A nemzetközi magánjogi szabályozás sajátosságai

A nemzetközi magánjog a külföldi elemet tartalmazó, több államot érintő jogviták esetén keletkezett kollíziók feloldására és igazságos rendezésére nyújt megoldást, ezzel összefüggésben megjelölve azt az államot, amelynek hatósága az ügyben eljárhat (joghatóság), annak az államnak a jogát, amely alapján az ügy elbírálható (alkalmazandó jog), továbbá a külföldi hatóság által hozott határozat joghatásainak hazai jogban való érvényesülésének feltételeit (határozatok elismerése és végrehajtása). Az általánosan elfogadott nézet szerint az említett három aspektus képezi a nemzetközi magánjogi szabályozás tárgyát.³⁹⁰ A nemzetközi magánjogi szabályozás alakulását nagymértékben befolyásolja a személyek növekvő mobilitása. Az Európai Unió tekintetében az uniós jogalkotót főként e tényező késztette kiterjedt szabályozásra.

E jogterület alapvető vonása a különböző jogi kultúrák iránti tisztelet, nyitottság és tolerencia.

Ezáltal megalapozhatók a jogviták nemzetközi jellege által megkívánt kompromisszumon alapuló megoldások, amelyek a legmegfelelőbb szabályozásként³⁹¹ elfogadásra kerülnek.

Nemzetközi magánjogi szabályok nélkül a külföldi elem figyelmen kívül maradhatna, így a külföldi jog és adott esetben a külföldi határozat teljesen ignorálva lenne; ez szembe menne az igazságosság elvével és a felek jogos elvárásaival, illetve a nemzetközi magánjog fő célkitűzéseivel.

A nemzetközi magánjog másik lényegi sajátossága a Savigny által bevezetett döntési harmóniára való törekvés,³⁹² ami a rokonítható tényállások hasonló módon való rendezése fele orientálásában, illetve az egymásnak ellentmondó ítéletek elkerülésére irányuló erőfeszítésekben nyilvánul meg, és leghatékonyabban egységes nemzetközi, illetve uniós normák által valósítható meg. A konszenzuson alapuló egységes normák által kiküszöbölhetők a nemzeti jogok eltéréseiből eredő nehézségek és a nemzetközi ügyekben hozott döntések legitimitást nyerhetnek. Eggyúttal megelőzhetővé válnak az egyik jogrendszer szerint létező, a másik szerint nem létező ún. sántikáló jogviszonyok is, hozzájárulva a nemzetközi dimenziójú magánjogi jogviszonyok stabilitásához.³⁹³

A joghatóság vonatkozásában a forum shopping jelenség, illetve a bírósághoz rohanás megfékezése is a célok között szerepel. Ez a joghatósági normák stabil, de bizonyos mértékű rugalmasságot is meghagyó rendszere révén valósul meg. A harmonizált joghatósági normák, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok együttese a

390 A magyar szakirodalom ugyanakkor a nemzetközi polgári eljárásjogot nem tekinti a szűk értelemben vett nemzetközi magánjog részének. BURIÁN László - RAFFAI Katalin - SZABÓ Sarolta: Nemzetközi magánjog, Budapest, Pázmány Press, 2018. 57.

391 Uo. 24.

392 Friedrich Carl SAVIGNY: A treatise on the conflict of laws, and the limits of their operation in respect of place and time (trans: Guthrie W), Edinburgh, T. & T.Clark Edinb, 1880. 64.

393 BOGDAN Michael: General course on private international law, Recueil des Cours, Leiden, Martinus Nijhoff Publishers, 2011. 49-70.

jogviszonyokat rendező határozatok nemzetközi forgalmának, szabad áramlásának fontos építőkövei.

