II. A legsúlyosabb jogsértésekért viselt felelősség széttagoltsága
II.4. A nemzetközi büntetőjog nemzeti fórumokon történő
II.4.5. Az egyetemes joghatóság kelepcéi
A legsúlyosabb bűnök büntetlenségének megszüntetése kizárólag nemzeti eljárá-sokon keresztül, akár az egyetemes joghatóság széleskörű alkalmazásával együtt, nem lehet sikeres. Egyrészt az államok szuverén egyenlőségét sértőnek, ponto-sabban extraterritoriális aktusnak tűnhet, ha az egyetemes joghatóságát gyakorló állam bírája nyomozati cselekmények lefolytatását próbálja elrendelni egy másik állam területén.368 Ha viszont az elkövető soha nem lép be az egyetemes jogha-tóságot gyakorolni kész ország területére, akkor végül a bírák arra kénysze-rülnek, hogy olyan panaszok növeljék az ügyterhüket, amelyekkel érdemben nem tudnak mit kezdeni.369 Másrészt a más államok vezető tisztségviselőit megillető mentességekben rejlő garanciák valóban olyan fontosak a nemzetközi
bűncse-368 ANTONIO CASSESE: International Criminal Law, 298. o.
369 ANTONIO CASSESE: International Criminal Law, 290. o.
88
lekmények körén kívül eső kapcsolatokban, hogy azokat még kivételekkel sem tűnik célszerűnek enyhíteni.
Jogtechnikai értelemben is több lehetőség kínálkozik a nemzeti hatóságok előtt a tényleges büntetlenség elérésére: az amnesztia, az elévülés, a ne bis in idem és a különböző mentességek biztosítása.370
A klasszikus nemzetközi jog sajátosságaira tekintettel megállapíthatjuk, hogy az államok egyetemes joghatósága, mint a legsúlyosabb bűncselekmények fele-lőseinek büntethetőségét garantáló egyedüli eszköz, nem lenne kielégítő. Kétség sem férhet hozzá, hogy az egész nemzetközi közösség által elutasított nácizmus hívei elleni fellépést a nürnbergi perek után ez az intézmény tette lehetővé, de a mai politikai viszonyrendszerben ez már nem lehet elsődleges modellje a legsú-lyosabb atrocitások elkövetői elleni fellépésnek. Hiányzik az egységes politikai akarat alapjául szolgáló egyetemes és tevékeny elutasítás, amely a nácizmussal szemben kialakult a nemzetközi kapcsolatokban.371 Így ma az egyetemes jogha-tóság gyakorlása olyan sok politikai és jogi problémát vet fel, hogy ritka, de látványos kivételektől eltekintve a büntetőeljárás aligha vezet el sikeresen az ítélethozatalig.
Az újabb keletű politikai problémák talán legfontosabbika, hogy az USA néhány politikusának retorikájában az ICC-vel szembeni egyik legfőbb érv az egyetemes joghatóság elvetése lett.372 Az egyetemes joghatóság és az ICC össze-mosása durva retorikai torzítás: módszertanában csak az eljárások létére, mint eredményére koncentrál, vagyis arra, hogy az USA nevében cselekvő személyek ellen az ICC akkor is eljárást folytathat, ha államuk nem ratifi kálta a Római statú-tumot.373 Ezt néhány meghatározó amerikai politikus egyetemes joghatóságnak nevezi.374 Amiről ennek az álláspontnak a hívei tudatosan megfeledkez(tet)nek, az az e szempontból kétségtelenül azonos eredményt megelőző teljes feltétel-rendszer. Míg az egyetemes joghatóság esetében a cselekmény automatikusan eredményezi az eljárás megindíthatóságát, addig a kiegészítő joghatóság csak akkor, ha az állampolgárság szerinti állam nem teszi meg a tőle elvárható
lépé-370 ANTONIO CASSESE: International Criminal Law, 312. oldaltól
371 L. WILLIAM SCHABAS: National Courts..., 39-40. o.
372 Legismertebb példaként valószínűleg HENRY KISSINGER „Pitfalls of Universal Jurisdiction” c.
tanulmánya említhető. L. még: BARTRAM S. BROWN: Evolving Concept of Universal Jurisdiction, 386-387. o.
