Értekezésem korábban megmutattam, hogy a Mastenbroek-féle hatalmi struktúrák megfeleltethetők a szervezeti kapcsolati háló réteghálózatainak. A különböző hatalmi struktúrákban a szervezet tagjai hatalmi pozícióval rendelkeznek, és ezeknek a hatalmi pozícióknak a mértéke eltérő. A hatalom függőviszonyt jelent a hatalommal bíró személy és azok között, akik felett hatalma van. Minél több réteghálózatban rendelkezik valaki hatalmi pozícióval, annál nagyobb befolyása van a szervezet működésére. A szervezeti kapcsolati háló egy multiplex hálózat, ezért a szervezet minden tagjának viselkedése hatással van a teljes szervezetre. Ebből adódóan a hatalmi pozíciók azonosítása és a hatalmi szintek mérése a szervezetben működésbiztonsági mérésekre használható.
Olyan hálózat alapú módszert dolgoztam ki, amivel azonosítani lehet a szervezet különböző hatalmi pozícióban lévő tagjait, és hatalmi pozíciójuk az egyes réteghálózatokban és a teljes szervezetben is mérhető. Módszeremben a Mastenbroek-féle hatalmi struktúrákban a személyes hatalmi pozíciók méréséhez az egyes struktúrákhoz tartozó réteghálózatok hálózati elemzését alkalmaztam. A Mastenbroek-féle instrumentális hatalom a szakmai utasítási réteghálózatban, a folyamat réteghálózatban és az önkéntes tudásmegosztási réteghálózatban betöltött hálózati pozíciókból adódik. A hálózatban betöltött pozíció mérésére a csomópontok különböző centralitási értékeit használtam fel.
A Mastenbroek-féle instrumentális hatalmi struktúrában valósul meg a szervezeten belüli munkamegosztás és koordináció. Ebben áramlanak a szakmai információk, itt zajlik az adatszolgáltatás, a kommunikáció és a döntések is ebben a hálózatban realizálódnak [65]. Ezért ebben a struktúrában működésbiztonsági szempontból az információáramlás a kritikus jellemző. Egy hálózatban áramlási szempontból fontos jellemző, hogy egy csomóponton hány információs út halad át [111]. A hálózatokban a köztiség centralitás azt mutatja meg, hogy a hálózat bármely két csomópontja között lehetséges összes legrövidebb útból hány megy át az adott csomóponton [27]. Egy hálózatban az n-edik csomópont köztiség centralitási értéke
hálózatban. A köztiség centralitás felhasználásával működésbiztonsági mutatókat alakítottam ki.
4.1.13 Az instrumentális hatalmi mutató
A szervezet egy n-edik tagjának instrumentális hatalmi pozíciójának meghatározásához kialakítottam az instrumentális hatalmi mutatót (jele: ). Ez egy relatív mérőszám, ami azt méri, hogy a szakmai utasítási réteghálózatban a folyamat réteghálózatban és az önkéntes tudásmegosztási réteghálózatban összesen hány legrövidebb út
A szocio-emocionális hatalmi struktúrát az informális kommunikáció réteghálózat modellezi. Ebben a réteghálózatban a hatalmi pozíció abból fakad, hogy hány lehetséges
információs út megy át egy csomóponton. Ennek mérésére a köztiség centralitást (35) használtam, de működésbiztonsági értelmezést adtam neki, és szocio-emocionális hatalmi mutatónak (jele: ) neveztem el Ezek alapján az n-edik csomóponthoz tartozik. Mindhárom réteghálózat hierarchikus, kapcsolataik irányítottak, ezért ezekben a hálózatokban a nagyobb fokszám centralitás jelenti a nagyobb hatalmat. A szervezet egy n-edik tagjához tartozó hatalmi függőségi pozíció méréséhez egy relatív mutatót alakítottam ki. A mutató egy adott csomópontnak a fenti három réteghálózatban mérhető fokszámainak összegét viszonyítja a három réteghálózatban összesen lehetséges maximális fokszámához. A hatalmi függőségi mutató (jele: )
esetében a relatív fokszám centralitás értékeket, az önkéntes tudásmegosztási réteghálózat és az informális kommunikáció réteghálózat esetében pedig a köztiség centralitás értékeket alkalmazom, hogy megkapjam a szervezet egy tagjának
Matenbroek-féle tárgyalási hatalmi pozícióját. Mindkét esetben relatív mutatókat
A nagyobb értékű csomópont, erősebb tárgyalási hatalmi pozícióval rendelkezik a szervezetben.
Az általam kialakított hatalmi mutatókkal mérhetők a szervezet tagjainak Mastenbroek-féle hatalmi pozíciói. Mivel egy szervezetben a nagyobb hatalmi pozícióval rendelkező személyek közvetve vagy közvetlenül hatással vannak a szervezet folyamatainak működtetésére és teljesítményére, ezért az általam kialakított hatalmi mutatókat működésbiztonsági mutatóként értelmeztem.
