2. Az elindulás.
3. A szicziliaiak tanácskozása.
4. Alkibiades (60—61. és 89— 92 f.).
5. A Syrakusa melletti csata.
6. Hermokrates és Euphemos Kamarinában.
E részek a mozgató rugókat, a forrongó szenvedélyeket, a ro
hamosan megindult eseményeket híven tükrözik vissza. A kifejtés utolérhetetlen szemléletességgel festett képét nyújtja a VII. könyv, melyet egész terjedelmében ki sértők meg hű fordításban visszaadni.
1. A hadjáratot Athénben elhatározzák.
8—24. f.
8. A következő tavasz kezdetén*) megérkezének küldötteik Szicziliából az egestai követek kíséretében, kik hatvan talentum1) veretlen ezüstöt hoztak havi zsoldba, mennyit hatvan hajó szá
mára szándékoztak kérni. Az athéniek népgyülést híva egybe s meg
hallgatván úgy az egestai mint saját követeik csábító, de valótlan állításait, hogy sok pénz heverne a templomokban és az állampénz
tárban, megszavazok hatvan hajó...küldését Szicziliába és teljhata
lommal fölruházva vezérekül választók Kleinias fiát, A 1 k i b i a- d e s t, Nikeratos fiát, N i k i a s t és Xenophanes fiát L á m á k hő s t , hogy egyfelől az egestabelieket2) segítsék a selinuntiak ellen, más
felől ha a háborúban előnyt vívnak ki, a leontinibelieket3) telepít
*) Kr. e. 415.
sék vissza és egyáltalán rendezzék a szicziliai ügyeket, a mint Athén érdekében jónak látandják. Erre ötöd napon ismét népgyü- lést tartottak a végből, hogy a hajók gyors fölszerelésére szükséges intézkedéseket megtegyék és ha a vezérek még valamit óhajtaná
nak a hadjáratra nézve, megszavazzák: Nikias, ki akarata ellen választatott vezérré, abban a meggyőződésben, hogy a város nem helyesen határozott, sőt jelentéktelen és csak látszatos ürügy alatt vévé tervbe a roppant vállalatot: Sziczilia meghódítását, az athé
nieket szándékukról lebeszélni akarván, föllép előttük és a köv(
. >E népgyülés a szicziliai hadjáratra szükséges készületek érdekében gyűlt ugyan egybe, de nézetem szerint elébb magát a hadjáratot kellene kérdésbe tenni, ha tanácsos-e a hajókat elindí
tani, vagy nem volna-e jobb e nagyfontosságú ügyben nem ily el
hamarkodott határozat alapján menni bele idegenek biztatására minket nem érdeklő háborúba. Pedig magam ebből csak dicsőséget szerzek és saját életem miatt kevésbé félek, mint bárki más; ha
bár meggyőződésem, hogy az jó polgár lehet, ki saját személyére és vagyonára gondol, mert az ilyen ember az állam jóllétét is saját érdekében szem előtt tartja. És valamint az előbbi alkalommal személyes nagyravágyásból nem nyilatkoztam meggyőződésem ellenére, úgy most is kijelentem azt, mit legjobbnak tartok. Ha arra intenélek, hogy a mi kezetekben van, tartsátok meg és a meg
levőt bizonytalan és csak a jövőben lebegő dolgokért koczkára ne tegyétek, hatástalan maradna szózatom; tehát azt fogom nektek bebizonyítani, hogy sem alkalmatos időben nem indultatok meg, sem könnyen el nem éritek kitűzött czélotokat.
10. ^Ugyanis úgy nézem, mintha ti itt sok ellenséget hagyva hátra, Szicziliába eveznétek uj ellenségeket hozandók nyakatokra. S talán azt hiszitek, hogy a megkötött béke megbízható, holott az, ha nyugton is maradtok, csak névleg béke (mert nálunk és az ellenfél
nél is némelyek ennyire vitték a dolgot); de ha jelentékeny beteg
ség érne, ellenségeink azonnal ránk törnének, mert egyfelől vere
ségek által kényszerítve léptek a szerződésre, mely inkább ő nekik hozott szégyent mint nekünk, másfelől magában e békében vannak még kétes pontok. Vannak még és pedig hatalmas államok, melyek azt még el nem fogadták; sőt némelyek nyiltan síkra kelnek, má
sok tiz-tiz napos fegyverszünetet4) tartanak és csak azért maradnak kező intő szózatot emelte :
N i k i a s b e s z é d e . (9— 14.)
