Az intézet története az 1920-as években

72

folytatta tovább tanulmányait. 1904 után a jó összeredménnyel végzett és németül is jól beszélő növendékeknek lehetősége volt a császári és királyi akadémiákon is továbbtanulni, amely lehetőséggel évente 6-10 növendék élt. Azok pedig, akik egyetemen szerettek volna tovább tanulni, vagy mégis valamilyen polgári pálya mellett döntöttek, 1917-ig a civil főreáliskolák szeptemberi pótérettségi vizsgái alkalmával tehettek érettségit. 1917-től kezdve pedig a katonai főreáliskolákban is bevezették kötelező jelleggel az érettségi vizsgát a végzős évfolyamok számára, így már nem kellett idegen intézményben pótérettségizniük a növendékeknek, valamint a katonai iskola is teljes értékű főreáliskolává vált. (Cseresnyés, 1995, 16.; Martinkó, 1996b)

Az iskola az első világháború alatt is igyekezett zavartalanul tovább működni.

Ezt ugyan több körülmény is gátolta, de az oktatás nem állt meg, amennyire csak tudták igyekeztek mindent biztosítani a növendékek számára, természetesen a lehetőségekhez képest. A háború alatt a tanárok és nevelők jelentős részét a frontokra vezényelték, így a tisztikar kicserélődött, sőt a háború ideje alatt folyamatosan rotálódtak a nevelők is, a tanárok is, a személyzet is, és az iskolaparancsnokok is. 1914 és 1921 között 10 iskolaparancsnok váltást éltek meg a növendékek. A tanári kar folyamatos cserélődésével az volt a fő baj, hogy a tényleges és jól képzett tiszteket tartalékos tisztekkel tudták csak helyettesíteni, akiknek nem volt sem megfelelő szaktudások, sem megfelelő tekintélyük. Tovább nehezítette az intézmény életét, hogy a háború alatt hosszabb ideig hadikórház is működött az iskola területén, aminek ellátását az iskola személyzete biztosította. Az intézetből bevonult tisztek és volt növendékek becsülettel helyt álltak a harctéren, többen életüket adták a hazáért, a világháború során összesen 72 hősi halottat gyászoltak. (Cseresnyés, 1995, 21-24.; Martinkó, 1998, 25-26.; Péterfy, 1934)

73

jelentkezhettek Sopronba. Emellett a terület vitatott elhelyezkedése miatt 1921 és 1922 között, míg a népszavazással el nem dőlt Sopron sorsa, az intézmény ideiglenesen Jutason működött, és csak 1922 őszén térhettek vissza Sopronba. (Cseresnyés, 1995, 26-31.)

Az iskola életében igen nehéz tanév volt a Jutason töltött 1921/1922-es. Jutason 1921. szeptember 16-án kezdődött meg a tanítás, az arra egyáltalán nem alkalmas barakképületekben. Az ideiglenes intézményben ráadásul nem csak soproni, de kőszegi és nagykanizsai növendékek és tanárok is helyet kaptak. Bár a tanárok nem viselhették rendfokozatukat és nyíltan nem végezhettek katonai előképzést, továbbá elég mostoha körülmények között élték mindennapjaikat, igyekeztek megtartani a korábbi rendet és tanmenetet. (Holló, 2009, 53-55.; Farkas, 2004, 40.)

Az intézet teljes tanári kara részt vett azon az 1921. december 14-i népszavazáson, amelynek köszönhetően Sopron és környéke Magyarország része maradt. A következő tanévet az iskola, ugyan kései tanévkezdéssel, de már Sopronban folytathatta. Sajnos az intézménynek, annak ellenére, hogy visszatérhettek Sopronba, az 1922/1923-as tanévben is komoly változásokkal kellett megküzdenie, mivel nem az eredeti alma materbe költöztek vissza, amelyet külön erre a célra építettek, hanem a Károly-laktanyát kellett iskolává átalakítani számukra. Ahogyan az már a 3.3.2.

fejezetben is említésre került, 1919-ben Selmecbányáról Sopronba költözött a Bányászati és Erdészeti Főiskola, méghozzá a honvéd főreáliskola eredeti épületeibe. A Soproni Egyetem ma is az Alpár Ignác által tervezett épületegyüttesben működik.

