Járni! Menni! . . . Nem bírja a leánya tekintetét, nem bírja a saját gondolatait . . . Úgy látszik kiujul a maláriája . . . Láza lehet . . .
Felöltözött és elment otthonról . . . Elsietett.
A szél sírt, vékony átlátszó ködfátylak nyújtó óz
tak, a rossz szagú, langyos estében . . . A nyílt óceán vihara kicsapott ide az afrikai partra . . . A kikötő tá
ján valahonnan harmonika hallatszott. Néhány sziréna- bőgés vegyült a muzsikába. A nedves fakoronák itt is, ott is felvillantak, ha ráhullott egy elrohanó autó fény
csóvája valamelyikre.
Bement az egyik kocsmába. Ha valami baja volt, lekívánta magáról az úri életet, elvegyült a matrózok és más egyszerű emberek világában. Máskor itt jól érez
te magát.
— Konyakot!
A koesmáros gyanakodva nézte jóruhás vendégét.
— Na mit bámul! Hozza azt a konyakot, maga hü
lye.
— Igenis! — felelte és gyanakvása nyomban meg
szűnt.
A harmonikához egy citera is csatlakozott. A Caporal bűze összevegyült a kimért bor szagával. A nyol
cadik konyak után kissé enyhült a belső feszültsége.
Élvezettel szívta be a ködpárától gőzölgő zubbonyok és nedves gumikabátok lehelletét.
Forró fejjel kilépett a légtelen, homályos estébe.
Elmosódott arcok tűntek fel a párán át, fényes rendőr
sapka . . . egy bandukoló, zörgő teherkocsi. A távoli hajószirénák versenyt sírtak a szél zúgásával.
Kissé szédült. Részeg lehet, gondolta . . . A sarki forgalmi lámpánál máir bizonyosan tudta, hogy ré
szeg . . . Nyirkos karosszériák csillogtak a zöld jelzést várva . . . Egy mellékuccából hosszú dudálás, Laboux forró szemei előtt ismét feltűnik a sírfelirat: „élt 22 évet“. Szédül . . .
És most a sarkon befordult az elmerült kocsi, a nagy kék Alfa-Rómeó . . .
Sikolt a fékje . . . Ott a kilincse mellett a há
romszögletű jel, amit ő kapart le a zománcból . . . És a kormánynál a halott légionárius Gorcseff!
Sapkája, tarkóvédője, egyenruha, zubbonya is lát
szik és egy szomszéd autó fénykévéjében az arca is! . . •
A halott katona vezeti az elsüllyedt autót! És át
siklik a vörös fény alatt. Mit törődik egy kísértet a forgalmi jelzéssel! . . .
Laboux csak állt, bután, forró fejjel!
Hahó! Goroseff! Hát bocsáss meg! Én nem akar
tam! . .
-Hangtalan kiáltás volt ez, amit a fényektől ron
gyolt ködben úszó látomás felé küldött . . . Jól tudta, hogy részeg, hogyha odamenne a bizonytalan körvonalú autóhoz, az Gorcseffel együtt semmivé válna . . .
Homályos emberalakok, árnyak, pára foszlányok mögött még látja elsuhanni és a jól ismert tompafé
nyű hátsólámpa furcsa, parázsló ásványa visszaopálzik, bágyadt sugárzással. Azután bekanyarodik a sarkon, merész szögben és eltűnik . . .
De távoli csörömpölés hallatszik a kanyar felől . . . Oh uram atyám, hát ő megölte ezt a fiút! . . . Van mégis csak valami megfoghatatlan lényege a testnek, ami több mint az anyag! Ami kevesebb mint sem
mi! . . .
Ment az elsuhant vizió nyomában, kúszált lelkiálla
potban, a gőzölgő, kontúroktól megfosztott uccai moz
galmasságban.
Látta a halottat az elmerült autó kormányánál!
Laboux megsimítja verejtékes homlokát. Beleőrült ebbe! . . . Megy kissé részegen, tántorogva a ködben, egyenesen haza. . . Ez több volt, mint részegség, több volt, mint láz... Ez vizió már. Fix csalódása az érzé
keknek . . .
