanári testület vezette és kezdeményezte. A civil társadalom fejlődését nagyban akadályozta a felsőbb iskolák távolléte. Kolozsvárig vagy Nagyszebenig egy heti fuvarozással lehetett eljutni. A somlyói gimnázium is sok ideig csak hatosztályú volt. Ki csak középiskolát akart végezni, annak is legközelebb Udvarhelyre kellett menni. Önként következett, hogy a civil intelligencia háttérbe szorult s a nagyobb képzettségű papság került fölénybe. A civil társadalom kurrens fejlődése csak a csíki vasút megnyitásával következhetett

be. A gimnázium igazgatói is egész Pál Gáborig minden időben papok voltak. A püspökök a gimnázium katedráit többnyire papokkal töltötték be, kik ezen állásokban a falusi plébániák várományosai voltak.‖

A 20. század folyamán a világi értelmiség köréből is fölhozhatók olyan személyiségek példái, akik szakmai hivatásukat szorosan összekötötték az etnikai jellegű védekezéssel és értékmentéssel, ugyanakkor munkájukat a vallás és egyház által képviselt érték iránti elkötele-ződés jellemezte. A dolgozat szűkre szabott keretei miatt csupán két világi személyt említek meg. Domokos Pál Péter csíksomlyói születésű történész, néprajzkutató kezdeményezője volt a vallási és hagyománytisztelő értékeket szervesen integráló Ezer Székely Leány Napja rendezvénysorozatnak, Venczel József csíkszeredai születésű szociológust, a 20. századi magyar társadalomtudomány kiemelkedő személyiségét Márton Áronhoz fűződő baráti és munkatársi kapcsolata miatt börtönözték be 12 évre.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy Csíkban az egyházi és világi szféra között szoros kapcsolat van, a két világ közötti átjárhatóság nem csupán megengedett, hanem természetéből fakadóan létező valóság, a helyi társadalom jellegéből fakadóan organikus kapcsolat van köztük. Itt az a természetes, hogy az egyház és képviselői munkájukat nem korlátozzák a templom falai közé, hanem aktív részt vállalnak a térség politikai, kulturális és szociális életében, ugyanakkor a helyi közösség is elvárásokkal fordul az egyház közéleti feladati iránt és a világiak ebben szerves munkát is vállalnak, ugyanakkor bizonyos mértékben az egyházat illető döntések meghozatalába is beleszólási jogot formálnak.

3. A 3.4.2-es fejezetben ismertettem, hogy a ferences szerzeteseknek milyen fontos szerepük volt Csíkban az oktatás és magaskultúra terjesztőiként és képviselőiként. Az egyházat azonban Csíkban nem csupán a ferences szerzetesek képviselték, hanem a világi papság és az egyház intézményrendszere is. Kiemelt működési területe a világi egyháznak az elemi iskolahálózat kiépítése. „A faluközösség és az egyházmegye iskolafenntartó feladatköre – ezen a tájon, ahol a katolicizmus gyakorlatilag egyeduralkodó – nehezen választható szét. Papot, deákot a communitas fogad, ő választ, de a hitbeli közösség dolgoztatja és fizeti‖ (Imreh – Pataki 1992:

337). Csíkban a 16. századtól kezdve az elemi iskolák „megszervezése, felügyelete akkor is és később is az egyház hatáskörébe tartozott.‖ (Szőcs 2009:102) és ez – nyilván megnövekedett állami hatáskörrel, de 1948-ig többnyire így is maradt Az elemi iskolák legfontosabb tananyagát kezdetben az énekek, imádságok és a katekizmus jelentették, a 19. századtól kezdve kapott nagyobb hangsúlyt az anyanyelv és számtan oktatása. (Szőcs 2009/2).

A ferences szerzetesek mellett a két világháború között már egy másik szerzetesrend is elkezdett tevékenykedni. A Szociális Testvérek Társaságának munkája főként a lányok és

asszonyok fölkarolására, képzésére fókuszált. Munkájukban kiemelt hangsúlyt kapott a hagyományőrzés, Domokos Pál Péter legfőbb munkatársai voltak az Ezer Székely Leány Napja rendezvénysorozat megszervezésében, amelyet először 1931-ben tartottak meg. Jelentős volt a nők számára indított népfőiskolai mozgalmuk, a Kaláka is, ennek később helyi „testvérintéz-ménye‖ lett a második bécsi döntés nyomán Csíksomlyón is népfőiskolát építő és működtető KALOT.

Az egyházakhoz kötődő intézmények azonban az 1989-es rendszerváltást követően terjedtek el robbanásszerűen a térségben. Az ezt követő másfél évtizedet a helykeresés, majd egyfajta konszolidáció időszakának nevezhetjük. A korábbi 45 évhez képest gyökeresen új lehetőségek egyesületek, alapítványok létrehozását indukálták, ugyanakkor számos – főként nyugati mintára alapuló - lelkiségi mozgalom, közösség-alapú szerveződés „telepedett‖ meg. A szociális jellegű egyházi szervezetek feladata kezdetben főként a nyugati segélyek szétosztása volt. Az időszak végére azonban már körvonalazódtak azok a szervezetek, amelyek alkalmazkodni tudtak a helyi viszonyokhoz és stabil erőforrásokkal rendelkeztek ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsák működésüket.

A hagyományos székely és ezen belül a csíki társadalom fontos jellemzője tehát a politikum – társadalom – egyház szerves összetartozása, kölcsönös függősége és egymásra hatása. Ezáltal nem csupán a vallásos magatartás válik a mindennapi életvezetés részévé, hanem az intézményes egyház is magától adódó, szerves része a társadalom működésének. Az egyház és a hozzá köthető vallásos események nem csupán egy zárt rendszerben, a többi nyilvános társadalmi eseménytől elkülönülő módon működnek, hanem összefonódnak gyakorlatilag minden politikai, kulturális és társadalmi eseménnyel. Ezt az évszázados gyakorlatot a kommunizmus időszaka nem tudta végleg megszűntetni, a 90-es évektől kezdődően az egyház ismét a társadalmi intézményrendszer fontos alkotójává vált, ugyanakkor gyakorlatilag minden társadalmi-kulturális esemény fontos szereplőjévé.

A helyi „állam‖, politikum és egyház szétválasztásáról hipotézisem szerint nem beszélhetünk, ez nem csupán azáltal erősíti a vallásosságot, hogy társadalmi legitimációt biztosít az egyház számára, hanem azáltal is, hogy az itt lakók életszemléletébe természetesen integrálódik az egyház, mint intézmény is. Ugyanakkor mind az intézményes egyház, mind pedig a hivatalos egyházat képviselő papság jelentős szimbolikus tőkével rendelkezik.