Az Ügyész által saját jogon kezdeményezett eljárás

A Főügyészség saját jogon is indíthat vizsgálatot, attól függetlenül, hogy milyen forrásból származnak a gyanús helyzetre vonatkozó értesülései. Erre eddig két helyzetben került sor, Kenyában és részben Elefántcsontparton. A vizsgálat

688 GEORGE P. FLETCHER - JENS DAVID OHLIN: Reclaiming Fundamental Principles of Criminal Law in the Darfur Case, 552. o.; DRAGANA RADOSAVLIEVIC: An Overview of the ICC Complementary Regime, 98. o.; vagy az Akayeshu ítélet alapján l.: STYLIANOS MALARIS: Assessing the ICTY Jurisprudence in Defi ning the Elements of the Crime of Genocide: The Need for a Plan, 121. o.

689 HAYASHI NOBOU: The Role of Judges in Identifying Status of Combattants, 81. o.

megindítása ezekben az esetekben is az ügyész diszkrecionális joga marad.⁶⁹⁰ Az információ megszerzésének módja a szabályzatok alapján gyakorlatilag teljesen nyitott: az egyetlen megkötés ebben az esetben is az írásos forma betartása. Bár ezen az alapon még nem indult nyomozás, a szabályzatokon túl egyes részletek tekintetében már ismert a Főügyészség álláspontja az ún. proprio motu hatáskö-reivel kapcsolatban. A proprio motu kifejezés magyar fordítása kis mértékben félrevezető lehet – a T/4490-es törvényjavaslat e kifejezést a „hivatalból” fordu-lattal ültette át magyar nyelvre. A hivatalból való eljárás fogalmát a hatályos Be. már megadja: „A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak köte-lessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa.”⁶⁹¹ A proprio motu fordulat azonban nem tartalmaz kötelezettséget, hanem egy diszkrecionális jogkört ír le, a hang-súly tehát sokkal inkább a saját kezdeményezésen, mint az eljárás megindítá-sára kötelezésen van.⁶⁹²

Az ügyész saját jogon indított nyomozásának szabályozása egy újabb oka annak, ami miatt a „komplementaritás” több, mint a kiegészítő joghatóságra használt felesleges anglicizmus. Ez ugyanis, az eljárás megindításának másik két esetétől eltérően akkor még nem folytatható le, ha a) egy részes fél terü-letén vagy állampolgárai által elkövetett bűncselekmény gyanúja áll fenn; b) a nemzeti hatóságok nem akarnak vagy nem képesek eljárni; c) az ügy kellő súlyú;

hanem az is szükségeltetik hozzá, hogy a nyomozás megindítását egy Tárgyalás Előkészítő Tanács jóváhagyja. A nyomozás megkezdésének bírói jóváhagyása hatékony eszköze lehet egy „elszabadult ügyész megfékezésének”⁶⁹³, egyúttal a bírói fi lter közbeiktatásával újabb ponton jelzi, hogy az ICC kiemelt fi gyelmet fordít a nemzeti eljárások elsődlegességére.

E feltételek azonban még nem igazolják, hogy ez nem hivatalból folytatott eljárás, hanem az ügyész e hatáskörének gyakorlására vonatkozó érdemi diszk-recionális jog. Számos kérés érkezett az Ügyészséghez, amelyek mind egy-egy helyzetet utaltak volna az ICC elé. A mai napig mindegyiket elutasították, az

690 M^ARK A. S^UMMERS: A Fresh Look..., 66. o.

691 A Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 6. § (1) (saját kiemelés)

692 Míg az orosz nyelvű Római statútum megtartotta a latin fordulatot, a szöveg francia fordítása szerint: propre initiative.