Továbbá az iskola ekkor vette fel a Rákóczi Ferenc magyar királyi reáliskolai nevelőintézet nevet. (Cseresnyés, 1995, 26-31.; Holló, 2009, 53-55.)

Az iskola új otthona, a Károly-laktanya, az I. világháború alatt épült a 76.

gyalogezred részére. Mivel pavilonszerű épületekből állt, így komoly átalakításokra volt szükség ahhoz, hogy alkalmas legyen iskolának. Az épületeket ki kellett bővíteni, tantermeket és sportpályákat kellett kialakítani. A korábbi modern berendezések helyett szegényes berendezéssel kellett beérniük, hiszen csak a legszükségesebb bútorokat tudták számukra ilyen rövid idő alatt biztosítani. Ennek köszönhetően, bár a tanári kar már október 7-én visszatért Sopronba, a tanítás csak október 23-án kezdődött el, és a tanév során tovább folytak a laktanya átalakítási munkálatai. (Cseresnyés, 1995, 32-36.)

Bár már hivatalosan nem volt feladata az intézménynek a katonai életre való előkészítés, az iskola ezen funkcióját mégis megtartotta még a rejtés ideje alatt is, amit jól példáz, hogy megtartották a szoros katonai napirendet és hierarchiát. Az ébresztő

74

reggel hat órakor volt, amit mosdás és öltözködés követett. Háromnegyed héttől hét óráig reggeli testedzés következett, majd ezután reggeliztek a növendékek. Negyed nyolctól nyolc óráig volt alkalmuk a növendékeknek az aznapi tananyag átismétlésére, majd nyolc órakor kezdetét vette a tanítás. Délelőtt öt tanórájuk volt a növendékeknek, rövidebb szünetekkel megszakítva, kivéve a tíz órai szünetet, ami húsz perces volt, hogy elfogyaszthassák a tízóraijukat. Délután egy órakor volt az ebéd, amelyet rövid pihenő követett, majd délután fél háromkor megkezdődtek a gyakorlati órák, – naponta három.

A gyakorlati órák közé tartozott a torna, a vívás, a cserkészet, a kézügyesség, az ének és a zene. A gyakorlati órák után újabb pihenő idő következett, majd a vacsoráig ismétléssel, tanulással töltötték idejüket a növendékek. Háromnegyed nyolckor következett a vacsora, majd este kilenc órakor volt takarodó. A katonai hierarchiát nemcsak a tanári karban lehetett tetten érni. Az iskola korábbi hagyományaihoz híven a felsőbb évfolyamos növendékek naposi szolgálatot láttak el, az alacsonyabb évfolyamokba járó növendékek, pedig ügyeletes vagy tanterem-ügyeletes teendőket láttak el. A szigorú napirendet a fiatal, 10 éves fiúknak, eleinte nehéz volt betartani, ráadásul a napirend megszegése büntetést vont maga után. (Cseresnyés, 1995, 32-36.;

Martinkó, 1998, 37-40.)

A tananyag és a tanterv a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium előírásai szerinti módosult, akárcsak a civil reáliskolákban, de a volt katonaiskolákban a tanterv kiegészült az úgynevezett rendkívüli és internátusi tárgyakkal. Rendkívüli tárgy volt például a német és a zene, internátusi tárgy pedig az illemtan, az egészségügyi ismeretek, a gyorsírás, a vívás és a levelezés. Megtartották a korábbi tanulmánycsoportos működést és szervezést is, csak elhagyták a tanulmánycsoportok megnevezéseit és egyszerűen csak számokkal jelölték őket, valamint az új tantervnek köszönhetően egy-két tantárgy is megváltozott. Az I. tanulmánycsoportba tartozott a vallástan, a magyar, a történelem, a földrajz és a természetrajz. A II.

tanulmánycsoportba kerültek az idegen nyelvek, tehát a német, az angol, az olasz és a francia. A III. tanulmánycsoportba tartozott a mennyiségtan, a természettan, a rajzoló mértan, a szabadkézi rajz és a vegytani gyakorlatok. A IV. tanulmánycsoportba kerültek a rendkívüli és az intézeti tárgyak, mint a torna, a vívás, a cserkészet, az egészségügyi ismeretek, a gyorsírás, az ének, a zene, a tánc, az illemtan és a kézügyesség.

(Cseresnyés, 1995, 34.; Miklós, 2004a, 63-65.)

