Földrajzi keretek, a vidék „tájképe”

Dolgozatom vallásszociológiai kutatásának terepe Csík. A térségnek több megnevezése van az irodalmi, adminisztratív-politikai, történelmi vagy köznyelvi szóhasználatban: Csíkország, Csíki-medence, Csíki Régió, Csík Terület, Csíki Térség, Csíkmegye vagy egyszerűen csak Csík.

A térség földrajzi zártsága, az őt körülvevő magas hegyek látványa Csík leírásában több írót is az

„ország‖ elnevezésre bátorított, példaként Vitos Mózes idézem: ―Elszigeteltségénél fogva már őseink külön kis országnak nevezték el. Nem ok nélkül. Erezték, látták, tudták, miért teszik ezt.

A gyakorlati élet szülte ez elnevezést. S ha ma kellene e helyet elnevezni, ma sem tudnánk Csiknak a ‗Csikország‘-nál találóbb elnevezést adni,‖ (Vitos 1894:1). Csík természeti adottságai a tényszerű leírásokon, beszámolókon túl gyakran késztetik a vidék leíróit, hogy ennek vadregényes, szemet gyönyörködtető jellegére kitérjenek. Csíkszékre tekintve Teleki Domokos a következőképpen írt 1796-ban: „ Oly gyönyörűséges tekintet, mely a legszomorúabb embert is megvidámítaná. Mert lehetetlen volna emberi látó szemnek a természetnek oly nyilván kilátszó szépségét meg nem esmérni és emberi szívnek azt egy bizonyos örömérzéssel nem érezni‖

(Teleki 2009:221). Vitos Mózes hasonló elragadtatással és érzelmi töltettel jellemzi Csíkot:

„Csikmegye a Hargita legmagasabb csúcspontjáról szemlélve elragadó képet nyújt. Csíkmegye gyérhomálylyal átszűrt égszin légkörben, örökzöld hegylánczokból fűzött koszorú északtól dél irányban tartó kihosszabbodással, melynek behomorodó ölét az Olt, Maros folyók és több patakok, mint egy hanyat elterülten fekvő élő kis óriás testet a vér és üterek, minden irányban átfolyják, átszántják. E koszorú sötétzöld bársonyának peremén, melyet az Ur teremtő keze fűzött a növény- és ásványvilág legdrágább ékes gyöngyeiből, a maga csodás fenségében a kéklő, s majd a csillagos ég látszik széleivel lepihenni. Felséges bérczkoszoru, magasztos látványt nyújtó koszorús völgykebel, isteni remeklő kéz által alkotott bölcső, a különböző lények mesterileg elrendelt csodás összhangzata ez, melyeket csak mindenható erő hozhat létre. (Vitos 1894: 10). A „szubjektív‖ leírások sorát Prohászka Ottokár által megrajzolt képpel zárom, esetében a táj leírása az itt élők jellemzésével egészül ki: „Csík az a csík, erdőből-virágból szőve, melyen az Olt folyó ezüst szalaga húzódik végig. Elzárt, csendes ország, melyet hegy-óriások környékeznek s rengetegek táplálnak friss, éltető lehelettel. (…) Itt élnek Attila maradékai, nyelvükön megérzik az Ósdiság akcentusa, szokásaikon a patriarkák egyszerűsége, öltözetükön az erő divatja, (…), kultúrájukon a nyugati kultúra elgyöngült érverése…‖

(Prohászka 2009:260)

Az elragadtatás kiváltó csíki táj élményszerű leírása után tekintsük át Csík konkrét jellemzőit is. A Csíki-medence - a Keleti Kárpátok középső részén, az Olt folyó partján fekszik, ezt forrásvidékétől Tusnádfürődig 63 km. hosszan követi. A medence szélessége átlagosan 14 km, területe 1700 négyzetkilométer.

2. ábra. A Csíki Medence elhelyezkedése Erdélyben

Forrás: György 2010: 39

A Csíki-medencét minkét oldalról magas helyek szegélyezik, egyik oldalról a Hargita hegyláncolata, másikról a Nagyhagymás – Csíki havasok. Északon a Marosfői küszöb választja el a Gyergyói-medencétől, délen pedig a Tusnádi szoros és a Csomád hegység a Háromszéki-medencétől.. A térség központjában elhelyezkedő Csíkszereda és ennek déli határában található Zsögödi-Szoros a térséget két eltérő – közigazgatási, politikai és adminisztrációs szempontból számon tartott - térségre osztja: Alcsíkra és Felcsíkra. A medencéhez (a Gyimesekkel és Kánszonokkal együtt) 61 település tartozik.

3. ábra. A Csíki-medence adminisztratív térképe 1968-ban

Forrás: http://elekes.adatbank.transindex

Csík meghatározásakor fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Csíki Régió, vagy Csíki-medence alatt a következőkben a hajdani Csík-szék, vagy Csík Vármegye szűkebb – Gyergyó nélküli, de a Gyimeseket és a Kászonokat magába foglaló - földrajzi területét értem.