Befordul a téren és otthon van . . .
Mindkét karját védőén maga elé taszítja és fa
gyos bizsergés fut át a testén!
A villa előtt ott állt a nagy kék Alfa-Rómeó, sér
tetlenül!! . . .
Állt és rámeredt. És kiáltani akart, de nem jött hang a torkán . . . Isten! . . . Csak ne őrüljön meg!
Lihegve leült a ház vizes lépcsőjére és nézte az autót
és akarta, hogy eltűnjön a látomás . . , De hiába. Két tenyerébe hajtotta a fejét, majd ismét felnézett . . • Hiába. . .
Az autó ott állt és vastag esőcsöppek kopogtak a csodásán kék színű zománcon . . .
4.
Az események most már lélekzetnyi szünet erejéig sem eresztették ki kavargó örvénygyűrűikből a Gorcseff nevű porszemet. A szerszámraktár ablakán leste, hogy elmenjen a Mester és Gafirone. Miután a két utas vég
re elment, értejött a kapitány.
— No most a partra megyünk, — mondta Privát Elek. — Remélem, mári nem akarsz a légióba lépni?
— Nem, nem, — felelte gyorsan, mert Gorcseff ezen a világon csak jótevőitől félt, akik közül a hallgatag Drugics odáig elment részvét dolgában, hogy leütötte egy létrával. — Szeretném meglátogatni egy rokonomat és visszajövök.
— Gyere délután a „Három Főkukac" étterembe. Ott várunk.
— Mire várnak még, ha egyszer az autót elnyelte a tenger?
— Azzal te ne törődj! Különben is mindenképen várni kell, mert Lingeström, Aldous és Portenif a Magdaléna luxushajón érkeznek és holnap dél lesz, mire az beáll.
Gorcseffnek tetszett a pártfogóinak bohém könnyed
sége, amelyel túltették magukat az Alfa-Rómeó pusztu
lásán. Kemény fiúk.
A parton elbúcsúztak tőle. A hallgatag Drugies kü
lön is válonveregette szeretettel, hogy leesett róla a sapka. De mindegy! A fő dolog az, hogy megszabadult tőlük.
Elsősorban a főpostára ment, hogy jött-e poste restante levele. Természetes, hogy várta már egy levél.
t Amikor kibontotta, először kissé elszédült.
» Mi ez?
VANEK b. Ed u a e d
Kelt 193
I D E G E N L É G I Ó (ae ri ka) V E Z É R K É P V I S ELE T : O R A N
c s e k k s z á m l a:
Ba n q u e d e Fr a n c é 1 7 0 1 Fo b t St. Th e h e s e
(
FIÓ KO K :
A L G I H , M A R O K K Ó , F E Z
STB-T.
Petrovics Leó igazgató úrnak OEAN Poste-Restante F. hó 18.-i levelére válaszolva, van szeren
csém, értesíteni T. Igazgató urat, hogy b. köny
veim átvizsgálása alkalmával k. számláján az alábbi esedékességek elmulasztott összegei fun- gálnak:
Felemelt fizetésemre f. hó 1.-től 1.000 fr.
H elyettesítési illetmény f. hó 2.-tól 8.000 fr.
Fennálló hátraléka bizonyára elkerülte sz. fi
gyelmét, tehát tisztelettel kérem, hogy azt n. b.
cégemnél mielőbb rendezni szíveskedjék.
Egyben felhívom T. figyelmét, hogy a fran
cia véderővel szembeni függő viszonyom rende
zése nem tűr halasztást és azonnali jelentkezé
sét századomnál annál is inkább elvárom, mert ellenkező esetben legnagyobb sajnálatomra kény
telen lennék tovább szolgálni ami igen szomorú következményekkel járna a fenti hadseregre nézve és engem arra kényszerítene, hogy az ügy
ben haladéktalanul megtegyem a további dísz- és futólépéseket. Késedelmétől megrendültem, de szíves megbízásait a jövőben is mindenkor készséggel várom.
összesen 9.000 fr.
K iváló tisztelettel:
VA N E K B. EDUARD