A fáraonikus időkben, a középbirodalomtól a thébai nyugati partot választották a ’megpihenés’, a végső nyugalom helyszínéül, és halotti templomokat, királysírokat és nemesi sírokat építettek itt, még akkor is, amikor a hatalom központja már nem itt, Thébában volt, hanem északon.
Utódaikat, a kopt szerzeteseket is bizonyára a nyugalom keresése motiválta, amikor kisajá-tították a thébai nyugati part sírjait, templomait. A korábbi, fáraonikus szent helyek ’újrahasz-nosítása’ a keresztény időkben igen elterjedt volt – ez nem újdonság, hiszen már a fáraonikus időkben is jellemző a korábbi sírok, templomok vagy csak építőelemek újrahasznosítása, de a motiváció nyilván más volt, ott inkább a tiszteletből és irigységből, a másik helyét és státuszát el-foglalni akarásból fakadt, míg a koptok esetén egyrészt a praktikum diktálta, másrészt a nagy előd, Szent Antal óta hagyomány volt Egyiptomban sírokban remetéskedni, hiszen itt lehetett iga-zán jól viaskodni a démonokkal1(ATHANASIOS, Vita Antonii, cap. 8–10.); a thébai nyugati parton tehát az egykori templomokban, sírokban, kőfejtőkben találtak otthont a szerzetes közösségek, remeték; Medinet Habuban viszont, III. Ramszesz hatalmas, jól körülkerített halotti templomá-ban egy egész település, Djeme helyezkedett el. Ezek az új, egészen más funkciójú megtelepe-dések nyilván jelentősen megváltoztatták a thébai nyugati part arculatát, de mára sajnos igen kevés látszik ebből a kopt megtelepedésből, ezekből a hozzá- és felépítményekből, mert a 19.
században egyrészt a turizmus fellendítése érdekében „tűntek el” kopt építmények a fáraoni-kusokról,2másrészt az akkori régész-egyiptológusok a fáraó-kori rétegek és maradványok után érdeklődvén, szintén nem kímélték az útjukban lévő, ’zavaró’ réteget és dokumentálás nélkül távolították el a kopt építményeket.
Az utóbbi időben azonban a kopt emlékek intenzív vizsgálata és feltárása folyik a thébai nyugati parton, amiből a magyar kutatók is kiveszik a részüket. Ezek az új kutatások lehetővé te-szik, hogy valamiféle képet kapjunk a kopt időszak thébai nyugati partjáról. A munka máig leg-jelentősebb elődei, WINLOCKés CRUM, az 1910–20-as években ténykedtek itt, és publikációjuk3 ma is alapvető a kopt szerzetes közösségek életmódjára, építményeire, használati tárgyaira és a szöveges anyagra vonatkozóan. A következőkben egy rövid áttekintést adok a thébai nyugati parti másodlagos kopt megtelepedések nyomairól, hangsúllyal majd a sheik abd el-gurnai kö-zösségeken.
1 MACCOULL1998, 308.
2WILFONG1989, 89–145.
3WINLOCK– CRUM1926; CRUM– EVELYNWHITE1926.
1. A Ramesszeumról többen feljegyezték, hogy a templomot keresztény templommá alakítot-ták át, ennek azonban mára igen csekély nyomát látjuk: egy kereszt, egy csillag és néhány rövid felirat maradt.4
2. A Királyok Völgyében több sír is árulkodik keresztény jelenlétről; kiemelendő a KV 2-es jelzetű sír, IV. Ramszesz sírja, amely a XX. dinasztiai királysír-építészet egyik legszebb darabja5(1. és 2. kép).
A sír bejáratánál Theodore Davis találta meg egy kopt építmény maradványait 1905/6-ban.
3. Deir el-Medine, amint modern arab neve is mutatja, egy kolostor helyszínét jelenti: itt a Hat-hor templom körüli kerítőfal ideális körülményeket jelentett a szerzetesi megtelepedés számára;
kolostor és egy Szent Izidornak szentelt templom működött itt; a szöveges leletanyag szem-pontjából itt a falfeliratok jelentősek.
