1.5. Matematikadidaktikai szemelv´ enyek II
1.5.3. Hegyv´ ari Norbert: Egyetemi matematika az iskol´ aban
El˝osz´o
A matematik´aval val´o foglalkoz´as eddig jobb´ara egyir´any´u volt; Az ´altal´anos iskolai ismeretekre ´ep¨ult a k¨oz´episkolai, a k¨oz´episkolaira az egyetemi.
A fenti c´ım alatt meghirdetett el˝oad´as valamik´eppen ezen ´ut megford´ıt´as´at is ´ıg´eri;
c´elk´ent t˝uzi ki, hogy megmutassa, az egyetemi oktat´as hogyan jelenik meg az ´altal´anos iskol´aban ´es a k¨oz´episkol´aban. Szeretn´enk megmutatni, hogy bizonyos az iskolai mate-matikaoktat´asban szerepl˝o t´em´aknak mi a h´attere, hogyan ´agyaz´odik be a matematika nagy h´al´oj´aba.
Az el˝oad´as form´aj´ab´ol ad´od´oan term´eszetesen ez nem lehet teljes. Noha t´emak¨or¨okre
´
es fejezetekre osztott a tematika, ezek azonban kor´antsem lez´artak. Az el˝oad´as sikeres teljes´ıt´es´ehez (´es ´ıgy a sikeres vizsg´ahoz is) az anyaghoz tematik´aj´aban, de ink´abb szel-lem´eben kapcsol´od´o ´u.n. portf´oli´o bead´asa sz¨uks´eges. N´eh´any el˝oad´as ´es n´eh´any oldal elolvas´asa ut´an rem´elhet˝oleg vil´agos lesz, mi is ez.
Ez az ellent´etes ir´any´u vizsg´alat, amit az el˝oad´as c´elk´ent t˝uz¨ott ki, tal´an v´alaszt ad arra a n´eha-n´eha (f˝oleg sikertelen vizsga ut´ani) felcsattan´o hallgat´oi kifog´asra
”Minek ez nekem! ´Ugy se fogom ezt tan´ıtani!”.
Egy r¨ovid anekdot´at hadd illesszek v´eg¨ul ide:
Sz´ekely Mih´alyt, a kiv´al´o magyar opera´enekest egyszer meg´all´ıtotta az egyik bar´atja az operah´az el˝ott.
”Mih´aly! Tegnap csod´alatos volt´al a Don Carlosban! Azok a m´ely regiszterek, amit ki´enekelt´el!” Sz´ekely ´ıgy felelt:
”K¨osz¨on¨om! De tudod mi´ert volt ilyen tiszta a m´ely regiszterem? Nos, mert tudok m´eg k´et hanggal lejjebb is...”
G¨od, 2012. janu´ar hava
Irracion´alis sz´amok; √ 2
A k¨oznapi ember, ha megk´ern´enk, hogy mondjon egy irracion´alis sz´amot, nagy t¨ obb-s´eg´eben feltehet˝oleg a π-t mondan´a, annak ellen´ere, hogy k¨oz´episkol´aban a k¨ozel´ebe se jut, hogy ezt bizony´ıtsa. A √
2 ´okori g¨or¨og¨okt˝ol sz´armaz´o bizony´ıt´asa ker¨ul ter´ıt´ekre a k¨oz´episkol´akban, ami ´ıgy sz´ol:
1.29. T´etel: A √
2 irracion´alis.
Bizony´ıt´as:
Ez j´ol ismert, csak a teljess´eg kedv´e´ert:
Indirekt tegy¨uk fel, hogy l´etezik a, b∈Z, b >0 ´es (a, b) = 1 ´ugy, hogy
Ebben a fejezetben k´et dolgot szeretn´enk megmutatni. Az egyik, hogy a fenti ´all´ıt´ as-nak t¨obb olyan bizony´ıt´asa is van, ami ´u.n.
”egyetemi matematik´at” ig´enyel (´erz´ekeltetve azt, hogy a matematika egy h´al´o is, ahol sok minden szorosan ¨osszef¨ugg egym´assal).
A m´asik dolog tal´an m´eg fontosabb: K¨oz´episkol´aban elv´etve tal´alkozunk irracion´alis sz´amokkal (tal´an a √
2,√
3, stb. kiv´etel´evel m´assal nem is (?)) ´es csak az egyetemen szembes¨ulhet¨unk, (ha el˝otte nem olvastunk halmazelm´eleti k¨onyveket) hogy val´oj´aban az irracion´alis sz´amok vannak
”t¨obbs´egben”. (n´epszer˝uen fogalmazva a val´os sz´amok zs´akj´ab´ol egy sz´amot v´eletlenszer˝uen kiv´eve az 1 val´osz´ın˝us´eggel lesz irracion´alis – s˝ot transzcendens – sz´am). Ez´ert adunk egy csokor irracion´alis sz´amot, tal´an szokatlanokat is, amit viszont k¨oz´episkol´aban is elmondhatunk.
