Helyspecifikus gazdálkodás alkalmazásának tapasztalatai a
tapasztalják, hogy az ígért szakmai támogatás elmarad, így a nagyértékű berendezéseik kihasználtsága romlik. Sok szerző a technológia forgalmazóinak – akik sok esetben egyben integrátorok – felelősségére, a nagyobb szerepvállalás szükségességére hívja fel a figyelmet (Baranyai et al. 2011; Jacobsen et al. 2010). Másrészt, mint az innováció egyik alappillére, az emberi tényező (Dimény I. 1975) hiányosságai ezen a területen is jelentkeznek: mivel speciális szakmai felkészültséget és ismereteket feltételező szakterületről van szó, ha nincs meg a megfelelő fogadókészség és ismeret a különböző szinteken (vezető, menedzsment és végrehajtó traktoros), a PG rendszere nem fog működni (Avar L. 2017). A rendszer alkalmazásával már a termelés input oldalán jelentős megtakarítások érhetők el (Lencsés E. 2013). Sokan egyetértenek abban, hogy a technológia lassú elterjedésének fő okai a hiányos ismeretek, az elkötelezettség és a célirányos támogatások hiánya (Takácsné K. 2015). A lassú terjedés ellenére a precíziós gazdálkodás létjogosultsága – figyelembe véve az utóbbi évtizedek ökológiai és ökonómiai változásait – vitathatatlan. A Föld lakossága 2055-re elérheti a 10 milliárdot, ugyanakkor létezésünk pillé2055-re, a termőtalajaink területe évről évre csökken. Ennek a folyamatnak a megállításához egy olyan korszerű és/
vagy okszerű, PG-vel megtámogatott gazdálkodás folytatása szükséges, amellyel a kedvezőtlen ökológiai hatások tompíthatók. Erre – hazánk klimatikus feltételeit figyelembe véve – a forgatás nélküli talajvédő művelés tűnik a legalkalmasabbnak, ezen belül is a mulcsművelés (mulch tillage). Az 1997-ben indított tartamkísérletünk a PG szemszögéből vizsgálja a hagyományos- és a forgatás nélküli mulcsművelést.
Anyag és módszer
A DE AKIT Karcagi Kutatóintézetében az 1997 évben indított forgatás nélküli mulcsműveléses tartamkísérletének helyszíne a H-1 (15,8 ha) és H-2 (3,8 ha) jelű táblák, csernozjom réti talajon. A H-1 tábla parcelláin forgatás nélküli mulcsművelés, míg a H-2 tábla kontrollparcelláin hagyományos művelés került beállításra – ugyanazon vetésforgóval – a következő célkitűzésekkel:
• a rendszeresen művelt réteg mélységének csökkentése,
• a konvencionális – ekén alapuló – talajművelési rendszer elhagyása forgatás nélküli mulcsművelés bevezetésével,
• időszakos mélylazítás alkalmazása a talaj fizikai hibáinak, illetve a termékenységet korlátozó tényezők megszüntetésére,
• a művelési költségek, az emissziós értékek csökkentése,
• a PG elemeinek beépítése a talajművelési rendszerekbe.
Jelen cikkben csak az utolsó két pont kifejtésére vállalkozom, előzőek a múlt évi írásomban már kifejtésre kerültek. A kísérlet erőgépe automata kormányzású, RTK rendszerrel szerelt. A parcellák talajművelése során a gépi üzemeltetés két fontos paramétere kerül rögzítésre: a munkagépek vontatásához szükséges vonóerő szükséglet és az üzemanyag fogyasztás (az eszközrendszer és metodika a tavalyi cikkben bemutatásra került). A művelés során felhasznált üzemanyag mennyiségét
az erőgépbe épített nyomkövető rendszer1 méri és rádióhullámon közvetíti irodai számítógépes szoftveres felületre a jogosultsággal rendelkezők számára.
A gépüzemeltetés mérései adatbázisban tárolhatók, minden művelet utólagosan naplózható, elemezhető: az aktív műveléssel töltött idő, a ki- és levonulások ideje, az ezek alatt elfogyasztott üzemanyag mennyisége. Ezek egy GoogleMaps térképalapra felvitt, saját szerkesztésű fedvényen jeleníthetők meg (1. ábra). A fedvény tartalmazza az üzem tábláinak poligonjait, az ezekhez rendelt leíró adatokat (650 ha szántó és 200 hektár rét- és legelő művelési ág). Ezek a tábla- és parcellapoligonok a változó művelési körülmények (tábla alakja, mérete, haszonnövények változása, belvízfoltok poligonjai) hatására folyamatosan aktualizálásra kerülnek.