4. Deir el Rumi(3. és 4. kép)a Királynék Völgye bejáratánál található; (a kis kolostor feltárási munkálatait a franciák végezték a 80-as években); itt egyébként egy a XX. dinasztia idejére da-tált sziklasír volt, amelynek felépítményét először római szentéllyé alakították át; a szentély he-lyét később egy kolostor foglalta el, arab nevét „a római(ak) kolostor(a)” nyilván erről kapta; a sír bejáratánál egy templomot építettek, agyagtégla és kőtömbök kombinációjából, ez utóbbiakat – ismét csak az újrahasznosítás jegyében – a környező fáraonikus területekről szerezték: van pl.
Deir el Bahariból származó mészkődarab Hatsepszut cartouche-ával; egy töredék I. Amenhotep cartouche-aival és egy kőtömb II. Ramszesz nevével. A templomtól délre volt a szerzetesek lak-helye, cellái; egy igen kis közösség lakhatott itt.6
5. Deir el Bahari, azaz a XI. dinasztiabeli Mentuhotep Nebhepetré és a XVIII. dinasztia beli Hat-sepszut halotti templomainak területe: a Phoibammon kolostor működött itt, amelynek marad-ványai az 1890-es évekig megvoltak, ekkor azonban Édouard Naville kezdett itt ásatási mun-kákba és eltakarította azokat; szerencsére számos utazó látogatott ide a 18–19. század folyamán, akik rajzokat (Robert Hay), illetve fotókat (Sir John Gardner Wilkinson) készítettek a területről, és Howard Carter, aki jelen volt Naville munkája során, elég előralátó volt ahhoz, hogy fotókat készítsen, így maradt némi dokumentáció az egykori kopt kolostorról.7A kolostort Apa Ábrahám, Armant püspöke alapította a 6. század végén–7. század elején (5. kép: Ábrahámot ábrázoló ikon;
Berlin, Museum für Spätantike und Byzantinische Kunst6114), és itt élt; különböző ásatások folya-mán nagyszámú kopt osztrakon került itt elő, Ábrahám és más itt élő szerzetesek levelei, vala-mint Ábrahám görög nyelvű végrendelete,8amelyben utódjául a kolostor élén Viktort jelöli ki, egy 634-ből származó koptul írt végrendeletben pedig Viktor utódja, Péter jelöli ki utódját, Jakoboszt.9Az ilyen végrendeletek azt mutatják, hogy a kolostor vezetője mint magántulajdon-ról rendelkezik és adja tovább a kolostort az utódjának.10
4 WINLOCK– CRUM1926, 15.
5 MEINARDUS1999, 239.
6 WINLOCK– CRUM1926, 7–8.
7 Vö. GODLEWSKI1986, 16.
8 P Lond 77, vö. GODLEWSKI1986, 86/76. j.
9 KRU 77, CRUM– STEINDORFF1912.
10MACCOULL2000, 51–58.
6. Deir el Bakhit – Dira Abu el-Naga-n találták meg ennek a kopt szerzetes közösségnek a nyo-mait: a német régészeti intézet folytatott itt ásatásokat egy síron, amelyet eredetileg a 18. di-nasztia legelején építettek, majd a 20. didi-nasztia végén újrahasznosították és részben átalakítot-ták, azután a 22. és a 26. dinasztia idején a sír két udvarát temetkezési célokra használták;11a kopt időszakban azután a két udvaron jelentős építkezések történtek, égetőkemence, munka-végzésre használt terület, és valószínűleg egy iskola maradványait azonosították, ezek azon-ban csak egy részét képezték a Deir el Bakhit kolostornak, amely a sír fölött, szinte egészen a dombtetőn helyezkedett el; valószínűleg a thébai nyugati part legnagyobb kolostora volt ez, ennek ellenére sajnos szinte semmit nem tudunk az eredetéről, az alapítójáról (vagy alapítóiról) és az eredeti kopt/görög nevéről; ezt az építményt folyamatosan fosztogatták, az újra felhasz-nálható építőelemeket a 20. század elejéig nagyjából mind elvitték-újrahasznosították. A német ásatások folyamán itt talált – igen kis méretű és töredékes – osztrakonokon és papiruszokon lé-nyegében kopt szövegek láthatók, egy jelentős részükön iskolai írásgyakorlat olvasható, amely a régészeti leletekkel együtt alátámasztja egy iskola, tanítási-tanulási tevékenység létét a ko-lostorban (6. kép).