békén, mert a lakedaimoniak veszteg ülnek. És bizonyára, ha had
erőnket megosztva találják, mit ép most vettetek czélba, megtá
madnak egyesülve a szicziliaiakkal, kiknek szövetségét korábban is bármely áron megszerezték volna. Ezért tehát mindenkinek meg kellend fontolnia és az államot nyilt tengerre bocsátva koczkára nem szabad tenni és más uralom után törni, mielőtt a meglevőt biztosítottuk, hiszen a thrák-földi khalkisiak, kik oly sok éve már elpártoltak tőlünk, még nincsenek alávetve; a szárazföldi ál
lamok közt is vannak békétlenkedők. És mi egestai szövetségese
inknek készek vagyunk gyorsan segélyükre sietni, de egyre késünk azok megfenyítésével, kik tőlünk régóta elpártolva bántalmaznak.
11. »Ezeket, ha leigázzuk, féken is tarthatjuk, de amazok fe
lett, a nagy távolság és nagy számuk miatt, ha diadalmaskodnánk is, nehezen birnánk uralkodni. Esztelenség oly népek ellen intézni támadást, kiket legyőzve sem birnánk uralmunk alatt tartani, bal
siker esetén pedig nem lennénk többé a támadás előtti helyzetben.
A szicziliaiakat jelen helyzetükben sem tartom ránk nézve veszé
lyeseknek, de még kevésbé tartanám azoknak, ha a syrakusaiak uralma alá kerülnének, mivel épen leginkább rémítgetnek bennün
ket az egestabeliek. Mert most ha egyenként készek is volnának a lakedaimoniak támogatására menni, amúgy nem valószínű, hogy uralkodó állam uralkodó állam ellen indítson hadjáratot, mert a mely úton a mi uralmunkat kiragadnák kezünkből a peloponneso- siak segélyével, ép oly lehetséges, hogy az övéket ugyanily módon ugyanezek forgatják föl. Tőlünk az ottani hellenek leginkább fog
nának tartani, ha náluk ki nem kötünk, vagy ha megmutatván haderőnket, csakhamar visszatérünk. De ha valami balszerencse ér, csakhamar lenézve bennünket, itteni elleneinkkel együtt támad
nának meg. Mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy leginkább bá
muljuk azt, ki legtávolabb van és kinek hirneve a próbát ki nem állta. Ezt tapasztaltátok ti is, athéniek, a lakedaimoniakkal és szö
vetségeseikkel szemben. Mert hogy várakozástokon felül diadal
maskodtatok a küzdelemben, melytől kezdetben féltetek, most fen- héjázón Szicziliára vágytok. Pedig nem szabad az ellenség balsze
rencséje következtében elbizakodnotok, hanem abból merítnetek bizalmat, ha tervetek sikerül és ne higyjétek, hogy a lakedaimo
niak előtt egyéb czél lebeg, mint hogy a szenvedett csorbát vala
miképen a ti vereségtek útján kiköszörüljék, annyival inkább, hogy hősiesség hirnevéért a legnagyobb erőfeszítést legrégibb idő óta fejtették ki. Úgy, hogy ha eszünk van, nem a szicziliai
egestabeliek-ért, e barbárokért szállunk síkra, hanem óvjuk magunkat az állam olygarchikus cselszövényeitől.
12. Nem kell elfelednünk, hogy alig tértünk magunkhoz a nagy ragály és a háború okozta veszteségek után annyira, hogy emberben és vagyonban erősbödtünk. Ez erőt kötelességünk önma
gunk és nem segélyt kereső szökevények érdekében használni föl, kiknek az ámitás a kenyerük és a kik mások veszélyeztetése mel
lett csak puszta szóval kecsegtetvén, vagy czélt érve, hálát nem is
mernek, vagy bukva, barátjaikat is romlásba döntik. Ha valaki el
ragadtatva vezérré választatása által a hadjáratra buzdít titeket, saját érdekében, minthogy különben is igen fiatal a hadvezetésre, csakhogy szép paripáival pompázhassék 5) és drága kedvtelését had- vezéri jövedelméből fedezhesse, ne adjatok neki alkalmat, hogy az állam kárára fényelegjen, gondoljátok meg, hogy az ilyen emberek a közügy hátrányára tékozolják a maguk vagyonát. E vállalat nagy dolog és nem olyan, hogy ifjú fővel tervezzék és elhamarkodva hajtsák végre.