693 MICHAEL SCHARF USA szenátusi meghallgatásán használta a „nemzetközi KEN STARR” leírást, hűen tükrözve az ügyészi karrierizmus miatti félelmeket, utalva a BILL CLINTON szexbotránya kapcsán eljáró ügyész magatartására. (L. MARK A. SUMMERS: A Fresh Look... 67. o.) WILLIAM

SCHABAS tankönyvében hasonló összefüggésben Dr. Strangelove-hoz hasonlítva mutatta be a szkeptikus államok félelmeiben szereplő ügyészt, az 1964-es STANLEY KUBRICKfi lm őrült tudósára utalva. (WILLIAM SCHABAS: An Introduction..., 121. o.

174

elutasítások a konkrét hivatkozásokkal együtt bizalmasak maradtak. Két neveze-tesebb esetben – Venezuela és Irak kapcsán – nyilvános Louis-Moreno Ocampo válasza. Ezekben a válaszokban az ügyész saját jogon indítható nyomozását leíró feltételrendszert magyarázva nem csak a feltételek vizsgálatának sorrend-jére írja le, hanem ezzel utal az ügyészi diszkréció kereteire is. A venezuelai válasz szerint az Ügyészi Hivatalnak elsőként azt kell eldöntenie, hogy a rendel-kezésre álló információk igazolják-e a Bíróság joghatóságába tartozó egy vagy több cselekmény elkövetésének nyomatékos gyanúját. Amennyiben ez a köve-telmény teljesül, akkor vizsgálja meg a Hivatal az ügy elfogadhatóságának és a joghatóság gyakorlásának egyéb feltételeit, amelyet az ügy súlya és a nemzeti hatóságok eljárásainak elsőbbsége döntenek el. Ha mindezek a feltételek telje-sülnek, az Ügyészség köteles megvizsgálni, hogy a nyomozás elrendelése szol-gálja-e az „igazság(szolgáltatás) érdekét”.⁶⁹⁴ Amennyiben ezek a feltételek telje-sülnek, az ügyész nem csak kérheti, de kérni is fogja a nyomozás megkezdésének engedélyezését a Tárgyalás-Előkészítő Kamarától. Az utolsó feltétel – „interest of justice” – utalása viszont olyan tág teret enged az értelmezésnek,⁶⁹⁵ hogy az valóban az ügyész diszkrecionális jogává teszi a nyomozás megkezdését ezekben az esetekben. Ráadásul e kérdésben a döntés ügyészi hatáskörben maradt: az ICC jelenlegi Ügyészi Hivatala azonban igyekezett csökkenteni az államok félelmét az ügyészi túlhatalomtól, és kiadott egy kellően rugalmas, ugyanakkor bizo-nyos kereteket rögzítő iránymutatást, saját, jövőbeni politikájáról e kérdésben.⁶⁹⁶ Az igazság érdekeivel ellentétes nyomozás elkerülése jól használható eszköz lehet egy kormányváltás után az előző rezsim emberei elleni politikai bosszú-hadjárat megállítására,⁶⁹⁷ vagy az eseti mérlegelést igénylő egyéni és közke-gyelmi intézkedések megfelelő értékelésére. Szolgálhatja esetleg a társadalmi megbékélést, az alternatív igazságszolgáltatási formák elismerésén keresztül.⁶⁹⁸

694 LOUIS MORENO-OCAMPO levele, 2006. február 9. Maga a levél ehhez képest megbontja a fenti sorrendet, és a területi kapcsolat hiánya miatt (Venezuela nem részes állam) már az érdemi rész kezdetén kizárja a nyomozás megindításának lehetőségét.

695 Az „igazság” fogalmát a Statútum nem határozza meg, így bizonyos keretek között valóban egyéni mérlegelés tárgya lehet. A^LFED P. R^UBIN: op. cit. 162-163. o. N.B. A Nikomakoszi etika alapján R^UBIN cikkében felvetett példák jelentős része a Római statútum egész rendszere – az egyéni és a parancsnoki felelősség – alapján könnyen cáfolható (pl. az osztó igazság nevében a polgári tulajdon rombolása). Az igazság etikai fogalma helyett véleményem szerint e tekintetben sokkal inkább az igazságszolgáltatásról van szó, ahogy az a Statútum magyar fordításában is szerepel. l. alább, 701. lábjegyzet, 132. o.

