Az egyház megítélése, társadalmi legitimációja a mában

1. Az egyház tanításának hatását az itt élők hitrendszerére a 6.1.2-es fejezetben részletesen elemeztem, ez alapján egyértelműen állítható, hogy a keresztény hitelemek alkotják az itt élők világképének meghatározó részét. Az egyház által közvetített kultúráról, hit- és erkölcsrendszerről elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy Csík lakóinak életében látens vagy többé-kevésbé manifeszt módon, de meghatározóan jelen van. A bevezető fejezetben említettem,

hogy az empirikus adatfelvétel során Csíkban gyakorlatilag nem találtam következetes ateistát, vagyis olyan személyt, aki mind hitében, mind pedig cselekedeteiben függetleníteni magát a keresztény hitrendszertől, hagyományoktól és szokásoktól. Ezt a jelenséget röviden részletezem.

A felmérés során csupán 2 személy állította magáról azt, hogy nem hisz Istenben, további 16, hogy nem tudja, hogy van-e Isten és nem is hiszi, hogy ez bármilyen módon kideríthető lenne. A két kategória a megkérdezettek elenyésző, 2,9%-át alkotja. A továbbiakban azonban erről az első látásra hitetlennek nevezhető csoportról is kiderül, hogy meglehetősen ellentmondásos a látszólagos ateizmusuk: 53,2%-uk (!) hisz a csíksomlyói Szűzanya segítő erejében, a 18-ból csupán 1 személy állítja azt, hogy soha nem vesz részt szentmisén (de hárman körülük, hetente, további hárman pedig havonta járnak szentmisére), 52,6%-uk évente részt vesz a Csíksomlyói Pünkösdi Búcsún és csak ketten mondják azt, hogy soha nem imádkoznak a Csíksomlyói Kegytemplomban. Közülük senki (!) sem állítja, hogy soha nem szokott imádkozni és több mint 88%-uk minden évben fogadja a házszentelést. Gyakorlatilag tehát nem beszélhetünk hitetlenségről és még kevésbé teljes függetlenedésről az egyház által közvetített kultúrától.

Más kérdés azonban, hogy a hívek tulajdonképpen hogyan gondolkodnak az egyházról, mit várnak el tőle, mekkora joghatósággal ruházzák fel? Racionális mérlegelés nyomán, vagyis nem csupán az öröklött kulturális hagyomány által meghatározottan, a társadalom és saját életük mely területein szeretnék, ha az egyház aktívan jelen lenne és véleményt formálna?

Az empirikus adatfelvétel 25. számú kérdésblokkja azt vizsgálta, hogy a megkérdezettek helyesnek tartják-e, ha az egyház véleményt nyilvánít olyan kérdésekben, amelyek nem tartoznak szorosan az evangéliumi öröm hirdetéséhez, de amelyek esetenként komoly erkölcsi és / vagy társadalmi problémákat vetnek fel. Az eredmények egy része összehasonlítható az Aufbruch 2007-es, Közép-Kelet Európa országaiban végzett eredményeivel. Az adatok érdekes jelenségekre hívják fel a figyelmünket. Látható, hogy az egyháznak véleménynyilvánító jogot adók igencsak nagy számban élnek Csíkban, ugyanakkor a kimagasló romániai adatok hívják föl a figyelmünket. Az eddigiek tükrében talán nem meglepő, hogy a kérdések mindegyikében a csíki vagy romániai válaszadók támogatják leginkább az egyház szerepvállalását, a kettőjük közti elsőbbség azonban megoszlik.

16. ábra. Helyesnek tartja-e Ön azt, hogy az egyház véleményt nyilvánítson a következő kérdésekben?

