Agroökológiai szempontú termőhely-minősítés
keretrendszer célja egy olyan osztályozási rendszer kidolgozása volt, melyet a szakértők globális szinten alkalmazhatnak az egyes területek minősítése során, ezáltal egységesítve a különböző földértékelési módszereket.
A hazai tájértékelési irányzatok közül az első mérföldkő a Ferenc József idejében megalkotott, 1875/VII. törvénycikkben rögzített aranykorona-rendszer (Kertész, 2013), melyet földadó kivetése céljából dolgoztak ki. A módszer a kataszteri tiszta jövedelmen alapult, amit az egyes művelési ágak (szántő, szőlő, erdő, stb.) terméshozamainak átlagából számítottak, levonva a ráfordításokat, kiadásokat.
A szakemberek túlnyomó része egyetért abban, hogy a rendszer mára túlhaladottá vált (Sipos – Szűcs, 1992; Fórizsné, 1985), ennek ellenére a mai napig érvényben van.
Gyenizse Péter (2004) célja egy térinformatikai alapú, az amerikai módszerhez hasonló minősítőrendszer kidolgozása volt. A módszerrel relatív alkalmassági minősítés végezhető, mely során növekvő értékű alkalmassági osztályokat különítünk el, melyek relatív módon mutatják az egyes területek alkalmassági értékét a mezőgazdasági hasznosíthatóság szempontjából.
Hazánkban az egyes szőlőültetvények minősítésére a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet által 1979–1982 között elkészített szőlő termőhelyi kataszter pont és súlyrendszerét alkalmazzuk (Botos et al., 1985) melyet a 97/2009. (VII. 30.) FVM rendelet határoz meg. A pontrendszer hiányosságaira az elmúlt években több kritikai hangvételű szakcikk is felhívta a figyelmet (Dobos et al. 2015; Hegyi et al. 2016).
Kutatásunk célja, hogy az Egri borvidék területére az ott leginkább jellemző mezőgazdasági műveléságakra (szőlő, szántó) agroökológiai szempontú termőképességi vizsgálatot végezzünk, továbbá eredményeinket térinformatikai módszerekkel értékeljük, így lehatárolva az eltérő potenciállal rendelkező területeket.
Anyag és módszer
A kutatásunkhoz felhasznált domborzati adatokat a FÖMI 1:10.000-es felbontású topográfiai térképei alapján készítettük el. A vizsgálatok során felhasznált talajtani adatok több forrásból is rendelkezésünkre álltak. Figyelembe vettük a MTA-TAKI által készített Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszert, valamint az Agrotopográfiai adatbázist is. A kutatáshoz szükséges agrometeorológiai jellemzők adatait a CARPATCLIM adatbázisból töltöttük le. A borszőlő-alkalmassági minősítés során egzakt módszerekkel vizsgáltuk a téli, valamint a tavaszi és őszi fagykáresemények gyakoriságát. E vizsgálatok elvégzéséhez a Grapevine Cold Hardiness Model-t (version 2) alkalmaztuk, amelyet a Washington State University bocsátott rendelkezésünkre.
Eredményeinket összehasonlítottuk a mintaterület jelenlegi tájhasználatával, arra keresve a választ, hogy miként alakul a tényleges szántóföldi és borszőlő tájhasználati mód a különböző minőségi osztályok esetében. A mintaterületen
található szántóföldek, illetve szőlőültetvények elhelyezkedését a Nemzeti Kataszteri Program Nonprofit Kft. adatbázisából gyűjtöttük ki.
Kutatásunk során főként az ArcGIS termékcsalád ArcMap 10.4-es szoftverével, valamint a Microsoft Office 2016 termékcsalád Excel moduljával dolgoztunk. A különböző minősítővizsgálatokat raszteres alaptérképek alapján végeztük az ArcMap 10.4 szoftver „Raster calculator” tool-jának segítségével. Az alaptérképek valamint az eredménytérképek pixelmérete is egységesen 10x10 m-es volt.