További hagyományokat is megtartottak a dualizmus korából. Az állami, nemzeti és egyházi ünnepek mellett a katonai és iskolai hagyományos ünnepségeket is

75

megtartották, mint például a Mikulás ünnepséget és a Farsangi bált. Emellett sosem feledkeztek meg a Hősök napjáról, valamint a növendékek részt vállaltak a hősi sírok gondozásából. Minden évben megkoszorúzták a világháborúban elesett tanáraik és növendéktársaik emlékművét, és tiszteletükre intézeti múzeumot is létrehoztak. A dualizmus korából megtartották továbbá a német nyelv dominanciáját, olyannyira, hogy a felső két évfolyam németül jelentett, és az egyéb hivatalos érintkezésekkor is a német nyelvet használták. (Cseresnyés, 1995, 33.)

1925-től a konszolidációnak köszönhetően az iskola megindulhatott a fejlődés útján. Felújították a kertet, új pázsitot, virágágyásokat és facsemetéket telepítettek és ültettek a kertbe. Valamint új teniszpályákat és télire korcsolyapályát is létesítettek.

Javultak a szolgáltatások és a melléképületek is, új gőzmosodát és raktárépületeket építettek. A régi tornatermet központi fűtéssel és színpaddal ellátott díszteremmé alakították át, amely filmelőadások vetítésére is alkalmas volt. Minden évfolyam saját üdülőtermet kapott, valamint bővítették a szertárak és könyvtárak felszereltségét is. A hagyományos szemléltetőeszközök mellett vetített- és mozgóképes filmeket, oktatófilmeket is előszeretettel használtak a tanárok. Mindezek mellett pedig nagyszabású kápolnaépítésbe kezdtek, a katolikus többségű növendékek részére. Egy nagyméretű, két szint magasságú, karzattal ellátott gyönyörű kápolnát kapott az iskola.

(Cseresnyés, 1995, 38.)

A gyakorlati kiképzés a rejtés ideje alatt, ahogyan arról már korábban is szó volt, cserkészképzés keretében zajlott. 1925 februárjában az iskolában megalakult a Rákóczi-apródok cserkészmozgalom. Az elnevezésből is látszik, hogy a gyakorlati kiképzés mellett a Rákóczi-kultusz ápolására is szolgált a mozgalom. A növendékeket bizonyos próbatételek után avatták fel apródokká, és onnantól kezdve viselhették a Rákóczi-címert ábrázoló, pajzs alakú jelvényt a szívük fölött. Az év közbeni folyamatos ügyességi és erősségi kiképzés mellett, a tanév végén táborozni mentek az apródok, ahol a körülmények igencsak hasonlítottak a korábbi katonai jellegű táborozásokra.

Önellátóak voltak a tábor során, és a növendékek különböző katonai jellegű szolgálatokat láttak el, mint például a táborőrség. (Cseresnyés, 1995, 45-47.)

Az iskola működésében a húszas évek végén újabb nagy változás történt. 1927-ben kivonult a Katonai Ellenőrző Bizottság az országból, így lazulni kezdhettek a trianoni békeszerződésben lefektetett szabályok és megszorítások a hadseregben is.

Gömbös Gyula minisztersége, majd miniszterelnöksége alatt megindult a hadsereg fejlesztése. Ennek egyik lépése az volt, hogy 1928-ban megindult a soproni iskola

76

fokozatos főreállá való visszafejlesztése, aminek köszönhetően ideiglenesen 1928 és 1932 között nyolc évfolyamos reáliskolává alakult át az intézmény. Majd 1932-től fokozatosan csak a felső négy évfolyam működött, tehát visszatért az intézmény a gyökereihez, és főreáliskolaként működött tovább a harmincas években. A főreállá fejlődést az intézet modernizálásával, berendezésének megújításával is igyekeztek elősegíteni. Ennek köszönhetően a kápolna új oltárt, festményeket és szobrokat kapott;

bővült a növendéki és a tanári könyvtár és új helyiségeket is kaptak; gyarapodott az intézeti múzeum; modern fizika-kémia előadótermet alakítottak ki jól felszerelt szertárakkal és saját fogászati rendelőt is kapott az iskola. (Cseresnyés, 1995, 48-52.;

Martinkó, 1996a, 26-28.)