Immunitás a hibrid törvényszékeken: Charles Taylor

A kilencvenes évek második felére a nemzetközi közösség egyes szereplői némileg kiábrándultak a néhány évvel azelőtt még oly lelkesen fogadott nemzet-közi törvényszékekből.³⁵¹ Felállításuk és működtetésük túl sokba került, az eljá-rások pedig az egyes konfl iktusoktól, az érintett társadalmaktól a különböző

„outreach” programok ellenére is túl távol zajlottak.³⁵² Többek között ezért is alkalmaztak a XXI. század elején már inkább olyan egyéni felelősségre vonási megoldásokat, amelyek a helyi igazságszolgáltatási rendszerbe illesztettek bizo-nyos nemzetközi elemeket: nemzetköziesített, más szóval vegyes vagy hibrid törvényszékeket hozva ezáltal létre. A nemzetközi elemek súlya és aránya az egyes hasonló törvényszékeken viszonylag széles skálán helyezhető el,³⁵³ az

348 Yerodia 25. o. 59. bek.

349 GEOFFREY ROBERTSON: Ending Impunity: How International Criminal Law Can Put Tyrants on Trial, 659-660. o. Nehezen értelmezhető továbbá a törvényszék „nemzetközi” jellege, l.: JAMES

L. MIGLIN: From Immunity to Impunity: Charles Taylor and the Special Court for Sierra Leone, 35. o.

350 Yerodia 62. §, 25. o.

351 L. LINDSAY RAUB: Positioning hybrid tribunals in international criminal justice, 1015. o.

352 SARAH M. H. NOUVEN: ’Hybrid courts’ - The hybrid category of a new type of international crimes courts, 191. o.

353 LINDSAY RAUB, op.cit, 1023-37, SARAH NOUVEN: op.cit. 194-203. o.

84

adott nemzeti igazságszolgáltatási rendszer helyzetének megfelelő módon. A Yerodia ítélet alapján ezért a nemzetközi és nemzeti törvényszékeken érvénye-sülő mentességek közötti éles határvonal a hibrid törvényszékeken elmosódni látszik, mindazonáltal az államok és egyének párhuzamos felelősségének, az állami immunitásnak és a komplementaritásnak szempontjaiból a legtöbb hibrid törvényszék vizsgálata nem feltétlenül releváns.

Kelet-Timor, Koszovó, Sierra Leone és Kambodzsa szóba jöhető bíróságai mellett egyes szerzők a boszniai, etióp és az iraki megoldásokat is a hibrid törvényszékek közzé sorolják, azonban ezek esetében a nemzetközi elemek aránya viszonylag csekély,³⁵⁴ véleményem szerint ezért ezek sokkal inkább nemzeti bíróságoknak tekinthetők. A további vizsgálódásból egyértelműen kizárható a kambodzsai törvényszék, mert az eljárás alanyi oldalán külföldi elem nem jelenik meg,³⁵⁵ ezért immunitási, illetve más állam joghatóságával összefüggő kérdések felmerülésének esélye elhanyagolható.

Kelet-Timor esetében már létezik egy szembeszökő párhuzam, hiszen a konfl iktus lényeges szereplői ma már egy másik állam, Indonézia jogható-sága alá tartoznak. A hozzávetőleges statisztikai adatok azonban azt bizonyít-ják,³⁵⁶ hogy a Dili Kerületi Bíróságnak nem sikerült az indonéz joghatóság alá tartozó személyeket eljárás alá vonnia: Indonézia érdemben is kiaknázta a tárgyalásokon elért engedményt, miszerint saját állampolgáraival szemben lefolytathatja az eljárásokat.³⁵⁷ Az ilyen eljárások viszonylag kis száma és a kiszabott ítéletek súlya is leginkább a lipcsei perekkel mutatnak párhuzamot.

A koszovói eljárások – a kelet-timori példához hasonlóan – a Biztonsági Tanács felhatalmazásán alapuló, érdemben mégis nemzetinek tekintendő jogforráson alapulnak. Más állam vezető tisztviselői elleni eljárások valószínűsége a koszovói hibrid törvényszéken is szinte kizárt: egyrészt azért, mert a konfl iktusban érin-tett legfontosabb személyekkel szemben már eljárást indított az ICTY, másrészt azért, mert az érintett másik állam – Szerbia – nem ismerte el azt az államot – Koszovót – amelynek a bíróságával együtt kéne működnie. Ilyen körülmények

354 Boszniában például a létrehozatal módja utal erre: Bosznia és Hercegovina külföldi állam-polgárokat is befogad a bírói karába, de attól még ezek a bírák is a bosnyák szuverenitás nevében járnak el. L. S^ARAH N^OUVEN: op.cit., 202. o.

