Marcsák Gergely egyetemista, irodalmár, ze-nész. 1990. február 23-án született az ungvári járási Homokon. Egy érdekes egyéniséget is-mertem meg személyében, remélem ez a be-szélgetésünkből is kiderül.
„Egyszer azt álmodtam, hogy egy nagy, ünnepi asztalnál együtt ültek Kárpátalja költői, írói, minden művésze. Holtak és élők egyaránt. Azóta is erről álmodom, csak már ébren.”
– A közelmúltban mutatkoztál be az Együtt Szárnypróba rovatában.
Ez volt az első publikációd? Mióta foglalkozol irodalommal, írással?
– Többször hallottam már arról, hogy nálunk, magyaroknál egyfajta genetikailag kódolt tulajdonság a lírai lelkiség. Ennek legékesebb példá-ja a más népekéhez viszonyítva fantasztikusan gazdag népköltészetünk, valamint az, hogy – amint azt legtöbben saját bőrünkön is tapasztalhat-tuk – igen ritka az olyan iskoláskorú gyerek, aki ne próbálkozott vol-na meg a rímfaragással. Ennek az életkorvol-nak a termékei vol-nagy örömére szolgálhatnak a szűkebb családi körnek, de legtöbbször, ahogy az én esetemben is, az íróasztal fi ókjában végzik. Én mégsem hagytam fel ezen a ponton az írással, mert egyre közelebb kerültem a művészetek, azon belül is a poézis vonzásköréhez. Szerencsésnek mondhatom ma-gam, mert kezdeti verseim kapcsán 5–6 éve maga Nagy Zoltán Mihály,
az Együtt akkori főszerkesztője látott el értékes tanácsaival. Emellett jó barátomnak mondhatom Csordás Lászlót, az Együtt olvasószerkesz-tőjét, akinek a kritikái szintén nagyban hozzájárultak a fejlődésemhez.
Így jutottam el a tavalyi publikációmig, ami után már egy olyan baráti hangulatú, egymást segítő, aktív szerzői körbe tartozhatom, amilyenre mindig is vágytam.
– Az UNE magyar fi lológiai karán tanulsz. Mi a véleményed az ung-vári egyetem oktatási színvonaláról?
– Az Ungvári Nemzeti Egyetem országos viszonylatban véve is az egyik legpatinásabb intézmény. Több mint tízezer diák tanul itt, köz-tük több száz magyar fi atal. A 2008-ban megnyílt Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karon 300 magyar diák folytatja ta-nulmányait a fi zika, matematika, történelem, magyar nyelv és iroda-lom tanszékeken. Nem véletlen, hogy a kárpátaljai magyar értelmiség nagy része innen kerül ki. Mint tudjuk, a magyar iskolai oktatás nehéz helyzetben van nálunk, ezért nagyon fontos feladat a megfelelő felké-szültségű pedagógusok képzése. Egy jó magyartanárnak itt nem csak az órákon megszokott pedagógusi teendőit kell ellátnia, a fi atalok mentális nevelésében nagy fi gyelmet kell fordítania a hazaszeretettel és nemzet-tel kapcsolatos témákra, valamint mindig őrködnie kell anyanyelvünk tisztasága felett. Ezt a tanári utánpótlást a mi tanszékünk évtizedek óta képes sikeresen biztosítani.
– Írsz verset, prózát, dalszöveget, emellett zenélsz egy rockzenekarban.
Mi a fő motívum az életedben: az irodalom vagy a zene?
– A görög mitológiából tudjuk, hogy a Költészetnek édestestvére a Muzsika. Mindkettő közös múzsája Euterpé. Minden foglalkoztat, ami művészet. Hogy melyik ága érdekel jobban, azt nem tudnám eldönte-ni. Úgy van ez, mint az emberi test számára nélkülözhetetlen lételemek közötti sorrend. Meg lehet állapítani, melyik a legfontosabb és melyik kevésbé, de végeredményben bármelyik hiánya halálos lehet. Ennek megfelelően próbálok mindent azonos arányban magamba szívni, és mindig nagyon örülök, amikor látom, hogy erre Kárpátalján is egyre több lehetőség nyílik.
– Kárpátalján is divatos a blogírás, úgy tudom, te is vezetsz egyet.
Milyen a látogatottsága, az olvasói visszajelzés?
