10. Autoimmun betegségek, Helicobacter pylori fertőzés és a fetuin-A koncentráció
10.2. Helicobacter pylori fertőzés poliszisztémás autoimmun betegekben
10.2.1. Betegek és módszerek
A betegek a Pécsi Tudományegyetem ÁOK II. Sz. Belgyógyászati Klinika gondozottjai voltak. Negyvenkilenc SLE-s (10 férfi, 39 nő, életkor: 41,7 ± 15,4 év, átlag ± SD), 14 PM/DM-es (2 férfi, 12 nő, életkor: 48,1 ± 12,7 év), 21 RA-s (6 férfi, 15 nő, életkor:
46,0 ± 17,6 év), 55 sclerodermás (6 férfi, 49 nő, életkor: 49,9 ± 12,1 év), 33 NDC-s (életkor: 42,5 ± 11,7 év) és 26 primer Raynaud-szindrómás beteget (6 férfi, 20 nő, életkor:
39,4 ± 10,6 év) vontunk be a tanulmányba. Az autoimmun betegségek diagnózisát a nemzetközileg elfogadott kritériumrendszerek alapján állítottuk fel [464, 467-472].
Kontrollként egészséges véradók csoportját használtuk (n = 349, 228 férfi, 121 nő, életkor:
45,9 ± 9,8 év).
10.2.1.1. A Helicobacter pylori ellenes IgG antitestek meghatározása
A H. pylori ellenes IgG antitesteket indirekt ELISA módszerrel (Mikrogen GmbH, Martinsried, Németország) mértük. Szolid fázishoz kötött rekombináns H. pylori antigéneket 10 µl 1:100 hígítású humán szérummal inkubáltunk 1 órán át 37 C-on. Mosás után a lemezeket peroxidázzal jelzett anti-humán IgG antitestekkel inkubáltuk 30 percen át
37°C-on. Újabb mosást követően az ellenanyag titert szobahőmérsékleten tetrametil-benzidin (TMB) oldattal határoztuk meg. A reakciót fél óra múlva foszforsavval állítottuk le. Az OD-t 450 nm-en mértük. Az eredményeket index értékben határoztuk meg. A vágóértéket a nagyszámú kontrollcsoport eredménye alapján határoztuk meg. A pozitív kontroll (azaz a kalibrátor) és a faktor érték együttesét használtuk az optikai denzitás (OD) vágóértékének megállapításához. A faktor értéke minden kit tanúsítványában külön adott volt. Laboratóriumunkban az OD vágóértéke 1,0-nak adódott. Az 1,0 és az ez alatti értékeket esetén H. pylori negatívnak, az 1,0 felettieket pozitív (fertőzött) esetnek minősítettük.
10.2.2. Eredmények
10.2.2.1. A Helicobacter pylori ellenes antitestek autoimmun betegek és egészséges kontrollok szérumában
A H. pylori ellenes antitesteket mindkét kontrollcsoportban (összesen 349 személyben) és 198, különböző autoimmun beteg (nem differenciált autoimmun betegség, scleroderma, SLE, primer Raynaud-szindróma, rheumatoid arthritis, PM/DM) szérumában határoztuk meg. A H. pylori ellenes antitestek szintje szignifikánsan magasabb volt az autoimmun betegcsoportban a kontrollcsoporthoz képest: 2,4 (0,7–5,4) vs. 1,4 (0,5–3,0), az index medián értéke (25%–75% interkvartilis, p < 0,0001). A különbség az életkorra és a nemre történő igazítás után is szignifikáns maradt (p = 0,014).
A betegek és az egészséges kontrollok H. pylori indexe közti szignifikáns különbség az NDC és az SSc csoportban észlelt magasabb H. pylori fertőzés prevalenciájából származott (82%, ill. 78%, 10.2.1. táblázat).
10.2.1. táblázat. A Helicobacter pylori előfordulása egyes autoimmun betegségekben Vizsgált személyek Vizsgált / pozitív személyek
száma (H. pylori prevalencia)#
H. pylori index medián (Q1-Q3
tartomány)
Egészséges kontroll 349/206 (59%) 1,50 (0,50-3,95)
Nem differenciált kötőszöveti betegség (NDC)
33/27 (82%)* 3,40 (1,10-6,00)*
Szisztémás sclerosis (SSc) 55/43 (78%)** 3,50 (1,40-5,65)**
Szisztémás lupus erythematosus (SLE)
49/28 (57%) 1,50 (0,60-4,40)
Primer Raynaud-szindróma 26/12 (46%) 2,25 (0,60-5,35)
Rheumatoid arthritis (RA) 21/11 (52%) 1,65 (0,60-4,75)
10.2.1. táblázat. A Helicobacter pylori előfordulása egyes autoimmun betegségekben Vizsgált személyek Vizsgált / pozitív személyek
száma (H. pylori
#: H. pylori index > 1; *p<0,05, **p<0,01, Fisher-féle exakt teszt és Dunn post hoc teszt az 1. és a 2. oszlopra
Az ANOVA és post hoc teszttel a H. pylori index medián értéke szignifikánsan magasabb volt nem differenciált kötőszöveti betegségben (NDC) és szisztémás sclerosisban (SSc).