Akkor teh´at a t¨obbi bizony´ıt´as:
2. Bizony´ıt´as:
Indirekt tegy¨uk fel, hogy l´etezik a, b ∈ Z, b > 0,(a, b) = 1 ahol b minim´alis. ´Ugy,
hogy √
2 = a b.
Nyilv´an
Bizony´ıtjuk a k¨ovetkez˝o t´etelt:
1.30. T´etel: Ha α∈R+ ´es ∃p1, p2, . . . , q1, q2,· · · ∈N, ´ugy. hogy
λ1 =√
A saj´atalt´er egy egyenes, melynek meredeks´ege √ 2/2.
V´eg¨ul vegy¨uk ´eszre, hogy A r´acspontot r´acspontba visz ´at, mert A
´Igy azonban a saj´atalt´eren nincs r´acspont, mert egyr´eszt r´acspontot r´acspontba visz ´at Ak, m´asr´eszt kontrakci´o a saj´atalt´eren.
Tov´abbi irracion´alis sz´amok
1.31. T´etel: A k¨ovetkez˝o val´os sz´amok irracion´alisak:
cos π
2n; n >1 log3(1 +√
2); log23 + log45.
Ezek bizony´ıt´asa k¨oz´episkolai szint˝u feladat.
Utmutat´´ as: Ha xn:= cos2πn, akkor n >1 eset´enxn+1 =
Irracion´alis-e 2. log23?
3. log3(1 +√ 2)?
4. √ 2 +√
3?
5. log23 + log45?
V´egtelen tizedest¨ortek
Ismeretes, hogy egy v´egtelen tizedest¨ort akkor ´es csak akkor racion´alis, ha fel´ır´as´aban a jegyei valahonnan kezdve periodikusak.
´Igy tizedest¨ort alakban is k¨onny˝u irracion´alis sz´amokat gy´artani.
A k¨ovetkez˝o t´etelben egy kev´ess´e nyilv´anval´o tizedest¨ortr˝ol igazoljuk, hogy irracio-n´alis:
1.32. T´etel: Legyenek(2),(3),(p3),(p4),(11),(p6). . . a pr´ımsz´amok sorozata a t´ızes sz´ am-rendszerben fel´ırva. Ekkor az
α:= 0,(2)(3)(p3)(p4)(11)(p6). . . tizedest¨ort irracion´alis val´os sz´am.
Erre a t´etelre k´et bizony´ıt´ast adunk.
I. Bizony´ıt´as:
Az els˝o bizony´ıt´as a k¨ovetkez˝o (nem t´ul k¨onnyen bizony´ıthat´o) Dirichlet-t˝ol sz´armaz´o
´
all´ıt´ason alapszik:
Ha a, b∈ N;´es (a, b) = 1 akkor az xn =a+b·n; n = 1,2, . . . sorozatban v´egtelen sok pr´ımsz´am tal´alhat´o.
Tegy¨uk akkor most fel, hogy α racion´alis, m´eghozz´a van egy p1. . . , pk per´odusa (pi ∈ {0,1, . . . ,9};i = 1,2, . . . , k.). Mivel v´egtelen sok pr´ımsz´am van (l´asd a k¨ovetkez˝o fejezetet) a peri´odus nem minden eleme 0.Dirichlet t´etel miatt a 102k·n+ 1 sorozatban v´egtelen sok pr´ım van. Ezek olyan sz´amok, amik a t´ızes sz´amrendszerben fel´ırva jobbr´ol az els˝o jegy 1, ut´ana 2k−1 0 jegy k¨ovetkezik, ami ellentmond annak, hogy a peri´odus nem a konstans 0 sorozat.
1.33. T´etel: Tegy¨uk fel, hogy {bi}∞i=1 ⊆N ´es
A k¨ovetkez˝o fejezetben igazolni fogjuk, hogy a pr´ımsz´amok reciprok ¨osszege divergens.
Ezzel teljess´e fogjuk tenni a bizony´ıt´ast.
Legyen (u1)(u2). . .(us) egy tetsz˝oleges, r¨ogz´ıtett mint´azat a t´ızes sz´amrendszerben ´es legyenXazon pozit´ıv eg´eszek halmaza, amelyek a t´ızes sz´amrendszerben ezt a mint´azatot nem tartalmazz´ak. Teh´at p´eld´aul ha 2012 ez a mint´azat, akkor 2.120.124 6∈ X, de 421.012∈X.
