Bucsa község Békés megye északnyugati csücs-kében, másfél kilométerre a Szolnok megyei határtól terül el. Szeghalom, a volt járási székhely 30km-re, a megyeszékhely 86 km-re van tőlünk.
A mai település helyén a török hódoltság előtt fa-lu volt. Igazolja ezt Kristó Gyula: Olvasókönyv Bé-kés megye történetéhez I.k.c. munkájában. Az 1600-as évek elején Békés megye pusztává vált. „Szegha-lom több mint ötven évig lakatlanul áll, környéken:”
több más település között „…..Bucsa….. nem is épültek föl többé.”
Így is volt ez hosszú ideig. Implom József: Olva-sókönyv Békés megye történetéhez II.k.c. munkájá-ban írja: „ a Berettyó érinti Bucsa-puszta határát.”
Gacsári István írása 1839-ből: „ Bucsán a Berety-tyóban rákot is, néha keveset fognak, tavasszal és nyár elején pedig teknősbékát számosan foghatók” , arra utal, hogy Bucsa-puszta újra településsé kezd válni.
A község idős lakóinak visszaemlékezései szerint a község Bucsa-puszta majd Bucsa-telep néven az 1800-as években kezdett újra épülni. A mai telepü-lés központjában 1900 táján egy sor ház volt. A községi tanács nyilvántartása szerint még van a köz-ségben 14 olyan lakás, mely 1899 előtt épült. Sajnos az iskolára, oktatásra vonatkozó megbízható adat nincs, elbeszélések szerint azonban az 1900-as évek elején iskola működött. 1920-30 között római kato-likus és református templom épült, majd ezt követte iskolaépítés is.1
A hajdan mocsaras, nádas, bögölyök, szúnyogok és sáskák járta határban gyenge talajadottságú terü-leten jó közepesen működő termelőszövetkezet gaz-dálkodik.
Bucsa-puszta, majd Bucsa-telep közigazgatásilag az
1 A katolikus templom 1914-ben, a református pedig 1926-ban lett felszentelve. (a Szerk.)
1930-as évek végéig Füzesgyarmathoz tartozott.
Önálló községgé 1938-41 között lett.
A háború alatt, visszaemlékezések szerint 1943-ban kezdték építeni a községházát. 1945-ben félig kész épületben rendezték be a szovjet csapatok konyháját. Jelenleg ez az épület a tanácsháza, termé-szetesen felújítva és központi fűtéssel ellátva.
Ugyancsak a háború idején egy két tantermes óvoda, mely a felszabadulás után kezdett üzemelni, igazából házról-házra járva igyekeztek meggyőzni a szülőket, hogy kisgyermekeik óvodába járása nem haszontalan.
A felszabaduláskor hat telephelyen nyolc iskolai tanterem szolgálta az oktatást. Ezek közül kétszer két tanterem tanítói lakással a harmincas évek köze-pén, téglából épült, akkor modernek számító épület volt. Ma is szolgálja,- felújítva- a község gyermeke-inek oktatását. Három tanterem mellett épült tanítói lakásokkal vályogépület volt, ma is áll mindegyik, de már nem iskolai célokat szolgál. Egy tanterem tanítói lakással, szintén kőépület a községtől 7 km-re a mai Jenő-majornak nevezett területen a tanyai gyermekek számára biztosította az iskolába járás lehetőségét. 1956-ban szűnt meg, és került a terme-lőszövetkezet használatába.
Az iskolák közül három tanterem a római katoli-kus egyház felügyelete alatt működött, a többi köz-ségi iskola volt.
1948. május 31-i keltezéssel Paulay Mihály, Bé-kés vármegye tanfelügyelőjétől érkezett körlevél 3413/1948. sz.al, melyben az iskolák államosításá-hoz a pedagógusok segítségét, az egyház és rekreá-ció elleni „a Viharsarok pedagógusaihoz méltó, öntudatos, bátor kiállást, felvilágosító munkát„ kért.
Az egyetértést öt pedagógus igazolta aláírással.
