Az intézet utolsó évei hadapródiskolaként

Az 1941/1942-es tanévben a háború már teljes mértékben elérte Magyarországot, az intézmény pedig hadapródiskolává alakult át, mivel hirtelen rengeteg csapattisztre lett szüksége a magyar honvédségnek. 1941. augusztus 1-jétől az intézmény hivatalos neve Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola lett. (Martinkó, 1996a, 39.)

Hadapródiskolák Magyarországon a trianoni békeszerződés óta nem működtek.

A tantervek és a tanmenet kialakításánál igyekeztek visszanyúlni a dualizmus kori gyökerekhez, természetesen adaptálva az azóta történt oktatásügyi változásokhoz. A hadapródiskolák öt évfolyammal működtek és teljes ellátást biztosítottak. Céljuk az azonnal a csapatokhoz kerülő katonatisztek képzése volt. Az első négy évfolyamon a gimnáziumi tárgyaké volt a főszerep, de természetesen katonai kiképzés is zajlott, majd a negyedik év végén érettségit tehettek. Az ötödik évben pedig kizárólag a katonai kiképzés folyt. (Miklós, 2004a, 68-71.)

79

A tantárgyak tanulmánycsoportosítását megtartották, továbbra is négy tanulmánycsoportra osztották szét a tantárgyakat. Az első tanulmánycsoportba kerültek a katonai kiképzést szolgáló tárgyak, mint a testnevelés, vívás, valamint az elméleti és gyakorlati tárgyak, mint például a lovaglás, a katonai írásmód és ügyvitel, a tereptan, a fegyvertan és a lőutasítás, a fegyvernemi szabályzat és a műszaki ismeretek. A második tanulmánycsoportba tartoztak a nemzeti tárgyak, úgymint magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz és néprajz. A harmadik tanulmánycsoportba kerültek az idegen nyelvek. A negyedik tanulmánycsoportba kerültek a természettudományi tárgyak. Ide tartozott a vegytan, a természetrajz, a természettan, a mennyiségtan és mértan, az ábrázolástan és az egészségtan. (Cseresnyés, 1995, 152.)

A soproniak nem fogadták túl nagy lelkesedéssel a hadapródiskolává való alakulást, hiszen korábban Sopronban még sohasem működött ilyen típusú képzőintézmény. Az iskola épületét is át kellett alakítani, hogy megfeleljen az újszerű feladatoknak, így uszodát és új istállókat is kapott. Továbbá a felsőbb évfolyamok számára iskolaváltást jelentett a hadapródiskolává alakulás, a tanári kar és a nevelőtestület számára, pedig a már kiforrott napi- és tanmenetek megváltoztatását jelentette. A honvédelmi miniszter az 1940/41-es tanévben az ötödik évfolyamot végzett soproni növendékeket szétosztotta a következő tanévben létrehozott hadapródiskolák között, ahol másodévesek lettek. A volt hatodik és hetedik évfolyamot pedig Pécsre helyezték, ahol az érintett két évfolyam kifutásáig még reáliskolai osztályok is működtek. Az 1941/42-es tanévben a soproni hadapródiskola két évfolyammal kezdte meg működését. Első évesek lettek a korábbi negyedévesek, akiknek nem kellett iskolát váltaniuk. Emellett a gimnázium negyedik osztályát végzett, testileg alkalmas és a felvételi vizsgán megfelelt új tanulók kerülhettek be az első évfolyam növendékei közé.

A második évfolyamot a korábbi ötödik évfolyam alkotta kiegészülve néhány új tanulóval, akik a gimnázium ötödik osztályának elvégzése után felvételizhettek.

(Cseresnyés, 1995, 147-160.; Martinkó, 1998, 87-91.; Miklós, 2004a, 68-71.)

