Az új Brüsszel IIa rendelet folytán várható főbb változások

A gyermekek jogellenes külföldre vitele kontextusában az utóbbi évtizedekben megfigyelhető változás az, hogy a közös szülői felügyelet térnyerésével párhuzamosan visszaszorult a gyermek szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülő általi elvitele, és az esetek nagy részében⁸⁸⁰ a szülői felügyeletet birtokló szülő, így különösen az anya általi,⁸⁸¹ többnyire az anya származási államába való elvitel vált jellemzővé. Ez a jelenség önmagában is indokolja a gyermekek jogellenes elvitelével összefüggő jogi szabályozás újbóli szemügyre vételét a tekintetben, hogy az eredeti jogalkotói cél – amely a gyermek mielőbbi visszavitelében ragadható meg - mennyiben felel meg a mai mobilis életviszonyoknak,⁸⁸² továbbá az uniós jogban gyökerező szabad mozgás elvének, és ezek tükrében vajon a quasi automatikus visszviteli konstrukció nem túl ’vaskalapos’ szemléletet testesít-e meg. Az e körüli bizonytalanságokat jelzi az EJEB és az EUB egyes – a fentiekben említett – ⁸⁸³ egymással szemben állónak mondható döntése is. E döntések kapcsán tanúi lehetünk a feszültségnek, amit az EJEB az EJEE mércéje által diktált emberi jogi védelem folytán, másrészt az EUB Brüsszel IIa rendeleten, illetve a Gyermekelviteli Egyezményen nyugvó, a status quo ante helyreállítására és a gyors rendezésre irányuló pragmatikus megközelítése generál.

Fentiek mellett, minthogy mára az összes uniós tagállam részesévé vált a Gyermekvédelmi Egyezménynek, ez szintén felveti az uniós jog ehhez való szerves hozzáillesztésének szükségességét, annál is inkább, mert ez az egyezmény alkalmas lehet a Brüsszel IIa rendelet

’megtámogatására’, hézagainak kitöltésére.

A gyermek jogellenes külföldre vitelével összefüggésben számos rendellenességre derült fény.

Ezek közül az egyik jellemző probléma a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamba való visszavitelére irányuló eljárás elhúzódása, ami a gyermek új környezetbe való beilleszkedését és a hátrahagyott szülőtől való elidegenedést vonja maga után. A hatályos rendelet alapján a visszavitel iránti eljárást hat hét alatt kell lefolytatni, az azonban korántsem egyértelmű, hogy ezt a határidőt hogyan kell értelmezni, beleszámít-e ebbe a jogorvoslati eljárás, netán a végrehajtási eljárás is. A jellemzően többlépcsős jogorvoslat rendkívül hosszadalmassá teszi a folyamatot, ami arra vezethet, hogy a gyermek időközben beilleszkedik az új környezetébe és elidegenedik a másik tagállamban hátrahagyott szülőtől, ezáltal megnehezítve az eredeti, jogszerűnek tekintett állapot helyreállítását. Egyes tagállamokban a

880 Hans van LOON: The Brussels IIa Regulation: towards a review?, European Parliament Directorate General for Internal Policies, Policy Department C: Citizens’ Rights and Constitutional Affairs, Bruxelles, European Parliament, 2015. 187.; LOWE - STEPHEN (2017) i. m. 11.

881 A Hágai Konferencia által gyűjtött statisztikai szerint 2015-ben az ügyek 73%-ában az anyák vitték el a gyermekeket, ami 2008-hoz képest 69% -os növekedést mutat. Child Abduction — Global report 10 p.: 73% of taking persons were mothers, a higher proportion than the 69% recorded in 2008, 68% in 2003 and 69% in 1999.

In 2015, 24% of the taking persons were fathers and the remaining 3% comprised grandparents, institutions or other relatives.

882 SCHUZ (2013) i. m. 474.

883 E körben az EJEB által a Neulinger and Shuruk v. Switzerland ügy, valamint a Raban v. Romania ügy, a Sneerson and Kampanella v. Italy ügy, a B. v. Belgium ügy (no. 4320/11, 2012. 11. 19.), valamint részben az X.

v. Latvia ügy említendő; ezek kapcsán az EJEB abba az irányba tereli a jogellenes elvitellel összefüggő ügyeket, hogy a gyermek mindenek felett való érdekét – a családi élethez való jog szerves részeként - alapos vizsgálatnak vessék alá; ez egy szélesebb körű, időigényes bizonyítást feltételezne. Ezzel szemben áll az EUB-nak például a Zarraga ügyben hozott döntése, amelyből a rendelet normaszövegének a strikt alkalmazása rajzolódik ki, és a gyermek alapelvek szintjén nyugvó érdeke mintha háttérbe szorulna. Lásd erről WALKER - BEAUMONT i. m.