696 Policy Paper on the Interest of Justice, 2007. szeptember. (Ref-ICC-OTP-InterestsOfJustice)

697 ALFRED P. RUBIN: op. cit., 154. o.

698 CHRISTOPHER D. TOTTEN: International Criminal Court and Truth Commissions: A Framework for Cross-Interaction in the Sudan and Beyond, különösen 20-22. o.; HELMUT GROPENGEIBER

Hasonló, bár talán kevésbé erőteljes hatást vált ki az ügy súlyára vonatkozó követelmény. Mindkét kitétel indokai könnyen feltárhatók. Az ICC nem azért jött létre, hogy egy újabb emberi jogi jogsértéseket megtorló testület legyen – hacsak nem jelentenek egyúttal népirtást, emberiség elleni vagy háborús bűncse-lekményt.⁶⁹⁹ Ezek mindegyike viszont jellemzően tömeges jogsértésekre értel-mezhető.

A Statútum alapján szinte korlátlannak látszó mérlegelési jogot – ha lénye-gesen nem is szűkíti – az Eljárási Szabályzat több ponton is árnyalja a bizo-nyítás módszereire és eszközeire utalva. Az ügyész proprio motu eljárás kezde-ményezése az alábbiak szerint zajlik: az eljárás kezdetén „a főügyész megvizs-gálja a kapott információ valódiságát. Ennek érdekében kiegészítő információt kérhet Államoktól, az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveitől, kormány-közi vagy nem-kormányzati szervezetektől, vagy más, olyan megbízható forrá-sokból, amelyeket megfelelőnek ítél, valamint a Bíróság székhelyén írásbeli vagy szóbeli tanúvallomásokat vehet fel.” E vizsgálati szakasz célja, hogy megálla-pítsa, van-e racionális oka az eljárás folytatásának. Az erre vonatkozó döntése során meg kell állapítania,⁷⁰⁰ hogy a „birtokában lévő adatok alapján alaposan feltehető-e, hogy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűntettet követtek vagy követnek el”, illetve hogy a „cselekmény súlyára és a sértettek érdekeire tekin-tettel, alapos okkal feltehető-e, hogy a nyomozás nem szolgálná az igazságszol-gáltatás érdekét.”⁷⁰¹

Az ügynek már ebben a szakaszában sor kerülhet az ügy elfogadhatóságára vonatkozó vizsgálatra is, azonban az ebben a kérdésben született döntés nem végleges. Az elfogadhatóságra vonatkozó későbbi döntésre utal az is, hogy a nyomozás engedélyezése nem befolyásolja „a Bíróság arra vonatkozó döntését, hogy az ügy a joghatóságába tartozik-e, és elfogadható-e.”⁷⁰² Másrészt az nyomozás bírói engedélyezésének elmaradása sem eredményez res iudicata-t – a főügyész bármikor, gyakorlatilag korlátlanul, ugyanarra az ügyre vonatkozó, új tényeken vagy bizonyítékokon alapuló, újabb kérelmet nyújthat be.

Az ügyészi diszkréció sokkal inkább a nyomozás elutasításának oldalán nyil-vánulhat meg. A Nemzetközi Jogi Bizottság statútum tervezete megengedte volna (akkor még kizárólag állami és biztonsági tanácsi kezdeményezésre induló

MEIBNER: Amnesties and the Rome Statute of the International Criminal Court, 296. o.