Ami a szabályozás módszerét illeti, a nemzetközi magánjog ún. kapcsolóelvek mentén igyekszik - absztrakció révén - beazonosítani a jogviszony legkarakterisztikusabb elemét.³⁹⁴ Általános rendezőelve a legszorosabb kapcsolat, illetve ennek eljárásjogi megfelelője, a fizikai közelség elve. Ezek folytán főszabály szerint az ügyhöz valódi és erőteljes kapcsolatot mutató állam hatósága jár el, és ez az irányadó szempont az alkalmazandó jog meghatározása tekintetében is. A legszorosabb kapcsolat a legésszerűbb kritériumként egyúttal megfelel az igazságosság és kiszámíthatóság követelményének is. Ennek folytán egyrészt jellemzően a jogvitához legközelebbi fórum járhat el, amely gyermekekkel kapcsolatos ügyekben a gyermek legfőbb érdekeinek a felmérésére, a gyermek meghallgatására és a tényállásnak a többnyire helyszínen fellelhető bizonyítékok alapján való felderítésére a leginkább alkalmas lehet. A szoros kapcsolatot nélkülöző, exorbitáns joghatóságon alapuló idegen fórum által hozott döntések joghatásainak beállta különböző eszközökkel, így például harmonizált joghatósági szabályokkal, illetve a külföldi határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadása útján megfékezhető. A harmonizált joghatósági szabályok az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést egységes kritériumoknak vetik alá, aminek az Unión belül különös jelentősége van. Az alkalmazandó joggal való szinkronicitást a lex fori alkalmazása teremti meg.

Ami a határozatokat illeti, ezek joghatásainak más államban való érvényesüléséhez elismerés szükséges, miáltal beáll a res judicata, és amennyiben valamely jogcselekmény bekövetkezése is kívánatos, akkor a végrehajtás feltételeinek is teljesülniük kell ahhoz, hogy a határozat önkéntes teljesítés hiányában állami eszközökkel kikényszeríthető legyen. Utóbbira példa a gyermek átadásáról, vagy a kapcsolattartásról szóló határozat végrehajtása, amely esetekben, ha a kérelmezett önként nem működik együtt, illetve akadályozza a végrehajtást, akkor különböző szankcionális jellegű intézkedések (karhatalom igénybevétele, bírság) alkalmazásának van helye, a végrehajtás államának joga alapján.

Az elismerés és végrehajtás feltételeinek nemzetközi jogi instrumentumokban, illetve uniós jogszabályokban való szabályozása egységes alapokra helyezi az államok közötti együttműködést, harmonizált szabályok nélkül ugyanis ez az egyes államok által meghatározott különböző követelmények szerint történne. Az uniós tagállamok relációjában a kölcsönös bizalom elve mentén megfogalmazott szabályok értelemszerűen nagyvonalúbbak, hiszen a fő cél itt a határozatok szabad áramlása az egységes uniós igazságügyi térségen belül. Ennek egyik fő eszköze az exequatur (végrehajthatóvá nyilvánítás) fokozatos eltörlése,³⁹⁵ miáltal a másik tagállambeli határozat azonnal végrehajthatóvá válik, amit csak szűkkörű, taxatíven megnevezett megtagadási okok fékezhetnek meg.

A nemzetközi magánjogi kérdések közül a legtöbb jogeset a határozatok elismerése és végrehajtása kérdéskörének emberi jogi vonzataival foglalkozik. Ennek kapcsán a nemzetközi

394 BURIÁN – RAFFAI - SZABÓ i. m. 27., 42.

395 Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 143, 2004. 04. 30., 15–39.; az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 399/1 2006. 12. 30., 1-32.; az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 199/1 2007. 07. 31., 1-22.; a Tanács 4/2009/EK rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről, Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 7/1 2009. 01. 10., 1-79.

magánjogi szabályozás alapvető törekvése a határozatok nemzetközi forgalmának kiszámítható feltételek mellett való biztosítása, illetve megkönnyítése, és ehhez a megközelítéshez kell hozzápasszítani az alapjogi megfontolásokat, lehetőség szerint elkerülve azok sérelmét.