A tanév rendje is megváltozott. A dualizmus kori hadapródiskolákhoz hasonlóan a nyári gyakorlati időszak miatt tovább tartott a tanítás, rövidebb volt a nyári szünet, ezért később kezdték a tanévet. Az első évfolyam számára az évnyitó ünnepség szeptember 21-én kezdődött, amit egy tíz napos újonckiképzés követett. A felsőbb évfolyamok számára a tanévnyitó ünnepség október elsején került megrendezésre. Az úgynevezett elméleti időszak május végéig tartott. Ekkor zárták le a növendékek osztályzatait a gimnáziumi tantárgyakból. Ezután augusztus 20-ig a gyakorlati időszak,

80

azaz a katonai kiképzés következett. A növendékek csak ezután mehettek nyári szünetre haza. (Cseresnyés, 1995, 155-156.)

A nyári gyakorlati kiképzések úgynevezett nagygyakorlatokon vagy kihelyezéseken történtek. Ilyenkor a különböző növendékszázadok elvonultak kihelyezésre, például Győrbe vagy Tapolcára, ahol alkalmas volt a terep az adott katonai gyakorlatok elvégzésére. Ezen nyári kihelyezések alkalmával a növendékek harcszerű gyakorlatokat hajtottak végre, gyakorolták az éleslövészetet, menetgyakorlatokat hajtottak végre, és a különböző speciális műszaki ismereteket is itt tanulták meg, mint például a rögtönzött hídépítés, a pontonhíd építés, a bunkerek építése, az aknatelepítés vagy az úgynevezett szoktató robbantások, ahol a növendékektől néhány méterre robbantottak, hogy megszokják, és éles helyzetben ne ijedjenek meg. (Cseresnyés, 1995, 170-174.; Holló, 2009, 101-104.)

A hadapródiskola napirendje hasonlóan szoros és katonás volt, mint korábban a reáliskoláé. Ébresztő reggel hat órakor volt, kivéve vasárnap, amikor hét órakor.

Ébresztő után a növendékek tisztálkodással, öltözködéssel és rendrakással kezdték a napjukat, majd háromnegyed hétkor kezdetét vette a reggeli torna vagy csuklógyakorlat, illetve az úgynevezett pajtásossági vizsga, amelynek keretében a növendékek kifogástalan megjelenését ellenőrizték. Hét óra öt perctől hét óra húsz percig tartott a reggeli. A tanítás fél nyolc előtt öt perccel kezdődött és délután egy óra húsz percig tartott. A tanórák negyvenöt percesek voltak. Fél kettőkor kezdődött az ebéd, amit szabadfoglalkozás követett 14:50-ig. A szabad foglalkozások után kezdődtek a délutáni tanórák, egészen fél ötig. Délután öt órától fél hatig tartott az uzsonna, valamint a napi parancskihirdetés. Fél hattól nyolcig ismételhették a napi tananyagot a növendékek, majd nyolc órakor kezdődött a vacsora. Takarodó itt is este kilenc órakor volt.

(Cseresnyés, 1995, 164-166.; Holló, 2009, 100-101.)

Az intézmény azonban nem sokáig működhetett zavartalanul, mindössze három tanévig működhetett békés, nyugodt körülmények között. 1944 nyarán azonban Kassa és környéke veszélybe került, és ekkor a hadapródiskola is végérvényesen bevonódott a második világháború eseményeibe, és megkezdődtek az intézmény, a tisztikar és a növendékek viszontagságai. 1944 augusztusában a Honvédelmi Minisztérium úgynevezett arcvonal mögötti védelmi munkára behívta a hadapródiskolák végzős évfolyamát. Majd gyorsított eljárásban szeptember elsején a negyedik évfolyamot is felavatták, és őket is Kassára vezényelték. A Kassára vezényelt növendékek a román átállást követően, október 28-án tértek vissza Sopronba. Mindezek alatt az első és a

81

második évfolyam szabadságát bizonytalan időre meghosszabbították és a harmadik évfolyamnak is csak október 15-én kellett bevonulnia. (Cseresnyés, 1995, 174., 181-183.)