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90

Abortusz Házasságon kívüli nemi kapcsolatok

Azonos neműek

kapcsolata Munkanélküliség Növekvő társadalmi

ellentétek

Romák helyzete Kormány politikája Magyarság érdekképviselete

%

Csík Románia Magyarország Közép-Kelet Európa katolikusok

Forrás: Aufbruch 2007, saját kutatás eredményei

A romániai válaszadók az erkölcsi kérdéseket – abortuszt, házasságon kívüli nemi kap-csolatokat és homoszexualitást - érintően gondolják a csíkiaknál némileg magasabb arányban azt, hogy helyes, ha az egyház véleményt formál ezekről a kérdésekről. A főként társadalmi jellegű kérdéseknél – növekvő társadalmi ellentétek, romák helyzete, kormány politikája (és a magyarság érdekképviselete – ez utóbbiról természetesen csak csíki adataink vannak) – meg-fordul az elsőbbség sorrendje és Csík lakóinak esetében kapjuk a legmagasabb értékeket. A román ortodox egyház köztudottan szoros kapcsolatot ápol a román politikummal, ennek ellenére, vagy pontosan ezért nem meglepő, hogy a romániaiak ezekben az esetekben is magasabb értéke-ket mutatnak, mint a magyarországiak, vagy akár a Közép-Kelet Európai katolikusok, de úgy tűnik, hogy Csíkban még ennél is fontosabb társadalmi szerepet szánnak az egyháznak. Az 1998-as Aufbruch-Kerkai vizsgálatban az erdélyi magyarok 43%- a értett azzal egyet, hogy a katolikus egyház hallassa a hangját a kormány politikájának kérdésében is. Az eredmények elemzésekor Tomka Miklós kiemelte, hogy „az erdélyi magyarság számára az egyházak a kisebbségi lét legfontosabb társadalmi intézményei közé tartoznak.‖ (Tomka 2000:31) Az egyház hagyomá-nyos jelenléte a csíki társadalom szociális és nemzeti identitást megőrző tevékenységeiben, az egyháznak a társdalom problémáit enyhíteni kívánó próbálkozásai úgy tűnik, hogy a helyiek szemléletében ezt helyeslő, ezt természetesnek tartó attitűdöt hozott létre 2010-ben is.

Az országok közti összehasonlításban elfoglalt első hely természetesen nem jelenti azt, hogy Csíkban az egyház legfontosabb feladatának a társadalmi és politikai kérdésekben történő állásfoglalást tekintenék. Ellenkezőleg: a fenti táblázatból is jól látszik, hogy az egyház állásfoglalását a kormány politikai kérdéseiben jóval kevesebben támogatják, mint az erkölcsi kérdésekben való véleménynyilvánítást. Azzal a vélekedéssel pl., hogy az „Egyház feladata az, hogy lelki vigasztalás nyújtson‖ szinte minden megkérdezett tökéletesen egyetért. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán adott válaszok átlaga erre kérdésre 4,92 (5-ös azt jelenti, hogy tökéletesen egyetért, 1, hogy egyáltalán nem ért egyet). Ezzel szemben csupán 3,44-es átlagot kapott az az állítás, hogy az „egyház feladata, hogy irányt mutasson a hívőknek politikai kérdésekben‖.

Föltehetjük a kérdést, hogy a hívek egyházképében, az egyházról és, feladatairól való elképzeléseikben körvonalazhatók-e belső struktúrák, vagyis osztályozhatók-e az egyházzal szembeni elvárások. A választ a kérdőív 22. számú kérdésblokkjának bevonásával és a főkomponens-elemzés módszerének alkalmazásával próbálom megtalálni. A többszörösen rotált faktormátrix a következő eredményt mutatja:

10. táblázat. Az egyház szerepeinek rotált faktorsúlymátrixa

Az egyháznak az a feladata, hogy támogassa az

emberi kapcsolatokat .756 .146 -.065

Az egyháznak az a feladata, hogy az embereket

egymás kölcsönös tiszteletére nevelje .754 .049 .019

Az egyháznak az a feladata, hogy lelki

vigasztalást nyújtson .720 .019 .014

Az egyháznak az a feladata, hogy az embereket

egymással kibékítse .718 .209 .060

Az egyháznak az a feladata, hogy az embereket

a nélkülözők segítésére nevelje .701 .224 .028

Az egyháznak az a feladata, hogy hitre

neveljen .588 .123 .013

Az a feladata, hogy irányt mutasson a hívőknek

politikai kérdésekben .163 .786 .021

Helyesnek tartja-e Ön azt, ha a katolikus egyház véleményt nyilvánít a romániai magyarság képviseletének politikája kérdésében?

