A gyermek meghallgatáshoz való joga

Az utóbbi években a gyermek meghallgatásához való joga az érdeklődés homlokterébe került, különösen a családjog területén. E jog a Gyermekjogi Egyezményben foglalt összes jog értelmezése és érvényre juttatása kapcsán jelentőséggel bír, különös tekintettel a gyermek legfőbb érdekeinek felderítésére, amelynek lényegében egyik fontos eljárási garanciáját képezi.

Ugyanakkor a gyermek legfőbb érdeke és a véleménye közötti összeütközés esetén értelemszerűen az előbbinek kell elsőbbséget kapnia. Ezzel összefüggésben fontos, hogy a gyermek érdekét nemcsak a jelenben, hanem jövőbeli távlatban is fel kell mérni.²⁸²

A Gyermekjogi Egyezmény alapján – a legfőbb érdek mellett - a gyermeki jogok másik fő pillére a gyermek meghallgatása. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke egyrészt kimondja, hogy „[...] a részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét”, másrészt azt, hogy a gyermek véleményét, „figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni”. Az egyezmény rögzíti azt is, hogy a fenti célok megvalósítása érdekében

„lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.”²⁸³ A gyermek meghallgatása tehát akár közvetlenül, akár közvetett módon is megvalósulhat. A gyermek fenti hármas jogosultságának – véleménynyilvánítás, meghallgatás és a vélemény figyelembevétele – biztosítása a részes államok, illetve azok hatóságainak a kötelezettsége. A Gyermekjogi Egyezmény gyermek meghallgatáshoz való jogáról szóló 12. cikke lényegében egy generálklauzulát állít fel, miszerint a gyermek meghallgatásának megvalósul, kivéve, ha ez mégsem helyénvaló.²⁸⁴ Minthogy a Gyermekjogi Egyezmény alapján az ítélőképességgel rendelkező gyermek meghallgatásától csak kivételesen indokolt esetben lehet eltekinteni, az eljáró hatóságnak a gyermek ítélőképességéből kiindulva biztosítania kell a meghallgatás lehetőségét. A következő, talán még nehezebb lépés a gyermek véleményének elemzése, illetve annak a döntéshozatal során való értékelése, életkora és érettsége függvényében.

A gyermek döntési folyamatban való részvétele a gyermek meghallgatása útján valósulhat meg.

Ez a felnőttek és a gyermekek közötti információcserét, dialógust feltételez, miáltal egyrészt a döntéshozó teljesebb képet formálhat a család életéről, a jogvita hátteréről és a gyermek helyzetéről, illetve annak általa való percepciójáról, másrészt a gyermek esélyt kap az ügy kimenetelének, magának a döntésnek a befolyásolására. Sajnálatos módon a gyermek meghallgatása még mindig számos államban nem jogként, hanem csupán egy lehetőségként van számontartva.²⁸⁵ A gyermek meghallgatása tekintetében az eljáró fórum rendszerint mérlegelhet, és a meghallgatás kapcsán a belső joga alapján további feltételeket állíthat fel.

Előfordul, hogy a meghallgatást mellőzi akkor, ha a gyermeket nem tekinti ítélőképessége

282 EBH2007.1610. 6.

283 Gyermekjogi Egyezmény 12. cikk

284 Helen STALFORD - Kathryn HOLLINGSWORTH: Towards a Children’s Rights-Based Approach to Judging

Child’s Objection Cases, The Hague, The Judges’ Newsletter on International Child Protection, 2018. vol. XXII.

50.

285 Aoife DALY: No Weigh for „Due Weight”? A Children’s Autonomy Principle in Best Interest Proceedings, Leiden, International Journal of Children’s Rights, 2018., 66.

birtokában lévőnek,²⁸⁶ de akár más indok alapján is, például sürgősség, egyéb forrásból származó információk alapján ezt szükségtelennek tartja vagy pusztán a gyermek életkora alapján. Egy traumával terhelt szituációban kiemelt szempont az újbóli átélés megelőzése, ezért ilyen esetekben a meghallgatás mellőzése adott esetben valóban inkább szolgálhatja a gyermek érdekeit, mint ellenkezőleg.