1944. november 8-án a Honvédelmi Minisztérium rendelkezett arról, hogy összevonja a soproni és a pécsi hadapródiskolát, mivel Pécs harci területté vált. A két hadapródiskola 1944. november 10-én megszűnt önállóan működni, és Sopronban az összevont hadapródiskola Magyar Királyi Egyesített Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola néven működött tovább. (Martinkó, 1998, 86.)

Azonban egyesített hadapródiskolaként sem működhettek már sokáig. Az októberi szélsőjobboldali hatalomátvétel után nem sokkal megindultak a tárgyalások arról, hogy a magyar katonai erőket Németországba telepítik, és ott kerülnek kiképzésre és bevetésre. A kitelepítésre kerülő, addig be nem vetett magyar haderőnek pedig részét képezték a katonai képzőintézmények, így a hadapródiskolák és az akadémiák is.

Annak ellenére azonban, hogy az iskola parancsnoksága tudott a kitelepítés tervéről, 1944. november 28-án bevonultatták az első és a második évfolyamot is.

December negyedikén pedig megindult az első szállítmány Németországba. December hatodikán bombatámadás érte Sopront és a hadapródiskolát. December 8-án a második szállítmány is útnak indult. A kitelepült iskola első állomása Grosskirchbaum volt, Frankfurttól keletre, már a mai Lengyelország területén. A növendékekből alakított négy század azonban nem maradhatott együtt. Történetüket főleg visszaemlékezésekből ismerhetjük. A növendékszázadok sorsa elég zavaros, így csak a legfontosabb és legbiztosabb pontokat, eseményeket kiemelve kerül ismertetésre a sorsuk. (Cseresnyés, 1995, 187-190.)

Grosskirchbaumból az első századot váratlanul december 14-én Nyugat-Csehországba vezényelték, Cheb városába. A növendékek itt német kiképzésben részesültek, gimnáziumi oktatásuk érdemben nem folytatódott tovább. 1945. március 25-én azonban Cheb városát bombatámadás érte. A mentésben és a romfeltárásban a növendékek is aktívan részt vettek. Majd április 1-jén gyalogmenetben keletre telepítették őket, Drezda irányába Ústi nad Labem-be. A továbbtelepítésük azonban nem bizonyult jó döntésnek, mivel így közelebb kerültek a szovjet fronthoz. Április közepén az első századot kiképző és őrző SS tisztek a közeledő szovjet csapatok elől elmenekültek, így a magyar növendéki század magára maradt. Kihasználva a lehetőséget, a század két csoportra bontva gyalogmenetben megindult Magyarország felé. Április 30-án azonban az egyik csoport Strakovice városánál amerikai

82

hadifogságba esett. Ezt a növendékcsoportot a Prosnice falu melletti hadifogolytáborba szállították. A másik csoport története kevésbé ismert, de végül ők is hadifogságba estek. Az egyik csoport 1945 nyarán hazatérhetett Magyarországra. A másik csoport sajnos nem volt ilyen szerencsés, őket az amerikaiak átadták a szovjeteknek, akiket Romániába szállítottak hadifogságba. (Cseresnyés, 1995, 190-192., Kun, 1987; Sályi, 1978)

A második századot Frankfurt környékére telepítették, pontosabban Büdingenbe, ahol egy laktanyában kerültek elszállásolásra és kiképzésük ott folytatódott. 1945.

február végéig 21 növendék és egy tiszthelyettes sikeresen hazaszökött Magyarországra.

A megmaradt növendékeket a közeledő front miatt március 28-án gyalogmenetben, majd vonattal, majd ismét gyalog menetben vonult tovább Döberschützbe, ahol egyesültek a negyedik századdal. Innen együtt mentek tovább gyalogmenetben a bajorországi Angerstorfig, ahol ismét szétvált útjuk. A negyedik század tovább haladt, a második század pedig Angerstorfban maradt, ahol amerikai hadifogságba estek. A második növendéki század végül 1945. október 8-án tért haza. (Cseresnyés, 1995, 192-193., Kun, 1987; Sályi, 1978)

A harmadik századot is Frankfurt környékére telepítették, a második századtól kissé északnyugatra Butzbach-ba. A várost március 9-én bombatámadás érte, de a növendékszázad csak március 27-én kelt útra. Az ő céljuk is az volt, hogy hazatérjenek Magyarországra, illetve, hogy egyesüljenek a hadapródiskola többi századával. Pár nappal később Grünbergtől néhány kilométerre találkoztak is a negyedik századdal.

