Infinitívusz

A hagyományos grammatikák az infinitívuszt főnévi igenévnek hívják. Ez az elnevezés arra utal, hogy az infinitívusznak több olyan tulajdonsága van, amely a főnevekre jellemző, például azonos jelentésű az -Ás képzős deverbális főnevekkel (vö. írni fárasztó→az írás fárasztó), és megjelenhet minden olyan mondatrészi szerepben, amelyben a főnevek, főnévi kifejezések is. Az itt tárgyalt téma szempontjából viszont lényegesebbek az igei tulajdonságai,²⁹ és ezeket jobban megragadja az ‘infinitívusz’ elnevezés, amely arra utal, hogy ezek az igeneves kifejezések értelmezhetők időjel nélküli tagmondatként is (vö. kitörni készült→arra készült, hogy kitörjön).

Az infinitívusz képzője a-ni, bár Kiefer (2003a: 175) megjegyzi, hogy ez a képzés korlátlanul termékeny, és a létrejövő szó jelentése kompozicionális, ezért a-niinkább az inflexiós toldalékok-hoz hasonlít. Az infinitívusz felvehet személyragokat, ha személytelen modális ige vagy névszói állítmány mellett áll, pl. dolgoznomkell, érdemes folytatnod.

Az igekötők eloszlási mintáinak vizsgálatakor szükségesnek tartottam két szerkezettípus elkü-lönítését. Az elsőnél nem férkőzik be más ige a szerkezetbe, a másodiknál igen.³⁰ Mindkét esetben lehetséges az igekötő elválása az infinitívusztól a preverbális és a posztverbális tartományban is, de a mozgásterét tekintve nagy különbségek fedezhetők fel.

A tárgyalást azzal a szerkezettípussal kezdem, amelynek esetében nincs beférkőző ige vagy igenév, ld. a 17. táblázatot. Ekkor jellemzően névszói állítmány kerül a szerkezetbe, de nem feltét-lenül: ide tartoznak az olyan esetek is, amikor például anem, sem, se, isszavak valamelyike áll az igekötő és az infinitívusz között (pl. nem lesz időm mindeztbeisfejezni).

A (22) példasor illusztrál minden pozíciót.

29Az infinitívusz igei tulajdonsága például az, hogy lehet tárgya, viszont főnévi bővítményei – jelző, névelő – nem lehetnek.

30A vizsgált korpuszban a leggyakoribb beférkőző igék a következők:kell, tud, lehet, fog, akar, kíván, szeret(ne), szokik (múlt időben),mer, tetszik(mint udvariassági formula),kezd, bír, próbál, szabad, talál, szándékozik, sikerül, merészel, óhajt, igyekszik. Ezeket a továbbiakban segédigeszerű elemeknek hívom (függetlenül attól, hogy beférkőznek-e a szerkezetbe vagy sem).

pozíció -4 -3 -2 0 +1 +2

db 10 83 8 058 2 563 605 5 879 1 288

% - - 0,31 99,41 0,23 0,05

17. táblázat.Lehetséges igekötő pozíciók az infinitívusznál abban az esetben, ha a szerkezetbe nem férkőzik be finit ige vagy határozói igenév.

(22) a. [...], hogy felsorolásukbabelesem is érdemesfogni. -4

b. [...] a Windows Vista ennél kevesebbelelsem hajlandóindulni. -3 c. [...] éselképesválasztania helyest a helytelentől. -2

d. Nagyon nehézelőjönnia sötét mélységből. 0

e. [...], de egy vidéki városban, faluban nem feltétlenültalálni megeme szerszámot. +1 f. A műfordítás kétségtelenül úgy jó, ha nemvennirajtaészre, hogy műfordítás. +2 Látjuk, hogy a hátravetett igekötős esetek ritkák: akkor fordulnak elő, ha az infinitívusz tagadott vagy saját fókusza van. Az sem jellemző, hogy az igekötők preverbálisan elválnának az igetőtől, az esetek 99,41%-ában közvetlenül előtte állnak. Ha mégis elválnak, akkor leggyakrabban egy névszói állítmány elé kerülnek. A gyűjtött anyagban a következő szavak fordulnak elő ilyen funkcióban:

szokás, képes(ek), szükséges, hajlandó(ak), kénytelen(ek), muszáj, érdemes, célszerű. Bár ezek szó-fajilag nem igék, a beférkőzés képessége szempontjából a segédigeszerű elemek közé sorolhatók.