Az államok körében a gyermek meghallgatása tekintetében nagyfokú különbségek vannak, és nemzeti gyakorlatunk is alakulóban van.²⁸⁷ Így eltérést mutat annak megítélése, hogy a gyermek mikor rendelkezik kellő ítélőképességgel; ez egyénenként változó, s mint ilyen egyedi elbírálást igényel. E vonatkozásban az életkor csak egy támpont. A gyermek ítélőképessége, befolyásmentes, szabad véleménynyilvánítása az életkor, illetve érettség mellett számos más összetevőtől is függ; ebben nemcsak az intellektuális felfogóképesség, hanem az érzelmi elemek is szerepet játszanak, továbbá a családi-szociális körülmények, a szülők iskolázottsága, tájékozottsága szintén óhatatlanul kihatnak a gyermek készségeire, önérvényesítő képességére, s így végső soron a sorsára is rányomják a bélyeget. A gyermekekkel szembeni ezzel kapcsolatos elvárások – racionalitás, önállóság - rendszerint kifejezetten magasak, és ez az erősebb fél oldalára (hatóságok, szülők) tolhatja a mérleg nyelvét.²⁸⁸

Mindezekből fakadóan az ítélőképesség megállapítása a bírósági gyakorlatban sokszor problematikus. Például a magyar joggyakorlatban a szülői felelősséggel kapcsolatos eljárásokban jellemzően három éves kortól hallgatják meg a gyermeket, kb. tízéves korig erre pszichológus szakértő közreműködésével kerül sor, amit egyrészt a gyermek kímélése, másrészt az életkori sajátosságok által megkívánt, különleges szakértelmet igénylő speciális nonverbális kommunikációs eszközök alkalmazása, és azok interpretálása indokol.²⁸⁹A magyar bírák többnyire a tizennegyedik évet tekintik vízválasztónak.²⁹⁰ Paradox módon a gyermek meghallgatásához elvárt ítélőképesség fennállását a gyermek meghallgatása előtt kell megállapítani, holott ehhez leginkább a gyermekkel való személyes kontaktus lenne szükséges.

Egy erre vonatkozó esetleges generálklauzula szembe menne az egyedi elbírálás igényével. Ezt a dilemmát - a generálklauzula helyett - legfeljebb egy szakértői vélemény vagy a gyermekkel való előzetes, közvetlen elbeszélgetés oldhatná fel. Amint azt az EJEB is leszögezi, az emberi jogok védelmének valósnak, konkrétnak és hatékonynak kell lennie. ²⁹¹ E tekintetben a gyermek eljárásjogi helyzetének a megerősítése és garanciákkal való felvértezése hozhat előrelépést.

A gyermek a jogérvényesítés kapcsán jogi és egyéb gyakorlati akadályokkal szembesül. A cselekvőképesség hiánya, illetve korlátozott volta miatt a gyermek helyett általában a szülők járnak el. Ez azzal járhat, hogy a gyermeket a jogi ügyekből kizárják, a felnőttek döntenek helyette, másrészt a gyermek és a szülő közötti érdekösszeütközés esetén kifejezetten aggályos lehet.

286 Például a francia, belga és szlovén szabályozásban. Lásd SZEIBERT Orsolya: A gyermek meghallgatása az európai országok gyakorlatában – Németország, Svájc, Belgium, Franciaország, Budapest, Családi Jog, 2014/3.

36.

287 DARNÓT i. m. 20.

288 DALY (2018a) i. m. 70., 73., 76.

289 GAÁL i. m. 9.

290 BUCSI Ágnes: A gyermek meghallgatása az őt érintő eljárásokban – egy alapelv érvényesülése a magyar joggyakorlatban I. rész, Budapest, Családi Jog, 2011/9. 20.

291 Airey v. Ireland ügy, no. 6289/73., 1979. 10. 09., 24. p.

A jogi és más segítségnyújtás az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kulcsfontosságú előfeltétele, valamint a gyermekbarát igazságszolgáltatás esszenciális eleme.²⁹² A gyermek számára biztosított jogi képviselő – aki a meghallgatása során is elkísérhetné – a valódi specifikus jog- és érdekvédelem további célravezető eszköze lehet. Az ügygondnok közreműködése bevett módja a gyermeki érdekek védelmének, ez hatékonyabbá teheti a gyermek eljárásban való részvételi jogát. Az ügygondnok kijelölésének kritériumai változók, így például a francia szabályozás ezt a gyermek és a szülő közötti érdekösszeütközés fennállásához köti,²⁹³ míg a Pp. ezt semlegesebb megfogalmazásban és vélhetően tágabb értelemben, „indokolt esetben” biztosítja,²⁹⁴ ami utóbbi mellett szól. A jogi képviselő és az ügygondnok szerepe között azonban célszerű különbséget tenni: míg előbbi a gyermek álláspontját képviseli, utóbbi feladata a legfőbb gyermeki érdek érvényre juttatása.²⁹⁵ Megjegyezzük, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló ET-iránymutatás is a szülőkkel való érdekösszeütközés esetére írja elő az ügygondnok vagy jogi képviselő kijelölését.²⁹⁶

