agyománnyá vált már szinte minden települé-sen a falunapi rendezvény. Ez arra is szolgál, hogy az emberek egy könnyedebb kulturális hétvégén vegyenek részt. Mindig a szervezőktől függ, milyen típusú műsorokkal lepik meg a falu lakosságát.
Ebben az évben Bucsán a szokásos színes műsor-összeállítás mellett egy jelentős kulturális esemény-re is sor került. Ugyanis ezen a napon lett ünnepé-lyesen megnyitva a Helytörténeti Múzeum. Biró Endrét, a múzeum alapítóját kérdezem:
– Miért volt szükség a helytörténeti gyűjtemény létrehozására?
– „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredéke-inket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üre-sebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kéteüre-sebb a jövő.” Ezt Ipolyi-Stummer Arnold nagyváradi püs-pök, néprajzkutató mondta az 1800-as évek közepén.
Én magam ugyanezt vallom. Amikor 2006-ban meg-jelent Bucsa című monográfiámhoz gyűjtöttem az anyagot, rengeteg helytörténeti, néprajzi értékkel találkoztam. Már akkor felvetődött bennem, hogy ezeket valamilyen módon egy helyre kellene össze-gyűjteni. Ráadásul ezt az emberek, a velük folytatott beszélgetéseim során megerősítették, sőt segítséget és támogatást ígértek.
– Akkor ez egy közös érdek volt?
– Igen. Mindenféleképpen. S ez érthető is, hiszen az itt élő emberek múltjáról szól ez az egész.
– Itt rengeteg régi szerszámot, a mezőgazdaság-ban használt eszközöket látok.
– Az itt kiállított tárgyak és eszközök biztosítot-ták a bucsai emberek megélhetését. Ez volt maga az élet. A kiállításra ellátogató idősebbek sokszor párás szemmel nézték ezeket a régi szerszámokat, s me-sélgették, hogyan használták, hol és miként alkal-mazták munkájuk során.
– Milyen szempontok szerint lettek csoportosítva az összegyűjtött emlékek?
– Mivel helytörténeti múzeumról van szó, próbál-tam egy időrendi sorrendet meghatározni. A több egységre osztott kiállítási anyag első állomása jelké-pesen mutatja Bucsa területének régi állapotát.
Nád-dal, sással benőtt, ingoványos, vízzel elárasztott vidék volt a bucsai puszta. Ezért ide egy kis termé-szetet csempésztem be náddal és vízi növényzettel.
Fölötte a falon egy régi egyházi irat néhány oldalá-nak fotója látható, melyen szerepel már a
„Praedicum Butsa”, a Bucsa Puszta település.
A nád a múltat jelképezi
A következő kiállítási egységben már a lecsapo-lás utáni földművelés eszközei, a megélhetéshez nélkülözhetetlen eszközök, kiegészítők láthatók.
Vagyis az eke, a járom, a hám és a többi hasonló érdekesség, melyeket a bucsai emberek oly lelkesen adtak át nekem.
A mezőgazdaság mellett a kereskedelem is jelen volt Bucsán. Az itt működő Hangyaszövetkezetről készült fotó és néhány eszköz is ezt bizonyítja.
Egy kis sarokban helyeztem el az oktatást, az is-kolát jelképező padot, melyen palatábla, tintatartó üveg, régi tankönyv és kopott iskolatáska látható.
Rögtön mellette vannak azok a játékok, melyeket házilag j készítettek a szülők a gyermekeiknek. Ezek közül a legérdekesebb a fából faragott hintaló és a nagy precizitással elkészített kis eke, amely műkö-dőképes volt.
Nem feledkezhettem meg a kor divatjáról és öl-tözékéről. Egy eredeti női ruha, csipke gallérral
kép-H
viseli az itt élt hölgyek divatját. Mellette egy juhász teljes öltözéke látható. Az egyház is jelen volt a múltban és a jelenben. Egy ministránsruha és egy papi miseruha mutatja a vallási élet jelenlétét. A régi templom kinagyított fotója alatt ott van az anya-könyvezéskor használt „pulpitus”, amelyen nagyon sok megkeresztelt gyermek, házasulandó fiatal és elhunyt ember adatait rögzítették. Az imádkozáshoz használt térdeplő jelzi az itt élt emberek vallásos életét.
Egyházi és civil ruhák a kiállításon
Háztartási eszközök
A háziasszonyok is részesei voltak a mindennap-oknak, így a róluk szóló, az általuk használt eszkö-zök is részei a kiállításnak. Itt van mosóteknő, mán-gorló, a kenyérsütéshez használt dagasztóteknő, péklapát, de láthatunk itt még tejszűrőt, paradicsom-passzírozót és még nagyon sok apró tárgyat, melyek nélkülözhetetlenek voltak a háztartásban.
Egy régen elfelejtett „szakma” szerszámai is ki lettek állítva. Ezek az eszközök a kender feldolgozá-sának fázisait mutatják be. Van itt a kender „törésé-re” használt tiloló, a kifésülésre alkalmazott gere-ben, a fonal kialakítását végző rokka és a fonalakat kötéllé alakító kötélverő, kötélfonó berendezés.
– Hogy fogadták a helyiek a múlt bemutatására vállalkozó múzeumot?