231-249.

bíróságok nem specializálódtak a jogellenes külföldre viteli ügyekre, így a helyi bíróságok járnak el, amelyek eseti jelleggel találkoznak ezekkel a sajátos és bonyolult ügyekkel, nem tudnak rutint szerezni, ez pedig kevésbé szakszerű és lassúbb döntéshozatalt eredményezhet.

Az említett tényezők együttesen igényt formáltak a gyermekekkel kapcsolatos uniós szabályozás teljesebbé és harmonikusabbá tételére, valamint a nemzetközi kooperáció megerősítésére. Az új Brüsszel IIa rendelet több, kifejezetten a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos eljárásokra vonatkozó módosítást eszközöl, ⁸⁸⁴ ezek hatékonyabbá, gyorsabbá és egyszerűbbé tételét irányozva elő.

Az új rendelet a hatálya alá eső összes szülői felelősséggel kapcsolatos határozat tekintetében teljesen eltörli az exequatur eljárást, összhangban az erről szóló politikai akaratnyilvánítással.⁸⁸⁵ Emellett az új jogszabály több elemében tetten érhető a visszavitel iránti eljárások felgyorsítására való törekvés. A visszavitelre irányuló eljárások első ’kapuja’ az ún.

központi hatóság, amely az igényérvényesítés segítésére hivatott. A visszavitel iránti kérelem rendszerint a célállam központi hatóságához érkezik, ez a vonatkozó rendelkezések szerint megteszi a szükséges előkészítő intézkedéseket, ideértve a gyermek felkutatását, a békés rendezés megkísérlését, az iratok bírósághoz való benyújtását, közvetlenül vagy jogi képviselő útján stb. E komplex feladatkör ellátása időigényes, ami hozzájárulhat az eljárás elhúzódásához.

A hatályos rendelet a központi hatóságok eljárására nézve külön határidőt nem ír elő. Az Európai Bizottság javasolta egy erre vonatkozó hat hetes időtartam bevezetését, de a tagállamok ellenállása folytán végül csak a gyors eljárás követelménye került bele az új jogszabályba. Az ezt követő bírósági fázisra a javaslat további hat-hat hetes határidőt ad külön-külön az elsőfokú, illetve a fellebbviteli bíróság számára; ehhez még hozzáadódik további hat hét végrehajtási határidő.⁸⁸⁶ Az eljárások határidők útján való mederben tartásával egyidejűleg a javaslat a jogellenes elvitellel összefüggő eljárások lerövidítése végett a jelenleg egyes tagállamokban létező többszintű jogorvoslat megszüntetését irányozza elő, így ezt egységesen egyetlen jogorvoslati szint vált fel. Ezenkívül a gyermek visszavitele iránti eljárásokban kizárólagos illetékességet állapít meg, ami a szakszerűbb döntést hivatott elősegíteni.

Szintén a gyors végrehajtást kívánja szolgálni a visszavitelről szóló határozat előzetes végrehajthatósága elrendelésének lehetősége; ennek kapcsán kiemelendő, hogy erről a gyermek legfőbb érdekei tükrében kell dönteni.⁸⁸⁷ E rendelkezés vitatható, mivel a gyermeknek a nem-jogerős elsőfokú határozat alapján való visszavitele egyrészt kiüresíti és okafogyottá teszi a jogorvoslatot, másrészt – arra az esetre, ha a jogorvoslat folytán a visszavitt gyermek mégis maradhatna a célállamban - a gyermeket egy újabb környezetváltozásnak kellene kitenni.

Mindemellett e rendelkezés tekintetében az eljáró fórum mérelegelheti az előzetes végrehajtás elrendelését, mégpedig a gyermek legfőbb érdeke, mint kritérium alapulvételével.

A gyermek visszavitelére irányuló eljárás keretében ugyan jelenleg is mód van ideiglenes intézkedés meghozatalára (pl. az eljárás időtartamára a visszavitelt kérelmező szülővel való kapcsolattartásról hozható ideiglenes intézkedés), ez azonban a hatályos rendelet szerint csupán a határozatot hozó állam területéhez kötött hatállyal rendelkezik; a másik érintett tagállamban,

884 Új Brüsszel IIa rendelet 22-29. cikkek

885 The Stockholm Programme – An Open and Secure Europe Serving and Protecting Citizen, 2009, 24. p. 3.1.2., 30. 3.3.2, https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/the_stockholm_programme_-_an_open_and_secure_europe_en_1.pdf

886 Új Brüsszel IIa rendelet 24. cikk (2) és (3) bek., 28. cikk (2) bek.

