A Hanza fenyít ı házai

Az európai államok közül elsıként a Hanza-városok figyeltek fel a holland próbálkozásokra. Mint tudjuk Bréma (1609), Lübeck (1613), Hamburg (1622) és Dancka (Danzig) (1629) városai egymást követıen nyitották meg az amszterdami

545 HIPPEL 1898, 429. o.

546 TRAPHAGEN 1935, 93. o.

Tugthuys nyomán fenyítıházaikat,⁵⁴⁷ melyeket tiszta formájukban (cél, koncepció, rezsim) a németalföldi modellrıl mintáztak.⁵⁴⁸ A franciák, olaszok, spanyolok a közmunkát, a gályarabságot, majd a gyarmatokat részesítették elınyben, ami nyilván összefüggésben volt a földrajzi adottságokkal is, s bizonyos értelemben a dologház eszméjének protestáns indíttatásával is.⁵⁴⁹ (Mindenesetre ebben az alapítási folyamatban már visszatükrözpdik a tengeri hatalmak és a kontinenes belsı államainak eltérı orientációja. A gyarmati, közvetlen tengeri lehetıségek hiányban a német büntetés-végrehajtásnak belsı megoldásban kellett gondolkodnia, figyelme tehát az intézeti modell tökéletesítése felé fordult. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, e körülmény szoros összefüggésben volt a német börtönügy és büntetésvégrehajtás-tudomány fejlıdésével.)

Von Hippel egy pillanatig sem kételkedik, hogy a minta Amszterdam volt.

Elsı pillantásra, általánosságban is feltőnnek már olyan hasonlóságok, mint a házak alapítási processzusa, szervezete, igazgatása, rezsimje. Nyomós érv a minta kérdésének eldöntésében az a Bréma levéltárában fellehetı feljegyzés, mely szerint a város fenyítıházának alapításához az amszterdami tanács segítségét kérte. Dancka levéltárában helyezte el az amszterdami alapító okiratot és házszabályt. A német intézetek a holland minta után követték és erısen tartották a

„becsületes jelleg” büntetıfilozófiáját. Magát a munkarendszert, sıt a munkafajtát, a keményfareszelést is átvették a németalföldi elıdtıl. Hamburg abban is másolta az amszterdami rendszabályokat, hogy lehetıvé tette az intézet szabad látogatását nagybıjt idején. A modellkérdésben fontosnak látszik az a tény is, hogy az amszterdami „vizespince”-fenyítést Dancka is bevezette.⁵⁵⁰ Az elnevezések is a holland mintát követték: a Zuchthaus, Raspelhaus, Spinnhaus is az amszterdami elnevezésekbıl ered.

A német joghistóriában van ugyan némi elızménye a „fenyítıház”

megnevezésnek: Härter említi, hogy Mainzban már az elsı alapításokat

547 HÄRTER 2003, 87. o.

548 KAISER 1982, 45. o.

549 A különbözı források és tanulmányok által megadott alapítási adatokban mutatkozó különbség döntıen az idıpontok meghatározási nehézségének köszönhetı. (Így az alapításra szánt összeg letétele, a tényleges alapítás, az építkezés megkezdése, az átadás, a megnyitás, a mőködés kezdete, az elsı fogolytranszportok érkezése stb. figyelembevétele lehet oka a lehetséges eltéréseknek.

KAISER–KERNER–SCHÖCH 1982, 45. o.

550 HIPPEL 1898, 649. o.

megelızın egy helyi rendszabály (Policeyordnung Dezember 1595) a börtön mellett említi a fenyítıházat (Zuchthaus), mint büntetıjellegő intézményt. A közigazgatási rendszabály (mely tehát a rendészeti célok szolgálatára definiálta a házat, szemben a büntetı igazságszolgáltatás büntetés-végrehajtási létesítményével) az amszterdami Tugthuys és a majdani brémai fenyítıház kategóriájához közelítette az intézetet. Hippel is tanúsítja, hogy Lübeckben, már a brémai intézetlétesítés elıtti idıkbıl szólnak iratok „fenyítıházról”. (İszerinte ez németalföldi hatás már.)⁵⁵¹

Az elsı történelmi hullámban a fenyítıházak megalapításának indokai nyilván hasonlóak, de nem teljesen azonosak. (Különösen nem a bekerítések idejét élı Angliával.) Amszterdamban, a világkereskedelem elsı keresztény központjában, a korai kapitalista gazdaság fellegvárában egyszerre kellett szembenézni a munkaerı-szükséglet kielégítésének szorító igényével és a munkásság szervezıdéseinek veszélyével, a protestantizmus szegénységképének átalakulásával és a rendi társadalom hagyatékának kezelésével, felszámolásával.

