^ (36— 41. f.)
Az athéniek vállalatának híre eljutott Szicziliába. Svrakusá- ban*~egy népgyülés tartatott, melyen H e r m o k r a t e s tart
beszé-szédet, melyben inti honfitársait, hogy készüljenek teljes erővel az ellenállásra; biztosítja őket, hogy ha a szicziliai államok egyetértve szövetségre lépnek, ha a korinthosiaktól és lakedaimonoktól segít
séget kérnek és nyernek: biztosan megvédik Sziczilia függetlensé
gét vagy legalább annyi bajt okoznak a támadó hadseregnek, hogy előbb-utóbb felhagy a vállalattal.
A nép nem akart hinni Hermokrates szavainak ; a többség azt gondolta, hogy a veszélyt csak képzeli. (33—35.) Ilyen volt a hangulat, midőn föllép A t h e n a g o r a s »a népvezér, kinek a tö
megre legnagyobb befolyása volt.*
A t h e n a g o r a s b e s z é d e .
36. »A ki nem kívánja, hogy az athéniek azt az őrültséget k ö
vessék el, hogy idejöjjenek és hatalmunkba kerüljenek, vagy gyáva, vagy nem jó hazafi. Azoknak, kik az ily hírekkel rémítenek benne
teket, nem vakmerőségét bámulom, hanem dőreségöket, ha azt hi
szik, hogy szándékuk titokban marad. Ök, kik magán okból félnek, az egész várost akarják elrémiteni, hogy a közös rettegésben a magukét elrejthessék. Ez a czélja eme hirleléseknek is, melyek nem maguktól, de bizonyos egyénektől eredtek, kik mindig zavargást akarnak.
Ti. ha meggondolástok van, nem ezek hirlelése után Ítélitek meg az eshetőségeket, hanem meggondolva azt, hogy mit tennének oly okos és tapasztalt férfiak, milyeneknek az athénieket képzelem.
Mert nem valószínű, hogy ők hátra hagyva a peloponnesosiakat és az ottani háborút, mely még nincs teljesen befejezve, egy más há
borúba önként mennének bele, mert hitem szerint örülnek, ha mi, annyi hatalmas állam, nem támadjuk meg őket.
37. Ha pedig a hir valósul és eljönnek, Szicziliát képesebb
nek ítélem arra, hogy ily háborúban diadalmaskodjék, mint Pelo- ponnesost, mert minden tekintetben jobban fel van szerelve ; sőt városunk egymaga azt a haderőt, melylyel mint hírlik, támadnak, még ha két akkora volna is, messze túlszárnyalja. Tudom, hogy nem hoznak lovasságot és innen sem szerezhetnek, legfelebb az egestaiaktól keveset, hoplitáik száma sem mérkőzhetik a mienkkel, minthogy hajókon szállíttatott, pedig nagy dolog könnyű hajókkal ekkora utat megtenni és ezenkívül van a roppant hadikészlet, meny
nyit egy ily hatalmas állam ellen kellett magukkal hozniok. Úgy hogy ép ellenkezőleg azt hiszem, hogy ha ők egy ép akkora város birto
kában, milyen Syrakusa és a szomszéd határról folytatnának há
815-1890. THUKYDIDES. ti
borút, aligha tönkre nem jutnának, mennyivel inkább midőn egész Sziczilia ellenségük (mert egyesülni fog) és mihelyt kiszálltak, rögtön tábort kell erősitniök, mert csak sátrak és gyarló hadiszerelvé
nyek védelme alatt s lovasságunk miatt nem merészelnek nagyobb távolságra előnyomulni. Általában azt tartom, hogy partra sem szállhatnak. Annyival derekabbnak vélem a mi haderőnket.«
38. »Ámde jól tudom, hogy az athéniek a helyzetet olyannak látván, milyennek rajzolám, nem koczkáztatják birtokaikat, csak bizonyos férfiak terjesztének valótlan hireket, kikről nem most először, de mindig tapasztaltam, hogy vagy ilyen, sőt még gonoszabb beszédekkel vagy tényekkel törekedtek arra, hogy a népet megfé
lemlítve az állam kormányára jussanak. És bizony félek, hogy is
mételt kísérleteik végre czélt érnek. Mi pedig gyávák vagyunk az óvóintézkedéseket megtenni, mielőtt e bajba kerülnénk és szándé
kaikat leplezve őket megtorolni. Mert miattok lát államunk ritkán nyugalmat, de sok belvillongást és nem ellenségeivel, de önmagával való vívódásokat, néha kényurakat és bitor olygarkhákat.
