gyengusz I. fn Gyengélkedő, betegszoba
2. Hazudik; kamuzik
hagy →Lógva ~, ~jál →lógva!
hagynagy fn Hadnagy; hangya.
haj Ledobja a ~át: Ideges lesz; bedur
ran. Ha ezt meglátja, hogy elfogyott a sok kávé, tuti ledobja a haját.
hájbáj fn ritk Kövér ember; pacal.
hajbiszti fn Nagyképűség, kivagyiság;
habiszti.
hajdú ~ taposó félautomata →mosógép.
hajhász fn Fodrász; figaró.
hajlak fn ritk Szökés; télak. ~ot vesz:
Megszökik; télakol. [< tny. hajlak ’szökés’
(BSz. 28) < jid. hojlejch ’utazó, vándorló’
(Dahn 120)].
hajlakol tn ige ritk 1. Marad, ott marad, elidőzik vhol. 2. Megszökik; té la kol.
hajlékony fn gúny Hajléktalan; csöves.
hajlékonyha fn gúny Hajléktalanok szá-mára üzemeltett ingyenkonyha.
hajt tn ige 1. Prostituált üzletszerű ké -jelgést folytat, ügyfelet vár, szólít le, fel-alá sétálgatva magát kínálja; rodázik. 2. Té-ged hajt: 〈Kártyában híváskor mondja az utána következőnek az, aki eldobja a lapo-kat, és kiszáll a partiból:〉 Neked szól (ti. a hívás).
hajtás fn A kártyalapok egyféle meg-jelölése, hogy csalni lehessen velük; cin
kelés.
hajtó fn Nőt védelemért, pénzért pros-tituáltként dolgoztató férfi; májer.
hajtogató fn (A kártyalapokat hajtoga-tással megjelölő) hamiskártyás; cinkes.
hajtós fn Prostituált; rinya.
hajtóslány fn Prostituált; rinya.
háká fn 1. Kórház, rabkórház. [< helyi kórház, házi kórház]. — elfekvő, halál
kórház, krematórium, lélekpihenő, mé
szárszék, rokiparkoló. Vö. Tököl. 2. Az a körlet, ahol a fogászat és az orvosi rendelés üzemel; gyengusz (Szeged). 3. Betegszo-ba; gyengusz.
hákettőó fn ritk Víz. [< H2O, a víz ké-miai képlete]. — falbull, falmelléki, páji, voda.
hakni fn 1. Bűncselekmény; balhé.
2. Üzlet; biznisz. Legális ez a hakni? Nem akarok cumizni! [< hakni ’alkalmi
halállé fn pej (Rossz minőségű halból készült) halászlé. (A börtönben ált. vacso-rára kiosztott, rossz minőségű halkonzerv -ből készül. Le kell mosni róla a pikkelyeket, majd kiszedni a gerincszálkáit, meg kell sózni, és vízmelegítő segítségével megfőz-ni. Erős Pistával, hagymával ízesítik.)
halálország fn ritk Alvilág.
halálos mn Nagyon jó; lácsó. Halálos ez a csaj.
halálosztó fn Gyilkos; killer.
haláltábor hamvas haláltábor fn ritk, gúny Fegyház; agy
mosó.
halálzárka fn ritk Betegszoba, gyen-gélkedő; gyengusz.
halandzsa fn Hamis beszéd, hazugság;
kamu. [< halandzsa ’értelmetlen, össze-függéstelen szöveg; zavaros, lódító, nagy-képű fecsegés; mellébeszélés’].
halandzsál ts ige Hazudik, félrevezet;
kamuzik.
halandzsázik ts ige Hazudik; kamu
zik.
halászháló fn Csapda; híd. A zsaruk halászhálót tettek ki ’A rendőrök csapdát állítottak’.
halászik tn ige Áldozatot keres, választ ki, majd a terhére bűncselekményt követ el;
horgászik.
