AZ NKVD-KGB HETEDIK CSAPÁSA:

POLITIKAI REPRESSZIó, A GONDOLATRENDőRSÉG ÁLDOZATAI Koncepciós perek, etnikai alapú asszimilálással, szovjetizálással, internaciona li zá-lással és ateizázá-lással kapcsolatos intézkedések (1945–1953).

A felsorolt „csapások” következtében az ukrán kutatók 150-200 ezer főben adhat-ják meg a Kárpátaljáról deportált magyar, német, ukrán/ruszin, zsidó és más nemze-tiségű emberek, a szovjet hadifogságba esett katonák, valamint a koncepciós perek-ben elítéltek és a Szovjetunióban raboskodók, továbbá az erőszakosan kitelepített lakosok együttes számát. Eddigi források szerint például a Sztálin-korszakban 25 éves szabadságvesztésre több mint 12 ezer kárpátaljait ítéltek el, akiknek a további sorsa ismeretlen. Ha pedig a felsorolt nemzetiségek teljes képet bemutatni szándé-kozó kutatások is megindulnak, és napvilágra kerülnek a veszteséglisták, akkor meghaladhatjuk a 200 ezres számadatot is.

Egybehangzó vélemény az is, hogy a nélkülözések, a megerőltető kényszermun ka, az embertelen, antihigiénikus körülmények, a járványos betegségek, fagy- és éhha-lál következtében az elhurcoltak 30-40%-a a GUPVI és a GULÁG táboraiban, szibé-riai száműzetésben vesztette életét.

Az elhurcoltak közül a fogságba eséstől a céltáborba való eljutásig borzasztóan sokan haltak meg, azonban ezekről az embervesztességekről nem vezettek nevesített statisztikát.

A sztálini vezetés a magyarság és németség népirtását előre megfontolt szándék-kal idézte elő.

30 а^лМашI, М. М. (szerk.): Відділ у справах національностей Закарпатської ОДА, Центр Kультур Національних Mеншин. Інформаційний бюлетень № 4., Ужгород, 2003. 18.

6. táblázat. összesített adatok az 1944–1946 között internált, letartóztatott, hadifogságba hurcolt, elítélt és kivégzett személyekről

№ Az adatok forráshelyei Magyar, német

1 . NKVD-jelentés (1944. december 17.) 22 951 2 . Turjanica-jelentés (1945. május 9.) 60 000 3 . Pronyin-jelentés (1945. július 10.) 30 000 4.

Néptanácsi körlevél alapján portabejárással összeírt, lakhelyükön nem tartózkodó katonaköteles férfiak (1945. július 1–7.

között)

30 194

5. S. Benedek András számításai szerint 25 000–28 000-30 000, ebből odahalt 8000–9000 6 . Kárpátaljai GULÁG-kutatók szerint 40 ezernél kevesebb 7. Malec nemzetiségkutató szerint (2004)

70 000 magyar került hadifogságba, ebből 25 000 az internált magyar, 10 000 koncepciós perben elítélt 8. Roman Oficinszkij ukrán történész szerint 25 000

9. Stark Tamás történész számításai szerint 30 000-50 000, ebből az áldozatok száma 10 000-16 000

10 . Saját számításaim szerint 25 000–29 000, ebből 8000-9000 az áldozatok száma

További adatok hiányában ettől teljesebb képet nem kaphatunk a veszteségekről, ám ha összevetjük az 1941. és 1946. évi népszámlálások adatait, akkor a magyarok és a németek vesztesége nagyobb. 1941-ben például 245 286, 1946-ban 134 558 a kár-pátaljai magyarok száma, vagyis a csökkenés 110 728 fő, ami 45%-ot jelent. A néme-tek száma 1941-ben 13 244, 1946-ban 2 398 fő volt, a csökkenés 10 846 fő, vagyis 81%. Ettől nagyobb csökkenés a nácik által elhurcolt zsidók esetében mutatható ki:

1941-ben 78 272, 1946-ban 6 998 fő volt a számuk. Csökkenés: 71 274 fő, tehát 91%.

Mindent egybevetve, az eddig ismert források, kimutatások szerint (29 106) a ná -cizmusnak és a sztálinizmusnak együttvéve kb. 119 093 kárpátaljai áldozata volt.

Kárpátalja összlakossága 1941-ben 868 394, 1946-ban 710 696 fő. Az 5 év alatti csökkenés 157 698 fő, vagyis 18,2%.

IX. KUTATóCSOPORTBAN, TEREPGyAKORLATON

2008-tól veszek részt a magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági, Lemberg kör-nyéki gyűjtőtáborok egykori helyszíneit felkereső és adatgyűjtő kutatócsoport-ban, szakmai vezetőnk dr. Bognár Zalán, a hadifogoly-téma egyik jeles szakértője.

Az em lékutak fő szervezője a Magyarországi Németek PécsBaranyai Nemzeti -sé gi Köre.

