Hazai bútorkereslet változása a rendszerváltástól 1996-ig

A hazai bútorkeresletben 1990. évtől jelentős változás következett be. A több évtizeden keresztül tartó bútorhiány megszűnt, a keresleti piac kínálati piaccá alakult. A lakásépítések nagyarányú csökkenése, az életszínvonal romlása együtt járt a hazainál tetszetősebb külföldi bútorok tömeges megjelenésével.

A szervezeti átalakulással és a belföldi fogyasztás strukturális változásával alapvetően megváltozott a magyar bútoripar által gyártott, illetve a hazai piacon eladható termékek összetétele. A lakossági bútorfogyasztás drasztikus csökkenése, a közületi (irodai, intézményi, stb.) bútorvásárlások növelése alapvetően megváltoztatta az egyes gyártók helyzetét a belföldi piacon. Elmondható, hogy a rendszerváltást követő első években a bútorgyártók jelentős piacokat vesztettek el itthon és külföldön egyaránt.

A termelés a piaci igényeket követve eltolódott az egyedi, a kis- és középsorozat felé. A termékféleségében az ülőbútorok (kárpitos bútorok), az irodabútorok és a konyhabútorok részaránya növekedett a gyártáson belül, a lakásbútorok (szekrények, hálószobák, fekvőbútorok, stb.) részaránya ugyanakkor csökkent.

Az igények minőségi vonatkozásban is jelentős eltérést mutatnak, a fogyasztás átalakulása egyrészt az alacsony minőségű, olcsóbb és másrészt az értékes bútorok irányába tolta el a keresletet, szétnyílt a képzeletbeli minőségi olló.

Jellemző a fa alapanyagú bútorok részarányának dominanciája, a fém- és műanyagokból gyártott bútorok részaránya alacsony. Ugyanakkor növekszik a minőségi lap- és lemezféleségek felhasználása is.

Az építőipar visszaesése (különösen a lakásépítés tekintetében), továbbá a háztartások jövedelmének csökkenése a keresletet erősen visszafogta. A csökkenő kereslet mellett megjelenő olcsó árú adózatlan garázsipari termékek, az import liberalizáció és a kereskedelmi hálózatok átalakulása kapcsán megjelent – nem választékbővítő – a korábbinál alacsonyabb színvonalú termékek ellenőrizetlen importja az átalakulással, és tőkehiánnyal küszködő hazai gyártókat igen kedvezőtlenül érintette.

A külföldi, piacot kereső gyártók kihasználva az átalakuló kereskedelmi hálózat tőkeszegénységét, azzal, hogy hosszabb fizetési határidőt adtak feltételül a forgalmazóiknak, mint amit a magyar forráshiányos gyártók működése el tudott viselni, egyik percről a másikra a hazai bútorboltok kínálata a javukra tolódott el.

A bútortermelés részesedése az iparon belül csökkenő irányzatú, részaránya 1996-ban 1% alá esett vissza. Hasonlóan más tartós fogyasztási cikkekhez a termelés visszaesése döntően a belföldi kereslet beszűkülésére vezethető vissza.

A stabilizációs időszakkal együttjáró fogyasztáscsökkenés, az import liberalizációt követően beérkező nagymértékű import, a hazai bútorgyártókat fokozatosan kiszorította a belföldi piacról.

A stabilizációs intézkedéseket követően a hazai bútorgyártók belföldi piacaik közel 40%-át vesztették el. Az 1996-os évben a belföldi fogyasztásban már az import bútorok részaránya (51,2%) túlsúlyba került.

A megnövekedett verseny hatására egyes magyar bútorgyártók:

- rövidebb szállítási határidőt vállaltak, mint versenytársuk;

- kiterjesztették szolgáltatásukat: helyszíni szerelést, művezetést több esetben vállaltak, mint azt korábban tették;

- bővítették profiljukat: nemcsak a bútorgyártás, hanem a kiegészítő szakmai területen is (pl.: míves ajtókat, frontfelületeket, lépcsőfordulókat állítottak elő);

- a kereskedelmi igényeket maradéktalanul teljesítették, akár hetenkénti szállítással is;

- a fizetési feltételekben rugalmasabban állapodtak meg a partnerek, mint korábban. A pénzügyi teljesítésnek nagyobb súlya volt, aki nem tudott fizetni, az nem kapott árut;

- közvetlen értékesítési szervezetet alakították ki az egyes cégek a közvetlen piaci hatások érzékelésére (ezen elgondolás nem mindenhol volt sikeres);

- a hazai privatizáció kapcsán sok kis szervezet jött létre, akik berendezték irodájukat, panziójukat, szállodájukat, üzletüket új bútorral, ahová elsősorban a hazai bútorgyártók szállítottak közvetlenül.

A magyar piacgazdaság kialakulása nemcsak a bútor területén, hanem az ugyancsak tartós fogyasztási cikknek számító: személygépkocsi eladásokban is jelentős változáson ment keresztül. A lakosság nagy része a korábbi szocialista gépkocsiját váltotta új, illetve használt nyugati gyártmányú személyautóra. A rendelkezésére álló pénzből lassan már nem tudott bútort vásárolni, az időközben hirtelen, jelentős infláció hatására a megemelkedett bútorárakat nem tudta megfizetni. Az import áruk is felhajtó erővel hatottak az árakra. Így a kereslet visszaesett, 1994. évtől a lakossági bútorok eladása megnehezült.

A közületi (irodai) bútor eladásra viszont az volt a jellemző, hogy az új cégtulajdonosok (hazai, vagy külföldiek egyaránt) arra törekedtek, hogy irodáik korszerű, kényelmes és tartós bútorral legyenek berendezve. A költségvetési szervek is (minisztériumok, önkormányzatok, rendőrség stb.) új bútor berendezést vásároltak. Magyarországon megjelent multinacionális vállalatok sem akartak elmaradni az előzőektől, így ők is a nagy bevásárlók közé tartoztak. Ez az irodai bútor eladási nagy "boom" az évtized közepéig tartott.

Az előzőekben felsorolt összetevők alapján megállapítható, hogy a magyar bútorkereslet 1990-1996. között változatos volt, mert:

- az időszak első felében – leszámítva a tönkrement bútorgyártókat – felfelé ívelt az eladások nagyságrendje, ami inkább a külföldi eladókra vonatkozott, mint a magyar értékesítőkre; forgalmat biztosító kereskedelmi cég privatizációból eredő problematikájának is (pénzügyi lehetetlenülés);

- a magyar ízlésvilág fejlődött, megnyíltak nyugatra a határok, jobban informálódott a "divatról" a hazai fogyasztó, mint azt korábban tehette.

Megjelent az IKEA mellett a Michelfeit két áruháza, valamint a Tutto Mobili, ahol egy új lakáskultúrát ismerhetett meg a magyar vevő, ez hatással volt a hazai keresletre, vagyis a magyar gyártású bútorok vásárlására;

- érezni lehetett, hogy a lakosság vásárlóereje csökkent a reálbérek visszaesése következtében, jelentős pénzeszközöket költöttek közüzemi díjak emelkedésére bútorvásárlás helyett;

- a lakosság jelentős része nem tudott ezekben az években új lakáshoz jutni (elsősorban az új házasok), ezért a nagyobb arányú bútorvásárlás elmaradt.