–Meglepően nagy volt az érdeklődés már a meg-nyitó alkalmával is. Ami még nagyon jól esett, hogy
a többi napokon is sokan látogattak el, hiszen min-denki kíváncsi a múltra, főleg akkor, ha tudja, hogy elődei, rokonai is használták ezeket az eszközöket.
– Úgy tudom, van itt más látnivaló is.
– Igen. Szerencsére több helyiséget biztosított az önkormányzat a részünkre. A régi iskola épülete két tantermes és a hozzá tartozó tanári lakás is két szo-bával rendelkezik. Így kihasználtuk ezeket is.
– Miket láthat az idelátogató ezekben a termek-ben?
– A helytörténeti gyűjteményt bemutató terem mellett van egy kisebb helyiség. Itt a Bucsai Kéz-műves és Hagyományőrző Egyesület tagjai mutatják be alkotásaikat. A szalmafonók, a fazekasok, a szö-vők, képeslapkészítők és a többi alkotó is sok elis-merést és dicséretet kapott a tárlatlátogatóktól, hi-szen gyönyörű, szinte meseszerű ez a bemutatkozás.
Szerszámok és lámpák a falon
A tanári lakás egyik szobájában a régi idők kina-gyított fotóit láthatják az érdeklődők. A fel-felhangzó kacagások, és a könnyes sóhajok azt bizo-nyítják, hogy megtalálták magukat a régi iskolai fotókon, vagy a nagyszülőket egy családi pillanatké-pen. Valóban érdekes ez a múltba való visszatekin-tés.
Az utolsó teremben két gobelinkészítő mutatko-zik be. Ez is jelzi, mennyire igénylik az emberek a szépséget, a művészi értékeket. A jó szemet és az ügyes kezeket igénylő alkotások előtt mindenki fejez hajtott. Ezzel is jelezve elismerését.
– Végül csak azt kérdezem, hogy a Bucsa című könyv megírása, majd a Helytörténeti Múzeum lét-rehozása után mit tervez?
– Egyik leghőbb vágyam, hogy létrehozzak egy digitális helyi, községi levéltárat, ahol a hozzám eljuttatott iratok, dokumentumok, fényképek digitá-lisan lennének rögzítve s így a kutatók könnyebben hozzá tudnának férni. Lehetséges, hogy az Internetre is felkerülnének ezek, természetesen a személyiségi jogok tiszteletben tartásával.
– Jó munkát és nagyon sok energiát kívánok a következő időkre vállalt céljaihoz!
IRODALOMJEGYZÉK
Ablonczy László: A bolygó magyar
Békés megye régészeti topográfiája
(Szerzők: Ecsedy István, Kovács László, Maráz Borbála, Torma István)
Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 1715–1849 (1860) (Békés Megyei Levéltár Gyula)
Biró Endre: BUCSA (2006) Egyházi anyakönyvek
Gacsári István: Füzesgyarmati krónika (1838) Haan Lajos: Békés vármegye hajdana (1870)
Magyar néprajzi lexikon (1977.)
Móricz Zsigmond: Egy választás Magyarországon Pallas Nagylexikona
TARTALOM
BEVEZETŐ ... 5
1
BOGÁRZÓ LEGENDÁJA ... 8BUCSA ÉS ECSEG KÖZÖTTI HATÁRPER... 9
A BUCSAI ÉS SZEREPI HATÁRKÉRDÉS... 20
EGY FURCSA HATÁRJÁRÁS ... 26
FÜZESGYARMAT BUCSA FELÉ TERJESZKEDNE... 31
A JOBBÁGYSÁG HELYZETE BUCSÁN... 38
BUCSA ÖNÁLLÓVÁ VÁLIK... 44
2
BÁRÓTÉGLÁK... 54HÁMSZÁRÍTÓ, RAKONCÁS... 57
KERTÉSZEK BUCSÁN... 60
BUDAI ISTVÁN, A BUCSAI KERTÉSZ ... 63
GAZDÁLKODÓK BUCSÁN... 66
KENDERTERMESZTÉS ÉS FELDOLGOZÁS ... 69
ESZKÖZÖK ÉS SZERSZÁMOK A HÁZ KÖRÜL... 72
VÍG SÁNDOR, A BUCSAI TENGERÉSZ... 81
LEVENTE MOZGALOM BUCSÁN ... 84
HÁBORÚK ÉS RELIKVIÁK... 86
ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK BUCSÁN ... 94
PECSÉTEK... 95
A REFORMÁTUS EGYHÁZ DOKUMENTUMAI ... 99
BUCSA VALLÁSI TÉRKÉPE... 103
RÉGÉSZET BUCSÁN... 107
KIS „RÉGÉSZEK” BUCSÁN ... 108
BUCSA A MAGYAR IRODALOMBAN... 114
KUTAK ÉS TÉRKÉPEK... 115
3
ÜNNEPEK ÉS HAGYOMÁNYOK BUCSÁN... 124
ALKONY NYUGDÍJAS KLUB... 128
A VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ ... 136
KÖNYVBEMUTATÓ ... 138
50 ÉVES A II. RÁKÓCZI FERENC ISKOLA ... 140
4
BÉKÉS MEGYE RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJA... 154SZABÓ DÁNIEL ÍRÁSA... 161
HOLECSKA GYULA ÍRÁSA ... 168
FÖLDESI GYÖRGY BESZÉDE... 173
MAGYARI BARNA ÍRÁSA... 174
IRODALOMJEGYZÉK... 177