Azonban nem haladtak tovább velük, mivel az egyik hozzájuk tartozó zászlós vívómestert baleset érte, így más utat választottak. Észak felé haladtak tovább, majd Windhausenben megadták magukat az amerikai csapatoknak. Az amerikai hadifogságba esett harmadik századot Franciaországba telepítették át különböző hadifogolytáborokba. A 18 éven aluliak már 1945 októberében hazatérhettek, a 18 éven felüliek és a tiszti kar azonban csak 1946 tavaszán tért vissza Magyarországra.

(Cseresnyés, 1995, 194197., Kun, 1987; Sályi, 1978)

A negyedik növendéki század története maradt fenn a legrészletesebben, köszönhetően annak, hogy tulajdonképpen ez a század volt a fő alakulat, ugyanis itt volt az iskola parancsnoksága, és itt voltak a legtapasztaltabb növendékek, a negyedik évfolyam. Ez a század is Frankfurttól északra kapott első körben elszállásolást Wetzlarban, egy német gyalogsági zászlósiskolában. A növendékek kiképzése egészen március 26-áig itt folyt. Ekkor azonban a várost szőnyegbombázás érte, és a század

83

másnap útra kelt, hogy biztonságba kerüljenek. Március 28-án találkoztak a harmadik századdal, majd tovább haladtak dél felé. Útjukat a frontvonal határozta meg, valamint az, hogy egyesülni tudjanak a második és az első századdal is. Az első századdal sajnos ekkor már nem tudtak egyesülni, hiszen őket már korábban áttelepítették eredeti kihelyezésükről. Április 8-9.-én találkoztak a második századdal, akikkel egészen Angerstorfig együtt meneteltek. A második század ott megállt, a negyedik század azonban tovább haladt, miközben április 30-án a Honvédelmi Minisztérium utasítására a negyedik évfolyamos növendékeket zászlóssá avatták. Másnap, május elsején az újdonsült zászlósok elindultak megkeresni a számukra kijelölt hadi alakulatokat, ezzel a negyedik század gyakorlatilag megszűnt. Egy volt hadapródnövendék visszaemlékezéséből azonban az derül ki, hogy a többség valószínűleg nem kereste meg a számukra kijelölt hadi egységet, hanem megpróbáltak egyedül, vagy kisebb csoportokban folytatni a hazafelé vezető utat¹⁷. Az iskola parancsnoksága a második századdal maradt Angerstorfban, ahol amerikai fogságba estek, majd 1945. október 8-án hazatértek Sopronba. (Cseresnyés, 1995, 197-203., Kun, 1987; Sályi, 1978)

A soproni Károly-laktanyából kialakított katonaiskola a második világháború alatt kétszer is bombatámadást kapott. Előbb 1944. december 6-án, majd 1945. március 25-én. A két bombázás következtében az intézmény megsemmisült. Helyén ma a József Attila lakótelep áll. Bár az intézmény fizikailag már 1945-ben megsemmisült, és a kitelepítések után 1945 tavaszán az intézmény századai is megszűntek, rendeletileg csak 1946-ban szüntették meg Magyarországon a hadapródiskolákat, így a soproni egyesített gyalogsági hadapródiskolát is. Sopron városában azóta sem működött honvéd előképző intézmény. (Cseresnyés, 1995, 203.)

17 A visszaemlékezés az alábbi honlapon olvasható: URL: http://www.roncskutatas.hu/node/16006, Utolsó letöltés dátuma: 2019. június 30.

84