A gyermek meghallgatásának módjára nézve – harmonizált szabályozás hiányában – a nemzeti normák, illetve gyakorlat irányadó. A gyermek meghallgatásának technikája viszont nem elhanyagolható befolyással lehet a döntésre. A bíró a gyermekkel való közvetlen kapcsolatfelvétel, kommunikáció útján adott esetben tisztább képet formálhat a gyermek helyzetéről, bár ez kétségtelenül nehezen megvalósítható kisebb gyermek tekintetében, és kényes lehet kritikusabb, konfliktusokkal terhelt esetekben. Kérdés az is, hogy a bíróságok mennyire vannak felkészülve a kiskorú gyermekekkel való közvetlen kommunikációra; ehhez a szakirányú képzéseken túlmenően gyakorlati tapasztalatok felhalmozása is szükséges, ami kisebb bíróságokon, ahol a specializációra kevesebb lehetőség adódik, nehézségekbe ütközhet.²⁹⁷ A pszichológus szakértő útján eszközölt meghallgatások kapcsán problematikus lehet a szakértői vélemények értékelése, megalapozottságának megítélése, ami esetleg a gyermeki véleménnyilvánítás jogának csorbíthatatlanságát is megkérdőjelezheti.²⁹⁸

Amennyiben a gyermek lehetőséget kap a meghallgatásra, kifejtheti a véleményét, az ugyanakkor rendszerint ’csak’ egy figyelembe veendő tényező a döntés meghozatala kapcsán.

A bíró a gyermek véleményét a bizonyítékok komplex rendszerében el kell helyeznie és

’taksálnia’ kell. Kérdés, hogy a gyermek véleménye mennyiben kap prioritást más tényezőkkel szemben.A Gyermekjogi Egyezmény nem ad egzakt eligazítást arra, hogy a gyermek véleménye mikor mennyit nyom a latban, és nincs kialakult konszenzus sem e tekintetben.

Ebből kifolyólag a bíró az erről szóló döntést illetően rendkívül széles diszkrecionális jogot gyakorol.

Vitathatalan, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek valóban nagyobb óvatosságra intenek, például a gyermek nyilvánvaló szülő általi befolyásoltsága, illetve lojalitási konfliktus esetén.

Egyes kutatások kimutatták, hogy a gyermek véleményének figyelmen kívül hagyása a rájuk vonatkozó eljárásokban rendszeresen előforduló jelenség;²⁹⁹ ebből levezethetően a

292 LIEFAARD i. m. 209.

293 Például francia Code de procédure civile Art. 383, Art. 388-2.

294 Pp. 473. §

295 LIEFAARD i. m. 212.

296 A gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló ET iránymutatás 27., 42.

297 BUCSI i. m. 13.

298 Uo. 12.

299 DALY (2018a) i. m. 63.

gyermekeknek kevés ráhatásuk lehet a mindennapi életükről szóló döntések kimenetelének befolyásolására,³⁰⁰ami kétségessé teheti a meghallgatás értelmét és hatékonyságát. Több államot érintő kutatások szerint a jogi eljárásokba bevont gyermekek többsége utóbb nem látta igazoltnak a meghallgatás jelentőségét.³⁰¹ Emellett az is aggályos, hogy a gyermek véleményének értékelési folyamata többnyire nem átlátható, és ez nemcsak a gyermek számára frusztráló, hanem az esetleges jogorvoslat kilátásait is nagymértékben csökkenti.³⁰²

A gyermek véleményének értékelése - az ítélőképesség, illetve az érettség rendkívül képlékeny fogalmának az értelmezése tükrében – nagyfokú egyedi mérlegelésre ad lehetőséget. Például a magyar joggyakorlatban az ítélőképesség birtokában lévőnek tekintett alacsonyabb életkorú gyermek véleményét a bíróság az elhelyezéséről szóló döntéshozatalban már a Csjt. alapján az eljárás összes elemének hangsúlyos részeként értékelte, a tizennégy évet betöltött, a törvény szerint ítélőképességgel rendelkező kiskorú tekintetében viszont ennek már perdöntő szerepet tulajdonított, feltéve, ha választása rá nézve veszélyt nem jelentett.³⁰³ A fentiekben már említettek szerint ezt az irányvonalat viszi tovább a Ptk. is.³⁰⁴

