a hipotézis tesztelésére független mintás t-próbát alkalmaztam. a tesztelésnél szándé-kosan kihagytam az inkongruens ingerek átlagát (m = −0,8583, sD = 0,87905), hiszen azokról már bebizonyosodott, hogy nem alakítottak ki hasbeszélőhatást, tehát a tesztben a kongruens és semleges ingerek átlagát vettem (m = 1,2500, sD = 0,39644), amelyek normál eloszlást mutattak. a csoportosító tényező a hasbeszélőhatás kialakítása és a detektálási szakasz közt eltelt idő által rendezett csoport volt.
az eredmények alapján kijelenthető, hogy a két csoport között nincs szignifikáns különbség (t(18) = −1,672 p < 0,112), ezek alapján az időbeli különbség nem befolyásolja az utóhatás erősségét.
Hogy kiderítsem, pontosan a többi átlag (kongruens, inkongruens és semleges) között van-e különbség, elvégeztem egy varianciaanalízist (független mintákon) is.
a nem normál eloszlású változók miatt eljárásként kruskal−Wallis-tesztet alkalmaztam, csoportosító tényezőm az előző vizsgálattal megegyező volt.
a kruskal−Wallis-teszt többnyire megerősítette a független mintás t-próba eredmé-nyét, de kimutatta, hogy a kongruens átlagokat nézve szignifikáns különbség van a két csoport eredményei között (t(1) = 3,831, p < 0,050), az időkülönbség csökkentésével az utóhatás erősödik kongruens ingerek esetén.
Ezen eredmények alapján ezt a hipotézist csak bizonyos fenntartásokkal tudtam kezelni, és kizárólag a kongruens ingerek esetében tekintem megalapozottnak, habár a p < 0,050 nem tekinthető erős szignifikanciaszintnek. a különböző átlagok oszlop-diagramon való ábrázolása is mutatja, hogy a 1,5 másodperces késleltetés során, ha nem is szignifikáns, de minimális különbség kimutatható (8. ábra).
kONkLÚzIÓ
az eredmények alapján elmondható, hogy hipotéziseim többé-kevésbé megalapozottak voltak. a kongruens ingerek (a gömbök megmozdulásával azonos oldali hangok) erősebb utóhatást hoztak létre, mint a semleges ingerek (középről szóló hangok). meglepő azon-ban, hogy az inkongruens ingerek (a gömbök megmozdulásával ellentétes oldalról szóló hangok) a hatás ellenkezőjét váltották ki, vagyis a hasbeszélőhatás az esetek többségében (16 fő) nem alakult ki (6. ábra). az ábrán jól látható, hogy az inkongruens átlagok végig negatív értékeket vesznek fel (kivéve 4 személynél). a kísérleti személyekkel elbeszél-gettem a jelenség kapcsán, és beszámolóik alapján arra következtetek, hogy a két inger (vizuális és hanginger) között nem jön létre a kötés (binding), ami annak tudható be, hogy a két inger már túl nagymértékben mond ellent egymásnak. Ennek következtében a kísérleti személyek nagy hányada a detektálandó hangot még távolabb helyezte a meg-szólalás helyéhez képest is, ami leolvasható a 6. ábráról is (13 résztvevő érzékelte a hangot az eredeti megszólalástól távolabbra).
Nem vitatott tény, hogy az érzékleti illúziók, mint akár a hasbeszélőhatás is, tudat-talan mentális folyamatok eredményei (Held 1965; Welch 1978). a detektálási hang és a hasbeszélőhatás kialakítása közötti idő csökkentésével szignifikáns eredményt kaptam a kongruens átlagok esetén. az, hogy ezen ingerek esetén az időbeli különbség befolyásolja az utóhatás erősségét, azzal magyarázható, hogy az idő csökkentésével a kísérleti szemé-lyeknek kevesebb idejük marad arra, hogy tudatos gondolkodással felülírják a tudatosság nélküli folyamatokat. Diagramon ábrázolva az átlagokat is szembetűnők a különbségek, sőt az inkongruens ingerek átlagolásakor keletkezett negatív hatás is mérséklődni látszik (7. ábra).
a kísérlet folytatását a jövőben reakcióidő mérésével kívánom kiegészíteni, predik-cióim szerint a diszkrepancia (detektálandó hang és vizuális inger közötti távolság)
8. ábra. A két csoport átlagainak különbsége
növelésével a válaszidők is növekedni fognak. Hála a programozhatóságból adódó plaszticitásnak, a kísérlet folytatása könnyen kivitelezhető.
