Mivel morfopragmatikai jelenségek elsősorban ott várhatók, ahol egymással versengő morfoló-giai szabályok,18így pl. egymást helyettesíthető és egymással felcserélhető morfológiai szerke-zetek vannak, nézzünk meg most két, egymás variánsaként leírható strukturális egységet!
Az első, egymással felcserélhető morféma-párunk a דאמés azדאמדע.
Vizsgáljuk meg, hogy a két kifejezés miben különbözik egymástól, mennyiben befolyásolja, módosítja azדעmorféma a szerkezet jelentését, – a דאמönálló jelentéséhez képest!
A דאמjelentése ’nagyon’, szerepe a mondatban fok-mértékhatározó. Legtöbbször melléknévi jelző fakultatív vonzataként, vagy nominális mondatban melléknévi állítmány és verbális mon-datban igei állítmány bővítményeként szerepel. Arnold és Choi az intenzív adverbiális használa-tát emeli ki a partikulának.19Funkciója tehát a fokozás, a דאמa melléknévvel és az igével kifejezett jelentés nyomatékosítására szolgál. Kiválasztott korpuszunkban is ilyen, tipikus előfordulása fi-gyelhető meg számos helyen, pl. az alábbi esetekben is.
13Pléh Csaba a fordításban e két utóbbi kategóriát „viszony / relevancia” és „modor” terminussal illeti. Vö. GRICE, 217–218. stb.
14GRICE, 222.
15Vö. A. JÁSZÓ2003, 106–107.
16Vö. SZILI2004, 23, Stalnaker R. C., „Pragmatics” című tanulmánya alapján (in: Davidson, Donald – Harman, Gilbert (eds.), Semantics of natural language.2 Dordrecht, Reidel, 1972, 380–397).
17A pragmatikai preszuppozíciók feltételei: a beszélő feltételezi vagy hiszi a P propozícióban foglaltakat, a beszélő feltételezi vagy hiszi, hogy a hallgatója is feltételezi vagy hiszi a P propozícióban foglaltakat, a beszélő feltételezi vagy hiszi, hogy a hallgatója fel-ismeri, hogy feltevéseket vagy hiteket fogalmaz meg. Vö. SZILI2004, 24, Stalnaker R. C., „Pragmatic Presuppositions” című ta-nulmánya alapján (in: Munitz, M. – Unger, P. (eds.), Semantics and philosophy, New York, 1974, 197–214).
18Vö. KIEFER2003, 108.
19ARNOLD–CHOI2003, 138.
1 Sám 4, 10
1 Sám 31, 3
Az דע prepozíció jelentése a magyar ’-ig’ hely- és időhatározórag jelentésével ekvivalens.
Csakis morfológiai szerkezet részeként jelenhet meg, amelyet az írásban többnyire a maqqéf20 hi-vatott jelezni. A maqqéf a prepozíciók esetében is a szóalakot alkotó, kötött státusz, vagyis a pre-fixummá levés és az önálló alaki viselkedés közti átmenetre utal. Az דעtehát átmeneti státusszal bíró prepozíció-fajta, de a legtöbb héber prepozícióhoz hasonlóan toldalékolható.
A דעprepozíció a דאמadverbiummal együttesen a következő mondatokban fordul elő a kije-lölt korpuszban:
1 Sám 11, 15
1 Sám 25, 36
’Háborúztak a filiszteusok – és legyőzete Izrael.
Elmenekültek, ki-ki a maga sátrába. Nagyonnagy volt a csapás: 30 000 gyalogos ese el Izraelből.’
‘laer"f.yI. @g<N"ÜYIw:: ~yTiªv.lip. Wmåx]L'YIw: 10 hl'äAdG> hK'ÞM;h; yhiîT.w: wyl'êh'aol. vyaiä ‘WsnU’Y"w::
`yli(g>r: @l,a,Þ ~yviîl{v. laeêr"f.YImi ‘lPoYIw: dao+m.
’Elment azért Avigajil Náválhoz: s lám, nála ohon épp fenséges dáridózás, Návál már jól felöntö a garatra, igen nagyonkapatos.