Fentiek tükrében, e problémakör újító jellegű kezelése érdekében felmerülnek olyan reformjavaslatok, amelyek a gyermeki autonómia alapelvének az általános elismerését szorgalmazzák azokban az eljárásokban, ahol a gyermek legfőbb érdeke elsőbbséget kell kapjon.³⁰⁵ E radikálisnak mondható koncepció alapján a gyermek véleménye, kívánsága a legfontosabb, elemi jelentőségű lenne a legfőbb érdek meghatározása kontextusában, aminek a felülírására csak kivételesen, ebből fakadó nyilvánvaló sérelem bizonyítottsága esetén lenne mód. Ehhez nyilvánvalóan sokkal erőteljesebb támogatást kellene biztosítani a gyermek számára (tájékoztatás, tanácsadás, jogi, pszichológiai segítségnyújtás). A Gyermekjogi Egyezmény elfogadását követő harminc évvel különösen időszerű az új utak keresése. A gyermek legfőbb érdekeinek reflektorfénybe kerülésével kétségtelenül megnőtt a gyermek véleményének, akaratának a súlya. Egy ilyen paradigmaváltás viszont túlmutatna Gyermekjogi Egyezmény nyomán kialakult általános gyakorlaton, és bár illeszkedne az akarati autonómia nemzetközi családjogban való előretörésének folyamatába, ugyanakkor valószínűleg túl messzire vezethetne és nagy kockázatokkal járna. A Gyermekjogi Egyezmény ugyanis a gyermeki autonómiát aláveti a legfőbb gyermeki érdeknek.³⁰⁶

A gyermek véleménnyilvánítási joga a döntéshozatalban való részvételt hivatott biztosítani, ez azonban nem azonosítható az önrendelkezési joggal. Emellett a gyermekre nem terhelhető rá az őt érintő döntések felelőssége. Amint azt maga a Gyermekjogi Egyezmény is leszögezi, a gyermek véleményét életkora és érettsége függvényében kell mérlegre tenni, ilyenként tehát a gyermeki autonómia feltételhez kötötten érvényesülhet. Tekintettel kell továbbá lenni arra, hogy – az életkori sajátosságok és a családi körülmények tükrében – a gyermek igényei,

300 Aoife DALY: Children, Autonomy and the Courts: Beyond the Right to be Heard, Leiden, Brill/Nijhoff, 2018.

102-112.

301 Ursula KILKELLY: Listening to Children about Justice: Report of the Council of Europe’s Consultation with Children on Child-Friendly Justice, Strasbourg, 2010. 28.

302 DALY (2018a) i. m. 66.

303 GAÁL i. m. 9-10.

304 Ptk. 4: 171. § (4) bek.

305 DALY (2018a) i. m. 65., 82., 85., 87.

306 Noam PELEG: Illusion of inclusion: Challenging Universalist Conceptions in International Children’s Law, Pre-peer review version The final version published in the Australian Journal of Human Rights, 2018. 6., letölthető:

https://www.academia.edu/37585015/Illusion_of_Inclusion_Challenging_Universalist_Conceptions_in_Internati onal_Childrens_Rights_Law?auto=download

elgondolásai változhatnak, így kétséges lehet, hogy véleményének mennyiben lehet abszolút jelentőséget tulajdonítani.³⁰⁷A magyar joggyakorlatban előfordult például olyan ügy, amelyben eredetileg a szülők egyezsége alapján az apánál elhelyezett gyermek tekintetében - a gyermek ezirányú kérésére hivatkozással – hat év alatt öt elhelyezés megváltoztatása iránti per indult, és ezek során a gyermek számos alkalommal ellentmondóan nyilatkozott arról, hogy melyik szülőnél szeretne maradni; hol az anyát, hol az apát, választotta, míg végül – immár tizenöt évesen – bevallotta, hogy valójában egyik szülőjét sem preferálná, de már nem akar újabb változást.³⁰⁸ Mindazonáltal a gyermek meghallgatáshoz való jogának általánossá válása – szűkkörű és megalapozott indokok alapján való kivételektől eltekintve -, továbbá a gyermek tág értelemben vett véleményének komolyabban vétele, és erre vonatkozó esetleges kritériumok megállapítása kívánatos lenne. A gyermek meghallgatása a legfőbb gyermeki érdek megállapításának a legalapvetőbb eszköze. A gyermek meghallgatása nélkül a döntéshozó aligha formálhat teljes képet az ügyről. E tekintetben célszerűnek mutatkozik a gyermekek szigorú kompetencia-alapú megközelítésétől is elvonatkoztatni. A szóbeli közlés esetleges kiforratlanságát a gyermek helyzetéről készült környezettanulmány kompenzálhatja. Az eldöntendő kérdésről a gyermek által alkotott vélemény az ügy egyedi körülményei, valamint a gyermek folyamatosan alakuló képességei függvényében mérlegelendő.