.051 .734 .050

Helyesnek tartja-e Ön azt, ha a katolikus egyház véleményt nyilvánít a kormány

Helyesnek tartja-e Ön azt, ha a katolikus egyház véleményt nyilvánít a abortusz/

terhesség-megszakítás kérdésében?

.014 .065 .845

Helyesnek tartja-e Ön azt, ha a katolikus egyház véleményt nyilvánít a házasságon kívüli nemi kapcsolatok kérdésében?

.023 .146 .841

Helyesnek tartja-e Ön azt, ha a katolikus egyház véleményt nyilvánít az azonos neműek kapcsolata kérdésében?

.051 .114 .814

Forrás: saját kutatás eredményei

Láthatjuk, hogy a főkomponens-elemzés módszere az egyház feladatairól való vélekedések tág körében három faktort különböztet meg. Az első faktorba azok a vélemények kerültek, amely szerint az egyháznak a feladata elsősorban a klasszikus értelemben vett lelkipásztori feladatok, vagyis a hithirdetés mellett az emberi kapcsolatok ápolása, az emberek közötti harmónia megteremtése és lelki vigasz nyújtása. Ezért ennek a faktornak „Az egyház, mint lelkipásztor‖

elnevezést adtam. A második faktor alá gyülekeztek azok a vélekedések, amely szerint az egyháznak föl kell szólalnia és irányt kell mutatnia politikai kérdésekben, valamint részt kell vegyen a helyi közéletben. Ezt a faktort „Az egyház, mint társadalmi-politikai szereplő‖

elnevezéssel illettem. Végül, a harmadik faktor tartalmazza azt a meggyőződést, amely szerint helyes, ha az egyház az általa hirdetett erkölcsi normák megszegése esetén fölszólal, ezért ez a faktor „Az egyház, mint az erkölcsi értékek védője‖ elnevezést kapta.

Kézenfekvőnek mutatkozik a kérdés, hogy a faktorok által körvonalazott egyház iránti elvárások típusai milyen tulajdonságokkal rendelkező hívek sajátjai. A három elvárás-típus faktorértékei nem mutatnak szignifikáns összefüggéseket sem a nemmel, sem a jövedelemmel, sem az iskolai végzettséggel, sem pedig a megkérdezettek lakóhelyének típusával. Egyedül az életkornál mutatható ki összefüggés, ezzel azonban mindhárom faktor szignifikáns⁸³, viszonylag gyenge erősségű összefüggést mutat. Ebből csupán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az életkor növekedésével a hívek mindhárom területen növekvő teret adnának az egyház tevékeny-ségének. A legerősebb összefüggés a második, „Az egyház, mint társadalmi-politikai szereplő‖

faktorral mutatkozik, így a következtetésünket azzal egészíthetjük ki, hogy az egyház legvita-tottabb tevékenységi területe legnagyobb valószínűséggel az idősebb korosztályban talál leginkább támogatókra. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne magyarázat arra, hogy a hívek mi alapján támasztják egyház iránti elvárásaikat a három típus szerint; a klasszikus szocio-demográfiai változókkal való összefüggések hiánya csupán arra hívja föl figyelmünket, hogy a hívek magatartása mögött más jellegű indokok, illetve széles vélekedésskála húzódik meg. Az indokok, rejtett attitűdök megtalálása azonban továbbkeresésre sarkall, annak ellenére, hogy tudatában vagyok annak, hogy ezek felfedésére nem biztos, hogy elégséges az alkalmazott kérdőív.