Eredmények
Az új művelési rendszer PG hátterét az RTK és nyomkövető rendszerekkel felszerelt erőgép jelenti, amely a forgatás nélküli művelés alap művelőeszközeit (diskripper, mulcstiller, tárcsa, korszerű mérleges műtrágyaszóró és direktvetőgépek) nagy pontossággal tudja kiszolgálni. A hangsúly a táblán belüli, heterogén
1. ábra 2016.augusztus és november között végzett művelések (MIJ-102 rendszámú JD 8285r erőgép), az intézet karcagi telepének H-1-2, B-1 és I-1 jelű tábláin
módon végzett művelési beavatkozásokon van! Az automata kormányzás és a pontos sorcsatlakozás a gépkezelő teljesítményét növeli, javul az erőgép fajlagos területteljesítménye, az alacsonyabb műveletszám és a kisebb vonóerőigény miatt jelentősen csökken a tüzelőanyag fogyasztás és így a környezetterhelés is (2. ábra).
Az 480–500 méteres parcellahosszokon végzett fogyasztás- és vonóerőmérések egyértelműsítik, hogy a forgatás nélküli parcellák talajainak állapota jobb, a munkagépek kisebb talajellenállásba ütköznek, a munkájuk jobb minőségű és kevesebb üzemanyagot is igényel ugyanazon művelőeszköz vontatása (a 2. ábra első két oszlopán szereplő nehéztárcsás művelés üzemanyagfogyasztása a hagyományos művelésű parcellán közel duplája a forgatás nélküli, „redukált” parcellán mértnek, annak ellenére, hogy a két mért összes vonóerő-igény érték a két művelésben alig tér el egymástól). Az utólagos elemzéseknél adott táblán belül – mivel a talajállapot változó – már a talajművelések során mért hirtelen emelkedő üzemanyag-fogyasztás és vonóerő értékekből lehatárolhatóak a tömörödött, belvíznyomott foltok. Valószínűsíthető, hogy egy hozamtérképen a mért, alacsonyabb hozamértékek poligonja többé kevésbé egybeesik ezekkel a kritikus talajfolt poligonokkal. A gazdálkodó – a rendszer részét képező periodikus lazítás során – csak ezen talajfoltoknál alkalmaz mélylazítást, így felszámolhatja a káros talajtömörödést; a tábla többi részén csak középmély lazítást végez, így jelentős üzemanyag megtakarítást érhet el. Méréseink szerint a kísérlet középkötött talaján egy passzívkéses középmély lazító egy üzemóra alatt 45–50 cm munkamélységgel 1,5 ha szántót képes fellazítani, 35–40 l üzemanyag fogyasztást produkálva, míg egy aktívkéses, önjáró lánctalpas lazító 70–100 cm-es mélylazítása során üzemóránként 70–90 l-es fogyasztással(!) és nagyon alacsony (0,2 ha/óra) területteljesítménnyel dolgozik. Ezért szükséges a táblán belüli, belvíz sújtotta, erősen tömörödött foltok lehatárolása, majd ezen foltokon mélylazítás végzése. Közvetlen a betakarítás után – a két művelési rendszerben – az általunk mért penetrációs- és talajnedvesség értékek igazolják, hogy a jelzőnövények gyökérzónájában a talaj kevésbé tömörödött, megszűnt a tárcsa- és eketalpréteg (20–30–35 cm-nél), a talajnedvesség értékek a kevésbé tömör és ezért jobban párologtató felszín ellenére sem rosszabbak, mint a hagyományos művelés parcelláin (3. ábra).
A többéves saját fogyasztási- és művelési adatbázis alapján kijelenthető, hogy a kisebb menetszámban végzett forgatás nélküli talajművelés során 35–40%-os üzemanyag megtakarítás érhető el a hagyományos, többmenetes művelés üzemanyag felhasználásával szemben.
A rendszert a hozamtérképezésre alkalmassá tett aratócséplőgép teszi teljessé.