355 A Demokratikus Kambodzsa vezetőivel szemben jogosult eljárni, az eljárás alá vont személyek meghatározása igen erős korlátokat vont a bíróság munkájával szemben.

356 Kevesebb, mint az megvádolt személyek negyedével szemben jutott tárgyalási szakba az eljárás.

357 SARAH NOUVEN: op.cit. 197. o. Az ENSZ el is határolódott a hibrid bíróságtól, amikor az magas rangú indonéz tábornokok ellen adott ki elfogatóparancsot. RICHARD BURCHILL: From East Timor to Timor-Leste, 281. o.

között a jogsegély bármely ismert formájának alkalmazása olyan további nehéz-ségeket jelent, amelyek érdemben kizárják a koszovói eljárásokat is a jelen vizs-gálódás köréből.

Ígéretes példákkal járulhatna hozzá az állami és egyéni felelősség párhuzamos előfordulásainak vizsgálatához a Libanoni Különleges Törvényszék által vizs-gált merénylet feltárása, azonban e sorok írásakor úgy tűnik, politikai okoknál fogva nem csak a sokak által felelősnek tartott másik állam – Szíria – elma-rasztalására nincs lehetőség, de az eljárás egyes hibái akár a Rafi k Hariri elleni bombatámadás közvetlen tetteseinek felkutatását is rendkívül megnehezítik.³⁵⁸

A hibrid törvényszékek között a Sierra Leone-i Különleges Bíróság az egyetlen, amely más állam vezető tisztségviselőjével szemben eljárást folytat. A Yerodia és a Pinochet ítéletek fényében ez arra utal, hogy a sierra leone-i törvényszék áll hibrid társai közül a legközelebb a nemzetközi törvényszékekhez, sőt egyes vélemények szerint egyedüliként rendelkezik a nemzetközi jogalanyiság összes kellékeivel.³⁵⁹ Ugyanakkor a törvényszék valóban a sierra leone-i igazságszolgál-tatási rendszerbe tagozódik, ezért a volt libériai elnök, Charles Taylor ellen indí-tott eljárás több szempontból is alkalmasnak látszik, hogy a nemzeti és nemzet-közi eljárások közötti határokat kijelölje, vagy legalábbis egyértelműbbé tegye.³⁶⁰ A Sierra Leone-i Különleges Bíróságot egy, az ENSZ és Sierra Leone között létrejött nemzetközi szerződés hozta létre.³⁶¹ E szerződés hatálya azonban Libériára nem terjed ki. Az államok és nemzetközi szervezetek közötti szer-ződésekről szóló 1986. évi bécsi egyezmény szabályai a relatív hatály tekinte-tében gyakorlatilag az 1969. évi bécsi egyezménnyel megegyező rendelkezéseket tartalmaznak. Ezeknek megfelelően más állam államfőjével szemben gyako-rolandó joghatóság elfogadása értelmezésem szerint olyan kötelezettséget ró harmadik államra, amely a későbbi bécsi egyezmény 35. cikkében szabályozott kollaterális megállapodást tételez fel.³⁶² Ezért Libéria részéről kifejezett, írásbeli

358 NEIL MACDONALD: CBC Investigation: Who killed Lebanon’s Rafi k Hariri?

359 S^ARAH N^OUVEN: op.cit. 203. o.; J^AMES M^IGLIN: From Immunity to Impunity: Charles Taylor and the Special Court for Sierra Leone, 35. & 37. ^O.

360 2002. január 16-án, Freetown-ban írták alá.

361 A szomszédos libéria elnöke, Charles Taylor szerepének részletes tárgyalása e ponton talán mellőzhető – elegendő annak felelevenítése, hogy az ellene benyújtott vádirat szinte vala-mennyi, a bíróság joghatóságába tartozó cselekmény elkövetésével megvádolta, de nem közvetlen tettesként, hanem a Revolutionary United Front nevű szervezetben játszott állítólagos vezető szerepe okán. Egyes értesülések szerint a szervezet tényleges vezetőjével, Foday Sankoh-val együtt kaptak katonai kiképzést Líbiában. l. James MIGLIN: op.cit., 23. o.

362 Az ENSZ szerződésjogi adatbázisa szerint még nem hatályos egyezményről van szó, ami azonban az 1969-es, szokásjogi természetű szabályokkal analóg szöveget tartalmaz. L. Az

86

elfogadó nyilatkozat lett volna szükséges ahhoz, hogy az ENSZ és Sierra Leone közötti szerződés vonatkozó szabályai Libériával szemben is rendelkezzenek kötelező erővel. Ebből a nézőpontból az eljárás megindítása végső soron akár a relatív hatály elve alóli speciális kivételként is értelmezhető.