Az egyház iránti elvárások további meghatározója az lehet, hogy a megkérdezett hívek milyen kapcsolatban vannak azzal az egyházzal, amelyről véleményüket megfogalmazzák.

Feltételezhetjük, hogy valaki minél szorosabb kapcsolatot ápol az egyházzal, minél gyakrabban vesz rész ennek liturgikus és egyéb közösségi eseményein, annál szélesebb jogkörrel ruházza fel.

83 Minhárom esetben p<0,00, az első faktor esetében r=0.196, a második faktor esetében r=0,282, a harmadik faktor esetében r=0,185

Elsőként az egyének egyházzal tartott kapcsolatának szubjektív önértékelését mérő 40.

számú kérdést használom. Az „Érzése szerint Ön az egyházzal nagyon szoros-, szoros-, laza-, vagy semmilyen kapcsolatban nincs‖ kérdésre adott válaszok szignifikáns összefüggést⁸⁴ mutatnak mindhárom faktorral, leggyengébbet „az egyház, mint lelkipásztor‖ faktorral, közepeset „az egyház, mint társadalmi-politikai szereplő‖ faktorral és legerősebbet „az egyház, mint erkölcsi értékek védője‖ faktorral. Az egyházzal való kapcsolat szorossága tehát meghatározó módon jelen van a hívek egyházról való véleményformálásában: minél szorosabb kapcsolatban áll valaki az egyházzal, annál tágasabban szabja az egyház feladatkörét és helyesli ennek tevékenységét. Az egyházzal laza vagy semmilyen kapcsolatot fenn nem tartók erőteljes tiltakozása az ellen, hogy az egyház erkölcsi kérdésekben állást foglaljon azt sugallja (sajnos bizonyítani nem tudom), hogy ezek a hívek esetenként az egyház által el nem fogadott magatartásuk (pl. válás és újraházasodás) miatt szakították meg kapcsolatukat az egyházzal.

Hasonló eredményt kapunk, ha a faktorok és a templombajárási gyakoriság kapcsolatát vizsgáljuk. Akárcsak az egyházzal való kapcsolat szorossága esetében, itt is azt láthatjuk, hogy minél gyakrabban jár valaki templomba, annál inkább helyesli az egyház templomon kívüli cselekvő magatartását⁸⁵. A kapcsolat szorossága ez esetben is a harmadik faktor esetében a legerősebb. Az egyházzal tartott kapcsolat szorosságának hatását az egyházról alkotott véleményre még egy kérdés segítségével ellenőriztem. Egy korábban bevezetett változó – „A lehetséges nyolcból a közösségi vallásgyakorlat hány formáját gyakorolja?‖ - tovább erősíti az eddig kapott eredményeket. Minél több típusú egyházi rendezvényen vesz részt valaki, annál szorosabb kapcsolaterősségi értékeket kapunk a második és harmadik faktorral.⁸⁶ Itt is megfigyelhető, hogy az egyházzal kapcsolatot nem ápolók hevesebben tiltakoznak az ellen, hogy az egyház erkölcsi kérdéseket érintő dolgokban állást foglaljon, minthogy részt vegyen a társadalmi és politikai véleményformálásban és döntéshozatalban. Mindez tovább erősíti a jelen körülmények között ellenőrizhetetlen feltételezésemet, hogy Csíkban szoros kapcsolat van az egyháztól való távolmaradás és az egyháznak az általa helytelenített erkölcsi magatartású személyekhez való viszonyulása közt.