887 Uo. 27. cikk (6) bek., 47. pbek.

ahová adott esetben a gyermeket visszaviszik, már nem válthat ki joghatásokat, ezért szerepe korlátozott körben érvényesülhet. Az új Brüsszel IIa rendelet kifejezetten kimondja a visszavitel iránti eljárás keretében hozandó ideiglenes intézkedés lehetőségét. Ezeket az intézkedéseket a gyermek immár ’magával viheti’ a másik tagállamba, és azok addig maradnak érvényben, amíg ott ezek kiváltására alkalmas más intézkedés nem születik.⁸⁸⁸Ennek megfelelően az új rendelkezések a gyermek visszavitele tárgyában eljáró tagállami bíróságot aktívabb szerepvállalásra késztetik. Utóbbi bíróság e körben nemcsak a gyermekkel való kapcsolattartásról rendelkezhet,⁸⁸⁹ hanem a gyermek visszavitelének elrendelését ideiglenes, illetve védelmi intézkedésekkel kombinálhatja a gyermek esetleges veszélyektől való megóvása érdekében,⁸⁹⁰ amely intézkedéseket - kivételesen – az egyébiránt joghatósággal rendelkező tagállam is elismer.⁸⁹¹ E módosítások előmozdítják a gyermek védelmének folyamatosságát, válaszul a hatályos rendelet alapján felmerülő, már érintett gondokra. A visszavitel elrendelésének megkönnyítése céljából értelemszerűen a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti fórum is hozhat védelmi intézkedést, amit a visszavitel ügyében eljáró bíróság figyelembe vesz.⁸⁹² Ilyen intézkedés lehet például a visszavitelt kérelmező fél elleni távoltartás elrendelése, a gyermek ideiglenes jelleggel az őt elvivő szülőnél való elhelyezése a szülői felelősség érdemében való döntés meghozataláig, valamint a gyermek orvosi ellátásának biztosítása. ⁸⁹³

A „megfelelő védelmi intézkedések” fogalma jelenleg értelmezési nehézségeket okoz; a hatályos rendelet szerint a célállamban a gyermek visszavitele nem tagadható meg akkor, ha a származási államban megfelelő védelmi intézkedések történtek a gyermek megóvása érdekében. ⁸⁹⁴Nem világos azonban, hogy ezek az intézkedések miben állnak, elegendő-e ezek potenciális rendelkezésre állása, az intézkedéseknek a megtörténte hogyan igazolható, és aggályos az is, hogy a visszavitelt követő utólagos ellenőrzésre nincsenek eszközök.

A már említettek szerint, a jelenlegi ún. felülvizsgálati mechanizmus hatékonysága, működőképessége szintén kétségeket támaszt. A jogellenesen külföldre vitt gyermek ügyében rendszerint több, párhuzamos eljárás zajlik, egyrészt a visszavitel tárgyában indult eljárásban a célállam bírósága dönt arról, hogy vissza kell-e vinni a gyermeket a szokásos tartózkodási helye szerinti származási tagállamba, másrészt a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam bírósága jár el a szülői felelősség (a gyermek elhelyezése, kapcsolattartás stb.) ügyében, lévén, hogy a szülői felelősség tárgyában a rendelet alapján csak ez utóbbi tagállam fórumának van joghatósága. A szülői felelősségre vonatkozó ’végső’, érdemi döntés meghozatalának a származási államba való telepítése mögött a jogalkotó a jogellenes magatartások visszaszorítására irányuló törekvése húzódik meg, a gyakorlatban azonban ez azzal jár, hogy a származási államban gyakran a gyermek távollétében folyik az eljárás, a gyermeket jogellenesen másik tagállamba vivő szülő nem hajlandó együttműködni, és ez akadályozza a gyermek érdekeit szolgáló, körültekintő döntéshozatalt. Mindemellett e szabályozás teoretikusan abba az irányba igyekszik terelni a szülőt, hogy megfutamodás helyett a család életvitelének helyszínén keresse a megoldást a jogvita rendezésére. Ennek megelőző ereje