699 Communications recieved by the Prosecutor since July 2002. ICC Sajtókonferencia háttéranyag, 2003. július 24.

700 Eljárási és Bizonyítási Szabályzat 48. szabály

701 Római statútum 53. cikk 1. bek. a) és c) pontok

702 Római statútum. 15. cikk 4. bek.

176

nyomozások után), hogy az ügyész ne emeljen vádat, ha arra nincs „megfelelő alapja”.⁷⁰³ Ezt három tényező indokolhatta volna: 1.) ha az Ügyész arra a követ-keztetésre jut, hogy nincs jele a Bíróság joghatóságába tartozó cselekmény elkö-vetésének; 2.) van ugyan jele bűncselekmény elkövetésének, de a bizonyítékok nem elég erősek a vádemeléshez; 3.) az ügyész az eset egyéb körülményeiből úgy látja, hogy az ügy valószínűleg nem lesz elfogadható.⁷⁰⁴

A végleges szabályozás bár a fenti változatnál szűkebb, még mindig igen rugal-masnak mondható. Az ügyész saját jogon, az információ nyújtójának egyszerű tájékoztatása mellett elutasíthatja a nyomozást,⁷⁰⁵ bármilyen forrásból is szár-mazik a vizsgálat alapjául szolgáló értesülés.⁷⁰⁶ Az igazságszolgáltatás érde-kével ellentétben álló nyomozás elutasítása esetén döntéséről értesítenie kell a Tárgyalást Előkészítő Kamarát is.⁷⁰⁷

Az eddigi gyakorlat tükrében válik csak értelmezhetővé a Római statútum nyomozás megindítására vonatkozó szabályozása. Az 53. cikk szerint a

„főügyész a hozzá eljuttatott információ értékelése után megindítja a nyomo-zást”: ez azonban a 14-15. cikkekről fent leírtak alapján csak az állam (illetve a Biztonsági Tanács) által referált ügyekre értelmezhető. Proprio motu eljárásában a nyomozás megkezdése helyett „a nyomozás engedélyezése iránti kérelmet nyújt be a tárgyalás-előkészítő tanácshoz a kérelem alátámasztására összegyűjtött anyagokkal együtt.”⁷⁰⁸

Összegezve megállapítható, hogy a Részes Állam által kezdeményezett eljárás és az Ügyész hivatalból indított vizsgálata esetén a nemzetközi jog bevett fogal-maira építő⁷⁰⁹ eljárásban vizsgálják meg, amely van-e elegendő alap a nyomozás megkezdésére. Maga a nyomozás inkább büntető-eljárási és ebből eredően emberi jogi kérdéseket vet fel, az ügyész munkájára vonatkozóan. A nyomozás legfontosabb gyakorlati kérdése mégis az egyes intézkedések kikényszeríthető-sége, amely csak az állami hatóságokkal szoros együttműködésben lehetséges.

Ezért a nyomozás részletes szabályait az állami szervekkel fennálló

kapcsola-703 YILC, 1994. II. kötet, 2. rész, 47. o. (9)

704 Ibid.

705 Római statútum. 15. cikk 6. bek. A nyilvánosságra került két ilyen elutasításban (Irak és Venezuela esetében) az ügyész mindig hangsúlyozta, hogy az elutasítás a pillanatnyi információkról szól, és nem a helyzet végleges elutasítását jelenti.

706 A Biztonsági Tanács elutasíthatósága kérdéses, de érdemi vizsgálatra sor került Darfúr ügyében is.

707 Római statútum 53. cikk

708 Római statútum. 15. cikk 3. bek.

709 Mint például territorialitás, állami akarat stb. MARK A. SUMMERS: A Fresh Look..., 66. o.

tokról szóló fejezetben tárgyalom.⁷¹⁰ Egyes esetekben még ez sem lesz feltétlenül elegendő: a következő szakaszban tárgyalt kérdésekben az Ügyésznek olykor a Biztonsági Tanács egészét kell meggyőznie egy-egy politikailag kiélezettebb döntés kikényszerítéséről: ilyen lesz a közeljövőben várhatóan a szudáni államfő elleni letartóztatási parancs végrehajtása.⁷¹¹ Az Ügyészi vizsgálat Kenyában is olyan komoly politikai ellenállásba ütközik, amely már regionális szintű feszült-séget okozott az ICC és egyes afrikai országok között.⁷¹²