Végül az egyházról alkotott kognitív, elvi és általános megfogalmazások alapján létrejövő képet a 26. számú kérdésblokkra adott válaszok bemutatásával zárom. Itt ismét lehetőségünk lett

84 Az első faktor esetében p<0.022, eta négyzet = 0,016, a második faktor esetében p<0.01, eta négyzet = 0,026, a harmadik factor esetében p<0.00, eta négyzet = 0,063

85 Az első faktor esetében p<0.02, eta négyzet = 0,022, a második faktor esetében p<0.02, eta négyzet = 0,024, a harmadik factor esetében p<0.00, eta négyzet = 0,057

86 Az első faktorral nincs szignifikáns kapcsolat, a második faktor esetében p<0.044, r= 0,082, a harmadik faktor esetében p<0.00, r = 0,234

volna összehasonlításokat végezni az Aufbruch 2007-es vizsgálat adataival, de sajnos az ered-ményeket tartalmazó könyv (Tomka – Zulehner 2008:139-141) ezekben a kérdésekben elírá-sokat, értelmezhetetlen eredményeket közöl.⁸⁷ Egy kérdés esetében korábbi, 1998-as vizsgálat, az Aufbruch-Kerkai felmérés erdélyi eredményei is rendelkezésünkre állnak. A kérdésblokk ellentétpárokat állít föl, a válaszadókat arra kéri, hogy a két ellentétpár között egy 1-től 5-ig terjedő skálán helyezzék el véleményüket. A Csíkban mért eredmények a következők:

11. táblázat. Az egyház megítélése

Látható, hogy az átlagértékek mindhárom kérdés esetében elmozdulnak a középértéktől, az első kérés esetében az „Egyházat mindenek előtt a túlvilági üdvösség érdekli‖, a második kérdés esetében pedig az „Egyház a szegények és hatalomnélküliek szövetségese‖ irányába. (Az Aufbruch-Kerkai 1998-as, egész Erdély magyarságára vonatkozó felmérésének eredménye szerint az egyház megítélése ebben a kérdésben akkor némileg határozottabb volt: az egyház a szegények és hatalomnélküliek természetes szövetségese véleményt a megkérdezettek 43%-a képviselte, az ellenvéleményt, miszerint az egyház a gazdagok és hatalmasok természetes szövet-ségese lenne 13%.) (Tomka 2000:28) Az eredmények értelmezésekor azonban az átlagértékek mellett figyelembe kell vegyük a három kérdésre adott válaszok közti eltéréseket is. Az első két

87 Valószínűleg az adattáblázatokat összeállító szerkesztő, adatbevivő hibájából minkhárom kérdésre adott válaszoknál ugyanazok az eredmények szerepelnek, ráadásul a százalékos arányok összeadásakor nem kapunk 100%-ot.

kérdés esetében a bizonytalanok (3-as értéket bejelölők) közel annyian vannak, mint a határozottan az egyik végletet – az egyház pozitív megítélést - választók. A harmadik kérdés esetében azonban látványosan magas a bizonytalanok száma. Az eltérés magyarázatát abban látom, hogy az első két kérdés esetében egyértelmű, hogy a két végletet képviselő állításból melyik pozitív kicsengésű az egyház számára. A harmadik kérdésben nem egyértelmű, hogy minek is lenne pozitív töltete: ha Csíkban az egyház gazdag, vagy pedig szegény lenne. Az erre a kérdésre adott nagyszámú bizonytalan válasz egy további kérdést vet fel: Vajon a válaszadók véleményük megfogalmazásakor saját tapasztalataikra, esetleg érzéseikre támaszkodtak, vagy pedig arra a belső késztetésükre, hogy egyházról jót szabad és kell mondaniuk? A nagyfokú bizonytalanság abban kérdésben, amikor nem egyértelműen eldönthető, hogy mi fest pozitív képet az egyházról, számomra az utóbbi lehetőséget sugallja, de természetesen továbbra is nyitva hagyja a kérdést, hogy miért éreznek késztetést az emberek arra, hogy az egyházról jót mondjanak? Az egyházat kedvelők „kritikától való ódzkodásának‖ jelenségére Gereben Ferenc is fölfigyelt magyarországi kutatási során, annyi különbséggel, hogy ott már jelentős csoportot alkotnak azok is, akik viszont szinte csak az egyház negatívumait emelik ki. A mélyinterjúkra alapozott vizsgálatai során dichotomikus egyházkép, egyfajta „fekete-fehér‖ gondolkodásmód rajzolódott ki: „akik a Katolikus Egyházat alapvetően pozitívan ítélik meg, meglehetősen ódzkodnak a kritikától, akik viszont markánsan kritizálnak, nem nagyon tudnak róla jót (is) mondani. Vagyis alapjában mintha két szélsőséges megítélés feszülne egymásnak: egy olyan tábor, amely sokszor látja ugyan a hiányosságokat, de különböző okokból (esetleg rosszul értelmezett lojalitásból? a kommunista korszak egyházüldözése emléke miatt? tekintélytisztelet-ből?) alig fejt ki kritikát; és egy olyan, amely erősen individuális (és nem ritkán ateista) attitűd-del kritizál, számon kér és ostoroz, de képtelen az építő kritikához szükséges differenciáltabb, a pozitívumokat is ‗megengedő‘ magatartásra. ― (Gereben 2004: 89)

