- Nos, ahogy Lackfi vajdától tudom - mondta a király Lászlónak - mégis neked volt igazad, a tatárok ellen küldött sereg nagyságát illetően. Mondhatnám ugyan - tette hozzá mosolyogva - hogy nekem volt igazam, mert így is győ zte-tek, de nem mondom, tudom, hogy a vakszerencsén múlt a győzelem.
- A vakszerencsén, vagy Szent László királyunk csodálatos közbelépésén - válaszolta László is mosolyogva.
- Lehetséges - hagyta helyben Lajos király - de sajnos Szent Lászlót nem sorozhatjuk be a seregbe, amikor háborúba megyünk. De nem ezért hívattalak.
Anyám, Erzsébet királynő rendszeresen kap értesítést Nápolyból, Bujtos Deme-tertől, aki Endre öcsém kamarása. Ezek a hírek nagyon kedvezőnek mutatják Endre király helyzetét. Túl kedvezőnek. Annyira kedvezőnek, hogy elkezdtem kételkedni a hírek forrásának megbízhatóságában.
- Ne kívánd, uram, hogy Bujtos Demeter megbízhatóságáról véleményt mondjak - szakította félbe urát László. - Tudod, hogy milyen viszonyban vagyok vele.
- Nem is kívánom - mondta Lajos. - Tudom, hogy joggal vagy vele szemben elfogult. De azt is tudom, bárhogyan gyűlölöd, ha igazat mond, akkor sem hazudtolnád meg. Sárosdi László, azt akarom, utazz Nápolyba, maradj ott egy ideig, győződj meg magad Endre helyzetéről, azután jelentsd nekem.
Magam utaznék oda, de tudod, mennyi gondom van a horvát lázadókkal, na meg Velencével, amely meg akarja kaparintani Zárát.
Sárosdi László tehát a király kívánságára elutazott Itáliába. Tizenkét csatlósát, illetve szolgáját vitte magával. Nyár vége felé volt már, amikor Nápolyba ért. A király bizalmas levelét vitte magával, amelyben Lajos őszinte választ kért öccsétől uralkodásával és házasságával kapcsolatban. Nápolyba érve, a királyi palotában megtudta, hogy a királyi udvar a közeli Aversában tartózkodik. Vadászni indultak.
Azt is megtudta, hogy barátja, Giacomo nem ment a többiekkel Aver-sába. Csatlósait elszállásolva, elindult tehát a Persini palota felé. Szerencséje volt, a palota közelében összetalálkozott barátjával. Giacomo megváltoztatva úti célját, visszament vele családjához, akik ugyancsak nagy örömmel fogadták.
Giuseppe Persini kezet rázott vele és felesége, Maria asszony, átölelte és meg-csókolta a rég nem látott vendéget.
A kedves vendéglátók közvetlensége eloszlatta László zavarát és a hazai szokásoktól eltérően ő is hasonló közvetlenséggel üdvözölte házigazdáit. De otthonos közvetlensége csak addig tartott, amíg egy feltűnően szép, fiatal lány-ban meglepve fel nem ismerte Giacomo húgát, Marcellát. A lány látható zavar-ban üdvözölte a vendéget és zavara azon nyomzavar-ban Lászlóra is átragadt. Marcella pironkodva köszöntötte a rég nem látott férfit, akitől legutóbb, kislányként, még csókkal búcsúzott.
Azok ketten csak álltak egymással szemben, zavarukban nem tudták kezet fogjanak-e vagy megöleljék egymást, amivel nagy derültséget okoztak a család többi tagjának. Végül a lány oldotta meg a helyzetet: fülig pirulva átölelte Lászlót és jobbról, balról megcsókolta.
A családfő, Giuseppe Persini, ragaszkodott hozzá, hogy Sárosdi László náluk szálljon meg. Mivel már esteledett, László úgy döntött, elfogadja a meg-hívást. El akarta küldeni egyik csatlósát Aversába, Endre király kamarásához, Bujtos Demeterhez, azzal az üzenettel, hogy másnap ő is Aversába indul Endre úrhoz, Lajos király levelével. Barátja azonban lebeszélte róla, hogy saját emberét küldje.
- Az embered még sohasem járt Aversában és nem is ismeri azt, akihez küldöd. Jobb lesz, ha az én egyik szolgámat küldjük.
Így is történt, Giacomo Enrico nevű szolgája ment el az üzenettel.
A vacsoránál László megkérdezte Giuseppe Persinit, elismerik-e Endrét Nápoly tényleges királyának.
- Tudod, uram - kérdezte házigazdáját - Erzsébet királyné kedves hívét, Bujtos Demetert küldte ide és megbízta, hogy rendszeresen értesítse az itteni eseményekről. A királyné azóta is gyakorta kap leveleket Bujtostól. Ezekben a levelekben az áll, hogy amióta a pápa elrendelte Endre megkoronázását, helyreállt tekintélye és mindenki elismeri a királyság tényleges urának.
- Kedves fiam - rázta meg fejét az öreg Persini - Nápoly messze van Budától és a papír türelmes. Itt a tényleges hatalom Johanna királynő kezében van és ezt nem hajlandó megosztani férjével, akinek pedig gyereket is szült, a kis Károlyt. Ami pedig Bujtost illeti, ő is rájött, kinek a kedvében kell járni és azóta mindent Johanna akarata szerint tesz.
