I. Váztalajok

Ebbe a főtípusba azon talajok tartoznak, amelyeknél a talajképződési folyamat nem tudott mélyreható változást előidézni a talajképző kőzetben. Ennek oka lehet:

1. Az erősen kitett lejtőkön az erózió okozta állandó felszíni lemosás 2. A tömör talajképző kőzet

3. Homokon a szélmozgás és az erős ásványosodás 4. A talaj viszonylagos fiatal kora

13. kép Váztalajok Magyarországon

0 500000 1000000 1500000 2000000 2500000 3000000 3500000

Terület (ha)

Váztalaj

Kőzethatású talaj Barna erdőtalaj

Cse rnozjom

Szikes talaj Réti talaj

Láp talaj Öntés talaj

Talaj főtípusok

Talajtípusok területi eloszlása (ha)

Ezen talajoknak 5 típusát ismerjük, amelyeket az alapkőzet minősége szerint célszerű két csoportra osztani:

Váztalajok elkülönítése a feltalaj alatti szint eltérései alapján

TÖMÖR VAGY DURVA FINOMSZEMCSÉS

SZEMCSÉS ALAPKŐZET ALAPKŐZET

- köves sziklás váztalaj - földes kopár

- kavicsos váztalaj - futó homok

- humuszos homok

14. kép

15. kép

Jellemzőjük, hogy a talajréteg-vastagság kicsi, hogy humuszosodás a köves, sziklás váztalajoknál, a kavicsos váztalajoknál, a földes kopároknál és a futóhomokoknál nem figyelhető meg, illetve nem ismerhető fel határozottan, valamint hogy a szerves anyag nem kötődik ásványi anyagokhoz.

A humuszos homoktalajoknál a humuszos szint már morfológiailag megfigyelhető, a humusztartalom 1 % alatt van, a humuszos réteg vastagsága 40 cm-nél nem nagyobb.

A szerves anyaggal történő trágyázás hatásossága függ a felső 1 m-es réteg talajnedvesség viszonyaitól. Minél lassabban következik be a csapadék utáni holt vízig történő kiszáradás, annál jobban érvényesül a talajba munkált szerves anyag. A gyökérzónában a tenzió különbségek hatására történő vízmozgás előfeltétele az, hogy valamelyik rétegben 1 m-es mélységig a leiszapolt rész magasabb legyen 30 %-nál. A leiszapolható rész maximumának szelvénybeli elhelyezkedése a talaj anyagforgalmi viszonyainak jó mutatója. A humusztartalom általában a mélységgel csökken. Ha értéke meghaladja a 0,5 %-ot a felső 0-40 cm-es rétegben, akkor a vizet jobban tartja. A higroszkóposság egyaránt érzékeny mutatója az agyag- és humuszkolloidok mennyiségének. A szelvény heterogenitásáról kevesebb információt ad, mint a leiszapolható rész és humusz együttes vizsgálata, a víztartó képességéről ellenben valósabb képet rajzol.

A három mutató szelvénybeli alakulását, valamint a kationok szelvénybeli változását egy Nyírgyulaji talajszelvény adatain keresztül mutatjuk be.

Mélység Leiszapolható 18. Nyírgyulajról származó homokszelvény vizsgálatok adatai A bemutatott talajszelvény fizikai vizsgálati adatai arra utalnak, hogy a szántott réteg alatt a szervetlen kolloidmennyiség már elegendő ahhoz, hogy a vízmozgást lassító tulajdonságúvá váljon, ha ebbe a szelvényszintbe humuszkolloidot juttatunk. A Ca és Mg szelvénybeli eloszlásra és kismértékű kilúgzásra utalnak, valamint a szántott réteg bázistelítetlenségére.

Egerszegi az 1950-es években kidolgozta a réteges homokjavítás, vagy altalajtrágyázás eljárását. Lényege az, hogy 40 ill. 60 cm mélyen egy vagy két, kb. 2-3 cm vastagságú összefüggő réteget hozunk létre a talajban a kovárványcsík analógiájára. Az eljárás alkalmazása során az istállótrágya helyett műtrágyával kevert bentonitot, tőzegkorpát és lápföldet is kipróbáltak.

Napjainkban célszerű lenne talajstabilizáló szerrel kevert zöldtrágyával a réteges homokjavítás elvét megvalósítani. Nemcsak a száraz gazdálkodás igényli a szelvény szántott réteg alatti szintjében a vízmozgást lassító réteg létrehozását, hanem az ültetvények tápoldatos öntözésének hatékonysága is lényegesen javítható lenne ezen eljárással.

A homoktalajok termékenységét tehát többféle módon növelhetjük. A javítási eljárás megválasztására különös jelentőséggel bír a javítandó talaj sajátságainak jó feltérképezése. A homoktalaj javításához nagy mennyiségű javítóanyagra van szükség. A dózis csökkentése a kiindulási sajátságok pontos számbavételével, valamint a javítóanyag kombinációk okszerű alkalmazásával lehetséges.