Az ´altal´anosabb t´etel igazol´as´ahoz a k¨ovetkez˝o ´all´ıt´asra van sz¨uks´eg¨unk.
1.34. T´etel: Legyen X a fent defini´alt halmaz. Ekkor X
z∈X
1 z <∞, azaz e pozit´ıv tag´u v´egtelen sor konvergens.
E t´etel pl. abban a form´aban tal´an ismert feladat, hogy
”Bizony´ıtsuk be, hogy a 7 sz´amjegyet nem tartalmaz´o term´eszetes sz´amok reciprok ¨osszege konvergens!”
Bizony´ıt´as:
A bizony´ıt´ast arra az esetre v´egezz¨uk el, amikor a mint´azat mondjuk a 17.Az ´altal´ a-nos eset e bizony´ıt´as m´asolata. Nyilv´an 100-ig 99 olyan sz´am van ami nem tartalmazza mint´azatk´ent a 17-t. Jel¨oljeSn azn-edik r´eszlet¨osszeget ´es Hn a harmonikus sor n-edik r´eszlet¨osszeg´et. Ekkor
Veg¨uk ´eszre, hogy egy bxn/100c sz´am 99-szer fordul el˝o ´es hogy az {bxn/100c} sorozat is olyan, amelyik nem tartalmazza a 17 mint´azatot. ´Igy
Sn< H100− 1
17+ 99 100Sn,
´ıgy
Sn<100
H100− 1 17
,
azaz az Sn sorozat korl´atos, nyilv´an monoton n¨ov˝o, ´ıgy konvergens.
Most m´ar k¨onnyen igazolhatjuk a β = (b1)(b2)· · ·(bk)· · · sz´am irracionalit´as´at: te-gy¨uk fel indirekt, hogy β racion´alis. Akkor teh´at van egy (p1)(p2)· · ·(pt) peri´odus a t´ızes sz´amrendszerbeli fel´ır´as´aban. Legyens >2t´es az (u1)(u2)· · ·(us) 2 ´es 3 sz´amokb´ol
´
all´o olyan mint´azat, amelyikben nem fordul el˝o a (p1)(p2)· · ·(pt) mint´azat. Ilyen nyil-v´an van. Mivel az (u1)(u2)· · ·(us) mint´azatot nem tartalmaz´o eg´eszek reciprok ¨osszege konvergens, ´am P∞
i=1 1
bi = ∞ divergens, ebb˝ol k¨ovetkez˝oleg a {bi} sorozatnak v´egtelen sok olyan tagja van, amelyik az (u1)(u2)· · ·(us) mint´azatot tartalmazza. Azaz β-ban v´egtelen sokszor el˝ofordul egy olyan mint´azat, amelyik a (p1)(p2). . .(pt) peri´odust nem tartalmazza ellentmond´ask´ent.
1.35. Feladat: Gy˝ujtse ¨ossze a t´em´ahoz tartoz´o kulcsszavakat!
V´egtelen sok pr´ımsz´am van
A c´ımben szerepl˝o kijelent´es egyike azoknak, amelyek j´ol ismertek. Eukleid´eszt˝ol sz´armaz´o gy¨ony¨or˝u bizony´ıt´as sokaknak az els˝o l´ep´es a matematik´aban (Erd˝os P´al saj´at bevall´asa szerint ez a bizony´ıt´as ir´any´ıtotta gyerekk´ent a figyelm´et a sz´amelm´elet fel´e).
Ebben a fejezetben erre az ´all´ıt´asra ¨ot bizony´ıt´ast adunk, a matematika k¨ul¨onb¨oz˝o ter¨uleteire
”evezve”. Emiatt sok k¨oz¨ul¨uk t¨obbetmond´o lesz, puszt´an az adott kijelent´ es-n´el.
1.36. T´etel: V´egtelen sok pr´ımsz´am van.
Ez a j´ol ismert Eukleid´eszt˝ol sz´armaz´o bizony´ıt´as: hap1, p2, . . . , pkaz ¨osszes (kdarab) pr´ımsz´am, akkor az
N :=p1 ·p2· · ·pk+ 1
sz´am pr´ımt´enyez˝oi k¨oz¨ott nem szerepelhetp1, p2, . . . , pk k¨oz¨ul egyik se.
II. Bizony´ıt´as:
A bizony´ıt´as P´olya Gy¨orgyt˝ol sz´armazik ´es ´ıgy hangzik:
Tekints¨uk az {Fk= 22k + 1; k= 0,1,2, . . .}u.n. Fermat-sz´´ amok sorozat´at.