888 Uo. 27. cikk (2) és (5) bek.

889 Uo. 27. cikk (2) bek.

890 Uo. 27. cikk (5) bek.

891 Uo. 30. és 46. pbek.

892 Uo. 27. cikk (3) bek.

893 Uo. 45. pbek.

894 Brüsszel IIa rendelet 11. cikk (4) bek.

ugyanakkor kérdéses lehet, hiszen a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam elhagyása sokszor egy kétségbeesett lépés egy kilátástalannak tűnő helyzetből való szabadulásra, amely nélkülözi az informált döntéshozatalra jellemző alapos és észszerű megfontolást. Bár voltak kísérletek a privilegizált szisztéma felszámolására, konszenzus hiányában az új jogszabály megőrzi a meglévő kedvezőbb elbírálású határozat-kategóriákat, ugyanakkor bizonyos korlátozások bevezetésre kerülnek. Így a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban hozott ’felülvizsgáló’ határozatok csak akkor élvezik az automatikus végrehajtás előnyeit, ha a szülői felügyelet érdeméről szólnak; a ’sima’ visszavitelről szóló döntések – lásd Povse ügy – immár nem elegendők. Továbbá a privilegizált címkét csak a Gyermekelviteli Egyezmény 13. cikkének 1/b. pontjára, valamint (2) bekezdésére alapozott visszavitelről szóló határozatok kapják meg.⁸⁹⁵ A privilegizált körből tehát kiesik az eset, amikor a szülői jogok jogosultja nem gyakorolta e jogait vagy hozzájárult az elvitelhez. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha a visszavitel megtagadására a gyermek ellenkezése miatt került sor, akkor ez az új jogszabály alapján is felülírható, ami a gyermek véleményének, illetve a gyermeki jogoknak a szempontjából megkérdőjelezhető lehet,⁸⁹⁶ mindamellett, hogy a gyermeki vélemény döntést befolyásoló ereje eleve a bírói mérlegelés függvénye, azaz nem kötelezően veendő figyelembe.

A statisztikák szerint egyébiránt a gyermek ellenkezése kevés számú ügyben képezi a visszavitel megtagadásának alapját.⁸⁹⁷

A jogviták békés rendezése az egyik leginkább megfelelő módja a gyermeki érdekek érvényesülésének. A hatályos rendelet alapján problémát jelent az, hogy a merev joghatósági szabályozás lényegében útját állja a békés rendezésnek, mivel a jogellenesen elvitt gyermek ügyében a visszavitel iránti eljárás tárgyában eljáró fórum joghatóság hiányában nem hagyhatja jóvá a felek átfogó – több egymással összefüggő, illetve járulékos kérdésre kiterjedő – egyezségét, márpedig az egyes részkérdésekben való izolált megállapodás kevésbé jó taktika, és ilyenként csekély eséllyel kecsegtet. A visszavitel iránti eljárás tárgyában eljáró tagállami fórum legfeljebb ideiglenes intézkedésbe foglalhatja például a felek gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó megállapodását, ennek a másik tagállamban való végrehajthatósága azonban a hatályos rendelet alapján nem szavatolt. Ez komoly akadályát képezi a gyermek érdekeit vélhetően legjobban szolgáló, és a felek számára is elfogadható konszenzusos rendezésnek. Ennek tükrében, az új rendelet bátorítja a mediációt, illetve az egyéb alternatív vitarendezést, aminek az igénybevételére a feleket mind a központi hatóság, mind a bíróság az eljárás során a legkorábbi fázisától kezdődően felhívja, feltéve, ha az a gyermek legfőbb érdekeivel nem ellentétes, és azzal a megszorítással, hogy az nem járhat az eljárás indokolatlan elhúzódásával.⁸⁹⁸ Lényeges előrelépés, hogy az új jogszabály elhárítja annak akadályát, hogy a felek ezirányú megállapodása alapján a célállami fórum szentesítse az egyezséget a rendelet hatálya alá tartozó minden tárgykörben,⁸⁹⁹ miáltal lehetővé válik az ún.

csomag-jellegű megállapodások megkötése, ami az ilyen ügyekben felmerülő különböző vitás kérdések kölcsönös engedmények árán való egyidejű rendezésére ad módot, megkönnyítve az

895 Új Brüsszel IIa rendelet 29. cikk, 42. cikk 1/b. pont

896 Thalia KRUGER: Brussels IIa Recast moving forward, The Hague, Néderlands Internationaal Privaatrecht, 2017. 471.

897 Ennek értelmében 2015-ben csak a vizsgált ügyek 15%-ában szerepelt megtagadási okként a gyermek ellenkezése. LOWE - STEPHENS (2018) i. m. 12-13.