hálazsozsó fn ritk Megvesztegetés cél-jából adott pénz. — potova.
haldokló fn ritk Gyengélkedő; gyengusz.
halef fn Kés, bicska; bugyli. [< jid.
chaleff ’kés’; chálef ’metszőkés, sakterkés’
(Száj. 16)].
hall ts ige Ért; dzsanáz. Hallod? ’Érted?’
hallgató fn Fül; lokátor.
hallóka fn Fül; lokátor.
haló fn 1. Étel, ennivaló; kajesz. 2. Ét-kezés, evés; burkolás. [< cig. xal, hal ’eszik’, xalimo ’evés’ (Vek. 71)].
háló fn A cellaablak rácsára helyezett háló (aminek célja a liftezés megakadályo-zása); drótháló.
halódia fn Étel; kajesz. [< haló ’étel’].
halódiás mn Éhes; kajás.
halós mn Éhes; kajás.
hálószoba fn ritk Parancsnoki szoba;
pirosszőnyeg.
halott Élő ~: ritk a) Régóta börtönben lévő fogvatartott; púró. b) Életfogytiglani büntetést töltő fogvatartott; életfogytos.
halóz(ik) ts ige 1. Eszik, étkezik; bur
kol. 2. Elhisz; bevesz. Képzeld, ez a veréb mindent halóz, amit mondok neki. Ik: be~, meg~. [< haló < cig. xal, hal ’eszik’ (Vek.
71)].
halózás fn Étel, ennivaló; kajesz.
halpiac Szj: →Vagány vagy, öcsém, a
~on halszatyorban.
hámhám fn ritk Étel; kajesz. [< ham-ham, hám-hám (az étel bekapását utánzó gyermeknyelvi szó)].
hami fn Étel; kajesz. [< hami ’étel’
(dajkanyelven)].
hamma fn Étel, ennivaló; kajesz. Van valami hamma?
hámoz tn ige Mellébeszél, köntörfalaz;
rizsázik. [< hímez-hámoz ’óvatoskodva vagy zavartan kertel’].
hamuka fn Hazugság; kamu.
hamukál ts ige Hazudik; kamuzik. Volt egy A8-as Audim… – El ne hidd neki, csak hamukál! Én ismertem, csak Trabantja volt.
hamukázik ts ige Hazudik; kamuzik.
hamuzik ts ige Hazudik; kamuzik. Ha-muzik a csávó, egy szavát se hidd!
hamvas Na, mondd szépen: hamvas!:
Nyisd ki a szád, és kapd be a pisztoly csö-vét! 〈viccből mondott felszólítás〉. [< hamm
hamvasseggű harcikutya
’〈étel bekapására utaló szó〉’ + vas ’fegyver, pisztoly’].
hamvasseggű mn és fn gúny 1. Fiatal-korú (bűnöző, fogvatartott); efkás. 2. Kez-dő (bűnöző), első bűntényes (fogvatartott);
elsőbálos. [< Mert a börtönben szexuális zaklatásnak van vagy lehet kitéve].
hancúrléc fn ritk Hímvessző; dákó.
Megpörgeti a ~en: Nemileg magáévá teszi;
megdug.
hancúrmancizik tn ige ritk Közösül, vkit magáévá tesz; dug.
hang Szj: Mi van, nem terjed a ~?!: gúny, pej Mi van, nem hallod, amit mondok?!
hangdoboz fn ritk Hangszóró; hangos.
hangol tn ige Készülődik, megteszi az előkészületeket egy bűncselekmény elkö -vetésére.
hangos I. fn Hangszóró. — doboz, fali-kutya, hadovaláda, hangdoboz, hazuglá
da, recsegő, távrecsegő, telefon, vamzer
doboz, vamzerláda, zajdoboz, zajláda.