(Megjegyezn´enk, hogy megoldatlan probl´ema, hogy ezek k¨oz¨ott van-e v´egtelen sok pr´ımsz´am. Az els˝o ¨ot ilyen sz´am az; azonban F5 = 225 + 1 = 641·6700417.)
Igazolni fogjuk, hogy k 6= n eset´en (Fk, Fn) = 1. (Ebb˝ol k¨ovetkezik, hogy v´ egte-len sok pr´ım van, hiszen v´egtelen sok Fermat-sz´amunk van ´es mindegyik pr´ımt´enyez˝os felbont´as´aban az el˝oz˝oek felbont´as´aban szerepl˝o pr´ımekt˝ol k¨ul¨onb¨oz˝o pr´ım szerepel.)
Ehhez azt fogjuk igazolni, hogy hak < n, akkor Fk|Fn−2.
Val´oban ebb˝ol akkor ha d|Fk akkor d|Fn−2 ´es had|Fn akkord|Fn−(Fn−2) = 2. Teh´at a legnagyobb k¨oz¨os oszt´o d|2; a Fermat sz´amok p´aratlanok, azaz d= 1.
Az Fk|Fn−2 bizony´ıt´as´ahoz mind¨ossze azt kell ´eszrevenn¨unk, hogy
Fk(Fk−2) = (22k + 1)(22k −1) = (22k)2−1 = 22k+1−1 =Fk+1−2.
Ez´ert
Fk+1Fk(Fk−2) = Fk+1(Fk+1−2) =Fk+2−2, innen teljes indukci´oval
Fk+s· · ·Fk+1Fk(Fk−2) =Fk+s+1−2,
azaz minden s >1 eset´enFk|Fk+s+1−2, ami s:=n−k−1 v´alaszt´assal az ´all´ıt´as.
III. Bizony´ıt´as:
Ez a bizony´ıt´as Erd˝ost˝ol sz´armazik. M´asfel˝ol ez teszi teljess´e az el˝oz˝o fejezetben igazolt α:= (2)(3)(p3)(p4)(11)(p6). . . val´os sz´am irracionalit´as´at.
1.37. T´etel: Legyen p1 = 2, p2 = 3, . . . , a pr´ımsz´amok sorozata. Ekkor X
i
1 pi =∞.
Ebb˝ol nyilv´an k¨ovetkezik, hogy v´egtelen sok pr´ımsz´am van; v´eges sok pr´ımsz´am,
azaz, hogy a sor konvergens. Ekkor l´etezik egy olyan k¨usz¨obindex, n0, hogy X
N-ig a sz´amokat k´et oszt´alyba fogjuk sorolni: Az A oszt´alyba azokat, amiknek csak p1 < p2 < · · · < pn0 a pr´ımoszt´ojuk, a B halmazba a t¨obbi elemet, teh´at azokat, amelyeknek van olyan pr´ımoszt´ojuk, pk, amelyikre k > n0.
Egyn∈Aelemet fel´ırunk egy n´egyzetsz´am ´es egy n´egyzetmentes sz´am szorzatak´ent.
(P´eld´aul a 600 = 102·2·3.) Teh´at
Vegy¨uk most a B halmazt; ezekben teh´at olyan sz´amok vannak, amelyeknek nem minden pr´ımoszt´oja az els˝o n0 k¨oz¨ul ker¨ul ki, teh´at van n0 sorsz´am´un´al nagyobb
Ebb˝ol k¨ovetkezik, hogy az A halmazban legal´abb N/2 elem van. Azt kapjuk teh´at,
Euler bizony´ıt´asa. Ez volt a cs´ır´aja annak a bizony´ıt´asnak, ami a pr´ımsz´amok sz´ a-m´ara aszimptotikus becsl´est ad. A bizony´ıt´asban v´egtelen sorok szerepelnek, amelyek abszol´ut konvergensek teh´at a v´eges ¨osszegekn´el megszokott m˝uveletet (pl. disztributi-vit´ast) szabadon haszn´alhatjuk.
Szorozzuk ¨ossze ˝oket, azaz vegy¨uk a
k
A m´ar eml´ıtett szab´aly szerint a bal oldali z´ar´ojeleket felbonthatjuk. Vegy¨uk ´eszre, hogy a felbont´as ut´an b´armely n∈N sz´amra n1 pontosan egyszer szerepel. Val´oban, ha
n=pα11 ·pα22· ·pαkk,
ahol αi ≥0 eg´esz, (i= 1,2, . . . k,) akkor n1 ugy szerepel, ha az´ i−edik m´ertani sorb´ol az 1
pαii
tagot v´alasztjuk ´es ezeket a pr´ımhatv´anyokat ¨osszeszorozzuk. Teh´at
k
n sor divergens, a baloldal egy v´eges sz´am ellentmond´ask´ent.