Ha szavamra hajtatok, megkísértem megelőzni, hogy ilyesmi leplezetlenül ne maradjon; veletek szemben rábeszélést, de amazok ellenében megtorlást alkalmazva, nem csak midőn rajtakapattak, (mert nehéz őket megfogni) de midőn csak terveznek, de nem bírnak valamit végrehajtani (ugyanis az ellenségnek nem csak tényeivel.
de szándékaival szemben is védekeznünk kell, mert a ki előbb nem óvakodott, előbb szenved), viszont az olygarkhákat részint leplezés, részint az éber őrködés, részint figyelmeztetés utján riasztom el gonosz terveik kivitelétől. De hát tulajdonképen, hogy fölvessem a kérdést, melyet magamnak többször tevék, ti ifjak mit akartok ? Talán már most tisztséghez jutni ? De a törvény tiltja és pedig nem azért, hogy titeket mint arra képeseket meggyalázzon, hanem azért, hogy nem vagytok rá képesek. Vagy nem akartok a néppel az egyenlőség alapján állni? De igazság-e, hogy ugyanazon állam polgárai ne ugyanazon jogokat élvezzék ?«
39. ^Mondják: a népuralom sem bölcs sem igazságos kor
mányforma és a tehetősbek leghelyesebben kormányoznak. De azt hiszem, hogy az összes polgárság, a nép, az oligarkhák annak csak egy része; továbbá a gazdagok legjobb őrzői a közvagyonnak, leg
jobb tanácsadók a bölcsek, de a nép hozhat a tárgyalások alapján leghelyesebb határozatot: a népuralomban pedig e három elem egyenjogú tényező. Az oligarkhia a veszélyekben részelteti a köz
népet, de a haszonban nem csak kiváló részt vesz, hanem az ösz- szeséget megfosztva, egymaga élvezi. A mire közületek a hatal
masak és az ifjak törekesznek, azt egy nagy államban nem lehet állandóan megtartania
40. »Most is, akár ha be nem látnátok, hogy rosszat müveitek, a legesztelenebbek vagytok a hellének közt, kiket valaha ismertem, akár ha tudva ezt merészlitek, a legigazságtalanabbak, tehát vagy belátva vagy megbánva tetteteket az állam közjavát gyarapitsátok, meggyőződvén arról, hogy köztetek a jók vagy egyenlő vagy több részt nyernek a kormányzásban mint a köznép, de ha másként gondolkodtok, mindent koczkáztattok. És az ily hirlelésekkel hagy
jatok fö l; mert ismerjük azoknak forrását és nem türjük el. Éé városunk, ha az athéniek jönnek, magához méltókép fog véde
kezni és vannak vezéreink, kiknek lesz erre gondjuk. De ha mindez nem igaz, mint a hogy hitem szerint nem, ez állam nem fog hiresz- teléseitek által megfélemlítve titeket uralomra juttatni és önként venni igát nyakába, hanem függetlenül a tőletek eredő beszédeket tényekül itélendi meg és jelen szabadságát beszédeitekre föl nem áldozza, de a tényekkel szemben éberen fogja meghiúsítva tervei
teket meg védelmeznie
* * *
41. Athenagoras e beszéde után fölállt az egyik hadvezér és mást nem engedett szóhoz jutni, hanem a helyzetről következőkép nyilatkozott:
»Nem bölcs dolog egymás ellen vádakat emelnünk és azokat meghallgatnunk, de helyesebb a fenyegető hir után arra gondolnunk, mikép készülődhetnék minden egyes polgár és az egész állam de- rekas ellenállásra a támadó ellenség ellen; ha nem is volna szük
ség, semmi kár nem lenne ellátni az államot lovakkal, fegyverekkel és egyébbel, mi a háború díszére válik. A felülvizsgálat a mi gondunk leend, valamint követek küldése a szomszéd államokhoz puhatoló
zás végett, vagy egyéb szükséges intézkedés érdekében. Némi te
kintetben már tettünk lépéseket és a mit megtudunk, elébetek fog
juk terjeszteni.« —r
Hadvezérük e beszédére a svrakusaiak gyűlése eloszlott.'
--- *4
A s z i c z i l i a i a k t a n á c s k o z á s a . Syrakusában a kény
uralom Kr. e. 466-ban szűnt meg és az állam demokratikus alkot
mányt nyert. A népgyülés határozott a béke ésEáborű kérdésében.