A nemzetközi magánjog területén az utóbbi két évtizedben bekövetkezett ’európaizálódás’

folytán az uniós normák szerepe erőteljesen megnőtt. Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését megelőzően e jogterületet szabályozása – uniós hatáskör hiányában - nemzetközi egyezmények útján történt, amit bonyolult és hosszadalmas tárgyalások, kidolgozási folyamat, majd ratifikáció előzött meg. Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően keletkezett úniós kompetencia megnyitotta az utat az uniós jogalkotás előtt, és ennek köszönhetően számottevő uniós joganyag született; e körbe illeszkedik szűkebb témánk, a szülői felelősség eljárásjogi vonatkozásaival foglalkozó Brüsszel IIa rendelet is. A polgári-igazságügyi együttműködés tekintetében az 1999. októberi Tamperei csúcstalálkozó és azt ezt követő, azonos elnevezésű program az egységes igazságügyi térség megvalósításához vezető úton fordulópontot jelez. Nemzetközi magánjogi vonatkozásban a kölcsönös bizalom alapelvének lefektetése megalapozta a határozatok kölcsönös elismerését, és fokozatosan maga után vonta a határozatok unión belüli forgalmának egyre szabadabbá válását, elvezetve az exequatur eljárás kiiktatásáig. Tekintve, hogy a vonatkozó uniós joganyag a polgárok életének számos szegmensére gyakorolt befolyást, az alapjogokkal való szembenállás megelőzése érdekében ezzel párhuzamosan szükségszerűvé vált az alapvető jogok védelmi rendszerének kiépítése, hiszen az uniós jog szupremáciája enélkül bicegett. A Lisszaboni Szerződés folytán az EUMSZ 81. cikke alapján a polgári jogi ügyekben való igazságügyi együttműködés területén rendes jogalkotási eljárás keretében fogadhatók el jogi aktusok, és a belső piac működésével való összefüggések fennállása immár nem feltétlen előírás. A családjog területén az egyhangúság követelménye a harmonizációs célú jogalkotásnak valamelyest határt szab. A specifikus tárgyú uniós normák meghozatala és alkalmazása során a tágabb uniós jogi környezet szolgál kiindulási, illetve viszonyítási pontként, különös tekintettel az Alapjogi Chartában foglalt rendelkezésekre.

A szülői felelősség nemzetközi magánjogi aspektusaival összefüggésben a felek akarati autonómiája kevésbé kap helyet. A joghatóságot a felek legfeljebb a szokásos tartózkodási hely megválasztásával és a feltételekhez kötött joghatósági megállapodással befolyásolhatják.

Jogválasztás e területen nem illeti meg a feleket; bár a gyermek védelmére hivatkozással kezdeményezhetik az üggyel szoros kapcsolatban lévő külföldi jog figyelembevételét, ez azonban az eljáró fórumot nem köti. Az alkalmazandó nemzetközi magánjogi szabályok helyes, gyermeki jogokkal konform alkalmazása alapvetően az eljáró fórumra hárul, és ezen keresztül az állam mögöttes felelőssége is felvetődhet. A külföldi határozat elismerése, illetve végrehajtása kapcsán a felek kérelmezhetik az elismerhetőség, illetve az el nem ismerhetőség megállapítását, és a külföldi határozat joghatásai beálltának megakadályozására a megtagadási okokra hivatkozás lehetősége adott számukra, amelyek körében az emberi jogi szempontok különös súllyal jelennek meg (pl. meghallgatás hiánya, közrendi záradék).

Minthogy a nemzetközi magánjog nem a közvetlenül alkalmazandó anyagi jogi normák tartalmát határozza meg és saját specifikus eszközrendszerrel rendelkezik, ennek keretei között, az ezáltal megszabott limiteken belül van kihatása az emberi jogok, és ezen belül a gyermeki jogok érvényre juttatásának szavatolására.

