K IALAKÍTANDÓ CÉLÁLLAPOT

Elfogadva, hogy a hullámtéren az elsődleges feladat az árvíz gyors és nagybiztonsággal való levezetése, illetve, hogy az árhullám levonulása szempontjából semleges részeken a gazdálkodást a termőhelyi valamint a természetvédelmi érdekek határozzák meg, a terület más és más igényű részein eltérő szerkezetű erdőállományok kialakítása szükséges. Jelenleg az erdőgazdálkodás tervezése nem ez alapján történik, sem az erdőgazdálkodó, sem a természetvédelem, sem a vízügyi hatóság részéről.

A fentebbi érvrendszer alapján a hullámtér 3 részre osztható:

- Szabadon tartandó sáv - Nagyvíz levonulási sáv - Áramlási holttér

5.4.1. Szabadon tartandó sáv

A Tisza árvízi sodorvonala mentén, különösen szűk hullámtér esetében indokolt, hogy érdemben semmi ne lassíthassa az áramlás sebességét. Ez a gyakorlatban 500-1000 m-es sávot jelent. Jelenleg azonban ezeket a területeket a legkülönbözőbb összetételű, tőszámú és hálózatba telepített állományok foglalják el, átalakításuk ezért indokolt, némely esetben már most is igen sürgető igénnyel. A vízügyi szempontoknak, azaz hogy a mederérdességet ne befolyásolják döntően, a következő gazdasági tevékenységek feleltethetőek meg leginkább:

- Legelő vagy gyepgazdálkodás

A legelő természetesen legkisebb mértékben befolyásolja az áramlási viszonyokat, kialakítása azonban feltételezi a megfelelő mennyiségű lábasjószág meglétét. Ahol ez rendelkezésre áll ott indokolt lehet a kialakítása.

- Fás legelő

Ez olyan legelőt jelent, amelyen hektáronként 60-100 faegyed található. Ilyen mértékű borítottság az áramlástani jellemzőkön nem, azonban a táj arculatán annál többet változtat. Azon felül, hogy harmonikus átmenetet biztosít a folyó és az erdő

Az ültetvényszerű fatermesztés és az ártéri erdőgazdálkodás kapcsolata

- Intenzív faültetvény

A hullámtérnek ebben a sávjában elsődlegesen faanyag-termesztési célú ültetvények is létrehozhatóak. A tény, hogy egy véghasználati hálózatba (30-36m²) telepített nyárültetvény, amely hektáronként 333-277 db fából áll, nem befolyásolja döntően az ár levonulását,CHOW (1959.) áramlástani vizsgálatai által igazolt (4. táblázat).

2. Kifejlett kapásnövények 0,025 0,035 0,045

3. Kifejlett szántóföldi növények 0,030 0,040 0,050

c. Bozótos

1. Szórványos bozót, sűrű aljnövényzet 0,035 0,050 0,070

2. gyér bozót és facsoport télen 0,035 0,050 0,060

3 gyér bozót és facsoport nyáron 0,040 0,060 0,080

4 közepesen sűrű bozót télen 0,045 0,070 0,110

5 közepesen sűrű bozót nyáron 0,070 0,100 0,160

d. Fák

1. kitisztított talaj törzsekkel, sarjak nélkül 0,030 0,040 0,050

2. ua mint fent, sűrű sarjjal 0,050 0,060 0,080

3. Sűrűn álló törzsek, kidőlt fák, az áramlás a koronaszint alatt 0,080 0,100 0,120 4. ua. mint fent, az áramlás a koronaszintet eléri 0,100 0,120 0,160

5. sűrű füzes, nyáron, egyenes vonalban 0,110 0,150 0,200

4. táblázat: Manning-féle mederérdességi tényezők értékei árterek esetében (Open-Channel Hydraulics, Chow, 1959.)

Ilyen esetben a telepítést nagyméretű csemetével vagy csúcsrügyes karódugvánnyal célszerű elvégezni, azért, hogy abból minél előbb befejezett erdősítés válhasson. Nagyon fontos, hogy ezekben az ültetvényekben a szükséges sorköz ápolásokat évente többször, keresztbe és hosszába is elvégezzük. Ennek a technológiai lépésnek a hiányában a szükségszerűen bekövetkező cserjefelverődés miatt a telepített nemesnyár fajták nem képesek a bennük genetikailag kódolt

Az ültetvényszerű fatermesztés és az ártéri erdőgazdálkodás kapcsolata

teljesítményt nyújtani. Így amellett, hogy gazdasági értelemben csökken az ültetvényünk jövedelemtermelő képessége, az árvízvédelmi követelményeknek sem tudtunk megfelelni. Éppen ezért kiemelkedően fontos betartanunk a technológiai előírásokat.

5.4.2. Nagyvízi levonulási sáv

Az árvizek nagy tömegének levezetése ebben a sávban történik, ezért fontos hogy ez a sáv biztosítani tudja ezt anélkül, hogy a víz veszélyeztetné a mentett oldali területeket.

Kívánatos tehát itt is az olyan erdőgazdálkodás, amely során a területen található állomány nem, vagy csak kis mértékben akadályozza a víz átfolyását. Ezeknek a feltételeknek a nemesnyár-termesztés felel meg leginkább, bár néhány technológiai lépést meg kell változtatnunk.