Ezért egy mukkot sem szólt hozzá, egészen hajnalhasadtáig.’
lb'‡n"-la, ŸlyIg:åybia] aboåT'w: 36
%l,M,ªh; hTeäv.miK. AtøybeB. hT,’v.mi •Al-hNEhiw>
dao+m.-d[; rKoàvi aWhïw> wyl'ê[' bAjå ‘lb'n" bleÛw>
ALª hd"yGIåhi-al{)w>
`rq,Bo)h; rAað-d[; lAdßg"w> !jo°q' rb"ïD"ï
’Elment az egész nép Gilgálba, és o királlyá kenték Sault az Úr elő, Gilgálban. Majd hálaáldozatokat mutaak be az Úrnak.Igen nagyonörvendeze o Saul és Izrael összes férfija.’
‘Hevessé vált a csata Saullal szemben, s az íjászok is ráakadtak. Nagyonmegrémült az íjászoktól.’
lWaêv'-la, ‘hm'x'l.Mih; dB;Ûk.Tiw: 3 tv,Q"+B; ~yviän"a] ~yrIßAMh; Whauîc'm.YIw:
`~yrI)AMh;me daoßm. lx,Y"ïw:
20A maqqéfkötőjelről bővebben ld. SEOW1995, 66.
2 Sám 2, 17
1 Kir 1, 4
A példák arról tanúskodnak, hogy az דע-dal való kiegészítés szemantikai értelemben nem je-lent többletet. A morfológiai szerkezet az állítmány denotatív jeje-lentését csak annyiban módo-sítja, amennyiben az alapjelentésű fok-mértékhatározó. Vagyis: az elbeszélésekből arról értesü-lünk, hogy a királyválasztást követően euforikus hangulat volt; Náválnak nem éppen csak hogy fejébe szállt a bor Avigajil érkezésekor, hanem akkora már jól leitta magát; Dávid és Avnér közt a csata kiéleződött; s Aviság szépsége is igencsak felülmúlta kortársaiét.
Ezt bizonyítja tehát az דאמדעszemantikai jelentése, de, ahogy a fenti példákból is láthatjuk, ezen tartalom megjelenítésére aדאמ önmagában is elégséges lenne.
Mivel szemantikai értelemben nincs különbség a két morfológiai kifejezőelem közt, a kü-lönbséget máshonnan kell megragadnunk: pragmatikai oldalról. A pragmatikai jelentés megha-tározásában, mivel narratív szövegrészletekről van szó, kiindulásképpen a kontextuális jelentést tanulmányozzuk.
Ha a tágabb kontextust figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy az דאמדעa fokozás-funkción túl mintha valamely baljós eseményt is előrevetítene, mintha azt is nyomatékosítani akarná, hogy az állítmányi szerepben álló tulajdonság, cselekvés vagy esemény a történetet negatív irányba be-folyásolja. Saul és a nép nagyon-nagyon örült, hogy Sault királlyá választották, de épp a király-sága lett a veszte, és a nép fennmaradására is – egy idő után – komoly fenyegetést jelentett. Kár volt tehát korán örülniük, örömük elhamarkodott és eltúlzott volt. Návál is előre ivott a medve bőrére, hiszen a mulatozást követően az Úr halállal sújtotta. Az דאמדעfényében úgy is mond-hatnánk, hogy ha csak épp kissé lett volna részeg, akkor Avigajil elmesélte volna neki a Dávid-dal kapcsolatos eseményeket, és nem másnaposan, megviselt-legyengült fizikai szervezettel kel-lett volna végighallgatnia a sokkoló híreket. Avnér és Izrael számára az ütközet súlyosbodása katasztrofális következményekkel járt; és tudjuk, hogy a narratívum szó szerinti olvasatában Aviság szépsége volt az, amely Adonijja vesztét okozta.