II. mn Látható, feltűnő, nem jól van elrejt-ve. Vö. hangtalan. ~an oszt: Kártyázáskor osztás során kissé felfelé tartva úgy teszi le a lapokat az asztalra, hogy a vele szemben ülők látják, mit oszt a többieknek. (Csalás-nak számít.)
hangosbemondó fn pej Besúgó, áruló;
vamzer. Ezt jó „diszkréten” mondtad! A hangosbemondó meg itt fülelt, holnap már mindenki tudni fogja!
hangosvamzer fn pej Hangosan, kia-bálva árulkodó besúgó; vamzer. (Olyan ember, aki minden őt ért sérelem miatt az őrség után kiabál hangosan elpanaszolva problémáját.)
hangszer fn Fegyver; célszerszám. Mi-lyen hangszeren játszol?
hangszerleves fn ritk Nagyon rossz le-ves; béemvéleves.
hangtalan mn Jól elrejtett, nem látható.
Vö. hangos.
hangya fn 1. Beindul a Ija: a) Mérges lesz, indulatba jön; bedurran. b) Gondol-kodni kezd rajta. 2. Hadnagy. — hagy-nagy.
hanta fn Hazugság; kamu.
hantagép fn Hazudós; kanyhaló.
hantázik ts ige Hazudik; kamuzik. [<
ném. hantieren ’foglalatoskodik, tesz-vesz’].
hanyagol ts ige Békén hagy, nem fog-lalkozik vele. Szj: Hanyagolj!: Hagyj bé-kén! — elfelejt, leakad, leszakad, lógva hagy. Vö. elavázik.
hányás Szj: Mi a ~, haver?: Mi újság van?
hapé fn Férfi; fószer.
hapek fn ritk Férfi, fiú; fószer. [< hapsi
’férfi, fiú’].
hapi fn 1. Férfi; fószer. 2. Barát; kampi.
[< hapsi ’férfi, fiú’].
happol ts ige ritk Nem egyenes úton szerez, lop; csór. [< happol ’kaparint, sze-rez, gyűjt’ < ném. happen ’vmi után kap’].
hapsi fn 1. Férfi, fiú; fószer. 2. Barát;
kampi. 3. Hapsim: 〈A fogvatartottak egy-más közötti megszólítása〉; haver. Okos légy, hapsim, mert belefutsz a nehézbom-bázómba! ’Vigyázz, mert megverlek!’ [<
haver + -si].
harács fn gúny Anyagi értékeket (töb-bé-kevésbé erőszakosan) mások rovására megszerző ember. [< harácsol ’(anyagi érté-keket) erőszakosan, mások rovására szerez, gyűjt’].
haramia fn Bűnöző; zsivány.
harang fn Csattanó maszlag kábítószer-ként használva. Vö. kábszi.
harap tn ige Csókolózik; smárol. Lát-tam, a beszélőn végig haraptatok a csajod-dal.
harcikutya fn Olyan, az elítéltek hie-rarchiájában a legalsó fokon lévő, megalá-zott személy (csicska), akit verekedésre
harcos haszelás képeznek ki, hogy „gazdája” helyett
ve-rekedve lássák az újonnan érkezők erejét, verekedési tudását így döntve el, hogy a
„gazda” hogyan viszonyuljon az újonchoz;
pitbull.
harcos →Öreg/ →Régi ~: Már hosszabb ideje büntetését töltő, börtönben lévő fog -vatartott; púró. Könnyező ~: Hímvessző;
dákó.
háré fn Haj; séró. [< ném. Haare ’haj’].
háremőr fn ritk Nőt védelemért, pén -zért prostituáltként dolgoztató férfi; májer.
hári fn Haj; séró. Bedobja a ~t: Fésül-ködik. Szh: Úgy áll a ~ja, mint bolond pi-nán a szőr: Kócos. [< ném. Haare ’haj’].
harkály fn Heroin (kábítószer); hernyó.
hármasügynök fn ritk Áruló, besúgó;
vamzer.
háromajtós ~ szekrény←.