Kálmán C. et al. (1989) ezek közül aszokás-t be is sorolják a segédigék csoportjába, és jelzik, hogy funkcionális szempontból más hasonló szavakra is tekinthetünk így.

Térjünk rá a második szerkezettípusra, amelyben finit ige vagy határozói igenév férkőzik be az infinitívuszi szerkezetbe. Az igekötők disztribúcióját ld. a 18. táblázatban.

pozíció -11 -10 -9 -8 -7 -6 -5 -4 -3 -2 +2

db 5 7 31 110 262 569 5904 14533 96652 857010 959

% - - - 0,01 0,03 0,06 0,6 1,49 9,9 87,8 0,1

18. táblázat. Lehetséges igekötő pozíciók az infinitívusznál, beférkőző szerkezet esetén.

A (23) példasor illusztrálja az egyes pozíciókat. Két megfigyelést biztosan tehetünk: (1) Bár az igekötő preverbálisan messzire eltávolodhat az infinitívusztól, mindig közel van a finit igéhez, az

ahhoz tartozó igemódosítói pozíciót foglalja el. Közte és a finit ige között csak klitikumszerű szavak állnak (is, se, sem, ne, nem). (2) Segédigeszerű elem akkor is be tud férkőzni a szerkezetbe, ha az infinitívusz igekötője hátravetett, ld. (23k) példa.

(23) a. Megtudják az emberek ezt egy tulajdonosi közösségi gyűlés közben isbeszélni. -11 b. [...] eltudnánk magunknak a saját szánk íze szerinti tökéletes édességetkészíteni. -10 c. [...] felkell tudniuk az olívaolajtermelésre szánt támogatás egy részéthasználni[...] -9 d. [...], természetesenhozzálehet majd az ön ügyrendi indítványához isszólni. -8

e. [...], haösszelehetne őket többé-kevésbé objektív módon ismérni, [...] -7 f. Átkellett ezt a régi épületetépíteni, azóta is folynak még a munkálatok. -6 g. Hátfellehet ezt józan ésszelfogni? -5

h. [...] innen a cégtől már kifigyeltek, éselőkéne már otthonfizetnem, [...] -4 i. Nekem nagyon kellemetlen, hogy állandóanmegkell önöketszakítanom. -3 j. Tönkreakarjatennia bútoraimat? -2

k. Közben márhúznikezdibea zsalut, aztán beteszi az ablakot is. +2

Az első esetet már többen leírták és magyarázták, legelőször Kálmán C. et al. (1989), akik rá-mutatnak, hogy bár az igemódosító az infinitívusszal alkot szótári egységet, szórendi és prozódiai szempontból szorosabban kapcsolódik a segédigeszerű elemhez. A méréseim alátámasztják ezt a megfigyelést, és kiegészítik azzal, hogy ha az ‘igekötő + finit ige’ egység elhangzott, az infinitívuszt akár az összes bővítmény is megelőzheti a további mondatszakaszban – minthogy a magyarban a finit igét követő tartományban a szórend kötetlen (É. Kiss 2007).

A második eset kapcsán azt figyelhetjük meg, hogy ez mindig nem-semleges mondattípusban, azon belül pedig progresszív mondatokban jelenik meg, tehát amelyek éppen zajló eseményt jelöl-nek. A beférkőző ige szinte kizárólag akezd.

A beférkőzés kapcsán megemlítendő még az, hogy a segédigeszerű elem határozói igenév is lehet. Erre összesen 183 példát találtam a korpuszban, néhányat a (24) példasor szemléltet. Érdekes az is, hogy ezek legnagyobb része (166 db) -vÁn képzős igenév, pedig ez sokkal ritkább, mint a -vA képzős párja.

(24) a. [...] a látszatát iselakarvánkerülniannak, hogy beavatkozik amerikai belügyekbe.

b. [...],elkívánvánrettenteniMilosevics jugoszláv elnököt attól, hogy [...]

c. Aki gyámságról beszél, az a kritikát utasítja el kapásból,megsem akarvahallaniazt.

d. [...],rápróbálvaruháznia felelősséget a legkülönbözőbb nehézségekért.

Megfigyelhetjük, hogy ilyen esetekben az igekötő a határozói igenév előtti pozíciót foglalja el, de az infinitívusztól összességében nem kerül olyan messze, mint finit igék beférkőzésekor. Ilyen szempontból a határozói igenév a névszói állítmánnyal mutat párhuzamot, és további hasonlóság az is, hogy ezek egyike sem időjeles.