898 Új Brüsszel IIa rendelet 25. cikk, 22. pbek.

899 Uo. 43. pbek.

egyezség létrejöttét. Az Unió viszonylatában a közvetítésről szóló 2008/52/EK irányelv⁹⁰⁰ veti meg a mediáció alapjait, határon átnyúló jogvitákban kötelezővé téve a mediációhoz való hozzáférés biztosítását. Ennek tárgyi hatálya a nemzetközi családjogi ügyekre is kiterjed, beleértve a gyermekelviteli ügyeket is. Minthogy a mediáció kontextusában létrejött ’privát’

megállapodások egyes államokban nem végrehajthatók, a kényes családjogi ügyekben a jogi garanciákkal felvértezett mediáció fő színterének elsősorban a bírósági eljárást célszerű tekinteni, amely során e megállapodások bírósági jóváhagyás mellett jogi kötőerőt nyernek.

Elgondolkodtató, hogy a gyermek visszavitele iránti hazai bírósági eljárásokban a közvetítő igénybevétele elenyészően kis számban fordul elő, ami részben a bíróság eljárás lefolytatására előírt rövid határidőre, másrészt a szakképzett közvetítők hiányára is visszavezethető, továbbá ebben a szülők közötti elmérgesedett viszony,⁹⁰¹ valamint a közvetítés egyelőre alacsonynak mondható társadalmi elfogadottsága is szerepet játszik. Ezzel szemben például Hollandiában a szülők ilyen ügyekben gyakran élnek a közvetítés lehetőségével.⁹⁰²

A garanciák megerősítése jegyében a végrehajtás felfüggesztésére, illetve megtagadására az elismerést kizáró okok fennállása mellett azon az alapon is sor kerülhet, hogy a végrehajtás a gyermekre nézve ártalmas lenne, vagy a határozat meghozatalát követően olyan mérvadó körülményváltozás következett be, amely miatt az a gyermek legfőbb érdekével ellentétes lenne.⁹⁰³ A gyermek legfőbb érdeke értelemszerűen a végrehajtás fázisában sem hagyható figyelmen kívül. Amint ez az Európai Családjogi Bizottság Elvei is tartalmazzák, végrehajtásnak nincs helye, ha az a gyermek legfőbb érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes.⁹⁰⁴ Jelenleg előfordul, hogy az egyik tagállamban elrendelt visszavitelről szóló határozat alapján kötelezett személy másik tagállamba menekül a gyermekkel, ezzel kijátszva és meghiúsítva a gyermek visszaadását. Az ilyen visszaélésszerű magatartásoknak az új jogszabály a visszaadásról szóló határozatok Unión belüli szabad áramlásával kívánja elejét venni, miáltal e határozatok minden tagállamban elismerhetők lesznek; nem kell újabb eljárást indítani a többi tagállamban, ahová a kérelmezett fél esetlegesen tovább viszi a gyermeket.⁹⁰⁵

Megállapítható, hogy az új Brüsszel IIa rendelet összességében és a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatban is számos eszköz útján igyekszik orvosolni a gyakorlatban jelentkező problémákat, továbbá a gyermeki jogokat jobban megjeleníteni, és ezáltal azok fokozottabb tiszteletben tartására ösztönözni. A továbbiakban a gyakorlati alkalmazáson fog múlni, hogy e rendelkezések mennyiben töltik majd be a hozzájuk fűzött reményeket. Ebben a jogalkalmazókat - képzések, gyakorlati útmutatók, a jó gyakorlatok megosztása, tapasztalatcsere útján – segíteni szükséges.

900 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21. ) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól, Hivatalos Lap L 136., 2008.5.24., 3—8.

901 Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-1299/2018. sz. ügyben 11., 21., 30.

902 Uo. 26.

903 Új Brüsszel IIa rendelet 56. cikk (4) és (6) bek.

904 SZEIBERT (2017a) i. m. 7.

905 Új Brüsszel IIa rendelet 16. pbek.