Ezzel ellentétben a H. pylori fertőzés nem fordult elő jelentősen gyakrabban az SLE-s, a primer Raynaud-szindrómás, a RA-s vagy a PM/DM-es betegekben, mint az egészséges kontroll személyekben.
10.2.3. Megbeszélés
Autoimmun betegekben emelkedett H. pylori prevalenciát és magasabb anti-IgG átlagot láttunk, de ez a differencia kizárólag az NDC-s és az SSc-s betegekben mért magasabb antitest szintből adódott. A fertőzés jelzőjeként meghatározott H. pylori index (> 1) is csak ebben a két betegcsoportban volt magasabb, mint az egészséges kontrollokban, a többi betegségben nem.
A H. pylori és az autoimmun betegségek közötti kapcsolatnak kiterjedt irodalma van [473].
Az AARDA (American Autoimmune Related Diseases Association) által 2014-ben számon tartott 156 autoimmun vagy autoimmunitáshoz köthető betegségből 95-ben keresték a H.
pylori fertőzéssel való kapcsolatot13. A H. pylori-ellenes antitestek előfordulását NDC-ben előttünk nem vizsgálták.
Korábban mások sem találtak meggyőző és konzekvens különbséget SLE-s, primer Raynaud-szindrómás, RA-s vagy PM/DM-es betegek és egészségesek H. pylori prevalenciája között, sem a miénket megelőző, sem az azt követő prevalencia vizsgálatokban. Napvilágot láttak közlemények a H. pylori fertőzésnek az immunrendszert
13 http://www.aarda.org/diseaselist (megtekintve: 2020.01.04-én)
stimuláló és gátló hatásáról is (összefoglalva: [473, 474]), de a H. pylori patogén szerepét nem sikerült bizonyítani ezekben az autoimmun betegségekben [457].
Ugyanakkor a H. pylori fertőzés NDC-ben előforduló magasabb frekvenciájának jelentősége lehet az egyes definitív autoimmun kórképek, így az SSc felé történő differenciálódás szempontjából. A megromlott gasztrointesztinális motilitáson és a kedvező kolonizációs feltételeken túl a H. pylori indukálta immunológiai változások és a sclerodermában megfigyelhető immunológiai eltérések hasonlósága is magyarázhatja a fertőzés gyakoribb előfordulását ebben a betegségben.
Reynauer és mtsai 12 SSc-s beteg közül 5-ben mutattak ki H. pylori fertőzést urea kilégzési teszttel (42%), mások 11 PSS-es betegből 7-ben mértek emelkedett anti-H. pylori IgG szintet (64%) [460, 461]. Yazawa és mtsai szintén emelkedett anti-H. pylori IgG szintet találtak 124 sclerodermás beteg közül 69-ben (56%), mely szignifikáns korrelációt mutatott a nyelőcső diszmotilitással [462]. Többen is beszámoltak SSc-s betegekben szignifikánsan gyakoribb IgG osztályú H. pylori ellenes antitestekről az egészséges kontrollokhoz képest, a mi eredményeink megjelenése előtt [475] és után [476]. Egy tanulmányban a szövettani vizsgálattal igazolt H. pylori fertőzés kimutathatóan korrelált a bőr-, a gyomor-bélrendszeri és az ízületi tünetek súlyosságával [477]. Mások nem találták gyakoribbnak a sclerodermás betegek H. pylori szeropozitivitását a kontrollokhoz képest [478], sőt voltak, akik a reflux oesophagitist [479] és a Barrett-oesophagust [480] is ritkábbnak találták a H. pylori fertőzött sclerodermás betegekben. Ez utóbbi vizsgálat megítélhetőségét azonban csökkenti, hogy az összes beteg tartós protonpumpa-gátló kezelésben részesült.
A prevalencia különbségein alapuló megfigyelések nem jelentenek oki kapcsolatot, ez a mi megfigyeléseink korlátja is. Ugyanakkor valódi összefüggésre utal az a vizsgálat, melynek során, bár nem találtak különbséget a sclerodermás betegek és az egészséges kontrollok H.
pylori prevalenciája között, kimutatták, hogy a H. pylori pozitív SSc-s betegeik 90%-a virulens CagA törzzsel fertőződött, a szeropozitív nem SSc-s betegekben ez az arány csak 37% volt [481].