Mindez természetesen nem húzza át az egyház pozitív megítéléséről alkotott képet, csupán fölhívja a figyelmünket arra, hogy egyes kérdésekre kapott válaszokat nem mindig lehet direkt módon értelmezni, hanem esetleges további látens magyarázatokat is lehet és kell keresni.

Összefoglalva: Csíkban az egyháznak hívekre gyakorolt hatása a kultúra, hit- és erkölcs-rendszer területén kétségbevonhatatlan. A térség lakói kiemelkedő módon támogatják, hogy az egyház életük olyan területén is tevékenykedjen és véleményt formáljon, ami nem tartozik szorosan a pasztorációhoz. Ezt a támogató magatartást elsősorban az egyházzal való kapcsolat-tartás, a templombajárási gyakoriság határozza meg, úgy is mondhatjuk, hogy minél közelebbről ismeri valaki az egyház tevékenységét, minél intenzívebb kapcsolatban áll vele, annál pozitívabb

képpel rendelkezik róla, vagy annál nagyobb belső késztetést érez, hogy az egyházról jót mondjon.

2. Akárcsak a bevezető fejezetben az egyház társadalmi hatását az egyházi személyek szerepével, a róluk alkotott kép bemutatásával folytatom. Erre a kérdőív két kérdése ad lehetőséget. Az első – Személyiségüktől függetlenül a papokat tisztelni kell (66/201-es számú kérdés) – a papságnak az esetleges egyéni konfliktusokon, kapcsolati nehézségeken túlmutató univerzális szimbolikus tőkéjét szándékozott felmérni. A kapott eredmények önmagukért beszélnek.

17. ábra. Egyetértés azzal a kijelentéssel, hogy „Személyiségüktől függetlenül a papokat tisztelni kell.”

A megkérdezettek több mint 70%-a ért teljesen egyet azzal, hogy - némi átfogalmazással és átértelmezéssel – a papokat elsősorban nem egyéni személyiségjegyeik miatt kell tisztelni, hanem a papi státusáért, vagyis a pap esetleges hibái vagy tévedései nem csökkentik jelentős mértékben az iránta tanúsított tiszteletet. A második (a kérdőív 62-es kérdésblokkja) a lelkészek mellé állítja egy-egy településnek a további kimagasló közéleti személyiségeit, a polgármestert, orvost és iskolaigazgatót, és arra keresi a választ, hogy különböző területeken közülük ki mekkora szimbolikus tőkével rendelkezik. A kérdések a következők voltak:

Gondoljon most települése polgármesterére, az orvosára, a plébánosára és az iskola-igazgatójára.

