• Nem Talált Eredményt

A helyettesítési réteghálózat felépítése

5.2 A helyettesítési-réteghálózat felépítése és működésbiztonsági mutatói

4.1.5 A helyettesítési réteghálózat felépítése

Egy szervezetben a helyettesítések emberi kapcsolatrendszerét az mutatja meg, azt, hogy a szervezetben ki, kit képes, vagy lenne képes helyettesíteni. Ezek a kapcsolatok több különböző hálózatot képeznek, amik együttesen alkotják a szervezet helyettesítési rendszerének hálózatát. Ezt a hálózatot a szervezeti kapcsolati háló helyettesítési réteghálózataként (Jele: Rh) értelmezem. A helyettesítési réteghálózat hálózati tulajdonságainak elemzésével a valós és a vélt helyettesítési rendszer ellentmondásosságát mértem fel. A helyettesítési réteghálózat egy irányított hálózat, amiben a hálózat csomópontjai a szervezet tagjai, a köztük lévő kapcsolatok pedig a szakmai kompetencia alapú helyettesítési kapcsolatok. Ebből következik, hogy a helyettesítési réteghálózat megfelel a szervezeti kapcsolati háló követelményeinek.

A helyettesítési réteghálózat az alábbiak szerint épül fel: amennyiben a szervezet tagjai közül A képes helyettesíteni B-t, akkor a helyettesítési réteghálózatban A-ból B-be vezet irányított kapcsolat. A 25. ábrán látható, hogy F senkit nem tud helyettesíteni, D-nek három helyettese is lehet, de G-t senki sem tudja helyettesíteni.

25. ábra Helyettesítési kapcsolatok hálózati modellezése. (Forrás: saját ábra.)

A helyettesítési réteghálózat több különböző alrétegből áll. Ezek az alrétegek a vélt és valós helyettesítési rendet modellező hálózatok, amik a helyettesítési réteghálózaton belül egy multiplex hálózatot alkotnak. A működésbiztonságot veszélyeztető helyettesítési problémák az alrétegek különbözőségéből adódnak. Ennek mérésére dolgoztam ki a helyettesítési réteghálózat ellentmondásosságának mérési módszerét, ami megmutatja, hogy milyen mértékben térnek el a valós, és az emberek által feltételezett helyettesítési kapcsolatok.

A helyettesítési rendszer ellentmondásosságának méréséhez a helyettesítési réteghálózatban négy különböző belső alréteg hálózatot definiáltam. Az alrétegek a helyettesítési rendszer valós és vélt helyettesítési kapcsolatait modellezik. Az egyes alrétegek feltárására kérdőíves módszert dolgoztam ki, zárt, feleletválasztós kérdéssel.

Két kérdés a helyettesítési rendben a gyakorlatban alkalmazott kapcsolatokat, két kérdés pedig a válaszadók szerint lehetséges helyettesítési kapcsolatokat tárja fel. A kérdések olyan helyettesítési kapcsolatokra vonatkoznak, amikor a helyettesítést önállóan, egyetlen ember képes ellátni. A válaszadók tetszőleges számú kollégájukat jelölhetik meg, lehetőségük van arra is, hogy senkit se jelöljenek meg, de saját magukat nem jelölhetik meg. Módszeremben azzal a feltételezéssel élek, hogy a válaszadók nem adnak szándékosan hamis válaszokat, és a kérdésekkel összhangban minden valós vagy általuk lehetséges helyettesítési kapcsolatot megjelölnek. Ezt őszinteségi elvként minden válaszra alkalmazom.

A felmérésben a valós helyettesítést modellező egyik alréteghez tartozó kérdés során a szervezet tagjainak arra kell választ adniuk, hogy hiányzásuk esetén, kik azok a munkatársaik, akik őket önállóan szokták helyettesíteni. Az ehhez tartozó kérdés: Kik szokták Önt önállóan helyettesíteni? A második kérdésben arra kell válaszolni, hogy a válaszadó kiket szokott önállóan helyettesíteni: Kiket szokott Ön önállóan helyettesíteni? Mindkét kérdés a helyettesítési szokásokat tárja fel, de hálózati

szempontból különböző irányítottsággal, így a két kérdés egymás kontrollkérdésének tekinthető, amivel a helyettesítési rendszerben lévő ellentmondásosságot mutatom ki.

Mivel a módszerben feltételezem, hogy a válaszadó szándékosan nem ad hamis válaszokat, ezért akiket nem jelöl meg, azok vagy ténylegesen nem tudják őt önállóan helyettesíteni, vagy a válaszadónak nincs tudomása arról, hogy az általa megjelölteken kívül mások is szokták őt helyettesíteni.

A harmadik kérdés nem a helyettesítés rendjét, hanem a válaszadó véleményét tárja fel:

Az Ön véleménye szerint, kik képesek Önt önállóan helyettesíteni? A kérdésben a válaszadónak azokat is meg kell jelölnie, akik önállóan szokták helyettesíteni őt, de azokat is, akik nem szokták ugyan helyettesíteni, de véleménye szerint képesek lennének rá. Ezzel a kérdéssel a helyettesítési-réteghálózatban rejlő, de ki nem használt lehetőségeket térképezem fel. A negyedik kérdés: Az Ön véleménye szerint, Ön kiket képes önállóan helyettesíteni? A harmadik és a negyedik kérdés az egyéni véleményeket tárja fel, és ezek is egymás kontrollkérdései, és az ezeket megjelenítő hálózati kapcsolatok irányultsága ellentétes.

Módszeremben a kérdésre adott válaszok alapján a négy különböző helyettesítési hálózat kapcsolatainak hasonlóságát a bennük lévő azonos kapcsolatok összehasonlításával vizsgálom. Az egyes kérdésekre adott válaszokból helyettesítési kapcsolatokat hoztam létre, és ha az adott kérdésre vonatkozó válaszában A megjelölte B-t, akkor azt egy irányított kapcsolattal, AB-vel jelölöm. A kapcsolat iránya ez esetben A-ból B-felé mutat. Amennyiben B jelölte meg A-t, akkor a kapcsolat BA, és a kapcsolat iránya B-ből mutat A-felé. A 25. ábrán látható példában a helyettesítési hálózat kapcsolati halmazának elemei ennek megfelelően AB, AC, BD, CD, CF, EA, ED, GE, GF.

Következő lépésben az egyes kérdésekhez tartozó kapcsolatokat külön halmazokba rendezem. Mivel a kérdések közül kettő ellentétes irányú kontrollkérdés, ezért ahhoz, hogy hasonlósági elemzést lehessen végezni, a kontrollkérdések alapján létrehozott kapcsolatok irányát megfordítom. A Kik szokták Önt önállóan helyettesíteni? kérdésből adódó kapcsolatokat a , a Kiket szokott Ön önállóan helyettesíteni? kérdésből adódóakat a kapcsolati halmaz tartalmazza, utóbbi fordított irányultsággal.

Hasonlóan Az Ön véleménye szerint, kik képesek Önt önállóan helyettesíteni? kérdésből adódó kapcsolatokat a , és Az Ön véleménye szerint, Ön kiket képes önállóan

helyettesíteni? kérdésből adódóakat pedig a helyettesítési kapcsolati halmazok tartalmazzák, utóbbi halmaz esetében is fordított irányultsággal.