A hasonlóképpen iparosodott és kereskedelmi tevékenységbıl élı Hanza-városokban nagyobb problémát jelentett az újkor kezdetének zavaros évtizedeiben megszervezıdı tömegkriminalitás, mely a bandavilág kialakulásával komoly kihívásként fenyegette a gazdag kereskedıvárosokat.⁵⁵²

Az ún. elsı német alapítási hullám a 17. század elsı felében sajátos jegyet viselt magán: a szők értelemben vett büntetés-végrehajtásnak (mely a szabadságvesztés kapcsán tömlöcöztetésben és a közmunka szervezésében merült ki) nem vagy csak alig volt szerepe a rezsimek kialakításában. Ezek az intézetek a fegyelmezı munka házai voltak. A történet- és jogtudományban hosszú ideje zajlik a polémia a házak büntetıjellegét illetıen. Ezek az idınként ismétlıdıen fellángoló viták a börtöntörténeti kutatások általánosan elfogadottnak tőnı tételét vitatják, hogy a fenyítıház eredetileg semmiképpen sem tekinthetı büntetés-végrehajtási intézetnek. Többen arra hivatkozva, hogy nemcsak Amszterdamban, de Danckában is a büntetı igazságszolgáltatással szoros kapcsolatban állottak a fenyítıházak, büntetıintézményeknek tekintik ıket. A vita mögött lényegében a

551 HIPPEL 1898, 649. o.

552 RADBRUCH 1952b, 163–164. o.

kriminalitásnak különféle mélységő definíciói állanak. Tagadhatatlan, hogy a korszakban a büntetı igazságszolgáltatás és a rendészet, a közigazgatás között megkérdıjelezhetetlenül szoros kapcsolat állott fönn. Az is aligha vitatható, hogy a fenyítıház kezdetben a jogszabályokat sértı és „kriminálisnak” tekintett magatartások szankciója volt. A csavargást, koldulást, a munkakerülést a kora újkorban a rendészeti jogalkotás üldözendı és büntetendı cselekményként rögzítette. A fenyítıházaknak a deviáns magatartásokat szankcionáló karaktere kezdettıl fennállt, s lényegében nem is változott. Idık folyamán átalakultak viszont azok a devianciák, melyek büntetésére a fenyítıházakat létrehozták, illetve utóbb alkalmazták. Helyenként kezdettıl, máshol csak a mőködés késıbbi fázisban, de befogadtak „súlyos” bőnelkövetıket is, akiket büntetıítélettel utaltak a házakba, s akik a bíróság egyéb döntése esetén halált vagy súlyos testi büntetést érdemeltek volna.⁵⁵³

A Hanza-városok fenyítıházainak másik, az amszterdamitól elütı sajátja, hogy kezdettıl fogva kétfunkciójú házakról van szó. A szakirodalom már a 17.

században magától értetıdı fenyítıházi célként emlegette a koldusok elleni fellépés mellett az annak határ- és forrásvidékérıl származó, szükséget szenvedı személyek elhelyezését, vagyis a szegénygondozás feladatait.⁵⁵⁴ Amszterdamban is fokozott figyelmet fordítottak a szegényügy kezelésére, de ott nem próbálták meg elintézni egy füst alatt: külön szegényházakat, árvaházakat létesítettek.

Hamburg és Lübeck tanácsai az egyszerőség (és nyilván az olcsóság miatt is) egy fedél alatt igyekeztek megoldani a kérdést. 1645-ben Bréma is összevonta a különálló szegény- és fenyítıházat. Dancka pedig a kórházon belül létesített mőhelyt (Werkstube).⁵⁵⁵ A szegénygondozás feladata szerencsétlen módon megterhelte és a fenyítıházak eredeti céljától idegen gondolkodásra és mőködésre kényszerítette az intézeteket. Utóbb a szegénygondozás mellékvizein megérkeztek az árvaügy, az öreggondozás érintettjei, jelentkezett a kórházi funkció, sıt a tébolyultak kezelése és elhelyezése is. Ez azonban már átvezet egy újabb kérdéshez: a német vegyes modell kialakulásához.