A népgyülés választá a hadvezéreket, habár ezek, ha Th. e helyé
ből Ítélünk, politikai jogkört is gyakorolhattak ; mert a hadvezér, ki 11*
itt az Athenagoras bujtogató beszédére felszólal, politikai tekin
té lly e l lép fö l; ugyanis szavára eloszlik a népgyülés további ta
nácskozás nélkül.
A mi a szicziliaiak tanácskozását illeti, nyilván kitűnik, hogy a demokraczia már elfajulásnak indult. A t h e n a g o r a s alakja az athéni demagógok mintaképe után rajzolt alak. Midőn a nyugtala
nító hirek megérkeztek, Hermokrates az igaz hazafi intő szózatát emelte föl, hogy a pártviszályról, testvérháborúról megfeledkezve:
egyesüljenek az idegen betörő ellenség ellen. Athenagoras nem hagy fel a pártgyülölettel, szítja a viszály tüzét, kedvező alkalomnak tekinti arra, hogy az oligarkhák titkos űzelmei ellen menydörögjön. A dema
góg mindig a végletekben jár. Vagy a tényleg meglévő veszélyt ki- csinyli vagy hihetetlenül nagyítja. Athenagorasnak itt az állt érde
kében, hogy azokat, kik összeköttetéseiknél fogva legelőbb szerez
hettek értesülést a fenyegető veszélyről: gyanusitsa.^Ejnlékezhetünk KI e ó n r a , ki Nikiással szemben a pylosi ügyben-ép ily vakmerő módon lép föl. Féltékenységgel, ügyetlenséggel vádolja Nikiast és tár
sait: Nikiás szaván fogja. Kleon v á r a lja ik é r t arat, de azért a de
magóg jellemét ép oly élesen dpmrbbritja ki Th., mint Athenagoras alakjának rajzában. A sz^«íuzetésbe bujdosott történetiró a valódi népuralom legnagypfefr veszedelmét a demagógok működésében éles szemmel fede^krlol. Athenagoras beszédét szónoki tekintetben az egyszerü^mondhatni népies Írásmód jellemzi, mi emeli közvetlen hatását^
4. Alkibiades.
(60—61. és 89—92.)
Alkibiadest, a szicziliai vállalat értelmi szerzőjét a könnyelmű élet kimaradhatatlan végzete utolérte és ép akkor sujtá, midőn fényes politikai pályáján a legszebb diadalt aratta.
Egy éjjel Athénben szerteszét a Hermes szobrokat17) kegyeletien tettesek megcsonkiták. A háború előestélyén különben is izgatott közvélemény lázba jött. Minthogy Alkibiadesről hirek keringtek, hogy házábandévaj mulatozás közben a szent mysteriumokatlö) ba
rátaival eljátszott tréfa alakjában kigunyolta: gyanúba vették őt és barátait. Ellenségei jól fölhasználták a kedvező alkalmat, hogy Al
kibiadest megbuktassák. Minthogy érezték, hogy a közvélemény által lelkesen fölkarolt hadi vállalat vezérei sorából ki nem hagy
hatják ; hiába követelte Alkibiades, hogy az elindulás előtt jártas- sák le pőrét jobbnak látták őt útra engedni: feje fölött efenyegető karddal.
cA közvéleményt ez ügy állandóan izgalomban tartá, Alkibiadest pedig elkeserité. Ez izgalom és ez elkeseredés kitörését jellemzi ama két részlet, melynek fordítását adom.
a) A l k i b i a d e s e l i t é l t e t é s e .