13. És aggodalommal látom, hogy az ifjak az ő oldalán ülnek6) és az öregebbeket viszont figyelmeztetem, hogy ha valamelyik ezek közelében ülne, ne szégyelje, hogy ha gyávának tűnnék föl, ha a há
borút meg nem szavazná; sem végzetes vágyat ne érezzen úgy mint ezek, elérhetetlen dolgok után, belátván azt, hogy puszta óhajtás
sal legkevesebbet lehet elérni, de előrelátással legtöbbet; tehát a haza érdekében, mely soha nagyobb veszély szélén nem állott, szavazzatok ellenük és határozzátok el, hogy a szicziliaiak és kö
zöttünk a határok : a ion tenger a part mentén és a szicziliai ten
ger a nyilt tengeren hajózókra nézve háborítatlanul maradjanak saját hazájokban élve, hadd intézzék el saját ügyeiket. Külön az egestaiaknak értésükre kell adni, hogy az athéniek tudta nél
kül elegyedtek a selinuntiakkal háborúba, végezzék el azt magukra.
És jövőre óvakodjunk oly szövetségeseket szerezni, mint eddig te
vők, kiket balsorsukban megsegítünk, de ha magunk szorulunk rá, tőlük oltalmat nem nyerünk.
14. És te, prytanisz, 7) ha kötelességednek ismered a haza sor
sára gondolni és ha jó polgár kívánsz lenni, javaslatomat tűzd ki az athénieknek újabb tárgyalásra, meggondolva azt, ha netalán haboznál az újabb szavazást elrendelni, hogy törvény áthágásáról ennyi tanú jelenlétében szó nem lehet, de ha az állam már valamit határozott, azt orvosolhatod. Mert az igaz tisztviselő, ki hazája ja
vára a lehetőt megteszi vagy legalább készakarva kárt nem okoz.«
15. így beszélt Nikias. Az utána föllépő athéniek nagyobbára a hadjárat mellett és a hozott határozat megváltoztatása ellen nyi- latkozának, némelyek azonban ellene szóltak. A hadjáratra leghe
vesebben buzdított Alkibiades, a Kleinias fia, a ki egyfelől Nikiassal ellenkezni vágyott, mert politikai ellenfele volt, de azért is, mert őt váddal illette, másfelől leginkább azért, mert hadvezéri állásra tö
rekedett és remélte, hogy ez úton majd Sziczilia és Karthágó meg
hódítója leend és a kivívandó siker esetében rríagának is vagyont és dicsőséget szerzend. Mint a ki előkelő társadalmi állást foglal vala el, vagyoni helyzetét 8) meghaladó mértékben űzte a verseny
paripákra és egyebekre költekezéseit; mely szenvedélye később az athéni államot is nem kis mértékben sodorta magával. Ugyanis a tömeg tartván az ő túlcsapongásától, melyet magán életében ta
núsított és minden egyes alkalommal nyilvánuló vakmerő terveitől, mint kényuraságra törő ember ellen fordult és habár a hadi téren leginkább kitűnt, a háború vezérletét magán életére való tekintet
ből másokra bízta. így juttaták csakhamar tönkre az államot.
Ekkor tehát föllépvén, a következő beszédet tartá.
A l k i b i a d e s b e s z é d e (16— 18. f.)