Ilyen módosítási lehetőségek rejlenek a talaj-előkészítésben. A jelenleg alkalmazott tuskókiszedés és összetolás jelentős kockázati tényező az árvízi biztonság szempontjából, ezért e helyett a tuskóforgácsolást célszerű előnyben részesíteni. Ezt követően a jó minőségű talajforgatás érdekében gyökérfésülést is kell végezni, ellenkező esetben a talajban maradt gyökerek akadályozzák az eke munkáját.

Ha az alkalmazható fafaj összetételt és ültetési tőszámot vesszük górcső alá, akkor azt a megállapítást kell tennünk, hogy ilyen termesztésre, ezek között a körülmények között a nemesnyárak felelnek meg leginkább. A feketenyár génmegőrzési problematikáját is figyelembe véve törekednünk kell arra, hogy kizárólag nőivarú klónokat ültessünk. Így elérhető, hogy a megmaradt és a későbbi telepítések során elültetett feketenyár egyedek beporzásában nemesnyárasaink nem vesznek részt. A hullámtér adottságait figyelembe véve erre a célra az

’Unal’, ’I-214’, ’Pannónia’, ’Agathe-F’, ’BL-Costanzo’ fajták a legmegfelelőbbek. Az ültetési tőszám és hálózat esetében a termőhelyi adottságoknak megfelelően dönthetünk a

625db/ha – 4 m × 4 m – es, 555 db/ha – 6 m × 3 m – es,

400 db/ha – 5 m × 5 m – es, vagy a

312 db/ha – 4 m × 8 m – es hálózat mellett.

Az ültetvényszerű fatermesztés és az ártéri erdőgazdálkodás kapcsolata

cserjék felverődésének megakadályozása teszi ezt fontossá. A sorközi ápolásokat mindkét irányban célszerű elvégezni, ezt pedig figyelembe kell venni az ültetési hálózat kiválasztásánál.

Így megakadályozható, hogy a sorokban ún. bakhátak alakuljanak ki, amelyen természetesen azonnal megjelennek a cserjék, áthatolhatatlan falat képezve. Ebben a sávban a nyárállományok esetében kétévente szükséges gondoskodnunk a törzsek nyeséséről, mintegy 6–8 m-es magasságig. Ez egyrészt segít a minőségi törzsnevelésben, így a nagyobb gazdasági haszon realizálásában, másrészt pedig megköveteli az áramlástani jellemzők javításának igénye is.

5.4.3. Áramlási holtterek

Áradás esetén ezeket a területeket is elönti a víz, azonban itt a víz csak függőleges mozgást végez. Ebből fakadóan az áradás levonulásának szempontjából semleges területeknek tekinthetők, vagyis szükségtelen a biztonság érdekében gazdálkodási korlátozásokat bevezetni.

Míg a szabadon tartandó sáv és a nagyvízi levonulási sáv esetében az árvízvédelmi előírásoknak kell prioritást adni, és a gazdálkodást annak megfelelően átalakítani, addig itt azt kell leszögezni, hogy ezeken a területeken a természetvédelmi és rekreációs igényeket kell kiszolgálni, illetve a legszigorúbb természetvédelmi előírásoknak megfelelően kell gazdálkodni. Tehát az itt szóba jövő faállománytípusok az őshonos lágylombos (feketenyár, fehérnyár és fűz), vagy keménylombos fafajokból állhatnak, abban az esetben, ha a termőhelyi feltételek megfelelnek ezek telepítésére. Minden esetben törekednünk kell viszont a nemkívánatos, invazív fajok visszaszorítására.

5.5. Tulajdonosi érdekek érvényesítése

A hullámtereken lévő erdők 40%-a magántulajdonban van. Az érzékeny sávokban az árvízvédelmi célokat szem előtt tartva speciális szerkezetű erdőket kell kialakítani, az általános erdészeti technológiáktól el kell térni, ez pedig többletráfordítással és többletmunkával jár. A célok megvalósítása érdekében azonban fontos ezeket a munkákat elvégezni, ezért szükséges erre megfelelő ellentételezési rendszert kidolgozni. A hatósági előírások mellett, a jobb érvényesülés érdekében, az alkotmányos jogokra figyelemmel, ki kell alakítani egy olyan támogatási rendszert, amely a jelenlegi agrártámogatási rendszerektől függetlenül, a

Az ültetvényszerű fatermesztés és az ártéri erdőgazdálkodás kapcsolata

rendes gazdálkodás körét meghaladó többletmunkák költségét téríti meg, illetve gondoskodik a rendkívüli gazdálkodás következtében kieső jövedelem pótlásáról.

A területi kompromisszum elve alapján meg kell teremteni azt a jogszabályi hátteret, amelynek révén a hullámtér érzékeny sávján kívül eső területeken, a jelenlegi nem természetszerű erdők átalakítása megtörténhet. Olyan jogszabályi módosításokra van szükség, amely segítségével megoldható az ökológiai szempontból kiemelkedő hullámtéri területeken elburjánzott invazív fafajok, cserjék visszaszorítása.

A nemesnyár-termesztés ökonómiája