A gyermek döntéshozatali folyamatban való részvétele, meghallgatáshoz való jogának gyakorlása szoros összefüggésben van a szintén a Gyermekjogi Egyezményben lefektetett tájékoztatáshoz való joggal, ami az informált véleményalkotás alapfeltétele. Ehhez a gyermekeknek megfelelő támogatást kell nyújtani, amit rendszerszinten kell biztosítani.

Gondoskodni kell arról, hogy a gyermekeket érintő eljárásokban a gyermekek valódi segítséget kapjanak az igényeik, érdekeik felderítéséhez és érvényesítéséhez. Ennek körében minél autonómabb joggyakorlás tűnik kívánatosnak, az életkor alapján való diszkriminációmentesség és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés követelményével összhangban. A gyermek meghallgatását az eljárást érintő körülmények és a döntéshez fűződő információk gyermek nyelvén, gyermekbarát módon való megfelelő, pártatlan kommunikálásának kell előkészítenie, és ezt a meghallgatás során is fenn kell tartani. A meghallgatás lebonyolításának módja és a gyermek tájékoztatása is az adott állam eljárási joga szerint alakul, hiszen e vonatkozásban harmonizált, kötelező erejű nemzetközi, illetve uniós szabályok nem állnak rendelkezésre.

Szót kell ejteni a gyermek véleményének, nyilatkozatának a kezelésére, megismerhetőségére vonatkozó rendkívül kényes kérdésről is. Annak tudomásulvétele mellett, hogy a felek eljárási jogait – a jogorvoslatra is figyelemmel – garantálni szükséges, szem előtt kell tartani azt, hogy a gyermekre nézve nagyon súlyos következménye lehet annak, ha az elmérgesedett viszonyok közepette, egymással ütköző érdekekeket képviselő szülők a gyermek álláspontjáról tudomást szerezve a gyermeket büntetik, megvonják a szeretetüket tőle stb. E tekintetben a jogalkotókat és a jogalkalmazókat együttes felelősség terheli. Olyan megoldást kellene keresni, ami által a gyermeket érintő kockázatok a lehető legjobban kiküszöbölhetők.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által 2009-ben kiadott Ajánlás³⁰⁹ részletesen kifejti a gyermek meghallgatásával összefüggő jog teljeskörű megvalósulásához megkívánt feltételeket, támpontot adva a belső szabályozás és gyakorlat számára. Az Ajánlás értelmezésében a

307 BUCSI i. m. 25.

308 Uo.

309 UN Committee on the Rights of the Child (CRC), General comment No. 12 (2009): The right of the child to be heard, 20 July 2009, CRC/C/GC/12, letölthető: https://www.refworld.org/docid/4ae562c52.html

gyermek meghallgatáshoz való jogának biztosítása az állam kötelezettsége, amely egyrészt erre alkalmas mechanizmusok meglétét, másrészt a gyermek nézetének a döntéshozatal során való komoly megfontolását feltételezi.³¹⁰ E nemzetközi okmányból leszűrhető, hogy a meghallgatáshoz való jogot minél szélesebben kell értelmezni, pl. a gyermek alacsony életkora önmagában nem kizáró körülmény, hiszen non-verbális eszközök (rajz, játék, mimika) segítségével ilyen esetekben is megfejthetők a gyermek érzései, igényei, tapasztalatai.³¹¹ Amint az Ajánlás leszögezi, nem a gyermekek dolga, hogy a kellő érettségüket bizonyítsák.³¹² Tág értelmezést kíván e jog gyakorlása abból a szempontból is, hogy mely ügyek vonatkozásában tekintendő a gyermek érintettnek. A dokumentum a minél tágabb körben való meghallgatást szorgalmazza;³¹³ ez összhangban van az Európai Családjogi Bizottság álláspontjával, miszerint a meghallgatásnak a gyermeket érintő eljárások mellett a mindennapi életvitel során is indokolt teret adni.³¹⁴ A meghallgatás módozatait illetően az Ajánlás lehetőség szerint a közvetlen meghallgatást javasolja;³¹⁵ennek előnye a közvetlen benyomásszerzés, viszont kétségtelen kockázata is lehet; például egy traumatizált gyermek különleges bánásmódot igényel. A dokumentum meghatározza az államok erre vonatkozó alapfeladatait is; eszerint kötelesek az e jog gyakorlásához szükséges olyan mechanizmusokat működtetni, amelyek a gyermek információhoz, illetve jogorvoslathoz való hozzájutását és a kellő támogatást biztosítják számára.³¹⁶Az államnak nemcsak az egyes gyermekek egyéni, hanem azok kollektív jogait is elő kell mozdítania, aminek a jogalkotás és jogalkalmazás terén egyaránt meg kell mutatkoznia, és az ennek útjában álló minden jogi, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jellegű akadályt el kell hárítani.³¹⁷