Athéniek, jobban is megillet engem mint másokat a hadve- zérség (mert ezen kell kezdenem, miután Nikias támadott meg), de magamat erre méltónak is érzem. Ugyanis a miért megszólanak, az csak őseimnek és magamnak válik dicsőségére, a hazának meg javára is. Mert hiszen a hellének az olympiai versenyen9) tör
tént fényes megjelenésem után Ítélve, városotokat való erején fe
lül becsülték, minthogy előbb a háború következtében kimerültnek gondolták. Ugyanis hét kocsival versenyzék, mennyivel soha más magánember. A győztes, a második, a harmadik is én lettem és egyéb tekintetben a győzelemhez illő fényt fejtettem ki. Közfelfo
gás szerint ez tekintélyt szerez, mert a tettnek megfelelő hata
lomra következtetnek. Másfelől mind az a fény, melyet otthon kifej
tek a karok kiállításánál 10)vagy egyebekben, természetesen a pol
gárok irigységét kelti föl, de az idegenek erőnek tekintik. Olyannál nem haszontalan esztelenségek, ki a maga költségén nemcsak ma
gának, hanem az államnak is használ, sem nem igazságtalanság, ha az, ki fölényét érzi, nem áll másokkal egy színvonalra, mint a hogy a kit balsors ér, nem talál másban osztályos társra; hanem valamint a szerencsétlenségben senki sem áll velünk szóba, ha
sonló helyzetben bárki tűrje el, ha a szerencsésebbek lenézik vagy ha másoktól becsültetni kiván, becsüljön maga is másokat; ámde
tudom, hogy az ilyen emberek és valahányan valami tekintetben ki
tűntek korukban, kivált a velük egyenrangúaknak neheztelését kel
tik föl, másoknak addig, mig velük érintkeznek, de az utódok közül némelyekben azt a vágyat ébresztik, hogy velük családi összeköt
tetést mutassanak ki még ha nem volna is, hazájuk pedig dicse
kedve emlegeti őket nem mint idegeneket, sem mint vétkes embe
reket, hanem mint önön gyermekeit, kiknek tetteik szépek valának.
Erre törekszem és e miatt ha magánéletem megrovás alá esik, vizsgáljátok meg, hogy a közügyek terén alább állok-e bárkinél.
Hiszen Peloponnesos leghatalmasabb államait a ti koczkáztatástok és áldozatotok nélkül a lakedaimoniak elleni küzdelemre egyesí- tém n), hogy Mantineánál egy nap koczkájára tegyék mindenüket.
Ez idő óta, habár a csatában diadalmaskodtak, még most sem nyer
ték vissza bátorságukat.
17. »És ép ez ifjúság, e mértéktelennek látszó esztelenség el
találva az illő hangot, a szenvedély hatalmával bizalmat keltve nyerte meg a peloponnesosiak hatalmas államait.*) Nos hát most se féljetek tőle, hanem míg annak teljes virágját élem és Nikias szerencséjében biznak, használjátok föl mindkettőnk szolgálatát. A Sziczilia elleni hadjárat iránti határozatot ne vonjátok vissza attól tartva, hogy ez nagy hatalom. Városaik nagy népessége vegyes tö
meg, mely könnyen cserél kormányformát és elfogad idegent. Ezért senki sem fegyverkezik úgy, mintha saját hazáját védné, az ország sincs ellátva állandó védelmi eszközökkel. Mindenki arra van el
készülve, hogy vagy ékesszólás, vagy pártütés útján miként jut
hatna haszonhoz, ha pedig czélt nem ér, kész idegen földre köl
tözni. Nem valószínű, hogy ilyen tömeg akár tanácsban egy érte
lemre jusson, akár közös cselekvésre egyesüljön. Kiki könnyen pártjára áll annak, ki valami kellemest mond, különben is hallo
másunk szerint pártvillongás dúl közöttük. Gyalogságuk sincs annyi, a mennyivel kérkedtek, mint a hogy ez a többi görög álla
moknál is kitűnt, hogy túlozták haderejüket, de kivált ebben a háborúban csalódott leginkább Hellás a nehéz fegyverzetű had
erőre nézve. De az ottani viszonyok értesüléseim szerint még a következő előnyöket is nyújtják. Sok barbar nép is van, melyek a syrakusaiak iránti gyűlöletből ellenük velünk együtt fognak tá
madni. Az itteni viszonyok sem állnak a vállalat útjába, ha
helye-*) E sokat vitatott hely értelmezéséhez a régi magyarázó közvetett m ó
don megadja a felvilágosítást. Nem ide tartozik fordításomról, mely e helyre nézve lényegében B e t a n t franczia fordításához áll közel, csak az eredetit inkább követi szószerint, számot adni.