V. Bizony´ıt´as:
Ez Gelfand-t´ol sz´armaz´o bizony´ıt´as.
1. Legyen
p(x) = anxn+· · ·+a1x+a0
eg´esz egy¨utthat´os nem azonosan 0 polinom, amelyikre az x∈[0,1] intervallum elemeire p(x)≥0.Mivel p(x) folytonos ´es nem azonosan 0, azt kapjuk, hogy
0< Teh´at az 1. pontban elmondottakkal egy¨utt:
Z 1
interval-Ez´ert
es mindk´et oldal logaritmus´at v´eve
2kln 2≤π(2k+ 1) ln(2k+ 1) azaz v´egtelen sok pr´ımsz´am van.
1.39. Feladat: Gy˝ujtse ¨ossze a t´em´ahoz tartoz´o kulcsszavakat!
Strukt´ur´ak I.
Tal´an magyar´azni sem kell, hogy az egyetemi tanulm´anyok itt, a strukt´ur´ak vizsg´ a-lat´aban sz´eles´ıtett´ek ki az ´altal´anos iskol´aban ´es a k¨oz´episkol´aban tanultakat jelent˝os m´ert´ekben. Nem csak a z´arts´ag, asszociativit´as, kommutativit´as stb. fogalm´at ´arnyalta, hanem be´agyazott olyan t´eteleket is mint p´eld´aul a Euler-Fermat t´etel egy ´altal´anosabb strukt´ura tulajdons´agba. Ezekr˝ol a k´es˝obbiekben r´eszletesen lesz sz´o.
N´eh´any feladat megold´as´an kereszt¨ul szeretn´enk n´eh´any olyan bizony´ıt´ast mutatni, ami t´uln˝o a k¨oz´episkolai anyagon, ´am arra visszavet¨ulve m´as, sz´elesebb megvil´ag´ıt´asban l´attatja azt.
Kezdj¨uk!
A k¨ovetkez˝o feladatok bizony´ıt´asa sor´an t¨obbsz¨or fogjuk haszn´alni a line´aris algebr´ a-ban haszn´alt t´etelt:
1.40. T´etel: Legyen A ´es B k´et n´egyzetes m´atrix (A, B ∈Rn×n). Ekkor det(A·B) = det(A)·det(B).
A feladatok:
1.41. Feladat: Legyen A:={n :n=a2+b2;a, b∈N}.Bizony´ıtsuk be, hogy a szorz´asra n´ezve z´art!
Ez k¨oz´episkol´aban is feladhat´o feladat. Akik j´aratosak a k´ettag´u kifejez´esek n´ egyze-t´enek sz´amol´as´aban, k¨onnyebben-nehezebben megoldj´ak a feladatot.
N´ezz¨unk k´et m´asik megold´ast:
1. Megold´as:
Ha n=a2+b2, akkor k¨onny˝u l´atni, hogy n= detA= det
a b
−b a
´
es hasonl´oan, ha m=x2+y2, akkor m= detB = det
x y
−y x
. AzAB m´atrix szorzat
A·B =
ax−by ay+bx
−bx−ay ax−by
.
Legyen z1 = a+bi komplex sz´am, z2 = x+yi a m´asik komplex sz´am. Haszn´aljuk
Egy pillanatig sem szeretn´enk azt a l´atszatott kelteni, hogy ez a megold´asegyszer˝ubb, mint r´aj¨onni, hogy mi is a h´aromszoros el˝o´all´ıt´asa. Arra akartuk csak felh´ıvni a figyelmet, hogy ez egy m´odszer, ami alkalmas ilyen jelleg˝u feladatok megold´as´ara.
A k¨ovetkez˝o feladatn´al azonban n´emileg tan´acstalanul ´alln´ank, ha
”elemi” megold´ast keresn´enk:
1.43. Feladat: Bizony´ıtsuk be, hogy az
S={x:∃a, b, c∈N;x=a3+b3+c3−3abc}
halmaz z´art a szorz´asra n´ezve.
Megold´as:
= det Ebb˝ol m´ar leolvashat´o, hogy a szorzat is S-ben van;
x·y=U3+V3+W3 −3U V W,
ahol U =aA+bC+cB; V =aB+bA+cC; W =aC+bB+cA.
N´eh´any nevezetes sorozatra vonatkoz´o ismert azonoss´agokat is levezethet¨unk az id´ e-zett t´etel seg´ıts´eg´evel. A bizony´ıt´as teljes indukci´oval egyszer˝u.