60. Az athéni nép ezekre gondolván és felidézvén emlékébe mindazt, mit a kényurakról hallott, ingerült és gyanakvó lett azok iránt, kik a mysteriumok megsértésének vádját vonták magukra és mindent oligarkhikus összeesküvésre és kényuralmi törekvésekre vitt vissza. És midőn e miatt felbőszülve már sok előkelő férfiút hurczoltak fogságba és épen nem csillapultak, hanem napról-napra fokozódók dühök és mind többeket fogtak e l; az egyik foglyot, ki a legvétkesebbnek látszott lenni, rábeszéli egy fogolytársa, hogy te
gyen vallomást. Hogy igazat vagy valótlant vallott-e, e felől ellentétes nézetek vannak; mert bizonyosat senki sem akkor, sem később nem tudott a bűntény felől mondani. 19) Még pedig azzal vette rá, hogy állitá, miszerint még ha nem is volna vétkes, magának a büntetés elengedését kikötvén, magát is megmentené és a várost is meg- szabaditná a folytonos gyanakvástól; magát is biztosabban meg
menti, ha a büntetés elengedésének föltétele mellett a bünrészessé- get elösmerné, mintha azt tagadva biróság elé vinné ügyét. Ez csakugyan maga és mások ellen jelentést tesz a Hermes-szob- rok ügyében. Az athéni nép örömmel fogadta a vallomást, melyet valónak hitt, minthogy előbb szörnyükép aggódott, ha a nép
uralom ellen összeesküvők nyomára nem jön, a feljelentőt és azokat, kiket ő nem vádolt, szabadon bocsátá, a vádoltak ügyé
ben külön biróságot küldvén ki, némelyeket, kiket elfoghattak, kivégeztetének, az elmenekültekre halálos Ítéletet mondva fe
jükre jutalmat tűztek ki. Most sem lehetett tudni, ha azok, kik büntetést szenvedtek, nem sújtattak-e igazságtalanul; azonban magára a városra nézve e megoldás nyilván jótékony hatás
sal volt.
61. Alkibiades ellen, ellenségeinek bujtogatására, kik el
utazása előtt is megtámadták volt, az athéniek erősen ingerültek valának. És midőn bizonyosat véltek tudni a Hermes-szobrok és még inkább a mysteriumok ügyében, melyeknek megsértésében vétkes volt, ezt ugyanazon törekvéssel; a népuralom elleni össze
esküvéssel hozzák egybefüggésbe, melyet az ő müvének tartottak.
Véletlenül ugyanez időben, midőn úgy fel valának indulva, a lakedaimoniaknak egy jelentéktelen csapatja a földszorosig
hatolt, Boiotiában lévén valami teendőjük. Azt hitték, hogy ez az ő müve és e csapat titkos küldetéssel nem a boiotiabeliek ér
dekében jöttek és ha ők sietve a feljelentett férfiakat el nem fogják, elárulják a várost. Egy egész éjen át fegyverben virrasz
tóit a nép várfalakon a Theseus templomában, mely a belvá
rosban feküdt. Ugyanez időben Alkibiades vendégbarátai Argosban gyanúba kerültek, hogy a népuralom ellen bujtogatnak; ennek kö
vetkeztében az argosi túszokat, kiket a szigeteken tartottak felügyelet alatt20), kiszolgáltatták az argosi nép bosszantására. Mindenfelől gyanú vette körül Alkibiades személyét. Elküldik tehát Szicziliába Salaminiát 21) érte és azokért, kik ellen följelentés történt. A kül
dötteknek meghagyták, hogy Alkibiadest szólítsák föl a hazajöve
telre a végett, hogy védelmezze magát, de el ne fogják, ugyanis te
kintetbe vették a Szicziliába küldött hadsereg hangulatát és ki akarták kerülni az ellenség figyelmét, de főképen a mantineaiak és argosiak elpártolásától tartottak, mert megvalának győződve, hogy ezeket ő beszélte rá a hadjáratban való részvételre. És ő saját hajóján, a közös vád alatt állók a Salaminiával Szicziliából elindul
tak, mintha Athénbe eveznének. Azonban, midőn Thuriibe 22) ér
keztek, többé nem követték a hajót, hanem leszállva róla eltűntek, mivel féltek ily roszindulatu vád alatt törvényszék elé állani. A Salaminia legénysége egy darabig kereste Alkibiadest és társait, de miután sehol sem találta, haza evezett. Alkibiades pedig már mint száműzött nem sokkal azután egy kereskedelmi hajón kelt át Thuriiból Peloponnesosba; az athéniek őt és társait halálra Ítélték.
b) A l k i b i a d e s b o s s z ú j a .
Alkibiades Thuriiból előbb az elisi Kyllenebe ment, onnét száműzött társaival együtt a lakadaimoniak menedéklevele mellett Spartaba, kiknek a mantineai szövetség létesítése miatt támadt boszujától tartott. És véletlenül ép ez időben érkeztek Spartába a korinthosi és syrakusai követek is azzal a megbízatással, hogy az athéniek ellen szövetséget hozzanak létre és segélyt eszközöljenek ki. Alkibiades Athén elleni háborúra izgat. így állott bosszút szü
lőföldén.