A Szovjetunióba hurcoltak nyomait (munkatáborokat, rabtemetőket stb.) először a Do nyec-medencében tanulmányoztuk. 2009. június 26. és július 4. között Donyeck és Luganszk megyékben több mint ezer kilométernyi utat megtéve a következő hely-ségeket kerestük fel: Donyeck (Sztalino), Makejevka, Ilovajszk-Sirokoje (Szpartak);

Zug resz; Sahtyorszk (Katik), Kantarna; Gorlovka; Luganszk (Vorosilovgrád), Szta-hanov (Kagyijevka), Lutugino; Uszpenka; Perevalszk (Parkamona), Krasznij Lucs;

Novij Donbasz. A helyi szemtanúk bevonásával azonosítottuk és dokumentáltuk³¹ az említett településeken egykor működtetett munkatáborokat, fogolytemetőket.

A don bászi zarándokútról a tévében is bemutatott dokumentumfilm, fotóalbum stb.

is ké szült.³²

A másik emlékezetes utunk az urali térségbe vezetett. A 2012. június 27. és július 15. közötti 20 fős uráli kutatócsoportunk³³ a kiindulási ponttól oda-vissza szá-mítva, Moszkva, Perm, Nyizsnij Tagil, Jekatyerinburg (Szverdlovszk), Cseljabinszk és Ufa érintésével több mint 10 000 kilométer távolságot tett meg repülőgéppel, vonattal, autóbusszal és gyalogosan. Csoportunk bejárta az Urál-környéki Perm, Szverdlovszk és Cseljabinszk megyéket, eljutottunk a Baskír Autonóm Köztár sa-ságba. Ezeken a helyszíneken 35 egykori, második világháborús kényszermunka tá-bort és hadifogoly-temetőt azonosítottunk, dokumentáltunk. Találkoztunk egykori hadifoglyok, in ternált civilek, erőszakosan kitelepített családok leszármazottaival, helyi orosz pol gárokkal. Láttunk megsemmisített, beépített magyar hadifogoly-temetőket. Ered mé nyesnek mondható munkánkról a magyar közmédia munkatársai

31 B^akura Sándor–d^upka György–k^ováCs Elemér–k^ováCs Erzsébet–m^oLnár d. Erzsébet–t^óth Zsuzsanna: „Otthon a könny is édes”. 1944–1945. Kényszermunkára hurcolt kárpátaljai magyarok és németek nyomában a Donyec-medencében. I. m. 104. Tárolt változat: http://mek.oszk.hu/11000/

11023/11023.pdf (2015. május 31.)

32 Tárolt változat: http://www.haboruskeresoszolgalat.hu/#id=&t=103&page=2 (2009) (2015. május 31.)

33 Az uráli expedíció tagjai voltak: a Magyar Televízió stábja képviseletében dr. Havasi János, a Mé -diaszolgáltatás-Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) főmunkatársa, egyben a Háborús Kere-sőszolgálat vezetője, Jurkovics János, Szabó Alla; Máthé Áron, a budapesti Terror Háza Múzeum főmunkatársa; Singer Zsuzsa GULÁG-kutató; Walterné Müller Judit, a pécsi múzeum igazgatóhe-lyettese; Csehily József, a pécsi ruszin önkormányzat képviselője; a pécsi Német Kör képviseleté-ben Matkovits Kretz Eleonóra elnök, Schmidt Antal alelnök, Bán Ilona, Hack Ferenc Mihályné, Márkus Beáta, Schmidt Ákos, Stumpf Bálint, Stumpf Bálintné és Szendéné Arnold Katalin; Kár-pátalja http://www.kmmi.org.ua/books?menu_id=9&submenu_id=26&book_id=212 képviseleté-ben Dupka György GULÁG-kutató, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára, Fuchs Andrea, az ungvári svábok/németek baráti körének tagja, Olekszij Korszun nyugalmazott ezredes, hadtör-ténész, a Rehabilitált Történelem Kárpátaljai Emlékkönyv szerkesztőbizottsága kiadói csoportjá-nak vezetője.

több dokumentum- és riportfilmet forgattak, ezen kívül elemző cikkek, tanulmá-nyok készültek.³⁴

A két kutatóút tanulsága, hogy a nácizmus áldozatairól sokat, a kommunizmus áldozatairól, elsősorban a sztálinisták által ártatlanul elhurcolt magyar állampol-gárok, nők és férfiak tragikus sorsáról viszont még mindig keveset tudunk. Célunk volt, hogy a sztálinizmus és a kommunizmus magyar és német áldozataira, az elfe-lejtett hadifogoly-temetőkre, megsemmisített sírkertekre felhívjuk a magyar köz-vélemény figyelmét.

Az eddigi kutatóutak és a feldolgozott levéltári anyagok, szakirodalom tanulsága rámutat a két emberiségellenes ideológia, a nácizmus és a kommunizmus káros vol-tára. Mindkét totalitárius diktatúra áldozatainak száma a vizsgált térségben több ezerre, Európa szintjén pedig több millióra tehető. A dolgozat hozzá kíván járulni ahhoz az európai akcióhoz, hogy a történészek, illetve a holokauszt-tagadó, „málenkij robot”- és GULÁG-tagadó csoportok is egyformán értékeljék a náci és a kommu-nista diktatúra rémtetteit.

34 d^upka György: „Hova tűnt a sok virág…” Időutazás az Urálba magyar és német rabok (1941–1955) nyomában. I. m. 224. Tárolt változat http://www.kmmi.org.ua/books?menu_id=9&submenu_

id=26&book_id=409 (2012. szeptember 9.)