gy gazdaságot alapos ismeretek nélkül nem lehet vezetni. Ismerni kell a földet, a növény-zetet, az állatokat, az időjárás minden titkát, a vizeket, a kártevőket, a művelésre használt eszközö-ket és még nagyon sok mindent, hiszen végtelen az a tudás, amely jellemzi a jó gazdát.
Az uradalmat is gazdatisztek vezették. Ők megfe-lelő tudással rendelkeztek ahhoz, hogy irányításuk-kal jól működjön a gazdaság. A gépek kihasználása és a munkaerő megfelelő foglalkoztatása is a felada-taik közé tartozott.
Az uradalomhoz elszegődött cselédekkel, alkalmi és idény-munkásokkal mindenkor írásos szerződést kötöttek. Ez biztosíték volt arra, hogy mire számít-son a munkát felvállaló és mi a vele szembeni elvá-rás.
Munkás-szerződés
Mely egyrészről a báró Fould-Springer uradalom mint munkaadó, másrészről alulírott munkások, bucsatelepi lakosok mint munkavállalók között az alábbi feltételek mellett köttetett meg.
1.) Alulírott munkások vállalkoznak az uradalom Rakon-cás gazdaságában végzendő 1938 évi hordási munká-latok elvégzésére. Kötelesek a munkások az uradalom felszólítása szerint időben munkába állani és a meg-kezdett munkát mindaddig folytatni, míg az uradalom a kalászosok összehordását szükségesnek tartják. Itt megjegyeztetik, hogy joga van az uradalomnak a hor-dási munkálatok napszámosokkal, esetleg egyébb ak-kordosokkal vagy fuvarosokkal is végeztetni s ezeknek mérvét a munkások nem kifogásolhatják. Kötelesek a munkások az uradalomi intézőség által kijelölt keresz-teket a kijelölt helyre megszabott méretű asztagokba a rendelkezésre bocsátott igával összehordani. Iga mellé befogót az uradalom ad, táblára rakodtatót a munká-sok adnak, ki a keresztsorok helyét fölgereblyézni tar-toznak. Asztagok helyének felnyesése a munkások kö-telesség, továbbá szigorú kötelessége a munkásoknak az asztagok legjobb tudásuk szerinti alapos betetőzé-se. Úgyszintén tartoznak a munkások az asztagcsur-gást összetakarítani és azt az uradalmi intézőség által megszabott helyen tárolni. A munkáscsapat létszáma 13 erős munkabíró ember, mely létszám állandó fenn-tartásáért munkások egyetemlegesen felelnek.
Élelmezésük az uradalom hetenként és személyenként 7.- azaz hét kg kenyeret és 1.- azaz egy kg szalonnát, mi-kor is a kenyér félhetenként, szalonna hetenként, illet-ve az előre látható munkaidőre előre adatik ki.
2.) Munkabérük fizet az uradalom minden behordott és asztagba rendesen berakott keresztért 40.- azaz negy-ven dekagramm I. osz. Buzát olyan minőségben, ahogy az a cséplőgépről lefolyt, melyet munkavégezté-vel mér ki az uradalom a munkások szákjába és tenge-lyen Bucsatelepre szállít. A végzett munka mennyisé-gének megállapításánál megjegyeztetik, hogy a
fenti-ekben megállapított egységár egy anyakeresztre vo-natkozik, míg a kaparékkeresztekből kettő alkot egy egységet.
3.) Munkások a munkaadóknak illetve megbízottjainak feltétlenül engedelmeskedni tartoznak, nem engedel-meskedő munkás kicserélése joga van az uradalomnak követelni.
Bucsatelep, 1938. június 19.
Az uradalomban munkát vállalók is hasznosítot-ták az itt szerzett tapasztalataikat, hiszen a földosz-tás után mindenki a saját ura lehetett. Ekkor bizo-nyíthatta be, mennyire ért a földhöz, a termények-hez, az állatokhoz.
Bucsa lakosságának egy része saját gazdasággal rendelkezett. A föld megművelését, az állatok neve-lését, a gazdálkodás fortélyait évszázadokon keresz-tül végezték, így az átadott tapasztalatok segítették őket a mindennapi munkában.
Kisbirtokosok alkották Bucsa gazdasági életének egy részét. Az önálló birtok mindenféleképpen na-gyobb szabadságot, megfontolt termelést s a család-nak hosszan tartó biztonságot jelentett.
Bár a gazdálkodásban részt vállalók elődeiktől átvették a leghasznosabb tudnivalókat, azért nagy segítség volt mindenkor, ha olyan szakemberek se-gítségére támaszkodtak, akik könyvben is leírták – esetleg még ábrákkal illusztrálták is – mindazokat a fontos tevékenységeket, védekezési, művelési, beta-karítási módozatokat, melyek még biztonságosabbá tették az év közi munkát. Már csak azért is, mivel a szaporodó kártevők hol itt, hol ott bukkantak fel kéretlenül s nem mindig volt hatásos az eddig al-kalmazott védekezési módszer. Egyik ilyen támasz volt például a bucsai Rózsa Jánosnak is a „Gazdasá-gi alapismeretek” című kiadvány.