A mintaterület szántóföldi alkalmasságának vizsgálatára Gyenizse Péter 2004-ben publikált minősítőmódszerét alkalmaztuk (Gyenizse, 2004). Azért erre a módszerre esett választásunk, mivel a mintaterület sajátos természetföldrajzi adottságait, valamint a rendelkezésre álló adatbázisokat és térinformatikai szoftvereket figyelembe véve ezen módszer alkalmazása eredményezte a mintaterület lehető legnagyobb felbontású minősítését. Egy-egy terület szántóföldi hasznosíthatóságát a terület domborzati, talajtani és éghajlati adottságai határozzák meg (1. táblázat). A módszer 5 darab minőségi osztályt határoz meg, azonban az egyes osztályok határait nem definiálja pontosan.
A borszőlő-alkalmassági vizsgálathoz a 97/2009. (VII. 30.) FVM rendelet pontrendszerét használtuk, mivel a jelenleg hatályos jogszabályok szerint ez a hivatalos minősítőrendszer Magyarországon. Célunk szigorúan a borvidék agroökológiai szempontú térinformatikai minősítése volt, ezért a minősítőrendszernek csupán az ilyen irányú tényezőit vettük figyelembe, ezek listáját a 2. táblázat tartalmazza.
A módszer alapján a vizsgált területen megfigyelhető téli, valamint tavaszi és őszi fagykáresemények nyilvántartása a terület tulajdonosainak bevallása
Főtényezők Természeti adottságok
Talajalkalmasság
Talajértékszám Talaj típusa és altípusa Talaj fizikai félesége
Talaj vízgazdálkodási tulajdonságai Talaj kémhatása és mészállapota Szervesanyag-készlet
Termőréteg vastagsága Lejtőkategória (%)
Agrometeorológiai alkalmasság
Lejtőkitettség Hőségnapok száma Fagyos napok száma Éves csapadék mennyisége
Kalászosok tényészidőszakának középhőmérséklete Kapások tényészidőszakának középhőmérséklete
Kalászosok tényészidőszakában lehullott csapadék mennyisége 1. táblázat A szántóföldi minősítés során figyelembe vett tényezők
Forrás: saját szerk., Gyenizse P. (2004) alapján
Főtényezők Természeti adottságok Agrometeorológia Téli fagykár gyakorisága
Tavaszi, őszi fagykár gyakorisága
Talaj
Talajtípus Talajképző kőzet Kémhatás és mészállapot Fizikai talajféleség
Talaj vízgazdálkodási tulajdonsága Humuszkészlet
Termőréteg vastagsága Erózió mértéke
Terepviszonyok Lejtőszög és égtáji kitettség Tengerszint feletti magasság
Terepfelszín (tereprendezés szempontjából)
2. táblázat A borszőlő-alkalmassági minősítés során figyelembe vett tényezők Forrás: saját szerk., a 97/2009. (VII. 30.) FVM rendelet 1. sz. melléklete alapján
alapján történik. Kutatásunk során egy ettől egzaktabb, eddig még nem alkalmazott módszert alkalmaztunk, melynek során a CARPATCLIM adatbázisból importált napi hőmérsékleti értékeket (2000–2010 között, minden év szeptember 7-től következő év május 15-ig) valamint a WSU Grapevine Cold Hardiness Model segítségével számított hőmérsékleti adatokat vetettük össze. A modell azokat a minimális napi hőmérsékleti értékeket számítja ki, melyet az adott fajta még képes fagykárosodás nélkül elviselni (Ferguson et al., 2006; Lakatos, 2017). Fagykáreseményt azon pontokon jegyeztünk, ahol adott évben a napi minimumhőmérséklet legalább egyszer a modell által számított érték alá süllyedt. A vizsgált szőlőfajták a következők:
Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Merlot, Syrah, Zinfandel, valamint Chardonnay, Tramini, Rajnai Rizling, Sauvignon Blanc, Viognier és Szürkebarát.