sen Ítéltek. Mert hiszen atyáink háta megett ugyan az az ellenség állt, mely nekünk és hozzá még ellenük volt a perzsa és mégis az uralmat szerezték meg egyedül tengeri hatalmuk fölényével és most is velünk szemben a peloponnesosiak soha reménytelenebb helyzetben nem voltak; ha pedig nagyon megerősödnének is arra, hogy hazánkba betörjenek, ha el nem hajóznánk is, képesek, de tengeri haderővel nekünk ártani nem birnának, mert annyi hajót hagyunk hátra, mely velük megmérkőzik.
18. »Tehát minő elfogadható érvet hozhatnánk föl saját ha
bozásunk mellett vagy mentséget ottani szövetségeseinknek a se
gély megtagadására nézve, a kiket kölcsönösen tett eskünknél fogva tartozunk védelmezni és nem azzal mentegetőzni, hogy ők sem jöttek segítségünkre ? Mert velük nem azért szövetkeztünk, hogy minket itten megsegítsenek, hanem hogy ottani ellenségeinket zak
latva, meggátolják abban, hogy ellenünk jöjjenek. A nagy hatalmi állást úgy szereztük magunk is és bárki más, ki valaha uralomra jutott, hogy szívesen támogattak akár barbárokat, akár helléneket, ha segélyért folyamodtak; ha békén ülünk vagy a segélykérők nemzetiségére is tekintünk, uralmunkat kevéssel gyarapítjuk vagy
is inkább az egészet koczkáztatjuk vala. Mert a hatalmasabbal szemben nem csak akkor védekezik valaki, mikor támad, hanem támadását megelőzi; és igv nem lehet határt szabni az uralomnak, hanem ha már benne vagyunk, némelyek ellen magunknak kell lesben államink, mások ellenében óvakodnunk, mert abban a ve
szélyben forgunk, hogy mások uralma alá jutunk, ha magunk nem uralkodunk. Nem szabad nektek mint másoknak békességre törekednetek, ha viszont nem akartok politikai álláspontjukra helyezkedni.
Tehát meggondolva, hogy itteni hatalmunkat fogjuk gyara
pítani, ha ott támadunk, induljunk útra, hogy alázzuk meg a pelo
ponnesosiak büszkeségét, ha látják, hogy a béke nyugalmát meg
vetve, Sziczilia ellen támadunk és egyszersmind vagy ottani vív
mányaink következtében egész Hellás uralmát ragadjuk kezünkbe, vagy legalább a syrakusaiakat megtörjük és ez esetben magunk
nak és szövetségeseinknek javát eszközöljük. Hajóhadunk biztosít bennünket, akár ha siker esetében maradunk, akár ha visszaté
rünk, mert az összes szicziliaiak felett fölényben vagyunk a ten
geren. Ne térítsen el titeket tervetektől Nikias beszéde, mert tétlen
séget ajánl és szembeállítja az ifjúságot az öregekkel, hanem be
vett szokásotok szerint, valamint atyáink a tanácsban ifjakat öre
gekkel egyesítve emelték az államot e polczra, ti is ugyan e módon
törekedjetek azt még magasabbra emelni és gondoljátok meg, hogy az öregebbek és ifjak egymás nélkül mitsem érnek, hanem könnyü- vérüség, mérséklet és aggodalmaskodás egyesülése ad erőt és hogy a város, ha nyugalomban tesped, önmagában emésztődik föl mint bármi egyéb belküzdelmek következtében és bármely képesség elaggul, mig a küzdelmek közt gyarapszik és az önvédelemre az erőt nem annyira elmélet, mint gyakorlat adja meg. Egyszóval tevékenységre termett állam hitem szerint akkor jut tönkre, ha tétlenségre adja magát és azok az emberek élnek legnagyobb biz
tonságban, kik erkölcseik és intézményeik szellemével lehetően összhangzó politikát követnek, ha azok nem is a legjobbak.«
19. f e j. t a r t a 1 m a. Minthogy az athéniek e beszédre föl- buzdúlva, hajlandók voltak az egestai és leontinibeli menekültek sürgetéseinek engedni, Nikias még egy kísérletet tesz, hogy az athé
nieket e hadjáratról lebeszélje. Az arra szükséges tömérdek áldo
zat feltüntetésével igyekszik őket visszariasztani.