Mindennapi tapasztalat, hogy az itt élők a hajdani „Csíkszéki‖ vagy a későbbi Csík vármegyei kereteknél szűkebb régiókban határozzák meg identitásukat. A történelmi közigazgatási felosztás szerint Csíkszékhez tartozott Gyergyó, a Kászonok és a Gyimesek is. Ezeket nem csupán földrajzi-kulturális határvonalak választották el egymástól, hanem bizonyos szinten

admi-nisztratív kereteket is kaptak: Gyergyó és a Kászonok Csíkszékhez tartozó úgynevezett fiúszékek voltak. Dr. Endes Miklós szerint a csíkiak, kászoniak és gyergyóiak között genetikai és morfológiai különbségek is vannak: „… a székely népnek egyrésze Tsik nevű török nép volt, ez a nép telepedett le Moldova közelében, a Kárpátok nyugati oldalán, ezekhez társult később Gyergyóban a bolgár törökség, majd később csík ‗szegelet földjén‘ a kászoniak. Mindháromnak eltérő raszja van. A csíki székely az e betűt a-nak ejti ki, inkább közép, sőt ennél is kisebb termetű, a gyergyainak a csíkitől eltérő tájszavai vannak, ma is látszik rajta a törökös vonás, a kászoniak összevegyültek a besenyőkkel, majd az úzokkal, termetük magas, a ruházatuk a csíkiekétől eltérő.‖ (Endes 1994:37-38) Hogy helytállók-e Endesnek az eltérő „rasszra‖

vonatkozó megállapításai, azt most nem feladatom eldönteni, viszont csatlakozom Venczel József véleményéhez, aki szerint Gyergyónak annak ellenére egyéni jellege van, hogy nem lett névadóvá, a „Csík‖ általánosodott, de mindenképpen Marosfőn¹³ új világ kezdődik…‖ (Venczel 1980:32)

Kászon és Gyergyó mellett a harmadik leváló, kulturálisan részben független régió a Gyimesek. Ezt ugyan főként a székelyek telepítettek be a 17.-18. században - elzártsága miatt azonban nem fejlődött ezekkel organikusan, hanem a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit őrizte meg. „A Tatros völgye külön tartomány, a csángók három gyímesét: Felsőlokot, Középlokot és Gyimesbükköt, valamint a telepeiket nem sorozhatjuk az előbbi községek (Olt menti Csíki falvak) szigorúan zárt rendjébe‖ (Venczel 1980: 31)

A némileg eltérő földrajzi és kulturális hagyományok ellenére kutatásomban a térség jelenlegi egyházi, politikai és adminisztrációs felosztását tartom mérvadónak. Eszerint a tágabb értelemben vett Csíki Medencéhez tartozónak számítanak a Gyimesek és a Kászonok is, az előbbi a Felcsíkhoz, az utóbbi pedig Alcsíkhoz tartozik. A kérdőíves kutatásom során a réteg-zett, valószínűségi mintavételi eljárás során nyert mintába egy gyimesi község, Gyimesfelsőlok is belekerült.

A Csíki Medence földrajzi elhelyezkedése egy másik szempont elemzését is felkínálja.

Európa vallási térképén ugyanis Székelyföld, és ezen belül Csík az európai nyugati kultúra és kereszténység legkeletibb peremén fekszik. „Csík a legkeletibb nyugat és legnyugatibb kelet‖

írta Venczel József találóan. (Venczel 1930), itt húzódik a „csúcsíves építészet keleti határvonala‖(Venczel 1980:34), ez az utolsó határterület, ahol tartósan és tömbben megmaradt a nyugati keresztény kultúra és egyházszervezet. Nem szórványosan, asszimilációt követően nyomokban és emlékekben, hanem élő, többségi kultúrát képviselően. (Csík lakói ugyan

13 A Csíki-medencét a Gyergyói-medencétől elválasztó település

történelmi kényszerből sokszor még keletebbre mentek és vitték magukkal vallásukat is, de kultúrájuk többé már nem követte szervesen a nyugati kultúra változásait.) A térség nyugati kultúrelemeit azonban olyan archaikus vonások is színesítik, amik a keleti kultúra, társadalomforma közelségét emelik ki.

Csík mai lakói közvetett módon ezt a perembeliséget többnyire nem érzékelik és nem is foglalkoznak vele. Egyrészt hiába vannak ők a legtávolabb nyugattól, a görög-keleti kultúrától nagy hegyek és szűk völgyek választják el őket. Másrészt egyértelmű, lehengerlő többségű katolikus és magyar közösségben élnek, így nyilván gondolhatják a földrajzilag tőlük nyugatabbra fekvő területekről, hogy esetenként kulturálisan keletebbre vannak, mint ők. A térségnek a határ-, perem-, „gyepü‖-jellege azonban mély nyomot hagyott kultúrájukban, hiszen a székelység középkori és részben az ezt követő társadalomszerkezetüket nagymértékben az határozta meg, hogy határvédésre, állandó katonai feladatok ellátására telepítették őket ide, kiváltságok fejében ugyan, de a nyugati világ egyik keleti határszakaszának őrzését bízták rájuk.