Eredmények
Az Egri borvidék szántóföldi alkalmasságának vizsgálatakor elsőként elkészítettük a borvidék minősítőmódszer szerinti talajalkalmassági és agrometeorológiai alkalmassági térképeit. A szántóföldi alkalmassági térképet (1. ábra) a talajalkalmassági és az agrometeorológiai alkalmassági térképek pixelértékeinek összeszorzásával állítottuk elő. A borvidék szántóföldi művelésre legalkalmasabb területei az alacsony lejtőszögű területeken helyezkednek el, leginkább a mintaterület déli részén, mely az Észak-Alföldi-hordalékkúpsíksághoz tartozik. Az értékek osztályközökbe sorolását a „Standard Deviation” osztályozási eljárással végeztük, melynek során 5 darab alkalmassági osztályt állítottunk elő, ezek a terület potenciálját reprezentálják (1-től 5-ig romló adottságokkal).
Az Egri borvidék borszőlő-alkalmassági minősítése során elsőként a fagykáresemények gyakoriságát vizsgáltuk. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a vizsgált 10 éves periódus alatt egyik fajta sem fagyott el a téli időszakban, valamint
a legfagyveszélyesebb területeken. A legtöbb fajta 2002 áprilisában, valamint 2007 májusában fagyott el.
Az Egri borvidék borszőlő-alkalmassági térképét a 2. ábra szemlélteti.
Minősítésünk során a borvidék területén egy pixel átlagosan 270 pontot kapott, a legalkalmasabb területek pedig 354 pontot értek el a maximális 357 pontból. A kedvező adottságú területek a borvidék dombháti területein, a délies kitettségű lejtőkön helyezkednek el. Számításaink alapján (valamint a jogszabályban rögzített minimális és maximális alkalmassági értékek arányszámát figyelembe véve) a 167 pontot el nem érő területek borszőlőtermesztésre alkalmatlanok, melyek a mintaterület északi részén, a nagy lejtőszögű, északias kitettségű, erdővel borított térszíneken helyezkednek el. A pixelenkénti alkalmassági értékeket 5+1 darab alkalmassági osztályba soroltuk, melyekből 5 darab a szántóföldi alkalmassági osztályokhoz hasonlóan a terület potenciálját reprezentálja, (1-től 5-ig romló adottságokkal) a 6.
osztályba pedig a borszőlőtermesztésre alkalmatlan területeket soroltuk.
Eredményeinket mind a szántóföldi alkalmasság, mind pedig a borszőlő-alkalmassági minősítés esetében értékeltük:
• az Egri borvidék teljes területére,
• a potenciálisan szántóföldi művelés, illetve szőlőtermesztés alá vonható területekre, valamint
• a ténylegesen szántóföldi művelés, valamint szőlőtermesztés alatt álló 1. ábra Az Egri borvidék szántóföldi alkalmassági térképe; a különböző minőségi
osztályokba sorolt területek eloszlása a mintaterületen (Forrás: saját szerk.)
2. ábra Az Egri borvidék borszőlő-alkalmassági térképe; a különböző minőségi osztályokba sorolt területek eloszlása a mintaterületen (Forrás: saját szerk.)
Alkalmassági osztály Területi megoszlás (%)
Egri borvidék Hasznosítható területek Szántóföldek
1 (kiváló) 2,9 5,2 4,1
2 (kedvező) 7,7 14,1 11,9
3 (közepes) 15,6 24,5 24
4 (gyenge) 32,8 38,1 39,5
5 (rossz) 41 18,2 20,5
Alkalmassági osztály Területi megoszlás (%)
Egri borvidék Hasznosítható területek Szőlőültetvények
1 (kiváló) 12 16,2 28,7
2 (kedvező) 28,6 34,7 45
3 (közepes) 35,7 39,5 24,9
4 (gyenge) 15 9,4 1,3
5 (rossz) 7,1 0,2 0,2
3. táblázat A szántóföldi minősítés szerinti alkalmassági osztályok megoszlása
4. táblázat A borszőlő-alkalmassági minősítés szerinti alkalmassági osztályok megoszlása
Az értékelések eredményeit a 3-4. táblázatok tartalmazzák.