N i k i a s m á s o d i k b e s z é d e . (20—23.)
20. »Athéniek, minthogy látom, hogy egész buzgalommal készültök a hadjáratra (bár ütne az úgy ki, mint óhajtjuk !),de a fenforgó viszonyokra nézve hallgassátok meg nézetemet.
Értesülésem szerint hatalmas államok azok, melyek ellen in
dulunk és egymástól függetlenek, kormányváltozásra nem vágynak, mint a hogy a szolgaság kemény igája alól bárki könnyen mene
külne és valószínűen nem fogadnák el örömmel a mi uralmunkat saját szabadságuk helyett, és a mi a lakosok számát illeti, ez egy szi
geten sok hellén állam van. Mert Naxoson és Katanen kivül, melyek a leontiniekkel való vérségi összeköttetés után reméllem mellet
tünk lesznek, van még hét, l2) melyek minden hadi eszközzel le
hetőleg hozzánk hasonló módon vannak ellátva, kivált Selinus és Syrakusa, melyek ellen első sorban indulunk. Sok hoplitájuk, Íjá
szuk, kopjavető katonájuk, sok háromevezősoros diajójuk és a megfelelő hajóslegényük van. Van magánvagyonuk is, de van a selinuntiak templomában pénz is; a syrakusaiaknakpedig egyes barbar népek évi termésükből adóznak. Azonban legnagyobb elő
nyök felettünk, hogy számos lovasságuk van 'és maguk termelte, nem szállított gabonával élelmezik magukat.
21. »Ilyen hatalommal szemben nem csak hajóhadra és kö
zönséges legénységre van szükségünk, hanem erős gyalogságra, ha tervünkhöz méltóan akarunk föllépni és nem akarjuk, hogy nagy számú lovasságuk elzárjon minket a szárazföldtől, különösen ha
az államok félelmükben ellenünk szövetkeznek és nekünk az eges- taiakon kívül más barátságos állam védelmünkre lovasságot nem szolgáltat. Szégyen volna elüzetve térnünk vissza vagy újabb csapatok után küldenünk, mint a kik megfontolatlanul fogtak e vállalatba. Kiindulásunkkor kell jelentékeny erővel támadnunk, meggondolva, hogy hazánktól messzi távol eső föld ellen megyünk és nem oly viszonyok közt fogtok hadat viselni, mint midőn álla
munk alattvalói segítségére jöttök valamely más állam ellen, hová közeli barátságos államból könnyű a szükséges dolgokat szállítani, hanem merőben idegen földre szakadva el, honnét ide a négy téli hónap alatt alig érkezhetik hir.
22. »Véleményem szerint tehát nagyszámú gyalogságot kell magunkkal vinnünk úgy a magunk és szövetségeseink, mint alatt
valóink haderejét, sőt még Peloponnesosból is kell toborzanunk vagy zsoldosokat fogadnunk, sok íjászt és parittyást, hogy az ő lo
vasságukkal megmérkőzhessünk, hajók számára nézve pedig oly fölényben kell lennünk, hogy a szükségeseket könnyen szállíthas
suk, az itt beszerzett gabonát, szárított árpát13) teherhajókon, péke
ket a malmoktól bérért fogadni, részben erőszakkal is kényszerítve elhozni, hogy ha valahol szélcsend lepne meg, a sereg ne szenved
jen élelemben hiányt, mert ily nagy számú serget nem minden város lesz képes befogadni, és egyéb szükségletekkel is jól el kell látnunk magunkat, hogy mások kényétől ne függjünk, de leginkább pénzt kell itthonról minél többet vinnünk, mert az a pénz, melvlyel az egestaiak kecsegtetnek, inkább csak szép szóban, mint valóság
ban létezik.
23. »Mert ha hazulról nem csak oly haderővel indulunk, mely az övékével megmérkőzhetik, kivéve az általuk síkra állítható ne
23. »Mert ha hazulról nem csak oly haderővel indulunk, mely az övékével megmérkőzhetik, kivéve az általuk síkra állítható ne