5.5 Összefoglalás
Ebben a fejezetben ismertettem, hogyan lehet felmérni az egyes szervezeti kapcsolati háló réteghálózatait és milyen működésbiztonsági elemzéseket lehet végezni azokon.
Bemutattam hogyan lehet a szervezet működési folyamatait a korábbi folyamatcentrikus modellezés helyett emberi kapcsolatokkal modellezni, ezzel lehetővé tettem, hogy a folyamat réteghálózatot a multiplex szervezeti kapcsolati háló egyik réteghálózataként lehessen kezelni. A folyamat réteghálózatban definiáltam az egyes folyamatokhoz tartozó egyedi folyamat-hálózatokat, amik együttesen alkotják a folyamat réteghálózatot. A hálózattudományban használt fokszámeloszlást működésbiztonsági mutatóként értelmeztem, mint a folyamat réteghálózat kompetenciaeloszlása.
Bemutattam, hogy páros gráf alkalmazásával, hogyan lehet meghatározni a több kompetenciával rendelkező embereket. Ezt a mutatót multifunkcionális személyek mutatónak neveztem el, és működésbiztonsági mutatóként értelmeztem. Megmutattam, hogy ugyanezzel a módszerrel feltárhatók azok a személyek is, akik kizárólagosan rendelkeznek egy szakmai kompetenciával. Ezt a mutatót kompetencia-monopól személyeknek nevezetem el, és működésbiztonsági mutatóként értelmeztem.
Meghatároztam, hogy a helyettesítési réteghálózatot hogyan lehet feltérképezni egy szervezetben. Megmutattam, hogyan lehet a helyettesítési rendszerben rejlő
ellentmondásokat feltárni a Jaccard-féle hasonlósági elemzéssel. Definiáltam a valós helyettesítési hasonlóság, az elméleti helyettesítési hasonlóság, működésbiztonsági mutatókat. Megmutattam, hogy a helyettesítési réteghálózatban fokszámelemzést alkalmazva azonosíthatók, akiknek nincs helyettese a szervezetben. Mivel ezek az emberek működésbiztonsági kockázatot hordoznak, ezt a mutatót működésbiztonsági mutatóként értelmeztem, és helyettes-nélküliek mutatónak neveztem el.
Kialakítottam egy hálózat alapú tudásterjedési modellt, amivel az önkéntes tudásmegosztási réteghálózatban modellezni lehet a tudásterjedést különböző zéró-tudásbirtokosok esetén.
Az informális kommunikáció réteghálózatban fokszámcentralitási elemzést alkalmazva meghatároztam a pletykafészkek mutatót, amit működésbiztonsági mutatóként értelmeztem. Topológiai elemzéssel azonosítottam az informális kommunikáció réteghálózatban azokat a személyeket, akik a különböző informális klasztereket összekötik a szervezetben. Ezt a mutatót hidaknak neveztem el, és működésbiztonsági mutatóként értelmeztem.
A különböző réteghálózatokat megfeleltettem a Mastenbroek-féle hatalmi struktúráknak. Fokszámcentralitás és köztiség centralitás felhasználásával olyan működésbiztonsági mutatókat alakítottam ki, amikkel mérhető a szervezet tagjainak különböző típusú hatalmi pozíciója. Az általam kialakított hatalmi mutatók:
instrumentális hatalmi mutató, szocio-emocionális hatalmi mutató, hatalmi függőségi mutató, tárgyalási hatalmi mutató.
A fentiek alapján bizonyítottam a H4 hipotézisemet, mely szerint a szervezeti kapcsolati háló réteghálózataiban gráfelméleti és hálózattudományi módszerekkel működésbiztonsági elemzések végezhetők.
6 ELLÁTÁSI LÁNCOK ZAVARTŰRŐ KÉPESSÉGE
Ma már nem tekinthetünk úgy a szervezetekre, mint független, különálló és saját stratégiát folytató szervezetekre, amelyek egymással elszigetelt tranzakciókat folytatnak [112]. A vezetők döntései nem csak saját szervezeteikben fejtenek ki hatásokat. A szervezetek közötti kapcsolatok miatt ezek a hatások tovább terjednek és hatással vannak más szervezetek stratégiai és taktikai döntéseire is. Olyan üzleti hálózatban kell gondolkodnunk, ami egymástól kölcsönösen függő szervezetekből és a köztük létrejövő többszintű kapcsolatok rendszeréből áll [113]. A piaci kapcsolatok erősségét meghatározza a szervezetek közötti emberi kapcsolatok száma [114]. Kutatásomban azt a célt tűztem ki, hogy megmutassam, a szervezeti kapcsolati háló kiterjeszthető a szervezetközi kapcsolatokra is. Azok a szervezetek, amelyek az ellátási láncban a hagyományos soros kapcsolódás helyett, többszintű, párhuzamos kapcsolatokkal rendelkező ellátási láncot alakítanak ki üzleti partnereikkel, képesek együttesen növelni működésbiztonságukat.