Az iskolaépületekből és a hozzájuk tartozó taní-tói lakásokról és telekről 1948. június 14-én községi bíró, jegyző, előjáró és iskolaigazgató, a római kato-likus egyház fenntarthatósága alatt álló iskoláknál a plébános jelenlétében részletes külső-belső leírás és leltár készült az 1948. január 1-i állapotnak megfele-lően. Megtörtént tehát az államosítás. Az állam tu-lajdonába került volt egyházi és községi iskolák, tanítói lakások és telkek együttes értéke 1948 végén 314.190. Ft volt. Az államosítás végrehajtását 1948.
november 26-án Paulay Mihály tanfelügyelő és Ro-mán Pálné vármegyei szakszervezeti titkár a hely-színen ellenőrizte.
Az államosítási bizottság munkájáról megállapí-tották:” Döntésével kapcsolatban a VKM részéről határozat nem történt.”
1950. január 27-én összeült a II. számú államosí-tási bizottság, mely nyolc tagból állt és véglegesítet-te az államosítást.
A jelen lévő Révész István római katolikus plé-bános a jelenleg Petőfi S. u.4 szám alatti két tante-rem egy épületbe épített volt kántortanítói lakássá minősítése ellen óvást emelt és kérte annak az egy-ház tulajdonába való visszaadását, mondván: „ A község kicsiny, a lakosság szegény, így a hívek ré-szére olyan megterhelés a lakás elvétele, hogy két-ségessé válik a kántori állás betöltése s így az isten-tiszteletek és egyéb vallási ténykedések végzésében nehézségek fognak támadni.”
„ A bizottság megállapítja, hogy a 444.szám alat-ti szét nem választható kántortanítói lakásnak minő-sül, mert a természetbeni lakás után járó lakbérté-rítményt / a tanítói fizetés 15%-át/ az illetményhiva-tal a lakás jelenlegi élvezőjétől 1946. évi december 1-től rendszeresen levonta. „
A bizottság felhívta a plébános figyelmét, hogy észrevételeit 15 napon belül Békés vármegye Tanke-rületi Főigazgatói Hivatalánál megteheti. A tényle-ges helyzet viszont azt mutatja, hogy, ha érkezett is ilyen irat a plébánostól, a bizottság döntése helyes volt és azt senki nem változtatta meg.
Az államosítás tehát ezzel befejeződött és a hely-zet konszolidálódását, az élet megindulását az okta-tásban jelzi, hogy az 1950-es évektől viszonylag pontos nyilvántartások, Törzskönyvek és Anya-könyvek állnak rendelkezésre, melyek segítségével követhető a nevelői ellátottság és a tanulói létszám alakulása.
Az 1949-50-es tanévben 440 tanulót anyaköny-veztek a bucsai iskolában, a következő évben már 615-öt.
A létszám folyamatosan nőtt és az 1959-60-as tanévben érte el a tetőpontot, 823 tanulóval. Ebben az időben nem volt ritka a 6-8-10 gyermekes család.
1964-ig a létszám alig változott, ettől kezdve roha-mosan, majd lassan, egyenletesen csökkent az ez évi 377-re. hogy nincs az országnak olyan része, ahol a község-ből származó ne volnának megtalálhatók. Aligha-nem igazuk van.
Nem lehetett könnyű a bucsai tanítók dolga a fel-szabadulás előtt és a forrongó időkben, de lassan felszere-léssel és 600-800 tanuló. Ez az iskolai helyzet 1950-és 158 között. 1950-ben a községet villamosították, ez jelentős változás volt, mégis érthető, hogy nem tolongtak a nevelők Bucsára, és ha valakit idehe-lyeztek, igyekezett mihamarabb tovább állni. Nem segített a helyzeten, hogy fegyelmi büntetésként, – erkölcsi, politikai, vallásos magatartásért, – gyakran helyeztek fél évre, egy évre nevelőket ide.
1952-től 1983-ig 149 nevelő tanított a bucsai is-kolában.
Az itt töltött átlag idő 4,35 év. A jelenlegi2 testü-let esetében már sokkal kedvezőbb a helyzet 12,1 év az átlag.
Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 26 fős tes-tületből 5-en egy-két éves pályakezdők és valami-lyen formában a községhez kötöttek, remény van arra, hogy végleg kedvezőbbé válik iskolánk nevelői ellátottsága.
A nevelői ellátottságnál nem volt jobb az iskola-vezetése sem, ami az igazgató változásokat illeti. Az igazgatói beosztásban töltött idő 1952-től 2, 3, 3, 7, 2, 5 év, a jelenlegi igazgató a 9 tanévet tölti ebben a beosztásban.
Nagyon sokat segített a tanulók elhelyezésében és könnyítette az oktató-nevelő munkán, hogy 1958-ban felépült egy új, nyolc tantermes iskola, melyhez egy tanteremnél nagyobb természettani előadó is épült (72 m²), ez jelenleg tornaszobául szolgál.
Nagy hibája ennek az épületnek, hogy rendkívül nagy alapterületű, földszintes épület. Állítólag az akkori járási vezetők nem járultak hozzá emeletes iskola építéséhez, mert az nem illik a község képébe.
2 1984-ben íródott a tanulmány
Ez nagymértékben nehezíti a karbantartást és fűtést egyaránt. Minden áron szükséges volt viszont ennek az épületnek a megépítése, mert a tanulócsoportok száma és az osztálylétszámok ezután tetőztek.
Osztálylétszám és tanulócsoportok száma
Tanév Osztálylétszám Tan. csop.
25 alatt 25-40 41-50 51-60 száma Feltehető, hogy a megváltozott körülmények,- természetesen a politikai és állami irányítás megvál-tozásával együtt – hozzájárultak ahhoz, hogy csök-kent a nevelők vándorlása, nőtt az itt töltött idő, és 1980-ban búcsúztattuk az első, iskolánkból nyugdíj-ba vonuló pedagógust, aki 19 évig dolgozott ebben az iskolában.
Az új iskola felépülése után elég hosszú ideig nem történt változás a fejlesztések terén. Az óvoda maradt két tantermes, két csoportos 56 fővel, holott az igények 130-140 főnél tartottak a 70-es évek kö-zepén. Mind az óvoda bővítése, mind az iskolaépü-letek felújítása, különösen a 30-as években épült tantermek, egyre sürgetőbbé vált. Szükséges volt
ugyanakkor a tantermek felszerelésének és a szem-léltető eszközöknek a pótlására. Az iskola költségve-tése ezekhez a munkákhoz kevés volt. Tudták, látták ezt a községi tanács vezetői, a község lakossága is.
Lassan, sok gonddal, meg-megakadva, de elkezdő-dött a munka.
Az iskola saját költségvetéséből a berendezések és szemléltetőeszközök pótlását, beszerzését biztosí-tottuk. 1976-tól hat tanterem teljes berendezését cseréltük ki, pótoltuk a hiányzó hagyományos szem-léltetőeszközöket. Az új tantervhez előírt szemlélte-tőeszközöket a megyei támogatás felhasználásával 100%-ig megrendeltük.
Megindultak ugyanakkor a felújítások, bővítések munkálatai is.
1968-70 között korszerű két műhelyterem épült raktárakkal, a lányok részére külön konyhával, ki-egészítő helységekkel.
1975-79 között megszűnt két egy tantermes isko-latelep úgy, hogy egy másik telepen lakás átalakítás-sal két tanteremből négyet alakítottak ki, és felújítá-sára került a másik két tantermes iskolatelep, egy szolgálati lakással együtt.
Erre kb.1,5 millió forintot fordított a községi ta-nács. A nyári nagytakarításokat, tisztasági meszelést a szülők bevonásával oldottuk meg. Ezzel és egyéb segítség kérésével évente 40-60 ezer forint értékű társadalmi munka egészítette ki a költségvetést. A központi iskola vízvezeték felújítási munkáiban a 7-8 osztályos tanulók is részt vettek.
Égetően sürgőssé vált a napközisek ellátását szolgáló konyha építése. A főzés az óvoda épületé-ben működő konyhán történt., ahonnan az iskolai napközit is ellátták. Ez a konyha eredetileg 50adagos volt. 1976-ban már újabb 40 fővel napkö-zis csoportok indultak, melyeket követték további csoportok. Ugyanakkor az óvodai 56 férőhelyen 75-85 gyermeket láttak el.
