• Nem Talált Eredményt

A szervezeti kapcsolati háló hatalmi struktúrái

A szervezetek működése szempontjából a hatalomnak, mint viszonyrendszernek meghatározó szerepe van. A hatalomnak vannak látható és láthatatlan jelei, de a hatalom különböző megnyilvánulási formái keresztülszövik a szervezeteket. A hatalom Weber-i definíciója szerint a hatalom azt a képességet jelenti, hogy valaki rá tud kényszeríteni valaki mást egy olyan cselekedetre, amit egyébként nem tenne meg.

„...minden olyan esetben hatalomról beszélünk, ha egy társas kapcsolaton belül van rá esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye, függetlenül attól, hogy min alapul ez az esély. ...Mindenféle emberi kvalitás és mindenféle konstelláció elképzelhető, amely olyan helyzetbe hozhat valakit, hogy egy adott szituációban mindenáron keresztülvigye akaratát” [63]. Clegg és társai megmutatták, hogy a hatalom valójában a szűkösségen és a bizonytalanságon alapuló függő viszony [64]. Attól függően, hogy mi a függőség alapja, a hatalom forrásait Mastenbroek három csoportba sorolja [65].

A személyes hatalom az egyén vonzó személyiségéből fakadó karizmatikus hatalom, a speciális tudásból, illetve mások számára szükséges információk birtoklásából adódó szakértői hatalom. A szakértői hatalom az egyik legerősebb hatalmi jelleg, de egyben a legtünékenyebb is. Ez a hatalom többlettudásból származik, de ha a mások is

hozzáférnek ehhez a többlettudáshoz, akkor megszűnik ez a hatalmi szituáció, és többé már nem nyújt hatalmat az egyénnek.

A szervezeti hatalom forrása az egyénnek a szervezetben betöltött pozíciójából adódik.

Ezt nevezik intézményesült vagy pozíció alapú hatalomnak. Az ilyen jellegű hatalom mértékét és korlátait a pozícióhoz tartozóan a szabályzatokba foglalt jogok határozzák meg. A szervezeti hatalomból vezethető le a jutalmazó és a kényszerítő hatalom. A jutalmazó hatalom az olyan anyagi és nem anyagi dolgok feletti rendelkezés jogát használja fel, amikre mások vágyakoznak (pl. pénzjutalom, kitüntetés, bennfentesség), a kényszerítő hatalom pedig fenyegetéssel kényszeríti ki az engedelmességet. Ezek a formális hatalmi források.

Vannak olyan rejtett pozíciók is, amik látszólag hatalom nélküliek, de a valóságban hatalmat adnak a birtokosuknak [66]. Ezek a rejtett hatalmi pozíciók a szervezet tagjainak kapcsolataiból adódnak, és kutatásom során a kapcsolati réteghálózatok ismeretében hálózatelemzési módszerekkel határoztam meg azokat.

A szervezeti kapcsolati háló réteghálózatai különböző struktúrába rendezik a szervezet tagjait, és ezek a struktúrák egyszerre vannak jelen a szervezetben. A különböző struktúrájú réteghálózatokban, ugyanannak a csomópontnak más-más centralitása lehet attól függően, hogy az adott réteghálózatban milyen hálózati tulajdonságokkal rendelkezik. A különböző centralitási mutatók meghatározzák, hogy az adott hálózatban mennyire meghatározó szerepet tölt be az adott csomópont. Amennyiben a szervezet egy tagja valamelyik réteghálózatban nagyobb fontossággal bír, ez számára nagyobb hatalmi pozíciót jelent a szervezetben. Kutatásomban a Mastenbroek-féle hatalmi struktúrákat megfeleltettem a szervezeti kapcsolati háló egyes réteghálózatának és meghatároztam a működésbiztonság szempontjából releváns mutatókat.

Mastenbroek négy különböző jellegű kapcsolati hálózatot definiált egy szervezetben.