A t´etelnek sz´amos, a k¨oz´episkol´ab´ol is ismerhet˝o k¨ovetkezm´enye van:
K¨ovetkezm´enyek:
Ennek bizony´ıt´asa a m´atrixok szorz´as´an alapszik:
A k¨ovetkez˝o t´etel a Fibonacci sz´amok explicit el˝o´all´ıt´as´ara vonatkozik.
1.45. T´etel: B´armely k ∈N
1. Haszn´alni fogjuk, hogy ha A egy line´aris lek´epez´es ´es v egy saj´atvektora, λ saj´
at-´
ert´ekkel, azaz
Av=λv, akkor b´armely k ∈N, eset´en
Akv =λkv.
(Bizony´ıt´asa egyszer˝u teljes indukci´o.) Legyen Sz´am´ıtsuk ki a saj´at´ert´ekeit; azaz
det
1−λ 1
1 −λ
=λ2−λ−1 = 0 egyenlet gy¨okeit kell meghat´arozni. Ezek
λ1 = 1 +√ 5
2 λ2 = 1−√ 5 2 .
Ha v1 =
5-tel osztva a t´etelbeli formul´at kapjukFk+1-re.
Mennyi az FN?
Val´oj´aban a Fibonacci sorozat elemeinek a kisz´am´ıt´as´ara a k¨ovetkez˝o lehet˝os´egeink vannak:
1. A rekurz´ıv k´eplet alapj´an.
Az 1. nyilv´an neh´ezkes, lass´u. A 2. el´eg rem´enytelen; √
5 hatv´anyaival sz´amolni neh´ez.
A 3. lehet˝os´eget nyitva hagytuk.
Erre az
-b˝ol ki tudjuk olvasni ´ıgy j´arhatunk el:
Legyen N 2-es sz´amrendszerbeli fel´ır´asa N =
¨ossze, ez megint legfeljebb 12k l´ep´es. ´Igy megkaptuk az APki=1εi2i =AN m´atrixot.
Kaptuk teh´at a k¨ovetkez˝o t´etelt:
1.46. T´etel: FN ´ert´eke legfeljebb 24 log2N l´ep´esben meghat´arozhat´o.
Ez nagyN ´ert´ekekre j´oval gyorsabb, mint rekurz´ıv m´odon kisz´am´ıtani FN ´ert´ek´etN l´ep´esben.
Aprop´o, hogyan szorzunk ¨ossze k´et eg´esz sz´amot?
A v´alasz: nyilv´an ahogy az iskol´aban tanultuk.
Teh´at ha k´et sz´amunk x ´es y, n jegy˝u sz´amok, akkor minden jegyet minden jeggyel
¨osszeszorzunk, ez n × n szorz´as, majd ¨osszeadjuk; ez kb 2n l´ep´es. Az ¨osszead´ast a tov´abbiakban ne sz´amoljuk, a l´ep´essz´am j´oval kevesebb, mint a szorz´asn´al. A v´alasz ´ıgy
K´et n jegy˝u sz´amot n2 l´ep´esben lehet ¨osszeszorozni.
Ez a m´ult sz´azad k¨ozep´eig nem is volt kardin´alis k´erd´es; nem volt m´od nagy sz´amokat gyorsan ¨osszeszorozni.
A k¨ovetkez˝o t´etel mondhat´o egyetemi matematik´anak, amelyik az iskol´aban jelenik meg, de csak abban az ´ertelemben, ahogy a k´erd´est felveti. A seg´edeszk¨oz¨ok teljes m´ er-t´ekben rendelkez´esre ´allnak k¨oz´episkol´aban is.
1.47. T´etel: K´et n jegy˝u sz´amot lehet ≤2nlog23 ∼2n1.585.. l´ep´esben is ¨osszeszorozni.
Ezt a meglep˝o eredm´enyt egyetemi hallgat´o kor´aban Karacuba vette ´eszre (Kolmo-gorov egy k´erd´es´ere v´alaszolva).
Bizony´ıt´as:
Jel¨oljeL(n) a k´etn jegy˝u sz´am ¨osszeszorz´as´ahoz sz¨uks´eges l´ep´esek sz´am´at (itt teh´at a sz´amjegyekkel val´o szorz´ast sz´amoljuk, a r´esz¨osszead´asokat nem, mivel ezek nagys´ ag-rendben kisebbek).
´Irjuk fel
2k−1 < n≤2k.
Nyilv´an L(n)≤L(2k). Teh´at a k´et sz´am sz´amjegyeinek a sz´ama p´aros (s˝ot 2-hatv´any).