- De hát VI. Kelemen pápa... - kezdte László, de Persini közbevágott:
- Mondtam az előbb, Nápoly messze van Budától. Nos, Rómához sincs közel, Avignontól pedig még messzebb van. Sajnos a ti királyotok öccse itt, Nápolyban csak névlegesen király. Nagyon sokan nem nézik jó szemmel király-ságát, sokan maguk is pályáznak a trónra és csak reménykedni merek, hogy ennek az ellentétnek nem lesz rossz vége.
*
Másnap kora reggel Giacomo kíséretében László is elindult csatlósaival Aversába. Alig haladtak néhány mérföldet, amikor szembe találkoztak az üzenettel előreküldött szolgával, Enricoval. Megdöbbenve látták, hogy a szolga alig tudja lovát megülni. Haja csapzott volt, arca véres, ruhája szakadt.
- Meggyilkolták! - kiáltotta, ahogy gazdáját megpillantotta, aztán ájultan lefordult a lováról.
Mindannyian leszálltak lovaikról és körülvették Enricot. Giacomo és Sárosdi László letérdeltek az ájult ember mellé és megpróbálták magához téríteni. Miután vízzel kezdték locsolni, magához tért.
Ahogy kinyitotta a szemét, László azonnal ráförmedt.
- Kit gyilkoltak meg - kérdezte rosszat sejtve.
- Hát a királyt, Endre királyt - mondta a szolga izgatottan.
Mindannyian megdöbbenve, szótlanul meredtek Enricora. Giacomo törte meg a csendet.
- Most lassan és nyugodtan mesélj el mindent, ami történt - mondta hal-kan, de az ő hangja is remegett az izgalomtól. A szolga lassan összeszedte magát és elkezdett beszélni.
- Késő éjjel érkeztem Aversába, ahol a királyi udvart elszállásolták. Az urak még ébren voltak, egy nagy asztal körül ültek és poharaztak. A király nem volt ott, de Bujtos kamarás urat láttam, ott ült Chensa lovag úr mellett. Átadtam neki uram üzenetét.
- Jól van, tudomásul vettem - mondta a kamarás úr. - Indulhatsz haza! - Ekkor belépett egy újabb, felfegyverzett férfi és így szólt:
- Gyertek, minden készen áll.
Chensa lovag bólintott, de a kamarás közbeszólt.
- Én nem megyek Corrado! - kiáltotta izgatottan. - Ezt nem kívánhatjátok tőlem!
(- Ki az a Corrado? - fordult László Giacomohoz.
- Corrado de Catanzo, ismerem - felelte idegesen Giacomo. - Mindenre kapható.)
- De Chensa ráförmedt - folytatta a szolga. - Most már nincs visszaút.
Tudod, mi vár rád, ha nem jössz.
Bujtos Demeter úr remegve felállt és elindult velük. Ekkor a Corrado nevű észrevett. Kérdezett valamit Chensatól, azután újra rám nézett. Megint mondott valamit a lovagnak, aki bólintott és odaszólt nekem.
- Ne menj még, várj meg.
Ezzel elindultak. Kíváncsi voltam, utánuk osontam. Kint még vagy tízen csatlakoztak hozzájuk, csupa rosszarcú gazember. Az épület másik szárnyához mentek, ahol egy néhány fokból álló vaslépcső vezetett az ajtóhoz, ahol a király és a királynő aludt. Corrado előretolta Bujtos urat, aki először vonakodott, de végül felment a lépcsőn és bekopogott. Rövidesen kinyílt az ajtó és kilépett a király.
- Gyere ki, felséges uram, fontos - mondta Bujtos.
Őfelsége lejött a lépcsőn. Ahogy leért többen rávetették magukat és dula-kodni kezdtek. Valamelyik kést rántott, de Endre király kicsavarta a kezéből.
- Ne használjatok kést - kiáltott Chensa lovag. - Tudjátok, hogy van talizmánja. Egy gyűrű. Nem fogja sem, fegyver sem méreg.
- Meg kell fojtani - adta ki a parancsot Corrado.
A király a megszerzett kés segítségével felküzdötte magát a lépcsőn és vissza akart jutni a szobájába. De hiába próbálta lenyomni a kilincset, az ajtó zárva volt. Közben az a Corrado utolérte egy másikkal együtt. Kötelet vetettek a nyakába és hiába védekezett, megfojtották.
Nagyon megijedtem és el akartam osonni, de észrevettek. Utánam eredtek, egyik el is kapott de kiverekedtem magam a kezei közül és futottam, amíg meg nem láttam egy lovat. Felugrottam rá és elvágtattam. Most itt vagyok.
A többiek döbbenten hallgatták végig a szolga elbeszélését. Ahogy befejezte, lovaikra kaptak és amilyen gyorsan tudtak, Aversába lovagoltak, a szolga mutatta úton. Mikor az udvar szálláshelye közelébe érték, látták, hogy az már üres, Johanna királynő és az udvar már elhagyta a várost. A szolga útmu-tatásával elkezdték végigjárni a környező erdőséget. Szétoszlottak, és úgy kutat-ták át a környéket, bár nem tudkutat-ták, mit keresnek. Egyszerre az egyik magyar csatlós felkiáltott:
- Itt van valami!
Mindannyian a fiúhoz rohantak, aki meredten bámult valamire a földön.
László ért oda először. A várfal tövében egy férfi holtteste hevert, furcsán kifa-csarodott tagokkal. A nápolyi királynak, Endre, Jeruzsálem és Szicília címzetes királyának temetetlen holtteste feküdt ott, a nyakán még mindig ott volt a kötél.