Következtetések
Kutatásunk során agroökológiai szempontú földértékelést végeztünk az Egri borvidék területére az ott leginkább jellemző mezőgazdasági műveléságra (szőlő, szántó).
A szántóföldi alkalmassági vizsgálat eredményei rámutattak arra, hogy a borvidéken sajnos nem valósul meg mindenhol az optimális tájhasználat. A szántóföldi művelésre legalkalmasabb területek a borvidék déli részén helyezkednek el. E területek kiemelkedő alkalmasságának okai főként a felszín kismértékű lejtése, valamint a területre jellemző csernozjom-barna erdőtalaj előnyös tulajdonságai.
A borvidék többi részére azonban már meredekebb lejtésű területek, valamint a szántóföldi művelés céljából alkalmatlanabb talajok a jellemzőek, azonban a nyugati területeken így is jellemző a földek szántóföldi célú hasznosítása.
A borszőlő-alkalmassági vizsgálat alapján az Egri borvidék kiemelkedő borszőlőtermesztési potenciállal rendelkezik. A jelenleg művelés alatt álló parcellák közel ¾-e kedvező adottságú területeken helyezkedik el, s a további, művelés alá vonható területek is kiemelkedő potenciállal rendelkeznek.
Eredményeink alapján a gazdálkodóknak lehetőségük nyílhat – a környezet megóvását is szem előtt tartva – az optimális termőterületek, a legmegfelelőbb agrotechnikák, valamint a területeken legnagyobb haszonnal termeszthető növények megválasztásához, röviden: a fenntarthatóság keretein belül folytatott gazdálkodás elérésére.
A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. This work was supported by the ÚNKP-16-1 New National Excellence Program of the Ministry of Human
Capacities.
Felhasznált irodalom
Botos E. P. – Csepregi P. – Polónyi B. (1985): A szőlő- és bortermelés katasztere és gyakorlati bevezetésük. Szőlészet és Borászat. 7. (1), pp. 7–10.
Dobos A. – Nagy R. – Bálo B. – Gál L. (2015): Különböző egri szőlőterületek talajtípusainak és talajparamétereinek meghatározása, valamint termőhelyi adottságainak vizsgálata.
Borászati Füzetek, Különkiadvány, pp. 120–122.
FAO (1976): A Framework for Land Evalution. United Nations Food and Agriculture Organization, Rome, 72. p.
Ferguson, J. C. – Mills, L. J. – Kellerr, M. (2006): Cold-Hardiness Evaluation of Grapevine Buds and Cane Tissues. American Journal of Enology and Viticulture, 57.
(2), pp. 194–200.
Fórizs J.-né (1985): Földértékelés, termőhelyi értékelés problémái. Javaslat a termőhely korszerű értékelésére. Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 211 p.
Gyenizse P. (2004): Eltérő természeti adottságú tájak mezőgazdasági minősítése térinformatikai módszerrel (DK-dunántúli példákkal). Tájökológiai Lapok 2. (2), pp.
349–364.
Hegyi B. – Nagy R. – Dobos A. (2016): A borszőlő termőhelyi kataszter kutatási módszereinek tájföldrajzi szempontú értékelése. Magyar Földrajzi Napok 2016., Eger, Absztraktkötet, pp. 85–86.
Kertész Á. (2013): Táj- és környezetértékelés. Eszterházy Károly Főiskola, pp. 147–154.
Klingebiel, A. A. – Montgomery, P. H. (1961): Land Capability Classification. In: USDA Agriculture Handbook No. 210., Washington, D.C., pp. 1–21.
Lakatos L. (2017): Téli fagyok és fagykárok Magyarországon, Agrofórum 28. (2), pp. 14–16.
Lóczy D. (2002): Tájértékelés, földértékelés. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, pp. 27–130.
Sipos A. – Szűcs I. (1992): A mezőgazdasági termőföld komplex értékelése. Közgazdasági Szemle, 39. (12), pp. 1144–1153.
97/2009. (VII. 30.) FVM rendelet