háromárbocos fn ritk Rum. [< A ru-mos üveg címkéjén látható hajóról].
hárombetűs fn Fogvatartott; sittes. [<
r + a + b].
háromdanos mn Három filterből ké-szült 〈tea〉, három (púpozott) kávéskanál-ból készült 〈kávé〉. Vö. dan.
háromlábú mn (és fn) Nagyon nagy hímvesszőjű (férfi). Ennek a csajnak én kevés voltam, egy háromlábú se tudná ki-elégíteni.
háromperhármas fn gúny Besúgó, áru-ló; vamzer.
has Megindul a ~a: Megjön a szeren-cséje (pl. kártyázás során); mákja van.
Megy a ~a: Szerencséje van; mákja van.
Egész este ment a hasa ’Nagy szerencsé-je volt kártyában, egyfolytában nyert’. Vö.
hasmenés.
hasadás fn Női nemi szerv; mizs. Ak-kora hasadás van alatta!
hasadék fn Női nemi szerv; mizs.
Tordai ~: ritk Ua.
hasal tn ige 1. (Éppen) ellenőrzi a kom-mandó vagy a rendőrség, ellenőrzés alatt van. Éppen hasaltam, mikor hívtál, azért nem vettem fel a telót. 2. A rendőrség, il-letve a büntetés-végrehajtás kezére jut, börtönbe kerül; bebukik. Pucolós voltam, gondolhatod, milyen óvatosan közleked-tem. Egyszer megyek a 14-be, befordulok egy kis utcába, hát nem ott volt az összes zsaru. Nagy zár volt, mert kinyírtak valakit.
Hasaltam olyat, mint az állat. 3. Leleplező-dik, vmilyen tiltott tevékenysége kiderül;
lebukik. 4. Bűncselekmény elkövetése közben tetten érik; megbukik. Ik: el~, le~, meg~.
hasinasi fn Édesség, finomság. [< has + nassol ’torkoskodik, nyalakodik’].
hasít tn ige Jól megy, gyorsan halad;
tempózik. Te! Ez az új rabó hasít! Három óra alatt Debrecenbe ért a Gyűjtőből.
haska fn Hasis, cannabisgyantából elő-állított kábítószer. — csoki, gyurma, has
kó, méz, tégla, tortabevonó. Vö. kábszi.
haskó fn ritk Hasis (kábítószer); haska.
hasmenés fn Nagy szerencse (kártyá-ban); mák. Ne játssz vele, olyan hasmené-se van, mint hasmené-senkinek! | Ennek már megint hasmenése van: egész nap nyer!
hastók fn ritk Asztal; deszka.
haszel ts ige Eszik; burkol.
haszelás fn Étel; kajesz. Van valami haszelás?
hasznos hazajáró hasznos fn ritk, gúny Az elítéltek
hierar-chiájában a legalsó fokon lévő, zárkatársa(i) kiszolgálására kényszerített, megalázott személy; csicska.
hat Neki már fél ~ van: ritk Impotens, nemi aktusra képtelen 〈férfinak mondva〉.
[Ti. félhatkor az óra mindkét mutatója le-felé „lóg”]. Ennek ~ óra: Vége, odavan, el-pusztult; finító.
hát ritk Szj: Ülj le← a ~adra, és jár-kálj!
hátrál tn ige Szökik; té la kol. Nézd már:
hátrál a csávó!
hátszél fn Protekció. ~e van: Protek-ció ja van. Vö. csókos.
hátszeles mn és fn ritk Protekciós, pro-tekcióban részesülő (személy); csókos.
háttal R: ~ álltam, mindent →láttam.
hátulgombolós mn és fn 1. Fiatalko-rú (bűnöző, fogvatartott); efkás. 2. Naiv, kezdő. Te még hátulgombolós vagy ahhoz, hogy itt megmondd, mi legyen!
hátulkötős ~ pulóver: Kényszerzubbony;
muszájdzseki.
hátulról Volt már ~ →tökfájered?
haver fn 1. (Felszínes) barát; kampi.