A szűkös anyagi helyzet miatt a községi tanács-csal és a járás vezetőivel úgy állapodtunk meg, hogy a műhely egy részének átalakításával és hozzáépítés-sel új, modern konyhát alakítunk ki. A munka azzal indult 1977-ben, hogy a nevelőtestület férfi tagjai és szülők elkészítették a bővítési rész betonalapját. A következő két év kellett ahhoz, hogy a község saját erejéből, 300 ezer forint megyei támogatással, 100 ezer forint megyei tanácstagi alap felhasználásával elkészült az új, modern konyha 2db 200l-es gázfűté-sű gőzüsttel, 2db gázzsámollyá, háromrészes vil-lanykemencével, raktárakkal ás 60 férőhelyes ebéd-lővel. Mivel a kivitelezést a községi tanács házbri-gádja végezte, a munka lassabban haladt ugyan, de a kb, 1,6 millió forint
Értékű munkát 1,2 millióból sikerült megoldani.
1980. szeptemberben üzemelni kezdett az új konyha.
Ekkor a napközisek száma már 200 fő volt 5
cso-portban, és egy óvodai csoportfejlesztéssel az óvo-dák száma 81 fő. 1981. januárjában 200 ezer forint-nyi összeggel és társadalmi munkával, értéke 100 ezer forint, kialakítottuk a központi iskola vizes-blokkját és megtanítottunk sok bucsai gyereket a vízöblítéses WC használatára.
Mivel a napközis konyha építése miatt felére csökkent a műhelyek száma, alapterülete, időközben műhelybővítésbe is kezdtünk. A termelőszövetkezet egy nap az iskoláért mozgalom keretében 25 ezer forintot gyűjtött össze, melyből anyagot vásároltunk és teljes egészében társadalmi munkával új műhely-termet építettünk, mely kisebb ugyan a megszűntnél, de megoldotta a gyakorlati foglalkozás tanítását. A műhelyépítés összértéke 130 ezer forint. 1979-ben tanév végén még egy nagy munkába kezdünk. Mivel a központi iskola nyílászárói szürkére festették és elég kopottak voltak, festéket vásároltunk és a neve-lők a tanulók közreműködésével mintegy 60 ezer forint értékben fehérre festették az ajtókat és abla-kokat.
1980 őszén felvettünk egy férfi dolgozót karban-tartói munkakörbe. Nagy szükségvolt erre, mert női hivatalsegédeink voltak és vannak, így az apróbb javítások az iskolaépületeken, de főként az olajkály-hák javítása, karbantartása már-már megoldhatatlan probléma elé állított bennünket. Az elvégzett munka értéke sokszor csekély, de az azonnali megoldás mégis pénzben ki nem fejezhető előnyt jelent. Szük-ség volt mégis arra, hogy próbáljuk meg felbecsülni az elvégzendő és elvégzett munka értékét, mert a karbantartó alkalmazása elég erős helyi és járási ellenállásba ütközött. Így becslésünk szerint a kar-bantartó irányításával és közreműködésével, 30 ezer forintnyi anyag felhasználásával, 30 ezer forintnyi társadalmi munkával, a műhelypadlás beépítésével 1981-ben iskolai könyvtárszobát alakítottunk ki. A polcokat házilag készítettük, a berendezést 8500.-ft értékben a termelőszövetkezet és a vadásztársaság vásárolta meg. Ezt a könyvtárat azóta kinőttük, saj-nos nem tudunk még a bővítéshez kezdeni.
1981-ben megkezdődött az óvoda bővítése. Há-rom foglalkoztató terem és minden hozzátartozó kiegészítő, kiszolgáló helyiség építése indult meg, a község lakosságának, iparosainak és a tanács ház-brigádjának a közreműködésével. Az építkezés meg-kezdésekor, későbbi kivitelezéssel terveztük a fűtés-korszerűsítést is szilárdtüzelésű központi fűtéssel.