A speciális, szecskázó és terítő adaptere biztosítja a szalma- és egyéb növényi maradványok egyenletes aprítását, terítését, így alakítható ki a nedvességmegőrző mulcsréteg. A tápanyagtőke felmérésénél, a gyomfelvételezéseknél, növényvédelemnél megjelentek az infrafelvételeket készítő drónok, a szakaszolható permetezők, melyekkel táblán belül foltszerűen, költségtakarékosan és kevésbé környezetromboló módon végezhető el a beavatkozás. A rendszer egy, a talaj kiszáradását mérséklő, eróziót és deflációt megállító, a talaj biológiai beéredését segítő, heterogén módon
2. ábra A különböző művelőeszközök használata során mért gázolajfogyasztás és az összes vonóerő-igény alakulása, a két művelési módnál (2016. augusztus)
3. ábra Penetrációs- és nedvességtartalom értékek a két művelésnél (2016.07.26) beavatkozó talajművelési technológia kialakítását biztosítja. Ennek szerves része a helyspecifikus gazdálkodás elemeit integráló mérési és adatgyűjtési módszer. Az új, komplex művelési rendszer alkalmazásával egy szervesanyagban gazdag, eke- és tárcsatalp rétegtől mentes, periodikusan mélylazított művelt réteg alakítható ki.
Összefoglalva, a forgatás nélküli, csökkentett menetszámú mulcsműveléses rendszer a következő előnyöket nyújtja:
• kapacitások jobb kihasználása, szűk keresztmetszetek csökkenése,
• csapadék elfolyásának csökkenése, nedvességmegőrzés, gyomok elnyomása a mulcsréteg kialakításával,
• csökkenő talajerózió és defláció, talajtömörödés mérséklése,
• alacsonyabb vonóerőigény és jelentősen csökkenő üzemanyagfogyasztás, környezetterhelés,
• RTK vezérelt erőgépek használatával nagy pontosság, átfedésmentes területek művelésnél, vetésnél és betakarításnál,
• művelési egység (parcella, tábla) heterogén kezeléséből adódóan kisebb gépi munka és inputanyag költség,
• csökkentett menetszámok ellenére is optimális csírázás; homogén, aszályra kevésbé érzékeny haszonnövény állomány,
4. ábra A kétféle művelésben elért terméseredmények 2014 és 2016 között
• a forgatás nélküli művelés parcelláin a gabonafélék átlagtermései magasabbak, a kapások átlagtermései a hagyományos művelésben mért átlagtermések körül alakulnak (4. ábra).
Következtetések, javaslatok
Tapasztalataink szerint a forgatás nélküli mulcsműveléses rendszer ökológiai előnye, hogy a talaj mikrobiológiai tevékenységének tudatos szabályozásával előnyösen befolyásolhatók a humuszgyarapító- és bontó folyamatok, a tarlómaradványok feltáródása, így fenntartható a talaj ideálishoz közeli kultúrállapota és művelhetősége. Előbbi megállapításainkat igazolja vissza a gödöllői SZIE keretében végzett hasonló tartamkísérlet is (Bottlik L. 2016). Ökonómiai előny az ágazati hatékonyság növekedése, ezen belül kevesebb input használata, a műveleti költségek és a környezetterhelés jelentős csökkenése. A forgatás nélküli talajművelési rendszer a helyspecifikus gazdálkodással egy komplex rendszert alkot. Bevezetése történhet több lépcsőben is, mivel a PG részegységei a mai gazdaságok legtöbbjében már megtalálhatók (RTK-s automata kormányzású erőgépek, hozamtérképezésre alkalmas aratócséplőgép, műtrágyaszórók, permetezők korszerű isobuszos kapcsolattal).
A meglehetősen magas beruházási érték miatt csak a minimum 250–300 hektáros szántóterülettel rendelkező gazdaságok számára javasolt a rendszer bevezetése.
Ez magába foglalja a nagypontosságú RTK-s rendszert használó talajművelést, műtrágyázást, vetést, növényvédelmet és betakarítást. Gazdálkodói oldalról elvárás egy magas szintű szakmai- és térinformatikai ismeret. Nagyobb cégeknél megoldás lehet egy, a PG területén otthonosan mozgó szakember alkalmazása. Ha ezen feltételek nem teljesülnek, működésképtelenné és veszteségessé is válhat az új PG-vel kombinált talajműPG-velési rendszer.