Haver – ne feledd! Te csak haver vagy.
Ahhoz még nem bizonyítottál, hogy ba-rát legyél! Haver sok van, baba-rát ritka!
2. 〈Bizalmas megszólítás〉. Mi a há-nyás, ~? ’Mi újság van?’ — bástya, bá
tya, csöves, faszája, faszájosom, faszám, faszkalap, faszos, ficsúr, fószerkám, földim, gádzsó, gyökér, hapsim, kampi, kiscsákó, kiscsávó, kisgeci, kiskö
csög, köcskös, manus, mó, more, morekám, moruhidroplán, moruplaloró, moruplésztésön, murohidroplán, muro-pla lo ró, muroplésztésön, öccse, öcsém, öcsi sajt, öreg, papesz, papi, prala, pú ró, rakló, skac, spanom, spermafióka, sper-ma haj der, tesa, tesó, testvér, töki, tökös.
Vö. gennygóc. [(< ném. tny. Chawer ’barát, cinkostárs’: Wolf 71) < jid. χawər, chawer
’barát, társ’ < héb. hāβēr ’ua.’ (TESz. II, 76)].
haverláda fn ritk Barát; kampi.
havernő fn Nő nem leszbikus barátnője női börtönben.
ház fn 1. Fegyintézet, büntetés-végre-hajtási intézet; kalitka. (Seggével) →viszi a ~at. 2. Börtön; sitt. Ketreces ~, szüzek
~a: Ua. Szerelem ~a: Váci Fegyház és Bör-tön; Melegház. [< A köztudomás szerint a váci börtönben a legtöbb a homoszexuális fogvatartott]. Melyik házban ültél? 3. A bűn ~a: ritk A rendőrség épülete; jard.
Gecitároló/ (→infra/ kék/ piros)lámpás ~:
ritk Bordélyház; kurvabarlang. 4. Telt
~ van nála: ritk Gazdag. Vö. vastag. Ö:
álom~, félelem~, frissítő~, jard~, lincs~, moly~, rab~, ratyi~, tudás~, vamzer~, zsaru~.
hazaáruló fn ritk Áruló, besúgó; vam
zer.
hazabasz ts ige ritk Meggyilkol; haza
vág.
hazadob ts ige 1. Autóval hazavisz. Ha-zadob valaki buli után? — eldob. 2. Megöl;
hazavág. Ezért az uram tuti hazadob!
hazaér Már ~t a kutyája az állomásról:
Már hosszú ideje (legalább öt éve) börtön-ben van. Még haza se ért a kutyája az állo-másról: Még csak rövid ideje (egy-két éve) van börtönben 〈a börtönben nem régóta levő rabnak mondják, ha nagyon panasz-kodik, hogy már nem bírja a börtönt〉. Vö.
eltesz, leltári szám, zsák alatt.
hazafeszít ts ige Meggyilkol; hazavág.
Ezt a kutyát hazafeszítem, az már tuti!
hazafeszül tn ige Meghal; megmulázik.
hazajáró mn és fn Visszaeső (bűnöző), többszörösen büntetett (fogvatartott); zu
hanóbombázó. ~ lélek: Ua.
hazajön hé hazajön tn ige 1. Végleges
életfogytig-lant kap. 2. Olyan hosszú büntetést kap, amiből életkoránál fogva már valószínűleg nem szabadul ki élve. Karesz is hazajött.
hazaküld ts ige Megöl; hazavág. Ha-zaküld egyszer valaki, meglátod!
hazalátogat tn ige ritk Betör; becsen
get.
házaló fn Betörő; berepülős.
hazalök ts ige Megöl; hazavág.
hazalökés fn Gyilkosság; gyilok. Mi a balhéd? – Hazalökés és rabi.
hazamegy tn ige Öngyilkos lesz; haza
vágja magát.