A kontextus tanulmányozásából arra következtetünk, hogy a beszélő, jelen esetben a nar-rátor, tudatosan dönt az דאמדעhasználata mellett. A grice-i együttműködési elvre lefordítva:
a narrátor az דעbetoldásával a mennyiségi maximát szegi meg, több viszonyszót használ, ez-által több információt mond el, mint amennyi az adott kontextusban szükséges volna. A nar-rátor preszuppozíciója, hogy a hallgató tisztában van az általa tudatosan alkalmazott stratégia jelentésével, tehát az konverzációs implikatúraként realizálódik. Vagyis a hallgató a megnyi-latkozást a maximákhoz viszonyítva interpretálja, és felismeri, hogy a narrátor mást közöl, mint amit mond. Felismeri az implikatúrát, nevezetesen, hogy a narrátor az דאמדע alkalmazá-sával a szóban forgó személy vagy esemény fontosságára, baljós végkifejletére hívja fel a
fi-‘S az iú hölgy igen nagyonszép volt. A király ápolója le és szolgálta őt. A király nem feküdt le vele.’
%l,M,Ûl; yhi’T.w: dao+m.-d[; hp'äy" hr"Þ[]N:h:)w> 4
`H['(d"y> al{ï %l,M,Þh;w> Whteêr>v"åT.w: ‘tn<k,’so
‘Igen nagyonhevessé vált a küzdelem azon a napon. Avnér pedig, és Izrael férfiai megvereek Dávid szolgái által.’
hm'²x'l.Mih; yhióT.w: 17
‘rnEb.a; @g<N"ÜYIw: aWh+h; ~AYæB; daoßm.-d[; hv'îq'
`dwI)d" ydEîb.[; ynEßp.li laeêr"f.yI yveän>a;w>
gyelmet. S a megnyilatkozás illokúcióját megértve, feszült várakozással hallgatja tovább a fej-leményeket.
Az egymással versengő morfológiai szerkezetek adott kontextusban történő kiválasztását tehát az eltérő pragmatikai jelentés indokolja. A vizsgált korpuszban az דאמדעpragmatikai je-lentése a negatív következmény konnotációját tartalmazó túlzás, leginkább a ’túlságosan is’ / ’túl-zottan is’ pragmatikai jelentésjegyekkel írható körül.
A pragmatikai jelentésjegyek beiktatásával tehát a következőképp lehet dekódolni a kijelen-téseket:
1 Sám 11, 15
1 Sám 25, 36
2 Sám 2, 17
1 Kir 1, 4
Ám ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a fordításban e kissé pejoratív pragmatikai jelentés-tartalmat kell-e, lehet-e egyáltalán, s ha igen, akkor milyen mértékben lehet megjeleníteni, to-vábbi átfogó morfopragmatikai vizsgálatok szükségesek.
‘S az iú hölgy igen nagyon(értsd: túlzoan is) szép volt. A király ápolója le és szolgálta őt. A király nem feküdt le vele.’
%l,M,Ûl; yhi’T.w: dao+m.-d[; hp'äy" hr"Þ[]N:h:)w> 4
`H['(d"y> al{ï %l,M,Þh;w> Whteêr>v"åT.w: ‘tn<k,’so
‘Igen nagyon(értsd:túlzoan is) hevessé vált a küzdelem azon a napon. Avnér pedig, és Izrael férfiai megvereek Dávid szolgái által.’
hm'²x'l.Mih; yhióT.w: 17
‘rnEb.a; @g<N"ÜYIw: aWh+h; ~AYæB; daoßm.-d[; hv'îq'
`dwI)d" ydEîb.[; ynEßp.li laeêr"f.yI yveän>a;w>
’Elment azért Avigajil Náválhoz: s lám, nála ohon épp fenséges dáridózás, Návál már jól felöntö a garatra, igen nagyon(értsd:
túlzoan is) kapatos. Ezért egy mukkot sem szólt hozzá, egészen hajnalhasadtáig.’
lb'‡n"-la, ŸlyIg:åybia] aboåT'w: 36
%l,M,ªh; hTeäv.miK. AtøybeB. hT,’v.mi •Al-hNEhiw>
dao+m.-d[; rKoàvi aWhïw> wyl'ê[' bAjå ‘lb'n" bleÛw>
ALª hd"yGIåhi-al{)w>
`rq,Bo)h; rAað-d[; lAdßg"w> !jo°q' rb"ïD"
’Elment az egész nép Gilgálba, és o királlyá kenték Sault az Úr elő, Gilgálban. Majd hálaáldozatokat mutaak be az Úrnak. Igen nagyon(értsd: túlságosan is) örvendeze o Saul és Izrael összes férfija.’