Az uniós jogban az Alapjogi Charta alapján „[...] a gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik”, és „[...] az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni.” Az Alapjogi Charta megfogalmazásában észlelhető egy nüansznyi különbség a Gyermekjogi Egyezményhez képest: míg utóbbi a gyermek véleménnyilvánításhoz való jogát összekapcsolja az ítélőképességgel, előbbiben ez a kitétel nem szerepel. A gyermek véleményének a figyelembevétele tekintetében a szöveg megegyezik, és ennek mindkét jogszabály esetében feltétele a gyermek megfelelő életkora és érettsége. A szóban forgó megfogalmazásbeli különbség a gyermek meghallgatását illetően az Alapjogi Charta modernebb, haladóbb személete sejlik ki, hiszen a gyermeki üzenet, nézet – verbális vagy nonverbális módon - a közfelfogás szerinti érettség hiányában is kifejezhető és dekódolható lehet, amint erre a korábbiakban már utaltunk. Az Alapjogi Charta megközelítésében tehát a gyermeknek akár képességeitől elvonatkoztatva is biztosítható a lehetőség meglátásai, tapasztalatai kommunikálására. Ezzel összhangban az új Brüsszel IIa rendeletben a gyermek – a lex fori szerinti - meghallgatása, mint kötelezettség kifejezetten az ítélőképességgel rendelkező gyermek tekintetében jelenik meg, ami impliciten azt jelenti, hogy a meghallgatás lehetősége ennél tágabb körben, más esetekben is adott.³¹⁸

310 Uo. 19. , 28., 54.

311 Uo. 21.

312 Uo. 20.

313 Uo. 27.

314 Európai Családjogi Bizottság elvei a szülői felügyeleti jogokról, II. fejezet 3:6 elv

315 General Comment No. 12 (2009) 35. p.

316 Uo. 48. p.

317 Uo. 72. p., 135. p.

318 Lásd új Brüsszel IIa rendelet 21. cikk (1) bek.

Az Alapjogi Charta alapján egyébiránt a gyermekek nagyrészt a Gyermekjogi Egyezmény szerinti azonos tartalmú jogot élveznek. Mindkét dokumentum általános jelleggel, a gyermeket érintő minden eljárásra nézve az államok kötelezettségévé teszi a gyermek meghallgatását és a gyermeki vélemény megfontolását. Ennek szellemében - a gyermek részvételi jogát megerősítve - a Brüsszel IIa rendelet a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatban előírja a gyermek meghallgatását, kivéve, ha ez életkora és érettsége miatt nem tűnik célszerűnek,³¹⁹ továbbá a szülői felelősség tárgyában hozott határozat elismerése kapcsán önálló megtagadási okként nevesíti a gyermek meghallhatásának elmaradását.³²⁰Amint az a fentiekben már említésre került, a revízió folytán megszületett új Brüsszel IIa rendelet az ítélőképes gyermek meghallgatását általános kötelezettségként írja elő.³²¹ A gyermek véleményének (ellenkezésének) jelentősége egyébiránt már az 1980-ban a Hágai Konferencia által elfogadott Gyermekelviteli Egyezményben is megmutatkozik.³²² Mindezek egyenes következményeként az uniós tagállamokban zajló eljárásokban egyre inkább szót kapnak a gyermekek.³²³

Az EUB a Zarraga ügyben³²⁴ Brüsszel IIa rendelet kontextusában általános jelleggel kifejtette

Az EUB a Zarraga ügyben³²⁴ Brüsszel IIa rendelet kontextusában általános jelleggel kifejtette

In document Pázmány Péter Katolikus Katolikus Egyetem Jog (Pldal 45-54)