* * *
A l k i b i a d e s b e s z é d e . (89—92. f.)
p89. »Előbb az ellenem szórt rágalomról kell szólanom, hogy irántam táplált gyanakvástok miatt közös érdekeinket balul ne fogjátok föl.Mig elődeim a veletek fentartott vendégbaráti viszonyt23)
valami sérelem következtében felmondák, én ismét fölelevenitém és nektek több szolgálatot tevék, különösen pylosi balszerencsétek alkalmával. És habár irányotokban állandó jóindulattal viseltetem, ti a béketárgyalások alkalmával ellenségeimnek gyarapitátok hatal
mát az által, hogy általuk alkudoztatok és engem megalázásnak tevé
tek ki. E miatt méltán szenvedétek részemről megröviditést, midőn a mantineaiak és argivok részére álltam vagy egyéb tekintetben mű
ködtem ellenetek. Most azonban, ha valaki akkor a szenvedett sére
lem érzetében haragudott rám, helyes álláspontból Ítélve, változtassa meg nézetét. Ha pedig valaki azért gondolt rólam rosszat, mert a nép felé hajoltam, tudja meg, hogy ezért sem neheztel méltó joggal.
Mert mi mindig a kényuraknak vagyunk ellenségei; már pedig a nép
uralom a kényuralom ellentéte; ennek köszönhetők a népvezéri állást.
Minthogy Athén nagyobbára népuralom alatt áll, alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez. A lábrakapó féktelenség ellenében politikai mérsékletet tanusítánk, mig valamint régebben voltak, most is van
nak, kik a tömeget rosszra csábítják. 24) Ezek száműztek engem is.
Mi az összállam élén állottunk és kötelességünknek tartók, hogy a mely kormány forma mellett az állam legnagyobb és legszabadabb lett, a mint öröklők, úgy tartsuk fen. Miután a népuralmat mi, kik
nek némi belátásunk van, megismertük s köztük magam bárkinél job
ban, találnék nem egy gáncsolni valót; de köztudomású esztelensé- gekről mi újat lehetne mondani ? Azonban a népuralom reformjára nem véltük alkalomszerűnek ezt az időt, mig ti ellenségekül fenye
gettek.
90. »Az ellenem keletkezett vádakkal igy áll a dolog. Azonban most közös tanácskozásunk tárgyára nézve kell fölvilágositást adnom, ha valamivel jobban vagyok tájékozva. Tehát halljátok: Szicziliába első sorban azért eveztünk, hogyha a szicziliaiakatmeghódítanibirnók, azután az italokat, sőt a karthagóbeliek birtokait 25) és magát Kar
thágót is megkisértenők uralmunk alá hajtani. Ha ez sikerülne egészen vagy nagyrészben, végczélunk volt Peloponnesost támadni meg, rá
hozva az összes ottani hódításunk következtében gyarapodott hellén haderőt, zsoldosokul fogadva még sok barbárt, ibereket és másokat is, kik az ottani barbárok közt manap közelismerés szerint leghar- cziasabbak, meglevő három evezősoros hajóinkhoz Itália dús faanya
gából újakat építvén, s ezekkel Peloponnesost körülzárva, egyszers
mind a gyalogsággal a szárazon támadva a városok közül némelye
ket erővel bevennénk, másokat ostromművekkel bekerítve könnyen reméltünk hatalmunkba ejteni és ezután az egész hellén világ felett uralkodni. Pénzt és gabonát, hogy terveink kivitelére annál dúsabb
segélyforrásokkal rendelkezzünk, az újonnan szerzett birtokok ele
gendő mennyiségben nyújtanának az itteni jövedelmek nélkül is.
91. »A hadivállalat czélját hallottátok tőlem, ki legpontosabban vagyok tájékozva; a más két hadvezér, ha birja, az végre is hajtja.