7. Medinet Habu(7. kép)– az eddig említettek (és az ezután említendők) monasztikus megte-lepedések voltak, Djeme viszont egy település, a thébai nyugati part egyetlen ’faluja’/települése, az itteni keresztény közösség központja, amelyet III. Ramszesz halotti templomába és köré épí-tettek, tehát ismét egy szent hely újrahasznosításáról és transzformációjáról van szó. Mára csu-pán az agyagtégla kerítőfalba épített házak maradványai láthatók(8. kép); az egykori kopt temp-lom maradványait, amely a III. Ramszesz temptemp-lom 2. udvarában állt, a Service des Antiquités
„takarította ki” az 1890-es években. Ma a falakon található kopt feliratok, freskómaradványok emlékeztetnek az egykori kopt jelenlétre. Az innen származó kopt osztrakonok és papiruszok a faluban élő emberek mindennapjaihoz kapcsolódnak, csak néhányuk foglalkozik a sivatagi szer-zetesekkel, illetve szerzetesközösségekkel; az itteniek földműveléssel foglalkoztak, és a szövegek a különböző mezőgazdasági termények adás-vételéről, kölcsönzéséről szólnak; a papiruszokon hivatalos-jogi szövegek találhatók.12
8. Sheik Abd el-Gurna: az előkelőségek sírjairól nevezetes, ezekben, ill. ezekre pedig szintén települtek kopt szerzetesek, remeték; 1) TT 29-es (XVIII. dinasztiabeli sír, Amenemope) sírban és körülötte folyó újabb belga ásatások (TT 96, Sennefer sírjával együtt) során egy kopt műhely ma-radványai kerültek elő: szövőszék alapjait, könyvkötésre utaló szervesanyag-maradványokat ta-láltak, bőrrel kapcsolatos munkák és kötélkészítés biztosan folyt itt;131300 osztrakon került elő innen, ezeknek egy jelentős részén a Frange név olvasható mint író vagy címzett, akiről már le-hetett tudni korábban különböző gyűjteményekben elszórt szövegekből; levelezett a környék szerzeteseivel, illetve Djeme lakóival is, a téma pedig gyakran könyvkötéssel/dekorálással, bőr-illetve papiruszmaradványokkal, különböző zsinórokkal kapcsolatos, amiből arra lehet követ-keztetni, hogy ez lehetett Frange fő elfoglaltsága. A kopt szövegek túlnyomó többsége tehát le-velezés, néhány darab került csak elő, amelyen irodalmi szövegrészletek olvashatók (Ro 14,
10-11A területen folyó ásatási munkákról készült publikációk igen hosszú listájához ld. a Német Régészeti Intézet honlapját:
www.dainst.org.
12STEFANSKI– LICHTHEIM1952; CRUM– STEINDORFF1912.
13TEFNIN2002, 6; BOUD’HORS– HEURTEL2002, 7–9.
13; 2Ti 2,3-4; egy liturgikus szövegrészlet); néhány görög nyelvű szöveg/töredék is előkerült, ezeken Zsolt 33, 13-15; valószínűleg írásgyakorlat, köztük 3 Menandros-mondat, 1 Máté 25,13; és egy liturgikus szöveg (2 Trisagion típusú himnusz-részlettel).142) TT 1152: itt a lengyelek foly-tatnak ásatásokat középbirodalmi, sziklába vájt sírokon; az 1152-es jelzetű sírba költöztek itt a re-meték, valószínűleg egy mester és tanítványa, akik kosárkészítéssel, textil- és bőráruk készítésé-vel foglalkoztak, ezen belül minden bizonnyal könyvkötéssel is. Az itt talált osztrakonokon például kopt zsoltárrészletek találhatók, egyébként leginkább a mindennapi életet érintő szöve-geket találtak, az egyiken Frange nevével, aki bizonyára a TT29-esből ismert személy, valamint itt is találtak néhány iskolai írásgyakorlatot. Ami azonban igazán rendkívülivé