553 HÄRTER 2003, 88. o.

554 HIPPEL 1898, 653. o.

555 HIPPEL 1898, 654. o.

A fenyítıházak kriminalizálódása általános jelenség, s ebben a folyamatban sem az amszterdami házak, sem pedig a német alapítású intézetek nem tudták megvédeni magukat a büntetı igazságszolgáltatás határozott törekvéseivel szemben. A Hanza-városokban úgy védekeztek a becsületes karakterő intézetek megmaradása érdekében az intervencióval szemben, hogy párhuzamosan büntetés-végrehajtási intézeteket hoztak létre. A kifejezetten súlyos bőnöket elkövetık ırzésére alapították Hamburgban a Spinhaust (1669), Danckában a Rasphaust a fenyítıház udvarában (1690). Lübeckben külön büntetıintézet csak 1778-ban jött létre, de a fenyítıházat a Szent Anna kolostorban sikerrel óvták a kriminális elemek beözönlésétıl.⁵⁵⁶

Z

UCHTHAUS ZU

B

REMEN

.

Németföldön az elsı fenyítıház Brémában jött létre, bizonyítottan az amszterdami minta alapján, hiszen fönnmaradt az a levél, melyben 1604. december 29-én a város tanácsa tájékoztatást kért az amszterdami kormányhivataloktól az ottani „Zuchthaus” rendjérıl, mőködésérıl.

A brémai magisztrátus alapítási döntésének megerısítése érdekében kérte az amszterdami háztól a Tugthuys szabályzatait.⁵⁵⁷ (Amszterdammal Brémának hagyományosan jó kapcsolatai voltak, a megoldás tehát kézenfekvı volt.) A brémai ház a német alapításokhoz hasonlóan, a városfalon kívül, a Stephanitornál⁵⁵⁸ 1608-ban nyitotta meg kapuit⁵⁵⁹ és 1609-ben datálták az elsı házirendet és mőködési szabályzatot.⁵⁶⁰ Az 1609. január 29-én kibocsátott házirend a nevelést és a munkáltatást állította filozófiája középpontjába, miként Amszterdamban is.⁵⁶¹ A házszabályzat szerint otthontalan koldusokat, könnyelmő személyeket és kisebb súlyú bőnöket elkövetıket vettek föl az intézetbe. Ez utóbbiakat kizárólag az alsóbíróságként eljáró városi tanács döntése alapján. Az elsı befogadott csoportokban azonban nem csupán városi döntés alapján kerülhettek be letartóztatottak, hanem természetesen tartási és szállásolási

556 HIPPEL 1898, 654. o.

557 HIPPEL 1898, 66–67. o

558 ALBRECHT–EICKER 1999, 16. o.

559 GRAMBOW 1910, 21. o.

560 SELLERT–RÜPING 1989, 302. o.

561 ALBRECHT–EICKER 1999, 16. o.

költségek fejében saját rokonok kérésére azokak terhes családtagok is.

Számszerően inkább ezek domináltak, a bőnelkövetık alárendelt szerepet játszottak. Ennek alapján állapítja meg Krause, hogy hasonlóan Amszterdamhoz, itt sem a bőnelkövetık határozták meg az intézeti profilt, fennállásának elsı szakaszában ez az intézmény sem elsısorban büntetés-végrehajtási intézet volt.⁵⁶² A brémai intézet becsületes karakterét a legszigorúbb tilalom védte az elıre megszabott fogvatartotti osztályoktól eltérı elkövetık beutalásától. A saját koldusok és csavargók kizárólag a városi tanács határozatával juthattak a házba. A beutalási rendszer világos megfogalmazása és a kemény tilalom eredményeképpen alapításakor a brémai fenyítıház tisztábban becsületes jellegő volt, mint az amszterdami minta. Egyértelmően a városi szegénygondozásra telepített megoldás volt a brémai, amit jól szemléltet, hogy kizárólag a saját szegényekrıl hajlandók egyáltalán tárgyalni a városi urak.⁵⁶³ (Áttételesen ez a tiszta modell is visszaigazolja azt a feltételezést, hogy az eredeti amszterdami alapítás is karakteresen rendészeti [szegényrendészeti] jellemzıkkel bírt, hiszen a mintaként alkalmazott németalföldi házirend szerint a csavargók és koldusok mellett ott sem jutottak be csak kis tolvajok, azon belül is fiatalkorúak, akiket testi büntetéssel nem akartak sújtani.) 1648-ban felbukkant ugyan Brémában egy fiatalkorú bőnelkövetı, egy tolvaj, akit a városi tanács kötél helyett „tekintettel zsenge korára és más okokra” hivatkozva örökös börtönre ítélte vasban, amit az új fenyítıház felépülte után ott le is töltött. A következı érdemi bizonyíték 1688-ból származik.⁵⁶⁴