– Divatosnak épp nem mondanám, mert még elég szűkös a kárpátal-jai blogírók tábora, de azért néhányan rájöttek már: nem is rossz dolog,
hogy gondolatainkat, véleményünket az internet segítségével bárkivel megoszthatjuk a világon. Ez a határtalan lehetőség engem is érdekelt, és az elmúlt év elején elindítottam az Ungon-berken nevű internetes nap-lómat, ahol a kárpátaljai közélet, irodalom és kultúra híreit, eseményeit próbálom bemutatni a saját szemszögemből. Eddig több mint kétezer ol-vasó volt kíváncsi a bejegyzéseimre, és sok pozitív visszajelzést is kap-tam, ami ösztönzést ad a folytatásához.
Fontosnak tartom, hogy olyan emberek próbálják ki a megnyilvánu-lásnak ezt a módját, akiknek van mondanivalójuk mások számára, és hogy ezt az internet adta lehetőséget ne értelmetlen fröcsögésre használ-juk, hanem a művelődést és a kultúra terjedését szolgáljuk vele. Ezért is örülök annak, hogy egyre bővül a színvonalas kárpátaljai blogok listája, amelyeket magam is megpróbálom reklámozni a saját oldalamon.
– Számos kárpátaljai költő versét is megzenésítetted.
– Sok zenei stílust kedvelek, de úgy gondolom, nincs még egy olyan, amely az értékes mondanivaló terén vetekedhetne a megzenésített ver-sekkel. Egy-egy vers határtalan gondolati tartalommal bír, amit a jól el-talált dallam csak még inkább felerősíthet. A műfaj legismertebb előadó-ja vidékünkön a Credo együttes, általuk kedveltem meg a megzenésített verseket. Saját dallamokat csak néhány hónapja kezdtem komponálni.
Eddig két fi atal kárpátaljai költő, Lőrincz P. Gabriella és Bakos Kiss Károly versét sikerült megzenésítenem. Ezeket gitárkísérettel már több-ször eljátszhattam közönség előtt.
– A témánál maradva, mi a véleményed a kárpátaljai magyar iroda-lom helyzetéről? Szerinted szükség lenne-e egy másik folyóiratra?
– Véleményem szerint a kárpátaljai magyar irodalom nincs válság-helyzetben. Vannak nagyon jó aktív alkotóink, akiknek a munkássága összmagyar viszonylatban is komoly irodalmi teljesítmény. Irodalmunk-nak persze hibái is vanIrodalmunk-nak, de úgy látom, folyamatos a törekvés, hogy ezt kijavítsuk. Nagy probléma még az olvasók, az irodalmat befogadók hiánya, ilyen szempontból azonban sehol sem túl rózsás a helyzet. Diák-ként azt is látom, hogy az Együtt folyóirat próbál nyitni a fi atalok felé, aminek előbb-utóbb egy új, széles olvasói réteg lehet az eredménye. Az Együtt néhány szerzőjének komoly érdeme, hogy felismerte az utánpót-lás fontosságát, és saját fi atal kora ellenére mindig újabb kezdők után kutat, akik a tehetséggondozó pályázatokon sorra jelentkeznek is, nem ritkán nagyon biztató alkotásokkal.
Egyébként nem látom égető szükségét egy másik irodalmi folyó-iratnak. Ha valaki létre tudna hozni nálunk egy komoly értékteremtő lapot, azt természetesen nagyon is támogatnám. Azonban úgy vélem, sokakban ez az ötlet csak azért fogalmazódik meg, hogy egy esetleges új folyóirat a jelenlegi politikai ellenpólusaként legyen jelen. Ezzel a módszerrel pedig nem tudok elképzelni valódi értékteremtést, inkább a lezüllést szolgálná.
– Fontos kérdés, hogy vidékünk értelmisége mihez kezd a diploma megszerzése után. Neked milyen terveid vannak e téren? Kárpátalján képzeled el az életedet, vagy esetleg tovább lépsz?
– Lokálpatriótának mondhatom magam, nagyon szeretem Kárpátal-ját. Tudjuk, hogy a kárpátaljai magyarok jelenlegi súlyos demográfi ai helyzetéhez a magyar értelmiség tömeges kivándorlása is hozzájárult.
Úgy gondolom, hogy magyarnak lenni nem csak egy passzív állapot, hanem hivatás, ami komoly felelősséggel jár. Minden diplomás mun-kakereső tudja, milyen nehéz manapság állást találni, azonban ennek ellenére is biztos vagyok benne, hogy nem hagyom el a szülőföldemet.
Konkrétan nem tudom, mi szeretnék lenni, azonban biztos, hogy a mű-velődés területén akarok tevékenykedni. Amennyire tőlem telik, szeret-ném a közösségünk javát szolgálni.
– Köszönöm a beszélgetést!
2011