Most már be fogom bizonyítani, hogy ha segélyére nem siettek, Szi- czilia nem bir ellenállani. A szicziliaiak, habár haditéren nem a leg
jártasabbak, ha egyesülnének, diadalmaskodnának. Ámde a syraku- saiak egymagukba, miután már csatát vesztettek és hajókkal is körül vannak zárva, nem bírják ki a küzdelmet az athénieknek ott lévő haderejével. Ha pedig a város elesik, akkor egész Sziczilia, sőt csak
hamar Itália is kezükre kerül és a mely veszélyt az imént jeleztem, nemsokára rátok szakad, ügy hogy senki se higyje, hogy Sziczilia, hanem hogy Peloponnesos sorsáról van szó, ha gyorsan igy nem in
tézkedtek, hogy hajón oly legénységet küldetek oda, mely maga evezzen és azonnal harczrakész állapotban szálljon partra, de a mit még a hadseregnél is szükségesebbnek tartok, egy spártai férfiút küidtök vezérül, ki a meglevő haderőt szervezze és az ellenszegülő
ket szolgálatra kényszerítse. így meglevő barátaitok bizalmat menté
nek, a kétkedők bátrabban csatlakoznak. Itt is nyíltabban kellahar- czot fölvenni, hogy a syrakusaiak látván, hogy rájuk van gondotok, nagyobb ellenállást fejtsenek ki és az athénieknek ne legyen kedvük szövetségeseiknek újabb segítséget küldeni. Meg kell erődíteni az attikai Dekeleiat,26) mitől az athéniek mindig erősen féltek és azt tart
ják, hogy e háborúban még csak e megpróbáltatást nem szenvedték.
Legbiztosabban úgy árthatunk ellenségeinknek, ha megtudva azt, mitől leginkább rettegnek, ép ott intézünk támadást. Mert természe
tes, hogy a maguk gyengeségeiket legjobban ismervén, tudják mitől kell félniük. E körülfalazásból saját hasznotok mellett az ellenségnek minő hátránya fog keletkezni, egyebeket mellőzve csak a főbbeket soro
lom föl: Az egész vidék birtokfelszerelése kezetekre kerül; egy részét elfoglaljátok, a rabszolgák pedig elszöknek.27) A l a u r i o n i 28) ezüstbányák fekvő birtoka és a vámok*) jövedelméből elesnek, de fő
kép a szövetségesek adójától, melyek nem fognak pontosan befolyni, mert azok látván, hogy ti egész erővel fogtok a háborúhoz, őket el
hanyagolják.
92. »Hogy minden sikerüljön, az, lakedaimoniak, gyors elhatá
rozástoktól és a ti nagyobb készségtektől függ, mert hogy lehetséges,
*) Meineke Madwig felfogását követem. Boeckh és Classen tekintélye nem birt meggyőzni arról, hogy itt a kézirati hagyomány elfogadható, mely birósági dijak1 bírságokéról szól.
arról bizonyos vagyok és aligha csalódom. És azért, mert hazám ellen az ő legnagyobb ellenségeivel szövetségben lépek föl, én, kit jó haza
finak tartottak, méltatlanul Ítélne bárki silányabb embernek és gya
núsítana, mint ha csak a száműzött buzgalma szólna belőlem. Elsza
kadtam az engem száműzök gonoszságától, de nem attól, hogy nek
tek használhassak, ha nekem hisztek és nem ti vagytok hazám gono
szabb ellenségei, kik neki nyílt háborúban ártottatok, hanem azok, kik barátait ellenségeivé válni kényszeriték. Hazaszeretetet nem akkor érzek, midőn méltatlanul bántalmaznak, hanem midőn a polgár
jogot nyugodtan gyakorolhattam. Én úgy hiszem, hogy nem hazám ellen indulok, hanem elveszett hazámat akarom visszaszerezni. Nem az a férfi szereti igazán hazáját, ki ha igazságtalanul száműzetnék is, ellene nem támad, hanem a ki honvágyból minden módot megkísért, hogy azt újra visszanyerje. Tehát azt hiszem, lakedaimoniak, hogy engem bátran használhattok bármi veszélyes vagy terhes szolgálatra, tudván azt a közmondást, hogy a ki mint ellenség nagyon tudott ár
tani, mint barát is nagyon használhat; mert hiszen én az athéniek dolgait jól ismerem, a ti dolgaitok felől is alkottam magamnak néze
tet és tanácslom, hogy meggondolva, miszerint legfontosabb érdekei
tekről van szó, ne habozzatok Szicziliába és Attikába hadsereget kül
deni a végett, hogy amott haderőtök egy részével közreműködve nagy czélt érjetek e l: az athéniek jelenlegi és remélt hatalmát meg
törjétek és azután magatok is békén éljetek és élére álljatok egész Hellasnak, mely önként, szeretetből, nem kényszerítve fog követni.^ *
E beszéd még jobban megerősité a lakedaimoniakat korábbi
E beszéd még jobban megerősité a lakedaimoniakat korábbi