VII. Összegzés

1. Általánosságban elmondható, hogy a gyermeki jogok nemzetközi és uniós szintű normatív alapjai adottak; ezek magas szintű követelményeket állítanak fel. A Gyermekjogi Egyezmény által lefektetett kritériumrendszer és az ebből fakadó megközelítés fokozatosan áthatja a gyermeket érintő szabályozást és jogalkalmazást. A gyermek immár jogok önálló alanyaként, nemcsak a védelem tárgyaként tűnik fel, a vele kapcsolatos döntések meghozatala kapcsán legfőbb érdeke meghatározó jelentőségűvé, és ennek tisztázására szolgáló véleménye – életkora és érettsége függvényében - döntési tényezővé válik. A Gyermekjogi Egyezmény nyomán a szülői felelősség tárgykörével kapcsolatos nemzetközi magánjogi szabályozás szellemisége átalakult, előtérbe helyezve a gyermeki jogokat. A nemzetközi, uniós és nemzeti szabályozás együttese megteremti a kereteket a gyermeki jogok erőteljesebb érvényesülésének, a gyermekközpontúbb igazságszolgáltatásnak. Ezzel összefüggésben különösen fontos, hogy a létező komplex, heterogén szabályozás egymást kiegészítse és megszilárdítsa.

A jövőre nézve a gyermeki jogok nemzetközi és uniós színtéren való egyre határozottabb elismerése, illetve védelmének megerősödése prognosztizálható. Ez az immár jellemző tendenciának tekinthető folyamat érdekes kihívásokat és természetesen velejáró kétségeket is tartogat, sok nyitott kérdést felvetve, különös tekintettel a részletszabályozásra, a jogértelmezésre és mindennapi jogalkalmazásra. Nem kendőzhető el az e jogok érvényesülése kapcsán jelenleg érzékelhető bizonyos fokú inkonzisztencia. A meglévő jogi alapok dacára gyakran deficitként róható fel a gyermeki jogok gyakorlatban való nem kellően hatékony érvényesíthetősége,⁹⁰⁶ amit a feldolgozott jogesetek világosan alátámasztanak.⁹⁰⁷

2. A gyermekjogok terén az ENSZ a Gyermekjogi Egyezmény, illetve az ET az EJEE megalkotójaként és ’gondozójaként’ kulcsszerepet tölt be. Harmadik szereplőként az EU is igyekszik egyre aktívabb fellépésre, óvatos, de gyorsuló lépésekkel.⁹⁰⁸ Az EU Lisszaboni Szerződés által e téren kiterjesztett hatásköre és az Alapjogi Chartában lefektetett gyermeki jogok az alapjogi konstrukciót további támasztékkal látják el, bár tartalmilag nem bővítik.

Tekintve, hogy a Lisszaboni Szerződés a gyermekjogokat illetően általános jogalkotási hatáskört nem ruházott az Unióra, utóbbi csak a meglévő saját hatáskörei által behatároltan tud intézkedéseket hozni. Az Alapjogi Charta az EJEE-hez, illetve a Gyermekjogi Egyezményhez képest újítást, lényegi szemléletváltást nem eredményezett; jelentősége inkább abban ragadható meg, hogy megteremtette a gyermeki jogok uniós dimenzióját, és azok uniós jogban való számonkérhetőségének lehetőségét. Az Alapjogi Charta ugyanakkor megerősíti a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből eredő jogokat, és szimbolikus jellegű az EJEE által garantált emberi jogokra és alapvető szabadságokra való hivatkozás is.⁹⁰⁹ Az EJEB és az EUB szignifikáns jogalakító tevékenységet fejt ki. Emellett a Hágai Konferencia is aktívan hozzájárul a nemzetközi családjogi szabályozás és ezen belül a gyermekjogok fejlődéséhez.

3. A szülői felelősség kérdésköréről szóló nemzetközi magánjogi szabályok – így különösen a Gyermekvédelmi Egyezmény, a Brüsszel IIa rendelet és a Gyermekelviteli Egyezmény,

906 GAUTHIER i. m. 34.

907 Lásd például Rinau ügy, Povse ügy, Zarraga ügy, Detiček ügy

908 LUX Ágnes i. m. 34.

909 Alapjogi Charta (5) pbek.

valamint hazai viszonylatban a NMJ Kódex - koherens rendszert alkotnak. A nemzetközi és uniós szintű specifikus nemzetközi magánjogi szabályok tényleges haszna megkérdőjelezhetetlen, hiszen ezek nélkül az eltérő nemzeti szabályozások, illetve

valamint hazai viszonylatban a NMJ Kódex - koherens rendszert alkotnak. A nemzetközi és uniós szintű specifikus nemzetközi magánjogi szabályok tényleges haszna megkérdőjelezhetetlen, hiszen ezek nélkül az eltérő nemzeti szabályozások, illetve

In document Pázmány Péter Katolikus Katolikus Egyetem Jog (Pldal 162-187)