373 RUTH WEDGEWOOD: The International Criminal Court: An American View, 99. o.
374 PATRICIA MCNERNEY: The International Criminal Court – Issues for consideration..., 183-184. o.
seket a személy felelősségének jogi úton történő tisztázása érdekében.375 (Ahogy a későbbiekben még részletezni fogom, korántsem feltétel nélküli megbüntetésről van szó, amit a fenti álláspont igyekszik sugallni.)376
Az egyetemes joghatóság és a komplementaritás ilyen módon történő egybe-mosása, bár nyilvánvaló torzításra épül, jelen van, sőt meghatározója az ICC-t övező politikai realitásnak.377 Erre tekintettel teljes mértékben egyetértek azzal a következtetéssel, miszerint az ICC joghatóságába tartozó cselekmények tekin-tetében a nemzetközi eljárásnak ki kéne váltania az egyetemes joghatóság alkal-mazására épülő megoldásokat.378 Ez utóbbit csak kivételes jelleggel lenne hasznos alkalmazni, mint például a kalózkodás esetében,379 amely a XXI. század elején újból riasztó mértékben kezdett terjedni a tengereken. Az egyik nagy sajtóvissz-hangot kiváltó incidens, az Arctic Sea 2009. nyári „eltűnése” gazdasági-politikai megfontolásokkal támaszthatja alá az egyetemes joghatóság töretlen fontos-ságát. Az Arctic Sea máltai lobogó alatt hajózott, svéd fennhatóság alá tartozó vizeken, orosz legénységgel, amikor egy észt-litván-orosz csoport elrabolta, és az Afrikától nyugatra az Atlanti óceánban lévő Zöld foki szigetekhez vezette, vált-ságdíjat követelve.380 A hatályos nemzetközi tengerjog alapján (egyetemes jogha-tóság nélkül) máltai vagy zöld-foki fellépés lett volna lehetséges (folytatólagos üldözés híján a svéd joghatóság elveszett)381 – a veszélyben lévő emberéletek miatt mégis nyilvánvalóan Oroszországnak fűződött elsősorban érdeke a helyzet mihamarabbi rendezéséhez. Hasonló jelenségek a szomáliai és újabban a nigériai kalózkodás előretörésével mára gyakorlatilag mindennaposnak nevezhetők.382
375 N.B. ez a gondolat az állam felelősségével kapcsolatban már a Tellini ügyben is megjelent. L.
fentebb, 49. o.
376 L. alább, 157. o.
377 MADELINE MORRIS: High Crimes and Misconceptions, 27. o.
378 GABRIEL BOTTINI: Universal Jurisdiction after the Creation of the International Criminal Court, 561-562. o.
379 Ibid., 505. o.
380 BBC: Arctic Sea crew return to Russia, l. http://news.bbc.co.uk/2/hi/8211360.stm (2014. január)
381 ENSZ Tengerjogi egyezmény, 1982 Montego Bay Convention, Art. 111.
382 L. pl. Report of the Secretary-General on therespect to piracy and armed robbery atof Somalia, S/2013/623; 2009. óta a NATO vezetésével zajlik az „Ocean Shield” hadművelet, amelyet 2012-ig meghosszabítottak. A hadművelet nemzetközi jellegét jól példázza a panamai zászló alatt hajózó QSM Dubai puntlandi (szomáliai)-amerikai megmentése, (L. SNMG2 2010 / 20 NATO sajtóközlemény 2010. június 3.) vagy a holland-orosz találkozó az Adeni-öbölben (L.
SNMG2 2010 /01 NATO sajtóközlemény, 2010. június 19.).
90