1983-ban újabb két óvodai csoportbővítéssel használatba vettük a még nem egészen kész épületet.
A felvételi bizottságnak könnyű dolga volt. Az előző években 40-60 fő jelentkezését kellett hely hiányá-ban elutasítani, most csak 8-10 esetben kellett vizs-gálni a jogosultságot. A következő óvodai évre már össze sem kellett hívni a felvételi bizottságot, a 131 férőhelyre minden jelentkezőt fel tudunk venni. A
felvettek száma 123 fő. Az óvodaépítés költségvetés 3 millió forint, ebből 1 millió forint értékű a társa-dalmi munka.
Az iskola saját költségvetéséből, melyhez a me-gyei tanácstól 50 ezer forint hozzájárulást is kapunk, 1982 őszén, két iskolatelepen hat alsós tanteremben és az egyikhez tartozó szolgálati lakásban megoldot-tuk a központi fűtést. Költsége 200 ezer forint.
1983-ra pályázatot adtunk be a megyei tanácshoz fűtéskorszerűsítésre az óvoda és a központi iskola-épület olajkályháinak kiváltására. A kért 580 ezer forintot meg is kaptuk, melyhez a tanácstól és saját költségvetésünkből 1,5 millió forint saját erővel járultunk hozzá. 1982-ben a házbrigád tagjai közé egy központi fűtés és egy vízvezeték szerelőt is fel-vettek, így megoldódott a kivitelezés lehetősége.
1983 őszén a fűtési szezon kezdete után két héttel az óvodában is egyenletes meleg fogadta az aprósá-gokat. Ugyanakkor folytak a munkálatok a központi iskolában is. 1984. február 9-én itt is üzemelni kez-dett a két nagyteljesítményű kazán. Bár a napközi és a fűtésszerelése még jelenleg is tart, az óvodával együtt 150-200 ezer forinttal kevesebbet kell fűtő-anyagért fizetnünk, mint korábban az olajért.
1984 nyarán tovább folytatódott a szerelés, épí-tés, illetve tart még most is. A tervek december kö-zepére a központi iskolával egy udvaron lévő napkö-ziben és műhelyekben is elkészül a szerelés, amivel teljes egészében befejeződik a fűtéskorszerűsítés.
Az óvoda és iskola fűtésszerelése költségvetése kazánház és kéményépítéssel együtt 2,5 millió fo-rint. Ebből a szülők, iskolai dolgozók és azok hozzá-tartozói 350 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették az építkezést.
A VI. ötéves terv lakásépítési programja kereté-ben a megyei tanács két községi szolgálati lakás építésére 1 millió forintot bocsátott a községi tanács rendelkezésére. 1983-84-ben a két lakás fel is épült.
Könnyítette az építkezést, hogy megfelelő helyen telek állt rendelkezésre tanácsi tulajdonban. Az épít-kezéshez így is hozzá kellett még tenni 300 ezer forintot, és a lakások lakói is kb. 50 ezer forint érté-kű társadalmi munkával járultak hozzá az építkezés-hez, illetve a telek rendezéséépítkezés-hez, bekerítéséhez.
Mindkét lakást pedagógusoknak utalta ki a községi tanács.