Egy hasznos illusztráció a könyvből
E
A gazdatanfolyam résztvevői Bucsán A talajművelés és a termények feldolgozása is
egyre jobban a gépesítés körébe került, így az erre vonatkozó újítások, újdonságok is felkelthették egy kisgazda figyelmét. Ugyanakkor megtapasztalhatták az uradalomban használatos technológiát is és al-kalmazhatták saját kis gazdaságukban.
A helyi gazdáknak szerveztek tanfolyamokat is, ahol bővíthették ismereteiket és tájékozódhattak a nagyvilág mezőgazdaságának fejlődéséről. A részt-vevők a gazdasághoz tartozó tananyagon kívül egyéb ismeretekre is szert tehettek, hiszen egészség-ügyi vonatkozásban dr. Dezsényi Mihály helyi or-vos, míg a hivatali ügyintézés rejtelmeiről Kátay Zoltán jegyző tartott előadást. A fenti képen ők ket-ten is ott vannak (középen), míg körülöttük a tanfo-lyam résztvevői. A képen három asszonyt is látha-tunk. Ez azt jelzi, hogy a gazdasági ismeretek elsajá-tításából az nők se lettek kizárva.
A birtok tulajdonosa mindenkor megfelelően gondozta a szántóföldön lévő terményét, de a háza táján is mindennek megvolt a maga helye és funkci-ója. Gondoskodott a betakarított termény megfelelő tárolásáról, hiszen az ősszel betakarított gabona, kukorica, vagy egyéb termény egy egész évre bizto-sította a család létét, hiszen ezzel etették a ház körül tartott jószágokat, baromfikat, illetve volt olyan, mint a búza, amely saját felhasználásra is szolgált. A környező malmokban megőrölt búzából készült lisz-tet a háziasszonyok dolgozták fel, s így került az asztalra a mindennapi kenyér. De éppúgy megfelelő
minőségű lisztből gyúrták a tésztának valót s ebből készült az ünnepi alkalmakra a finom sütemény is.
Rózsa János bizonyítványa
A megfelelő tárolási módok lehetővé tették, hogy konzerválás és mélyhűtés nélkül is biztosítva legyen az élelmezéshez az alapanyag. A kukoricát górék-ban, a búzát padláson, a lisztet a kamrágórék-ban, a burgo-nyát és a zöldségféléket a pincében helyezték el.
A gyerekek is korán kezdték el a munkában való részvételt. 7-10 éves gyerekek vigyáztak az aprójó-szágokra, míg a nagyobbak már akár a birkával, vagy a tehénnel s a fiúk a lovakkal is jól elboldogul-tak.
A Mezőgazdasági Biztosító szerződése A biztosító társaságok is megkeresték a földmű-veseket és meggyőzték őket arról, hogy a szerződés aláírásával lesz nagyobb biztonságban a gazdaságuk.
Bár a díjakat rendszeresen beszedték, a káresemé-nyek alkalmával nem szívesen fizettek – éppen úgy mint napjainkban.
Adófizetési bárca
Mivel már gyerekkorban hozzászokott mindenki az állatok közelségéhez, azok ellátásához, megis-merte a szántóföldi munkákat, – szántást, vetést, kapálást, – így szinte észrevétlenül vált ő is a gazda-ság részévé, a kis birtok aktív művelőjévé.
Legtöbbször ez érthetően a tanulás rovására tör-tént, de a föld művelése, az állatok eltartása a szülők szemében sokszor fontosabb volt, mint a betűvetés megtanulása, a „haszontalan” olvasást is csak úri passziónak tartották. Természetesen ez a felfogás egyre jobban háttérbe szorult, hiszen a fejlődés nem
állt meg a falu határában, a modernizáció, a kultúra, a nagyvilág „csodáinak” híre ide is eljutott s lassan átalakult az addig maradi felfogásúként ismert em-berek élete is. De ehhez sok idő kellett.
Sajnos több helyen volt úgy, hogy egy állatot – mely a család létét is biztosította – többe néztek, jobban értékelték, mint egy gyermeket.
Ugyanakkor nem volt ritka, hogy egy-egy állatot úgy kezeltek, mintha a család egyik tagja lenne. Ez lehetett, tehén, vagy ló, esetleg sertés, vagy akárcsak egy liba. Ez a furcsa kötődés viszont arra serkentette a környezetben élőket, hogy minden élőlényt a meg-felelő módon tisztelni és óvni kell.
A második világháború utáni időszak ellentmon-dásokkal volt telítve. Bár az igénylők földhöz jutottak, de az ott termelt gabonát, illetve a ház körül tartott vágóállatokból be kellett szolgáltatni az államnak. Az egyre nagyobb megszorítások miatt nem tudott fej-lődni megfelelően a földművelés Bucsán se.
A gazdák azonban úgy tettek, hogy mindenki megkapja ami jár neki, így amit muszáj volt, azt beszolgáltatták, s ami saját részre kellett, azt is meg-oldották úgy, hogy ne kerüljenek konfliktusba a törvénnyel.
Rózsa János tanácstag igazolványa
A község irányításában is részt vállaltak, hiszen az ő jelenlétük fontos volt több szempontból is. A határozatokról és a lakosságra vonatkozó minden elvárásról a községi tanács testülete döntött. A helyi gazdák jelenléte biztosította azt, hogy ezek a dönté-sek ne sértsék senkinek a jogait.