A brémai fenyítıházban intenzív munkáltatás folyt a javításért. Az amszterdami elıkép után gyapjúmunkát végeztek a fogvatartottak, valamint a hagyományos fareszelést és egyéb olyan famegmunkálást, mely logikusan kapcsolódott a fafeldolgozáshoz.⁵⁶⁵

A brémai fenyítıház fennmaradását minden lehetséges eszközzel támogatta a város, jóllehet folyamatosan gondok voltak az elszámolások körül.

1610-ben az intézet már adómentességet kapott, s a városi költségvetésbıl is

562 KRAUSE 1999, 38. o.

563 HIPPEL 1898, 610. o.

564 HIPPEL 1898, 610. o.

565 HIPPEL 1898, 611. o.

folyamatosan külön támogatásban részesítették, 1618-ben pedig két alkalommal is lottériajátékok bevételébıl finanszírozták a hiányt. Itt is látható, hogy a fenyítıházak munkáltatása, bármennyire jól szervezett is és jó piaca is van, nem képes gazdaságosan (legalább nullszaldósan) mőködni.⁵⁶⁶

A fenyítések olyanok, mint Amszterdamban. Itt a külön cella

„sötétzárkaként” jelent meg. Összehasonlítani sajnos azért nem lehet, mert az amszterdami források közül hiányoznak azok, melyek beszámoltak arról, milyen célból és milyen szabályok szerint alkalmazták a magánzárkát.⁵⁶⁷

1645-ben új fenyítı- és dologház felépítését határozták el a város urai „a csavargók és koldusok felszámolására”. Az 1650-re kapuját megnyitó fenyítı- és dologház egyik épülete azonos volt a korábbi Zuchthaussal, ennek megfelelıen inkább beszélhetünk bıvítésrıl, mint létesítésrıl. A fenyítı- és dologház feladata volt azokat foglalkoztatni, akik nélkülözik a munka lehetıségét. Itt tehát valósággal egybekötik a rendészeti (fenyítı) szempontokat a szegénygondozással.

Az is a folytatólagosságot igazolja, hogy a munkáltatás is azonos volt (a férfiak fát reszeljenek, a nık fonjanak, a gyermekek kézmőves munkát végezzenek – rendelte az új szabályzat). ⁵⁶⁸

Az idık folyamán, elsısorban a 18. században túlnyomórészt mindkét nembéli súlyos bőnözıkkel töltötték fel az intézetet, amely mindinkább büntetés-végrehajtási intézménnyé vált. A brémai büntetés-végrehajtás (eltekintve az elkülönítve ırzött, de mégis csak egy intézetben együtt fogva tartott férfi és nıi raboktól – lényegében (a szintén kriminalizálódó) amszterdami ház nyomán fejlıdött. Ezzel együtt még a 18. század végén is jó hírnek örvendett a brémai Zuchthaus.

Egy 1790-ben készített leírás szerint a brémai fenyítıház nem tartozott a legnagyobbak közé. Architekturálisan az épület négyszögletes alaprajzú, amelynek közepén fedetlen udvar volt. A zárkák ablakai erre nyíltak. A belsı nyitott térségen át jutott a cellákba elegendı levegı. Az elıoldalról, az utcai frontról, ahol az épület bejárata volt, egy kis tágas elıudvar nyílt. Ettıl jobbra a

566 HIPPEL 1898, 612. o.

567 HIPPEL 1898, 611. o.

568 HIPPEL 1898, 613. o.

In document A kérelmezı által készített doktori mő (Pldal 194-200)