teszi ezt a lel-őhelyet kopt szempontból, az a 2005-ben talált három teljes kézirat, amelyeket azonnal körülte-kintő konzerválásnak vetettek alá.15Kettő ezek közül bőrkötéses papiruszkódex: az egyikben Pseudo-Vazul kánonjai olvashatók, az egyetlen teljes kopt nyelvű változata ennek a szövegnek, amelyet korábban csak egy késő-középkori arab verzióban ismertünk; a másik papiruszkódex-ben Szent Pisenthius életrajza (ő Koptosz püspöke volt, 568–632 között élt, Thébában működött egy ideig) – ezek 7–8. századiaknak tűnnek. A harmadik kézirat két falemez közé fűzött perga-men lapokból áll (ezek között egy görög szöveg, valamint részlet az apokrif Péter mártíriumból, és Izajás fejezetek olvashatók kopt fordításban) – ez valószínűleg 9–10. századi, ami azt jelen-tené, hogy a kolostor és a terület elhagyása után került ide, ami a 8. század elején következhetett be. 3) TT 85 és 87: két XVIII. dinasztiabeli sír, Amenemheb és Nakhtmin sírja a 85-ös és 87-es, amelyek ismét fáraonikus szent hely újrahasznosítását mutatják: eredetileg valószínűleg egy kö-zösség részét képezték, amelynek központja a TT 97-ben létezett templom lehetett. Heike Behlmer, aki az itt talált osztrakonok feldolgozását végzi, a szövegek és azok kontextusa alapján arra kö-vetkeztet, hogy a sokszor említett (Apa) Ananias bizonyára itt lakott, és talán azonos a más for-rásokból is ismert ermenti (kopt erment) (Hermonthis, Armant) püspökkel;16ez nem lenne egyedi eset, az említett (Apa) Ábrahám például szintén hermonthisi püspök, nem a püspöki székhelyén élt, hanem a thébai Phoibammon kolostorban.174) TT 103: a középbirodalmi Daga sírja volt a központja az Epiphanios-kolostornak, amelynek a bevezetőben említett mérték adó fel-dologzása WINLOCKés CRUMnevéhez fűződik; 5) ehhez igen közel helyezkedik el, kissé feljebb a dombon a TT 65-ös jelzetű újbirodalmi, Nebamun, majd Imiszeba által birtokolt és épített sírba és köré települt Kyriakos kolostor, ahol a Bács Tamás vezette magyar ásatások folynak mind a fá-raonikus, mind a kopt rétegeken. Mindkét kolostor az alapítójáról kapta nevét, akik karizmati-kus személyükkel követőket, tanítványokat vonzottak maguk köré, így alakultak ki ezek a kö-zösségek. Az Epiphanios kolostorból igen nagy mennyiségű, többszáz osztrakonon, papiruszon található szöveg és falfelirat került elő: ezeknek a legnagyobb része szerzetesi levél, amelyek a mindennapi élet eseményeivel foglalkoznak: különböző nyersanyagok (len, kecskeszőr), élelmi-szerek, pénzösszegek cserélnek gazdát, illetve lelkileg támogatják egymást a testvérek; egymás-sal, illetve kereskedőkkel kötött megállapodások és elszámolások is vannak, valamint igen szép számú irodalmi szöveg, és ezen a ponton már nem csak a kopt nyelvről beszélhetünk, hanem a görögről is: koptul ószövetségi és újszövetségi szövegrészletek, liturgikus szövegek, homíliák, pátriárkhai írások kerültek elő, görögül pedig szintén bibliai szövegek, patrisztikus és
homileti-14Anne Boud’hors szíves szóbeli közlése, 2010.
15A leletekről, a konzerválásról a Polish Centre of Mediterranean Archaeology of the University of Warsaw (PCMA) honlapján talál-ható információ: http://www.pcma.uw.edu.pl.
16BEHLMER2007, 163–177.
17MACCOULL2000, 51–58.