Tipológiájában az instrumentális kapcsolatok hálózatában az emberek, mint termelőeszközök jelennek meg egymás viszonylatában. Mivel a szakmai tevékenységek elvégzéséhez szükséges a társak munkavégzése is, létrejön a szervezeten belüli munkamegosztás és koordináció. Ebben az instrumentális hálózatban áramlanak a szakmai információk, itt zajlik az adatszolgáltatás, a kommunikáció és a döntések is ebben a hálózatban realizálódnak. Az instrumentális kapcsolatok hálózatát három réteghálózattal modelleztem: a folyamat-, a szakmai utasítási-, és az önkéntes

tudásmegosztási réteghálózattal. A folyamat réteghálózat megmutatja a szervezeten belüli munkamegosztást, valamint a folyamatokon belüli technológiai és információs kapcsolatokat. A szakmai információk áramlása egyrészt a szakmai utasítási-, másrészt az önkéntes tudásátadási réteghálózatban zajlik. Ezért a szervezeti kapcsolati hálóban a folyamat-, a szakmai utasítási-, és az önkéntes tudásmegosztási réteghálózat együttesen adja a Mastenbroek-féle instrumentális kapcsolatok hálózatát.

A második a szervezetben a szocio-emocionális kapcsolatok hálózata a munkatársak közötti érzelmi viszonyokon alapul, és szimpátia alapon strukturálódik. Ezeket a kapcsolatokat meghatározza a csoporthoz tartozás, a lojalitás, valamint a csoportkohézió olyan elemei, mint a közös nyelv, vagy a csoportarculat, de a szocio-emocionális hálózatban egyedi normarendszerek is kialakulhatnak. Ezt a kapcsolati hálózatot az érzelmek dominálják, ezért ennek a feltérképezését az informális kommunikáció réteghálózatban végzem.

A harmadik a hatalmi és függőségi kapcsolatok hálózata a szervezeti hatalmi játszmák területe, itt zajlanak a belső politikai manőverezések, ebben a hálózatban küzdenek meg az emberek a különböző pozíciókért, és erőforrásokért. Ezek a hatalmi játszmák jellemzően a háttérben zajlanak, így a résztvevők gyakorta használják a megtévesztés stratégiáját, és egyéni törekvéseiket a szervezet érdekeinek normarendszerébe csomagolva próbálják eladni. A pozíció alapú függelmi- és a szakmai utasítási réteghálózat az emberek közötti formális függelmi viszonyokból épül fel, ezért módszeremben e kettővel együttesen modellezem a Mastenbroek-féle hatalmi és függőségi kapcsolatok hálózatát.

A negyedik Mastenbroek-féle kapcsolati hálózat a tárgyalási kapcsolatok hálózata, ahol a szervezet, mint belső piac jelenik meg. Ebben a hálózatban az emberek az erőforrásokért versengenek, felosztják a belső piacot, folyamatosan megpróbálják a saját piaci határaikat kiterjeszteni a többiek rovására annak érdekében, hogy nagyobb volumenben birtokolják az erőforrásokat és nagyobb súllyal szerepeljenek a döntéshozatalban. A szervezeti kapcsolati hálóban a hagyományos erőforrásokon kívül az információért folytatott versengés is meghatározó tényező. Ezért a Mastenbroek-féle tárgyalási kapcsolatok hálózatát az erőforrások és az információk birtoklásáért folytatott versengés hálózati platformjának tekintem. A tárgyalási kapcsolatok hálózatát a pozíció alapú függelmi-, a szakmai utasítási-, az önkéntes tudásmegosztási- és az informális

kommunikáció réteghálózatokkal együttesen modelleztem. A 3. táblázat mutatja a szervezeti kapcsolati háló réteghálózatai és a Mastenbroek-féle hatalmi struktúrák közötti általam meghatározott megfeleltetést.

3. táblázat A szervezeti kapcsolati háló egyes réteghálózatainak megfeleltetése a Mastenbroek-féle hatalmi struktúráknak. Mastenbroek-féle hatalmi struktúrák feltárása működésbiztonsági szempontból releváns.

A fentiek alapján bizonyítottam a H3 hipotézisemet, mely szerint a szervezeti kapcsolati háló réteghálózataival feltárhatók a működésbiztonságot befolyásoló hatalmi struktúrák.