III. 82— 84*).
Ily mérvben dúlt a belvillongás és annyival nagyobbnak tűnt föl, mert először tört ki. Utóbb úgyszólván, az egész hellén világ
* A 84. fej. hitelességét annyival készebb több tudós kétségbevonni,
forrongásba jött, mindenütt a nép- és az olygarkha párt versengett, amaz az athénieket, emez a lakedaimoniakat akarván behivni.
Béke idején nem találván ürügyet, nem voltak oly készek idegen segítséget hívni, de hadi lábon állván egymással, bármelyik részről az ellenfél megrontására és ez által a maguk érdekének előmozdí
tására, könnyű szerrel hoztak be az elégedetlenek szövetségest. És sok csapás zúdult e forradalom következtében a városokra, jelen
ségek, minők mindig fordulta k elő és fognak előfordulni hol dur
vább, hol szelidebb alakban, különböző jellemüek a szerint, amint a körülmények alakulnak. Ugyanis békében és jó körülmények közt?
úgy államok mint egyesek nemesebb elhatározásokra képesek, mi
vel nem állnak kényszerkörűlmények alatt; de a háború a megél
hetést megnehezítvén, mint kemény mester idomítja az emberek gondolkodását a viszonyokhoz.
És igy megindult a városokban a zavargás és a kik később kezdtek forradalmat, az előzőkről tudomást szerezvén, azokat töre
kedtek túlszárnyalni újítási kísérleteikben támadó terveik lelemé
nyességével vagy a megtorlás kegyetlenségével. És a szók megszo
kott jelentését az egyes fogalmakhoz viszonyítva máskép értel
mezték. Meggondolatlan merészséget önfeláldozó bátorságnak, bölcs Óvatosságot gyávaság ürügyének, mérsékletet féríiatlanság álar- czának, körültekintő megfontolást erély hiányának tekintet
ték. Az őrült vakmerőséget férfiasság jelének nézték, a cselszövést mint az önvédelem széphangzásu czimét, óvatosságnak.*) A zúgo
lódó bizalmat, ki ellenmond, gyanút ébreszt. Kinek egy csel sike
rül, azt eszesnek tartják, de ki azt felfedezi, az a nagyobb mester, ki elkerüli annak szükségét, hogy ezekre szoruljon, az a pártot hagyja cserben és az ellenségtől megriadt gyáva. Egyszóval magasz
talják azt, ki mást egy gonosz cselekvényben megelőz vagy mást észrevétlenül arra csábit. Még a vérség köteléke is lazább lett mint
mert egy régi magyarázó kihagyandónak jelöli meg. Több kéziratban a tolda
lék jelével van megjelölve. A szövegítészet egyik legérdekesebb kérdését veti föl e fejezet, melyről szólanom nem ide tartozik ; de jelzem, hogy a három fe
jezet összefüggő eszmemenete csonkulást szenvedne e fejezet kihagyása által.
Thukydides a forradalmi állapotok felett mond lesújtó Ítéletet, a polgári vil
longások forrását jelöli m e g : a polgárháború az egyes városok pártviszo
nyaiba is belevitte a forradalmi hangulatot. Vagy a 82. és 83. fejezet is egy későbbi moralista toldaléka. vagy mind a három Thukydidestől ered. Hiszen ép a 84. fej. vezetf vissza az elbeszélés folyamára. Jowett. Arnold szintén megtartják. Más helyen és alkalommal törekedni fogok igazolni eljárásomat.
*) E hely értelmezésére nézve eltérek a szokott magyarázatoktól és a szövegjavitási kísérleteket nem tartom czélra vezetőknek.
a pártérdek, mert a pártember készebb volt vakon merészelni. Mert e szövetségek nem a fennálló törvényekkel összhangban a közjó érdekében jöttek létre, hanem ép a fennálló rend ellen önző czélok elérésére. Az egymásnak tett hitet nem az isteni törvény szentelte meg, hanem a bűnben való szövetség. Ha a fölényre jutott ellenfél szép szóval igért, azt nem becsületében bízva fogadták, hanem tet
teire ügyeltek. A bosszút többre becsülték, mint a bántalmazta- tás kikerülését.
Ha kiegyezkedve esküt tevének, ez addig köté őket, mig a pillanatnyi tehetetlenség érzetében más rtámaszt nem találtak ; azonban mihelyt valamelyik fél a másiknál előbb vett bátorsá
got, ha ellenfelét készületlennek látta, örömestebb támadta meg, midőn ez semmitől sem tartott, mint sem nyíltan, sőt számításba vette ennek bizalmát és azt, hogy ha hitszegéssel diadalmasko
dik, még az ügyesség versenydiját is elnyeri. Szívesebben fogad
ták a legtöbben, ha gazok voltak, hogy őket okosoknak nevez
zék, mint jámbor oktalanoknak; emezt röstelték, amazzal kér
kedtek.