Teh´at legyen adva x´esy, mindkett˝o 2N := 2k jegy˝u (ha nem, p´otoljuk ki az elej´en nul-l´akkal). Ha minden sz´amjegyet minden sz´amjeggyel ¨osszeszorzunk, akkor 4L(N) l´ep´est tett¨unk. ¨Ugyesebben a k¨ovetkez˝ok´eppen j´arhatunk el: ´Irjuk fel x-et, y-t ´ıgy
x= 10NA+D y= 10NB +C, (teh´atA, B, C, D N jegy˝u sz´amok). Ekkor
x·y= 102NAB+ 10N(AC+BD) +CD.
Sz¨uks´eg¨unk van teh´at AB, CD ´es AC+BD-re (ha mind a n´egyre k¨ul¨on-k¨ul¨on, akkor maradna a 4L(N) l´ep´es). ´Am meg´uszhatjuk mind¨ossze h´arommal is: vegy¨uk az
AB, CD, (A+D)(B +C)−AB−CD =AC+BD
szorzatokat. Evvel 3 N jegy˝u sz´amot szoroztunk ¨ossze (megsp´oroltuk az AC ´es BD k¨ul¨on-k¨ul¨on kisz´am´ıt´as´at). ´Igy a rekurzi´oval
L(2k) = L(2N)≤3L(N) = 3L(2k−1).
Ezt az elj´ar´ast iter´alva kapjuk, hogy
L(2k)≤32L(2k−2),
´
es ´ıgy tov´abb, azaz
L(n)≤L(2k)≤3kL(1) = 2log23k≤2nlog23k.
Strukt´ur´ak II.
Ebben a fejezetben olyan feladatokat gy˝ujt¨ott¨unk egybe, amelyek a megszokott m˝ u-veleti tulajdons´agokkal nem rendelkeznek ill. bizonyos m˝uveleti tulajdons´agokb´ol kell k¨ovetkeztetni m´asokra. A haszn´alt m˝uveletek j´ol ismertek, a seg´ıts´eg¨ukkel defini´altak m˝uveletekr˝ol igazoljuk, a
”szokatlant”.
A feladatok egy r´esze nemzetk¨ozi versenyfeladat, jelezni is fogjuk, hogy honnan sz´ ar-maznak.
T¨obbsz¨or fog szerepelni az ´u.n. csoport fogalma.
Egy G,◦ csoport, ha teljes¨ul r´a, hogy 1. z´art (∀a, b∈G, a◦b ∈G)
2. asszociat´ıv,
3. l´etezik egys´egelem (∃e∈G, hogy∀a∈G, e◦a=a◦e=a) valamint 4. l´etezik az inverz (∀a∈G, ∃a−1, hogy a◦a−1 =a−1◦a=e.)
Teh´at nem tett¨uk fel a kommutativit´ast.
Az els˝o feladat egy 1971-es Putnam (amerika) matematikai versenyfeladat:
1.49. Feladat: Egy (S,◦) strukt´ur´ar´ol a k¨ovetkez˝oket tudjuk:
(1) ∀x∈S, x◦x=x.
(2) ∀x, y, z ∈S, (x◦y)◦z = (y◦z)◦x.
Bizony´ıtsuk be, hogy a ◦ m˝uvelet kommutat´ıv.
Megold´as:
Legyen x, z k´et tetsz˝oleges elem S−ben. Megmutatjuk, hogyx◦z =z◦x.
A (2)-ben legyenx=y. Ekkor
(x◦x)◦z= (x◦z)◦x, mivel x◦x=x ez´ert
x◦z = (x◦z)◦x.
”Szorozzuk” meg jobbr´ol z-vel
(x◦z)◦z = ((x◦z)◦x)◦z
´
es haszn´aljuk megint (2)-t
(z◦z)◦x= (x◦z)(x◦z).
(1)-et haszn´alva mindk´et oldalra
z◦x=x◦z.
Egy hasonl´o feladat:
1.50. Feladat: Egy (T,◦) strukt´ur´ar´ol a k¨ovetkez˝oket tudjuk:
∀x, y ∈T,
(1) x◦(x◦y) = y, (2) (y◦x)◦x=y.
Bizony´ıtsuk be, hogy a ◦ m˝uvelet kommutat´ıv.
Megold´as:
Megmutatjuk, hogy b´armely a, b∈T teljes¨ul, hogy a◦b =b◦a.
(1)-ben legyenx=b◦a, ´es y=a, ahol a, b∈T. Ekkor (b◦a)◦((b◦a)◦a) =a, (2) miatt a m´asodik z´ar´ojelben lev˝o kifejez´esb,´ıgy
(b◦a)◦b =a.
”Szorozzuk” meg jobbr´ol b-vel
((b◦a)◦b)◦b =a◦b.
Megint (2) miatt a bal oldal b◦a,´ıgy
b◦a=a◦b.