kus művek (pl. Szent Athanasios levele a szerzeteseknek, graffito, Cirill 12 Anathémájából rész-letek, graffito), liturgikus művek, valamint iskolai írás-/nyelvgyakorlatok: Homéros Iliászának 1-2 sora, Menandros-mondatok, görög abc, napok, számok gyakorlása – bizonyára ebben a közös-ségben is számolhatunk iskola, tanulás jelenlétével,18amelynek láthatólag része volt egyfajta gö-rögös műveltség, ami nyilván – a szellemiségbeli különbségek miatt – a görög nyelv megisme-résére használta a pogány antik szerzők műveit. (A kopt szerzők egyébként óvnak a pogány, hellén szerzők olvasásától, tarszoszi Agathonikos például Apologiájábana hitetlenség miattarra a konklúzióra jut, hogy néhány keresztény morális problémájának oka olyan pogány olvasmá-nyok, mint Homéros vagy Sókratés.)19A szerzetesek görög nyelvvel való szoros kapcsolatát na-gyon szemléletesen mutatja egy görög-kopt glosszárium(9. és 10. kép), amely a TT 65-ös terüle-téről került elő. Ez a mindkét oldalán teleírt mészkőosztrakon egészen egyértelműen tematikus szójegyzéket tartalmaz: az egyik oldalon a ’katekézis’ (azaz hitoktatás) szó szerepel mint cím és 24 ehhez kapcsolódó szópár (persze néhol kitörésekkel), a másik oldalon pedig ’a megkeresztelt ember’ a cím, amelyhez 19 szópár tartozik, a keresztelkedés témaköréből. Egyrészt meg kell jegyez -ni, hogy egy ilyen görög-kopt szójegyzék igen ritka kincs, és kifejezetten ritka lelet a thébai nyu-gati parton; másrészt természetesen többféle magyarázat is elképzelhető létrejöttének hátterére:
1) kapcsolódhat a már említett iskolai tevékenységhez vagy valamiféle privát tanuláshoz, ami megint a görög tanulás jelenlétét támasztja alá; 2) lehet egyfajta tudós érdeklődés emléke, amely valamelyik szerzetest arra indította, hogy szójegyzéket készítsen, görög szövegeket olvasson vagy esetleg másoljon; 3) és természetesen az is lehet, hogy fordítói tevékenységről tanúskodik, egy olyan szöveg lefordításáról, amely a katekézisről és a keresztség szentségéről szól, vagy eset-leg két külön szövegről lehet szó: a Kyriakos kolostor területéről egyelőre nem került elő ilyen szöveg, viszont a szomszédos Epiphanios kolostor szöveganyagában van három görög szöveg, amelyek esetleg szerepelhettek a glosszáriumkészítés alapjaként: troparionok Keresztelő Szent Jánosról, illetve Krisztus megkereszteléséről, és mindegyikben előfordul a glosszáriumon is ol-vasható prodromosgörög szó, amely jelentése ’előfutár’, és Keresztelő János jelzője (ti. Krisztus elő -futára). Nyelvi szempontból tehát a thébai nyugati partról elmondható, hogy erősen átszőtte a görög nyelv, de a mindennapi személyes érintkezés nyelve egyértelműen a kopt volt, hiszen a szer-zetesi magánlevelezés szinte kizárólag ezen a nyelven íródott vagy legalábbis maradt fenn; a kopt még irodalmi és hivatalos nyelv is, viszont ebben a szférában vele együtt létezik valamilyen módon a görög – és ebben a felosztásban a teljes sheik abd el-gurnai szöveganyag megegyezik.
Magánlevelek görögül eddig nem kerültek elő a Kyriakos kolostor területéről sem, és az Epipha-nios kolostorban talált görög, nem-irodalminak tűnő szövegtöredékek is inkább valószínűleg ad-minisztratív és egyházi témákat rejtenek – ami nem meglepő, hiszen a domináns adad-minisztratív nyelv a 6–7. századi Egyiptomban a görög volt, amire jó példa a korábban említett Apa Ábrahám végrendelete is görög nyelven. Thébai szerzetesközösségeink esetében persze az a lehetőség is el-képzelhető a görög szövegek jelenléte alapján, hogy voltak itt – állandó vagy csak látogató jelleg-gel – görög anyanyelvű szerzetesek is (viszont ők nem írtak magánleveleket?). Kicsit távolabb, a pakhomiánus kolostorokról tudható, hogy voltak ilyen látogatók, a Pakhóm egyik életrajz-válto-zatában, aVita Primaegy részletében (94. fejezet) Alexandriá ból érkezik egy Theodoros nevű, csak görögül beszélő testvér, akit egy régebb óta ott élő és görögül tudó szerzeteshez helyeznek, hogy az fordítson neki, amíg meg nem tanul koptul; ugyanígy azEpistula Ammonis-ban (4-7; 17; 28-29)
18Vö. BUCKING2007, 21–47.
19ERICHSEN1932; CRUM1915.
szintén olvasható, hogy görögül tudó testvérek vannak a közösségben. A thébai nyugati parti, la-zább közösségekben is elképzelhető ez; a görögtudás bizonyos testvéreknél, pl. a glosszáriumké-szítőnél pedig nem kétséges.
Fontos megjegyezni, hogy az Egyiptomban Alexandros hódítása után kialakult kétnyelvű helyzet, amely még az arab hódítással sem szűnt meg egy csapásra, „az írásbeliség, illetve a nyelv-használat különböző, komplex szintjeit hozta létre”20– ennek jól láthatóak a nyomai a thébai nyu-gati parton fennmaradt szöveganyagban is.