1982 júniusában a községi tanács anyagi, a me-gyei Művelődésügyi Osztály elvi támogatásával, és az illetékes megyei szerv engedélyével egy Skoda 1203 típusú, csukott kisteherautót vásároltunk az iskola részére. Nagy eseménynek számított ez, nem is volt könnyű meggyőzni egyes kételkedőket ennek a vásárlásának a szükségéről. Az eltelt másfél év igazolta az előzetes számításokat. Évente 40-50 ezer forintot fizettünk fuvarköltség címen a konyha mű-ködéséhez szükséges PB gáz szállításáért és a
pék-áru szállításáért. Ez a költség megszűnt, ugyanakkor számtalan olyan szállítás megoldható, ami eddig elmaradt, vagy hosszas utánjárással tudtunk elintéz-ni. Pl. tankönyvek kiszállítása év elején, a fűtéssze-reléshez szükséges oxigén és dissus gázpalackok cseréje, tanulók utaztatása versenyre, táborba, játék-beszerzés óvodának, napközinek, élelmiszerszállítás a konyhának és még számtalan rendszeres vagy ke-vésbé rendszeres alkalom teszi könnyebbé, elérhető-vé céljaink megoldását. A gépkocsi vezetője, ami a bér vonatkozásában költségmegtakarítást jelent. Ehhez járul 300.-ft területi pótlék és 100-300.-ft összegű működési pótlék. A következő évek felada-ta, hogy a pótlékok további differenciálását és eme-lését megoldjuk, amennyiben erre a bérfejlesztés összege lehetőséget ad. Sok gondot okozott az el-múlt években, hogy egyes emberek érdemtelenül elmaradtak, mások túlságosan kiemelkedtek fizeté-sük összegét illetően. Hosszú időre volt és van még mindig szükség ezeknek a hibáknak a korrigálásá-hoz, ugyanakkor körültekintő, gondos munkát kíván a bértarifa rendszer változását követő feladatok megoldása.
Úgy ítélem meg, hogy nevelőink átlagbére nem marad el a terület vagy megye átlagától. Jó összeha-sonlítási alapot jelentett eddig a járási gazdasági felügyelő időnként közreadott táblázata a kulcsszám szerinti átlagbérek alakulásáról. Jó lenne ilyeneket készíteni a későbbiekben is.
A technikai dolgozók bére a munkaviszonyban il-letve intézményünknél töltött időtől függően válto-zik, 2000 és 3150ft között.
Technikai dolgozók átlagbére Óvoda Iskola Napközi 9 fő 2322 Ft 8 fő 2787 Ft 10 fő 2465 Összesen: 27 fő 2524 Ft
A pótlékok emelése mellett másik fontos tenniva-ló a technikai dolgozók bérének emelése. Ehhez nagyon hiányzik központi intézkedés, mint a peda-gógusok bérrendezése esetében. Bízunk benne, hogy az ország gazdasági helyzete javulni fog, és rövide-sen sorra kerül az oktatásügy egyéb dolgozóinak béremelése is.
A sok gondot, nehézséget okozó személyi és tár-gyi hiányosságok ellenére szép eredmények is szü-lettek a bucsai iskolában.
A tanulmányi eredmények átlaga, ha nem is so-rolta az elsők közé az iskolát, a közepes szintet elér-te. Működött dolgozók iskolája és sokan fejezték be általános iskolai tanulmányaikat az idősebbek közül mai lakó- vagy munkahelyükön. A kiadott bizonyít-vány másolatokból és a helyben dolgozók iskolájába járók számából becsülve kb. 200-an végezték el az általános iskolát.
A régi tanulók közül sok tanító, tanár, orvos, mérnök került ki, de van bucsai származású minisz-terhelyettes is.
A község lakói egyre inkább értékelik az oktatási intézmények munkáját. Jelentősen hozzájárul a megbecsüléshez, hogy a község mai vezetői is min-dent megtesznek a személyi és tárgyi feltételek javí-tásáért, a nevelők és más oktatásügyi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. A velük való törődés érzése gyakran átsegít mindannyiunkat a mai még anyagiak hiánya miatt megoldhatatlan nehézsé-geken is.
A földrajzi és gazdasági helyzetünkből adódó hátrányos helyzetünk ellenére adottak a lehetősége-ink teljesíteni az MSZMP KB 1972. június 15-i határozatában foglaltakat:
„ A szocializmus magasabb szinten történő építé-séhez, a tudományos- technikai forradalom hazai kibontakozásához műveltebb, marxista világnézetű, szocialista erkölcsű szakemberekre, egyre sokolda-lúbb, közösségi személyiségekre van szükség.
Hazánk természeti-gazdasági adottságai és az, hogy az utóbbi évtizedekben született korosztályok alacsonyabb létszám feszültséget okoz a munkaerő-forrás és a szükségletek között, egyre fokozottabban követeli meg a képzés minőségének emelését.”
Készítette:
Holecska Gyula Általános iskolai igazgató Bucsa, 1984.október