Az el˝oz˝oekben t´argyaltak mintap´eld´ai lehetnek annak, ahogy bizonyos szab´alyokb´ol k¨ovetkeztet¨unk (az ´altal´anos- ´es k¨oz´episkol´aban k´etked´es n´elk¨ul elfogadott) tulajdon-s´agra; a kommutativit´asra.
Ebben a tekintetben rokon azokhoz az algebrai feladatokhoz, amelyekbe algebrai
1.51. Feladat: Legyen (G,·)egy csoport, melyen defini´alunk egy lek´epez´est: ϕ:G7→G ϕ(x) = x3. Tegy¨uk fel ϕ-r˝ol, hogy homomorfizmus ´es hogy injekt´ıv. Igazoljuk, hogy ekkor a csoport kommutat´ıv.
Miel˝ott a megold´ashoz fogn´ank, id´ezz¨uk fel, mit is jelent a k´et felt´etel:
1. ϕ homomorfizmus, ami azt jelenti, hogy ∀a, b ∈ G teljes¨ul, hogy ϕ(a· b) = ϕ(a)·ϕ(b).
2. ϕ injekt´ıv, azaz, ha a 6=b akkor ϕ(a)6=ϕ(b).
Megold´as:
Mivel ϕhomomorfizmus, ´ıgy
(xy)3 =x3y3
teljes¨ul minden x, y ∈Gelemre. Balr´olx-szel, jobbr´oly-nal egyszer˝us´ıtve y(xy)x=x2y2.
Az asszociativit´ast haszn´alva
y(xy)x= (yx)(yx) = (yx)2,
´ıgy
(yx)2 =x2y2. Balr´ol yx-szel beszorozva
(yx)3 =yx3y2,
´
es mivel (yx)3 =y3x3,egy y-nal balr´ol leosztva y2x3 =x3y2 teljes¨ul. (Teh´at az x3 y2 elemek m´ar kommut´alnak).
Most m´ar be tudjuk bizony´ıtani, hogy ∀a, b∈ G ab= ba. Legyen y = a3; x =b2 ´es helyettes´ıts¨uk ezeket be:
(a3)2(b2)3 = (b2)3(a3)2, (a2)3(b2)3 = (b2)3(a2)3. Mivel a k¨obre emel´es homomorfizmus
(a2b2)3 = (b2a2)3
´
es mivel injekt´ıv
a2b2 =b2a2.
Balr´ol a-val, jobbr´olb-vel szorozva
a3b3 =ab2a2b vagy m´ask´ent
(ab)3 =a3b3 =ab2a2b, (ab)(ab)(ab) = (ab)ba(ab).
Jobbr´ol, balr´ol (ab)-vel egyszer˝us´ıtve
ab=ba.
Az ´altal´anos iskol´aban, a gimn´aziumokban meggy¨okeresedhetett az az elk´epzel´es, hogy az
ak1bs1 ·ak2bs2· · ·akuasv =am1bt1 ·am2bt2· · ·amwatz,
egyenl˝os´eg eld¨ont´es´ehez csak ´at kell rendezn¨unk a bal, ill. jobb oldalt ´es a kitev˝oket ¨ossze kell hasonl´ıtani: m´as k¨oz´episkol´aban szok´asosan haszn´alt strukt´ur´aban) igaz.
A k¨ovetkez˝o, nagyon szellemes megjegyz´es p´elda arra, hogy nem kommutat´ıv struk-t´ur´aban ez nem igaz: csak egyf´elek´eppen ´ırhat´o fel, a szorzat egy´ertelm˝u.
Bizony´ıt´as:
ez´ert mind F, mind Gpozit´ıv vektort pozit´ıv vektorba visz ´at.
A v-r´ol azt mondjuk, hogy fels˝o t´ıpus´u, ha x > y ´es azt, hogy als´o t´ıpus´u, ha x < y (teh´at az (x, x) t´ıpus´u vektorokr´ol nem mondunk semmit). Jegyezz¨uk meg, hogy ha v pozit´ıv vektor, akkor F v k´epe fels˝o t´ıpus´u ´es Gv k´epe als´o t´ıpus´u. Tegy¨uk most fel,
A v-r´ol azt mondjuk, hogy fels˝o t´ıpus´u, ha x > y ´es azt, hogy als´o t´ıpus´u, ha x < y (teh´at az (x, x) t´ıpus´u vektorokr´ol nem mondunk semmit). Jegyezz¨uk meg, hogy ha v pozit´ıv vektor, akkor F v k´epe fels˝o t´ıpus´u ´es Gv k´epe als´o t´ıpus´u. Tegy¨uk most fel,