Egyébként a TT 65 területén előkerült kopt feliratos anyag nagy része is szerzetesi levél oszt-rakonon, de előkerült egy Senute-homília is (11. kép), amelyet egy amforára írtak, és ami egy ko-rábban ismeretlen részlete egy már publikált homíliának;21valamint előkerültek(12. kép) papi-rusz fragmentumok is János evangélium-részlettel, az írásmód alapján ezek minden bizonnyal egy kódexből maradtak fenn.
B IBLIOGRÁFIA
BEHLMER2007 Behlmer, H., „Christian Use of Pharaonic Space in Western Thebes”, in: Dor-man, P. F. – Bryan, B. M. (eds.), Occasional Proceedings of the Theban Workshop.
Sacred Space and Sacred Function in Ancient Thebes, SAOC 61, Chicago, 2007, 163–177.
BOUD’HORS– HEURTEL2002 Boud’hors, A. – Heurtel, Ch., „The Coptic Ostraca from the Tomb of Amenemope”, Egyptian Archaeology 20 (2002), 7–9.
BUCKING2007 Bucking, S., „Scribes and Schoolmasters? On Contextualizing Coptic and Greek Ostraca Excavated at the Monastery of Epiphanius”, Journal of Coptic Studies 9 (2007), 21–47.
CRUM– EVELYNWHITE1926 Crum, W. E. – Evelyn White, H. G., The Monastery of Epiphanius at Thebes, Part II. Coptic Ostraca and Papyri. Greek Ostraca and Papyri, New York, 1926.
CRUM– STEINDORFF1912 Crum, W. E. – Steindorff, G., Koptische Rechtsurkunden des achten Jahr-hunderts aus Djeme, I. Band, Leipzig, 1912.
CRUM1915 Crum, W. E., Der Papyruscodex saec. VI–VII der Philipsbibliothek in Cheltenham.
Koptische theologische Schriften, Strassburg, 1915.
ERICHSEN1932 Erichsen, W., Faijumische Fragmente der Reden des Agathonicus Bischofs von Tar-sus, Copenhagen, 1932.
GODLEWSKI1986 Godlewski, W., Deir el-Bahari V, Le monastere de St Phoibammon,Warszawa, 1986.
MACCOULL2000 MacCoull, L. S. B., „Apa Abraham: Testament of Apa Abraham, Bishop of Hermonthis, For the Monastery of Phoibammon near Thebes, Egypt”, in:
Thomas, J. – Constantinides Hero, A. – Constable, G. (eds.), Byzantine Mo-nastic Foundation Documents: A Complete Translation of the Surviving Founders’
Typika and Testaments,Washington, 2000, 51–58.
20BUCKING2007, 23 (az idézet jelen szerző fordításában olvasható itt).
21SHISHA-HALEVY1975, 53–109.
MACCOULL1998 MacCoull, L. S. B., „Prophethood, Texts, and Artifacts: The Monastery of Epiphanius”, Greek, Roman and Byzantine Studies 39 (1998), 307–324.
MEINARDUS1999 Meinardus, O. F. A., Two Thousand Years of Coptic Christianity, Cairo, 1999.
SHISHA-HALEVY1975 Shisha-Halevy, A., „Unpublished Shenoutiana in the British Library”, En-choria V (1975), 53–109.
STEFANSKI– LICHTHEIM1952 Stefanski, E. – Lichtheim, M., Coptic Ostraca from Medinet Habu, Chicago, 1952.
TEFNIN2002 Tefnin, R., „A Coptic Workshop in a Pharaonic Tomb”, Egyptian Archaeology 20 (2002), 6.
WILFONG1989 Wilfong, T. G., „Western Thebes in the Seventh and Eighth Centuries CE: A Bibliographic Survey of Jeme and Environs”, Bulletin of the American Society of Papyrologists 26 (1989), 89–145.
WINLOCK– CRUM1926 Winlock, H. E. – Crum, W. E., The Monastery of Epiphanius at Thebes, Part I, New York, 1926.
K ÉPMELLÉKLET
2. kép
1. kép
3. kép
4. kép
5. kép
6. kép
7. kép
8. kép
9. kép 10. kép
12. kép
11. kép