hazamenő fn Szabadulás előtt álló fog-vatartott; szabaduló. Tudod milyen menő vagyok? Hazamenő!
hazapakol ts ige Megöl; hazavág.
hazarak ts ige Megöl; hazavág.
hazárdírozik tn ige Kártyázik; zsugá
zik.
házasságkötés fn ritk Újonnan börtön-be kerülők egyfajta börtön-beavató ugratása. Vö.
beiskoláz.
hazatesz ts ige Megöl; hazavág. ~i ma-gát: ritk Öngyilkosságot követ el; haza
vágja magát.
hazavág ts ige 1. Megöl, meggyilkol.
— agyonpuszavel, átküld, bebetonoz, be
dob/ berak/ be(le)tesz a levesbe, elaltat, elás, elfektet, elföldel, elkapál, elutaztat, gajra tesz/ vág, hazabasz, hazadob, ha
zafeszít, hazaküld, hazalök, hazapakol, hazarak, hazatesz, hidegre tesz/ vág, hű
vösre tesz, jégre tesz, jegel, kampecoltat, kiiktat, kiikszel, kinyír, kipipál, kipusz
tít, kivon (a forgalomból/ az egyenletből), koporsóba tesz, lenyom, levág, levesbe tesz/ vág, makkoltat, megfrakkoltat, meg -me ráz tat, -megmurgáztat, -megpusztít, mudárel, mundarel, paccsra tesz, pukkra/
ravatalra tesz/ vág, taccsra tesz, trére tesz.
Vö. gyilok. ~ja magát: ritk Öngyilkosságot követ el. — hazamegy, hazateszi/ haza
vágja/ kivonja magát, pukkra vágja ma
gát. Vö. befalcol, benyel, csonkol. 2. El-ront, tönkretesz (pl. egy kapcsolatot).
házi fn Börtönbeli munkát végző elítélt (aki pl. ételt oszt, takarít, az őröket szolgál-ja ki, és ezért fizetést kap. — trepnibetyár.
Vö. házicica, kisegítő.
házicica fn ritk, gúny 1. Börtönbeli munkát végző női elítélt (aki pl. ételt oszt, takarít, az őröket szolgálja ki, és ezért fi-zetést kap (Tököl). Vö. házi. 2. Az elítél-tek hierarchiájában a legalsó fokon lévő, zárkatársa(i) kiszolgálására kényszerített, megalázott személy; csicska.
házigizda fn Házigazda. [< házigazda
× gizda ’büszke; nagyképű’].
házikutya fn ritk, pej, gúny Az elítél-tek hierarchiájában a legalsó fokon lévő, zárkatársa(i) kiszolgálására kényszerített, megalázott személy; csicska.
házimozi fn ritk Tévészoba a börtön-ben.
házkutatás fn Zárkaellenőrzés; hipis.
házszám Mondj egy ~ot!: Mondj egy árat! Eladó az az óra? – Miért? Érdekel?
– Na, mondj egy házszámot!
hazugláda fn ritk 1. Rádió; hadovalá
da. 2. Hangszóró; hangos.
hé fn 1. Rendőr; zsaru. 2. ritk Fegyőr, börtönőr; smasszer. 3. ritk Nyomozó; nyo
hecsi hentes minger. [< tny. hé ’rendőrség’ < ném. tny.
Heh ’rendőrség’ (TESz. II, 87)].
hecsi fn ritk Aprópénz. — dióbél, gomb, kopek, nehéz, sallang, zörgős. Vö. lóvé.
héder fn 1. Pihenés. Megnézem a fil-met, és héder! — fájront, henye. 2. Alvás;
szovesz. 3. Lakás, illetve hálóhely; kéró.