16. kép

17. kép a.) Tömör vagy durvaszemcsés alapkőzet

- köves sziklás váztalaj

Tömör kőzetű hegyvidékeinken fordul elő, ahol a tömör kőzet kismértékű elaprózódása és mállása, valamint az erózió hatása nem tette lehetővé nagy szervesanyag-tömeget produkáló magasabb rendű növényzet megfelelő sűrűségben történő megtelepedését. A sziklák felszínét nem borítja egységes, zárt növénytakaró. Talajtakaró is csak helyenként található, és gyakran megszakítja a felszínen lévő szikla.

Talajképző kőzet: bármely tömör, enyhén elaprózott kőzeten előfordulhat. Leggyakoribb talajképző kőzetei a bazalt, andezit, bazalttufa, andezittufa, homokkő, agyagpala, fillit, gneisz, mészkő, dolomit. Hegyvidékeink lejtős oldalain fordul elő.

Karbonátos homok

0 20 40 60

20

85

150

180

Mélység (cm)

EDTA-Mn - EDTE-Mn (mg/kg)

Karbonátmentes homok

0 20 40 60

25

50

90

130

Mélység (cm)

EDTA-Mn - EDTE-Mn (mg/kg)

18. kép 5.3 kép: Köves, sziklás váztalaj, Mátra-hegység - kavicsos váztalaj

Folyók volt árterületeinek teraszain törmelékkúpok kavicsrétegein keletkeznek. Ha a kavicsréteget borító vékony iszap, esetleg lösztakaró nem haladja meg a 40 cm-es vastagságot, kavicsos váztalaj tud csak kialakulni.

Talajképző kőzet: kavics, cementált kavics. Árterületeken, törmelékkúpokon, elsősorban a dunántúli kavicsokon fordul elő.

19. kép - futóhomok talajok

Ebbe a típusba tartoznak azok a homok mechanikai összetételű talajok, amelyeknél humuszosodást nem figyelhetünk meg. A szerves anyagok gyors ásványosodása és az állandó növényi takaró hiánya ugyanis lehetetlenné teszi a humusz-felhalmozódást. Az állandó növénytakaró hiánya okozza azt is, hogy a szél állandóan mozgatja a felszínt, újra és újra áttelepíti a homokot egyik helyről a másikra. A tájra jellemző homokkifúvási és -felhalmozódási területek hullámos terepviszonyokat hoznak létre. A futóhomok talajokra jellemző, hogy vízáteresztő képességük igen nagy, víztartó képességük viszont kicsi. Kémhatásuk CaCO3 tartalmuktól függ, és az erősen savanyútól a lúgosig terjedhet. Kultúrhatásra előfordulhat, hogy a felső szintben a humuszosodás igen gyenge jelei mutatkoznak.

Talajképző kőzet: homok, karbonátos homok, eltemetett talaj.

Előfordulás: a Nyírségben és Somogyban – savanyú homoktalajok, a Duna-Tisza közén – meszes homokok nagyobb összefüggő területein és másutt kisebb foltokban.

20. kép Futóhomok, Bugac

21. kép Futóhomok, eltemetett réteggel - humuszos homok

Ezeknél a homoktalajoknál a felső talajrétegben a humuszosodás jelei erősebben vagy gyengébben, de jól láthatóan és mérhetően mutatkoznak. A humuszos réteg morfológiailag jól megfigyelhető, de a talajképződés egyéb jelei csak enyhén kifejezettek. Humusztartalmuk ritkán haladja meg az 1,5 %-ot. Humuszos rétegük 40-50 cm-nél ritkán mélyebb. A humuszos réteg vonalszerű élességgel megy át a talajképző kőzetbe. Kémhatásuk erősen függ a CaCO3 tartalomtól és az erősen savanyútól a lúgosig terjedhet. Eltemetett talajszint, talajszintek vagy löszös, agyagos rétegek esetén többrétegű humuszos homokról beszélünk.

Talajképző kőzet: homok, karbonátos homok, eltemetett talaj.

Előfordulás: Nyírség, Somogy, Duna-Tisza köze, másutt kisebb foltokban.

22. kép Humuszos homok, Belső Somogy 6.1.2 Fogalomtár

Laza talaj: könnyen művelhető, többnyire homok-, homokos vályogtalaj.

Földes kopár: az erózió következtében felszínre kerülő laza, üledékes kőzeteken keletkezett váztalaj. A talajképző kőzet mélyebb átalakulását, a talajképződési folyamatokat a felszín gyors és csaknem állandó lepusztulása akadályozza. A sekély talajszelvény felépítése: A-C, de az A szint akár hiányozhat is.

Váztalaj (nyerstalaj): fiatal, csak kezdetleges genetikai talajszintekkel rendelkező talajkezdemény. Képződésében a biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben vagy rövid ideig adottak, ezért hatásuk korlátozott. A környezeti tényezőkkel még nem alakult ki dinamikai egyensúly.

Talajpusztulás (erózió, ill. defláció): a talaj vagy a kőzet szemcséinek helyükből való elmozdítása és elszállítása a felszínen lefolyó víz vagy a szél által.

Futóhomok: homok, időközönként szél által szállított és osztályozott mozgó homokos üledék.