Mindennek oka a kapzsiság- és nagyravágyásból eredő tö
rekvés az uralomra; ezekből fejlett ki a versengés folyamán a pártszenvedély. A vezérférfiak mindkét párton, szép czimek alatt:
vagy a nép számára a jogegyenlőséget vagy az aristokraczia bölcsességét hangoztatva, névleg a közjót akarva, önző czéljai- kat szolgálták és bármi áron egymáson diadalmaskodni iparkod
ván a legiszonyúbb bűnökre vetemedtek, de még ezeket is túl
szárnyalta bosszujok, melyet nem a jogosság és államérdek ha
tárai közt űztek, hanem mindkét párt kedvét tölté ki benne és vagy igazságtalan szavazás útján vagy erőszakkal kerítve kézre a hatalmat, készek voltak a pillanatnyi pártszenvedélyt kielégí
teni. Kegyes érzelemre egyik párt sem adott semmit, de ha gyű
löletes módon sikerült valamit keresztül vinnie, hangzatos czi- met adván ennek, nagyobb hírnevet szerzett; a polgárság semle
ges része akár mert közreműködését nem nyerhették meg, akár mert létezésük bántotta őket, mindkét párt martalékául esett.
83. Ekképen a forradalom a gonoszság minden faját létre hozta Hellasban, az egyenesség, mely a nemeslelküség fő jel
lemvonása, nevetségessé vált és eltűnt; de helyette túlsúlyra emelkedett egymással szemben a bizalmatlan óvatosság. Nem volt elég erős szó, sem egyéb félelmetes eskü, mely frigyet biz
tosítana. Mindenki erősebbnek érezvén magát annak meggondo
lása által, hogy semmi biztosítékban ne higvjen, inkább arra
ügyelt, hogy bántalmat ne szenvedjen, mintsem bízni birt volna. A silánv lelkek többnyire felülkerekedének; mert a saját gyarlósá
guk tudatában az ellenfél tehetsége miatt tartva attól, hogy az a szó hatalmával győz és fortélyos eszük megelőzi őket a cselszövés
ben, merészen vágtak bele a dolgokba. Emezek kicsinylésből nem hívén, hogy figyelmüket valami kikerülné s másfelől jobbnak tart
ván észszel érni el inkább a mit lehet, mintsem erővel, gyakran ál
dozatul estek.
84. No's Kerkyrában először fordultak elő ily tények és a mi
nőket elkövetni szoktak azok, kiket nem mérsékelt, hanem zsar
noki kormánynyal bosszúra ingereltek uraik; némelyek pedig meg
szokott szegénységüktől szabadulni óhajtván, a mások javaira pe
dig szenvedélyesen vágyva, törvényellenes cselekvésre gondoltak : mások ellenben nem hírvágyból, de az egyenlő ellenféllel szemben féktelen indulattól elragadtatva, támadtak kegyetlen és könyörte
len módon. A közélettel együtt ily nagy mérvben zavarodott föl a magán élet, a törvényeket lábbal tiporva az emberi természet, mely mindig kész a törvényeket áthágni, nyilvánvalóvá tette, hogy szen
vedélye fékezhetetlen, erősebb mint az igazság és ellensége min
den fölebb valónak. Ha a gyűlölet romboló hatalmat nem gyakorol vala, nem helyezték volna fölébe az erkölcsi törvényeknek a bosz- szut, az ártatlanságnak a nyereség-vágyat.
Ámde az emberek azokat a közös törvényeket, melyekhez kö
tik pedig mindnyájan menekvésük reményét, ha elbuknak, merész
ük felforgatni midőn mások megtorlására indulnak és nem hagy
nak fenn semmit, minek nevében, ha rosszra fordul a koczka, bárki
hez folyamodni lehetne.
* *
*
Nem akarván fejtegetéssel megbontani Thukydides e korraj
zának tömör erejét, csak annyit jegyzek meg, hogy legalább köz
vetve, tagadólagos formában saját politikai álláspontját világítja meg. Az erkölcsi felbomlás iszonyú képét rajzolja itt, mint a hellén világ szellemi egységét földuló polgárháború következményét.Az er
kölcsi sülyedés rajzát a mirigyhalál hatásának fejtegetésénél is láttuk egy pár vonással (II. 53); a politikai pártok küzdelmével foglalko
zik még a VIII. könyvben, hol Alkibiades szereplését ép az ügyes diplomatiai fogásokban: a lappangó pártszenvedélyek leleményes felhasználásában tünteti ki. A maga politikai álláspontját positi- vebb alakban itt jelzi. Ez álláspont: mérsékelt demokraczia. A for
radalmat az államélet és ezzel az erkölcsi élet megsemmisülé
sének tekinti.
IV. és V. KÖNYV.