4. Búvóhely; bunker. Tudsz valami tuti hédert? 5. Zárka; cella. [< jid. chéder ’szo-ba, iskola’ (Száj. 17)].
héderel tn ige Alszik; szovel.
héderezik tn ige 1. Alszik; szovel. 2. Fek-szik; szinyel. 3. Lakik. 4. Körözés miatt bujkál; dekkol. 5. Erdőben, parkban, nem saját lakáson alszik. Ik: be~, le~ik.
hédereztet ts ige 1. Szobáztat, lakása egy szobáját prostituáltnak kiadja, hogy az ott ügyfelet fogadjon. 2. Szökevényt bújtat;
pucoltat.
hefti fn Orr. [< ném. tny. Heft ’orr’
(Dahn 126)]. — cserpák, csőr, dudli, gam-ba, gambi, gambó, kilincs, szimat, szi
vattyú, tokmány, turbó.
hég fn 1. Rendőr; zsaru. 2. Börtönőr;
smasszer.
hegedű fn 1. Fűrész. — mindent nyi
tó kulcs. 2. Puska; flinta. 3. Géppisztoly;
géppityu.
hegedűs fn gúny Besúgó; vamzer. [<
Hegedüs hadnagy, az Egri csillagok c. Gár-donyi-regényben szereplő áruló].
hegedűtok fn Nagy, hatalmas cipő;
skárpi.
hegeszt tn (és ts) ige Közösül, vkit ma-gáévá tesz; dug. Ik: meg~.
hegesztés fn A börtönajtó zárása. Volt már hegesztés nálatok?
hégség fn Rendőrség; jard.
hegy fn Magas, nagydarab ember; bigi.
hegyez ts ige 1. Bosszant, idegesít; fel
kóstol. 2. ~i a →répát.
hegyező fn ritk Zárka; cella.
hegyiolasz mn és fn gúny Cigány; bok
szos.
héja fn 1. Börtönőr; smasszer. 2. Rend-őr; zsaru.
heka fn Rendőr; zsaru. [< hekus ’ua.’].
hekker fn 1. Olyan személy, aki szak-képzettség nélkül szerelget tévét, rádiót stb. 2. Olyan személy, aki mások szekré-nyébe nyúlkál. [< hacker ’számítógépeket, hálózatokat illegálisan feltörő informatikai szakember’].
hekus fn Rendőr; zsaru. [< hé ’ua.’].
hekuskocsi fn ritk Rendőrautó; mese
autó.
heló ~ba megy: Tönkre megy, elromlik;
lepukkan. [< Búcsút lehet neki mondani].
helytartó fn ritk Az elítéltek hierar chiá-jában a legalsó fokon lévő, zárkatársa(i) kiszolgálására kényszerített, megalázott személy; csicska.
helyzet Helyzet van: Itt az idő! 〈ált. egy bűncselekmény kezdetének jelzésére〉.
hemi fn 1. Szemüveg; hemüveg. 2. Szem-üveges ember; duplaszemű.
hemügő fn Szemüveg; hemüveg.
hemüveg fn Szemüveg. — hemi, he-mü gő, ködvágó, kukker, messzelátó, pót
szem, szemüge, szemügép, távcső.
hencsel tn ige Lustálkodik, heverészik;
pihizik. [< hencsereg ’heverészik’].
henger Beindul a ~: Elkezdődik a dolog (pl. a bűncselekmény végrehajtása). Mi van azzal a melóval, amit vártunk? – Már bein-dult a henger. Bocs, hogy nem szóltunk!
hengerzártörő fn A hengerzárak köze-pének eltörésére szolgáló speciális eszköz, ami egy mozdulattal roncsolja a zárat, és így az kinyitható egy csavarhúzó segítsé-gével; zártörő.
hentes fn gúny 1. Börtönorvos; men
gele. 2. Gyilkos; killer.
henye hesszelő henye fn ritk Pihenés; héder. [< henyél
’lustálkodik’].
hepaj fn 1. Hangos felfordulás. — bal
hé, csikágó, feszkó, fesztivál, tűz2. Mek-kora hepaj volt nálatok! Áthallatszott.