- Közülük kinek van a legnagyobb jövedelme? . - Közülük kiben bízik a leginkább?

- Közülük kihez fordulnak a legtöbben segítségért?

- Közülük ki a legműveltebb?

- Közülük kinek a hiánya okozná a legtöbb gondot?

Az eredményeket a következő grafikonon foglaltam össze:

18. ábra. A települések legfontosabb közéleti személyiségeinek "rangsorolása"

6.6

A papságról nyert kép összetett és a papságnak az egyének életében elfoglalt megkülönböz-tetett és pozitív szerepéről tanúskodik. A legtöbben – a válaszadók több mint 90%-a - úgy gondolják, hogy a négy közéleti személyiség közül nem a papnak van a legnagyobb jövedelme, ők elzárkóznak attól, hogy a papi hivatást anyagi jóléttel társulna. Teljesen más képet kapunk a felsorolt személyek bizalmi tőkéjének megítélésben: a legtöbben, a válaszadók közel 60%-nak a települése papjában bíznak a leginkább. Segítséget a legtöbben az orvostól kérnek az emberek, őket a polgármesterek, majd a lelkészek követik: a választás arról tanúskodik, hogy a csíkiak számára az olyan jellegű nehézségeket, amelyben külső segítségre van szükség elsősorban az egészséggel és tulajdonjoggal, adminisztrációval kapcsolatos problémák, jelentik. Az erőteljes családi, szomszédsági és közösségi kötelékek látszólag gondosoknak arról, hogy az egyének személyes, esetleg lelki jellegű nehézségeiket ezeken a körökön belül oldják meg, külső segítség igénybevétele nélkül. Ez a fajta gondoskodás azonban minden erőssége ellenére nem elégséges, hiszen a térségben kiemelkedően magas az öngyilkosok és alkoholbetegek száma. Bármennyire is elfogadottak tehát elvben az egyháznak a lelkipásztori feladatokra fókuszáló tevékenységei, konkrét, személyes esetben kevesen gondolják úgy, hogy a paptól kell segítséget kérni.

Kimagaslóan vezet a papság a műveltségről alkotott kép alapján: a megkérdezettek közel 70%-a gondolja úgy, hogy településén a pap a legműveltebb. A hagyományos felfogás, mely szerint a tanultságnak, képzettségnek és műveltségnek leginkább a pap a megtestesítője, ma is erőteljesen él a Csíki Medencében. Végül az orvost követően a papról gondolják a legtöbben úgy, hogy hiánya nagy gondot jelentene a település lakói számára, ebben a kérdésben a papság „megelőzi‖

a polgármestereket, utalva arra, hogy az itt élők életeseményei szorosan kötődnek az egyház és a lelkész által nyújtott „szolgáltatásokhoz‖. A pap esetleges hiánya komoly nehézségeket jelent, ha a hétköznapi életvitelben nem is, de az élet fontosabb eseményeinek megélése elképzelhetetlen a papság nélkül. Ha összesítjük, az anyagi jövedelemre vonatkozó kérdés kivételével (amiről nem egyértelmű, hogy pozitív vagy negatív töltete van-e), a többi kérdésre adott válaszokat arra az

a polgármestereket, utalva arra, hogy az itt élők életeseményei szorosan kötődnek az egyház és a lelkész által nyújtott „szolgáltatásokhoz‖. A pap esetleges hiánya komoly nehézségeket jelent, ha a hétköznapi életvitelben nem is, de az élet fontosabb eseményeinek megélése elképzelhetetlen a papság nélkül. Ha összesítjük, az anyagi jövedelemre vonatkozó kérdés kivételével (amiről nem egyértelmű, hogy pozitív vagy negatív töltete van-e), a többi kérdésre adott válaszokat arra az

In document Fejes Ildikó A vallásosság történelmi és szociológiai dimenziói Csíkban (Pldal 132-152)