FELHaszNáLt IrODaLOm
Begault, D. r. (1994): 3D sound for virtual reality and multimedia. aP Professional.
Bermant, r. I.−Welch, r. B. (1976): Effect of degree of separation of visual–auditory stimulus and eye position upon spatial interaction of vision and audition. Perceptual and motor skills, 42. 487–493. Idézi: Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B. (2011): The aftereffects of
Vent-riloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory Localization. Seeing and Perceiving, 25. 1–14.
Bertelson, P.−radeau, m. (1981): Cross-modal bias and perceptual fusion with auditory–visual spatial discordanc. Percept. Psychophys, 29, 578–584. Idézi: Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gel-der, B. (2011): The aftereffects of Ventriloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory Localization. Seeing and Perceiving, 25, 1–14.
Bischoff, m.−Walter, B.−Blecker, C. r.−morgen, k.−Vaitl, D.−sammer, G. (2007): Uti-lizing the ventriloquism-effect to investigate audio-visual binding. Neuropsychologia, 45.
578–586.
Csépe V.−Győri m.−ragó a. (2007): Általános pszichológia 1. Észlelés és figyelem. Osiris, Budapest.
Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B.−Bertelson, P. (2003): The aftereffects of ventriloquism:
are they sound-frequency specific? Acta Psychologica, 113. 315–327.
Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B.−Bertelson, P. (2005): The aftereffects of ventriloquism:
generalization across sound-frequencies. Acta Psychologica, 118. 93–100.
Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B. (2011): The aftereffects of Ventriloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory Localization. Seeing and Perceiving, 25. 1–14.
Gardner, B.−martin, k. (1994): HRTF Measurements of a KEMAR Dummy-Head Microphone.
Measurement. mIt media Lab Perceptual Computing − technical report #280. http://sound.
media.mit.edu/resources/kEmar.html (Letöltés ideje: 2012. június 8.)
Held, r. (1965): Plasticity in sensory-motor systems. Scientific American, 213. 84–94. Idézi: Fris-sen, I. −Vroomen, J.−de Gelder, B. (2011): The aftereffects of Ventriloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory Localization. Seeing and Perceiving, 25. 1–14.
Howard, I. P.–templeton, W. B. (1966): Human spatial orientation. Wiley, London. Idézi:
Csépe V.–Győri m.−ragó a. (2007): Általános pszichológia 1. Észlelés és figyelem. Osiris, Buda-pest.
mcGurk, H.–macDonald, J. (1976): Hearing lips and seeing voices. Nature, 264. 746–748, Idézi: Csépe V.–Győri m.−ragó a. (2007): Általános pszichológia 1. Észlelés és figyelem. Osiris, Budapest.
Parise, C.–spence, C. (2008): synesthetic congruency modulates the temporal ventriloquism effect. Neuroscience Letters, 442. 257–261.
radeau, m. –Bertelson, P. (1974): The after-effects of ventriloquism. Quaterly Journal of Expe-rimental Psychology, 26. 63–71. Idézi: Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B. (2011): The aftereffects of Ventriloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory Loca-lization. Seeing and Perceiving, 25. 1–14.
radeau m.−Bertelson, P. (1977): adaptation to auditory-visual discordance and ventriloquism in semirealistic situations. Perception and Psychophysics, 22. 2. 137−146.
recanzone, G. H. (1998): rapidly induced auditory plasticity: the ventriloquism aftereffect. Pro-ceedings of National Academy of Sciences, 95. 869–875.
Welch, r. B. (1978): Perceptual modification: adapting to altered sensory Environments.
Academic Press, New York, NY. Idézi: Frissen, I.−Vroomen, J.−de Gelder, B. (2011): The aftereffects of Ventriloquism: The time Course of the Visual recalibration of auditory
Loca-lization. Seeing and Perceiving, 25. 1–14.
Wozny, D. r−shams, L. (2011): recalibration of auditory space following milliseconds. The Jour-nal of Neuroscience, 23, march 2011, 31 (12): 4607–4612.