Az inputanyagok folyamatosan emelkedő árai, a klimatikus szélsőségek gyakoriságának növekedésének árnyékában a helyspecifikus gazdálkodással kombinált forgatás nélküli mulcsművelés lehet az egyetlen alternatíva a gazdálkodók
számára. Ezzel az új művelési rendszerrel megőrizhetik a versenyképességüket az elkövetkezendő évtizedben is. Igaz, ehhez országos szinten mintegy 300 milliárd forintra lenne szükség (Agrárszektor, 2017), de itt egyben a magyar mezőgazdaság versenyképességének megőrzése a tét. A rendszer bevezetéséhez szükséges PG eszközök, erő- és munkagépek beszerzéséhez még rendelkezésre állnak uniós pályázati források, amelyek a meglévő területalapú (SAPS+AKG, zöldítés) támogatások mellett igénybe vehetők, de csak 2020-ig. Az ezután következő időszakokban az unió támogatási rendszerében a területalapú kifizetéseket arányát jelentősen csökkenteni fogja, erre már most fel kell készülnie a magyar gazdásztársadalomnak, hisz a kieső területalapú támogatások nélkül is versenyképes kell maradjon EU szinten. A gazdálkodó legelső, legfontosabb kérdése a megtérülési idő. Ez lehet közgazdasági kategória, mint a többlethozam, többletjövedelem. A művelt tábla/parcella szintjén, adott termesztett haszonnövényre elvégzett költség-haszon elemzéssel képet kapunk a jövedelmezőségről. Ez alapján könnyen kiszámolható, hogy az adott pluszberuházás területnagyságtól függően 4-6, vagy 8-10 év alatt térül meg. A kisebb szám a 300 hektár feletti termőterülettel rendelkező nagygazdaságokra, illetve a közepesekre (200–300 ha) jellemző, míg a 100 hektár alattiaknál a megtérülés több mint 10 év lehet, számukra tehát nem javasolt ennek a rendszernek a bevezetése. A környezettudatos, szántói állapotáért felelősséget viselő gazda sok esetben vállalja az extra kiadásokat, hisz tudja, hogy a jövedelmezőség mellett az ökológiai szemlélet és a fenntarthatóság közösségi, társadalmi szinten fontosabbak.
„Semmi sem okoz nagyobb kárt, mint az elhanyagolt termőföld.”
(PLINIUS Secundus, Kr.u. 23-79)
Felhasznált irodalom
Agrárszektor (2017): Ember nélküli traktor: az oroszok is beszálltak a nagy bizniszbe.
2017.02.04.
http://www.agrarszektor.hu/gepek/ember_nelkuli_traktor_az_oroszok_is_
beszalltak_a_nagy_bizniszbe_video.6848.html
Agrárszektor (2017): Hódít a csócstechnológia a magyar földeken, de vannak buktatók is.
2017.02.13.
http://www.agrarszektor.hu/gepek/hodit_a_csucstechnologia_a_magyar_foldeken_
de_vannak_buktatok_is.6885.html
Agrárszektor (2017): Precíziós gazdálkodás: kéne 300 milliárd forint. 2017.02.13.
http://www.agrarszektor.hu/gepek/precizios_gazdalkodas_kene_300_milliard_
forint.6887.html
Asirobots (2016): The future of farming. https://www.asirobots.com/farming/
Avar, L. (2017): Digitális gazdálkodás. Magyar mezőgazdaság, 72. 8.sz. pp. 26–28.
Baranyai, Zs. – Béres, D. – Szabó, G. – Vásáry, M. – Takács, I. (2011): Factors of trust in machinery sharing arrangements. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists. 13., pp. 18–22.
Bottlik, L. (2016): Mulcsművelés vagy forgatás? AgroNapló 8. sz. pp. 61–63.
Ctic (2017): Top 10 Conservation Tillage Benefits, Conservation Technology Information Centre. http://www.ctic.purdue.edu/resourcedisplay/293/
Czimbalmos, R. (2016): Kutatás és gyakorlat – Helyspecifikus gazdálkodás alkalmazásának lehetőségei a forgatás nélküli művelésben Karcagon. Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában. Debrecen Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 127–133.
ISBN: 978-963-318-570-4
Dimény, I. (1975): A gépesítésfejlesztés ökonómiája a mezőgazdaságba. Akadémiai Kiadó, Bp. 508. p.
Husti, I. (2015): Az adaptív innováció jó példája: a sávművelés megjelenése Magyarországon.
Gazdálkodás, 2015, 5., pp. 443–452.
Jacobsen, L. – Pedersen, S.M. – Jensen, H.G. – Kirketerp-Scavenius, I.M. (2011):
Socioeconomic impact of widespread adoption of precision farming and controlled traffic systems. FUTUREFARM project Deliverable 5.8.
Lencsés, E. (2013): A precíziós (helyspecifikus) növénytermelés gazdasági értékelése. Phd-értekezés, SZIE GSZDI. pp. 28–33.
https://szie.hu//file/tti/archivum/Lencses_Eniko_ertekezes.pdf
Takácsné, K. (2015): Agrárinnováció a gyakorlatban- avagy miért ilyen lassú a helyspecifikus növénytermelés terjedés? Gazdálkodás, 2015, 6., pp. 517–526.