Az emberi jogokkal való konfliktust egyébiránt alapvetően nem maga a nemzetközi magánjogi szabály, hanem az annak nyomán alkalmazott anyagi jogi norma, illetve a mögöttes nemzeti eljárási rendelkezés idézheti elő. A nemzetközi magánjogi szabályok elsődleges célja a nemzetközi szintű jogviták koordinálása, és az államok közötti együttműködés kereteinek a meghatározása, amely kapcsán a folyamatok észszerűsítése, mielőbbi lebonyolítására való törekvés is szerepet játszik. Ezzel nem feltétlenül könnyű összeegyeztetni az alapjogi szempontokat, ráadásul bizonyos szintű kompromisszum már a jogszabályok elfogadásához elengedhetetlen konszenzus elérése okán is szükségszerűvé válik. Az EJEE-ből, a Gyermekjogi Egyezményből, illetve az Alapjogi Chartából eredő kötelezettségektől értelemszerűen a nemzetközi magánjogi szabályok tekintetében sem lehet elvonatkoztatni. Az ennek kapcsán fennálló, bizonyos határok között gyakorolható mérlegelési jogkör valamelyest módot ad a jogrendszerek közötti diverzitás kezelésére, az ezek közötti átjárhatóság biztosítására, a döntéshozói bölcsességen nyugvó egyensúlykeresésre, és nem utolsó sorban a jogviták mederben tartására. A mérlegelési jog terjedelme értelemszerűen az ügy természete és a szóban forgó érdekek függvényében változhat.³⁹⁶

Az emberi jogok, és ezen belül a gyermeki jogok védelmének eszköze hagyományosan a közrendi klauzula,³⁹⁷ amely rugalmassága folytán alkalmas eszköz lehet az egyéni érdekek és a nemzetközi magánjog által támasztott követelmények összebékítésére,³⁹⁸ugyanakkor a hatékonysága éppen emiatt megkérdőjelezhető is lehet.³⁹⁹ Ha adott ügyben a külföldi jog alkalmazása vagy a külföldi határozat elismerése és végrehajtása a fórum alapvető értékrendjével ellentétes eredményre vezetne, ez a közrendbe ütközés okán elhárítható. A közrendi kivétel az emberi jogok védelmezése céljából széleskörűen alkalmazott megoldás, különösen az EJEE-ben foglalt jogokat illetően.⁴⁰⁰ A fórum alapvető értékrendjének tartalma államonként változó, ugyanakkor az általánosan elfogadott nézet szerint az alapvető jogok, így az EJEE-ben foglalt jogok is a közrend részének tekintendők,⁴⁰¹ és ez analógia alapján a Gyermekjogi Egyezmény, illetve uniós tagállamok esetében az Alapjogi Charta tekintetében is elmondható. A szabályozás egyre cizelláltabbá válásával az emberi és ezen belül a gyermeki jogok védelme a nemzetközi magánjogi terén is számos más kellékkel bővült, a legszorosabb kapcsolaton alapuló szokásos tartózkodási hely, mint kapcsolóelv térnyerésétől az eljárási jogok megerősödésén át az érintett államok közötti kooperáció intézményesítéséig.

396 Lásd például Petrov v. Russia ügy, no. 23608/16., 2019. 02. 04., 98-102. p.

397 KINSCH Patrick: Droits de l’homme, droits fondamentaux et droit international privé, Recueil des Cours 318:

9-332, Leiden, Martinus Nijhoff Publishers, 2007. 171-192.; lásd. RAFFAI Katalin: Az emberi jogok szerepe a közrend konkretizálásában, Magyar Jog 2007/3., 142-151., 144.

398 Hélène GAUDEMET-TALLON: Le plularisme en droit international privé: richesses et faiblesses, La Haye, Recueil des cours, , 2005. 394.

399 Petra HAMMJE: Droits fondamentaux et ordre public, Paris, Revue critique de droit intérnational privé, 1997.

19.

400 KIESTRA i. m. 178.

401 Uo. 22.