Charles Taylor-t Nigériában, tagadhatatlan nemzetközi politikai nyomás alatt, de jogi értelemben kizárólag Libéria elnökétől érkező kérés után tartóztatták le; és utóbb Monroviában, a libériai hatóságok adták át az ENSZ missziónak.³⁶³ A szerződések jogát megkerülve ez akár úgy is értelmezhető, hogy Libéria annak ellenére működött együtt a bírósággal, hogy ez stricto sensu nem lett volna tételes jogi kötelessége. Ez azonban nem volt mindig jellemző a libériai álláspontra: a letartóztatási parancs kiadása után – még egy korábbi libériai kormányzat – szuverenitását ért sérelem miatt eljárást kezdeményezett Sierra Leone ellen a Nemzetközi Bíróságon. Mivel azonban utóbbi állam nem fogadta el az ICJ joghatóságát, a Bíróság megszüntette az eljárást.³⁶⁴

Az államfői immunitás megítélésének szempontjából már a korábban kifej-tett Pinochet és Yerodia ítéletek alapján is kiemelt jelentőséget vélelmezhe-tünk a törvényszék nemzetközi vagy nemzeti jellegének kérdésében. A bíróság statútumának 6. cikke, amely az egyéni büntető felelősség szabályait tartal-mazza, nyilvánvalóan a nemzetközi törvényszékek mintáit követi.³⁶⁵ Az állam-és kormányfői hivatal említállam-ése a (2) bekezdállam-ésben azonban nem utal egyértel-műen más államok hasonló tisztségeire – igaz a travaux prépratoires fényében e rendelkezés önmagában még nem zárja ki a szerződés hatályának alkalmazását más államok államfőire.³⁶⁶ Véleményem szerint, amennyiben ezt a rendelkezést csak Sierra Leone állam-és kormányfőjére vonatkoztatjuk, némileg tautologikus eredményt kapunk ugyan, de a rendelkezés még ilyen értelmezésben sem válik alkalmazhatatlanná, azaz nem feltétlenül támasztaná alá az ut res magis elv okán más értelmezés szükségszerűségét. A védelem ezért teljesen nyilvánvalóan az államfői immunitásra tekintettel kísérelte meg a bíróság joghatóságát kizárni. E kérdésben elutasító döntés – két amicus curiae vélemény feldolgozása után³⁶⁷ – 2004. május 31-én született. Közös pontja e két véleménynek szükségszerűen

1969-es egyezmény szokásjogi természetére nézve l. AUST: Modern Treaty Law & Practice, 211. o.

363 Az ügyben a Fellebbviteli Tanács 2004. május 31-én hozott végleges, egyhangú, elutasító döntést. L. SCSL-03-01-I-059

364 Részletesen l.: ICJ Reports, 2003/04. 17. o. 100. bek.

365 PHILLIPPE SANDs: Amicus Curiae brief, 68. bek

366 Ibid., 61. bek.

367 SCSL-03-01-I-038 és SCSL-03-01-I-038 I-II. számú iratok

a hibrid törvényszék tényleges státuszának eldöntése volt. Mindkét vélemény egyezett abban, hogy a nemzetközi törvényszékek esetében egy következetes nemzetközi gyakorlat alapján megállapítható az államfők mentességének hiánya, ugyanakkor nemzeti fórumok előtt a mentesség fennmaradt. A fenti alapvetés után mindkét vélemény a nemzetközi törvényszékek közzé sorolja a sierra leone-i bíróságot: a klasszifi káció okainak részletesebb elemzését Phillippe Sands véle-ményében találjuk, amely lényegében Sir Gerard Fitzmaurice nemzetközi szer-vezetekkel szemben alkalmazott kritériumrendszerének alkalmazhatóságát álla-pítja meg. Így a Különleges Bíróság, mivel nemzetközi szerződések alanya lehet, tagjai mentességekkel és kiváltságokkal rendelkeznek, önálló, az alapítójától független autonóm akarattal bír, a nemzetközi jog alanyának tekinthető. A jogala-nyiság hiányára vonatkozó egyik érv a védelem részéről a Biztonsági Tanács VII.

fejezet szerinti eljárást hiányolta, mint a hatáskör forrását: ez azonban irreleváns a jogalanyiság szempontjából, így megítélésem szerint ezt helyesen utasította el mind az amicus curiae vélemény, mind a Különleges Bíróság.

Charles Taylor ügyében a tárgyalás jelen sorok írásakor még zajlik, 2011.

februárjára tűzték ki a záróbeszédek időpontját. Maga az eljárás ténye azonban azt mutatja, hogy a hibrid törvényszékek esetében ugyancsak a nemzetközi jogalanyiság kérdése lesz a döntő: amennyiben ezzel rendelkezik egy hibrid bíróság, akkor a mentességek tekintetében nemzetközi törvényszékként értékel-hető, amennyiben nem, akkor az állami immunitás e törvényszékeken is sikerrel gátolhatja az egyes személyek felelősségre vonását.