(TIT. és b e f e j e z ő közlemény.)"
IV. A harmadik hadiuállalat (1601).
G y ő r visszafoglalása 1598-ban a császári hadsereget a b b a a szerencsés helyzetbe j u t t a t t a , hogy B u d a ostromát meg-kísérelhette volna, mindazonáltal e régóta dédelgetett terv megtörött a f ő p a r a n c s n o k s á g örökös h a b o z á s a és késedelme-zése miatt, miközben Kanizsa 1600-ban török kézre került.
Ez a k ö r ü l m é n y ú j fordulatot adott az eseményeknek.
Kanizsát az olasz közvélemény „Itália e l ő b á s t y á j a " - k é n t tekintette,1 miért is eleste döntő i n d í t é k á u l szolgált Aldobran-dini h a r m a d i k e x p e d í c i ó j á n a k , mely a F e r d i n á n d gráci fő-herceg p a r a n c s n o k s á g a alatt vezetett 1601-iki h a d j á r a t h o z fűződik.2
Aldobrandini 1601 m á j u s 12.-én vette át a Lazio, Salina.
Marca, U m b r i a és Toscana t a r t o m á n y a i b a n toborzott p á p a i zsoldos segélycsapatok parancsnokságát, melyek létszáma m a j d n e m 10.000 f ő r e rúgott, 50 s z á z a d r a oszolva.3 Ezeket kilenc ezredbe osztotta, melyek élére Paolo Savelli, Orazio Baglioni. Alfonso Bevilacqua, Bisaecione Bisaccioni. Carlo Felice Malatesta, Lazzaro Magoni, Celio Parisani, Giovanni
* Az I. és IL közlemény az 1939. évfolyamban jelent meg.
1 Y. ö. Domenico Bernino, Memorie historiche di eio che hanno fatto li Sommi Pontefici nelle guerre contro i Turchi (Roma 1685), p. 256:
„ . . . la fortezza di Canissa propugnacolo d'Italia e della Germania in quelle p a r t i . . . "
2 A h a d j á r a t történetére összefoglaló elbeszéléssel szolgál: Ortelius Redivivus, Chronologia oder historische Beschreibung aller Kriegsempö-rungen und BelageKriegsempö-rungen in Oberungarn, (Nürnberg 1615), pp. 515—24;
Ottone Sponcir, História delle attioni de'Re dell'Ungaria (Venezia 1685), pp. 134—145; Istvánfi, i. m. 474—477. 11. Kanizsa ostromáról lásd e fejezet 36-ik jegyzetében felsorolt irodalmat. Aldobrandini részvételét e had-j á r a t b a n ismertetik: Horvát, i. m. 139—210. 11.; Fraknói, i. m. III. k.
257—259. 11.; Pastor, i. m. XI." k., 220—224. 11.
3 Vatikáni levt. Borgh. IV. 225. számú kódex 37. 1., hol kimutatás lalálható a pápai csapatok megoszlásáról is.
Batt. del Sale és Yincenzo di Santa Croce á l l í t t a t t a k ezredesi r a n g b a n ; f ö l é j ü k pedig a legfelsőbb parancsnokság gyakor-lására, mint tábornok, Flaminio Delfini neveztetett.4 Az ex-pedíció m ű s z a k i tanácsosa Federico Ghislieri ezredes lett.5
A vállalat a l a c s o n y a b b r a n g ú tisztjeiről és résztvevőiről nincs a d a t u n k . Megjegyzendő azonban, hogy Aldobrandini parancsnoksága alá rendeltetett F e r d i n á n d toscanai n a g y h e r -cegnek Don Giovanni de'Medici tábornok vezette 2.000 főnyi segélycsapata,6 továbbá A incenzo Gonzaga mantovai fejede-lemnek Carlo Rossi k a p i t á n y vezérelte 100 f ő n y i lovascsa-p a t a is.7
A h a d j á r a t főhadiszállásául F e r d i n á n d főherceg szék-helye, G r á c volt kijelölve.8
A p á p a i segélycsapatok két hadtestbe tömörülve június elején ú t r a keltek Rómából, s július 6-án G r á c b a érkeztek.9
Itt táborozott m á r a kb. 8.000 f ő n y i császári hadsereg, mely-hez A l d o b r a n d i n i n a k 10.000, Medicinek 2.000 és II. F ü l ö p spanyol k i r á l y n a k Lorenzo Madrucci vezette 4.000 főnyi se-g é l y h a d a csatlakozott, ú se-g y hose-gy a tábor létszáma kb. 24.000 főre r ú g o t t ; ebből 20.000 gyalogos, 4.000 pedig lovas volt.10 A h a d j á r a t híre az olasz nemesség köréből több önkéntest vonzott a gráci táborba, hová, többek közt, Ascanio Sforza, Mario Farnese és Francesco Dal Monte önálló zsoldoscsapa-tokkal érkeztek.1 1 Polidoro Ancelli pedig a mantovai fejede-lemtől hozott ígéretet, m e g á l l a p í t a n d ó feltételekkel, a had-j á r a t b a n való személyes részvételre.12»
A h a d j á r a t célját illetőleg azonban csak nehezen jött létre a megállapodás. Aldobrandini egyenesen Kanizsa meg-v í meg-v á s á r a szermeg-vezte meg az expedíciót, s a mantomeg-vai fejedelem is ugyanezen célra ígérte közreműködését; F e r d i n á n d főher-ceg, mivel Kanizsa elestével s a j á t t a r t o m á n y á n a k végvárát vesztette el, szívvel-lélekkel felkarolta ezt a tervet a császár
4 Az előbbi jegyzetben említett Borghese-kódexen kívül lásd: Libro di F. Delfini, n. 40.
5 V. ö. C. Promis, Miscellanea di Storia italiana, XII. k., 610— 612. 11.
6 Y. ö. C. Promis, Miscellanea di Storia italiana, XIV. k., 762—764.
7 Mantovai áll. levt.: Dipartimento degli a f f a r i esteri II, busta 427:
„Istruzione del Duca a P. Ancelli", 1601 jún. 4.
8 V. ö. Alfons Hubert: Geschichte Österreichs (Gotha 1892), IV. k., 407. 1.
9 Lásd a Vatikáni-könyvt.-nak Urb. Lat. 1069. jegyű kódexében az
„Avvisi di Roma" 1601 júl. 21-i számát, mely közli a Grácban 7-én és 9-én kelt tudósításokat.
10 Mantovai áll. levt., Carteggio da Gratz: Annibale Chieppo aug.
5-én kelt levele.
11 Urb. l at. 1069, f. 427: Avviso di Roma, júl. 21; f. 429: Avviso di Venezia, júl. 24.
12 Lásd a 7. sz. jegyzetben idézett forrást.
tanácsosaival szemben, akik Buda megvívása érdekében k a r -doskodtak. Ezek befolyása alatt Rudolf Dietrichstein bíborost k ü l d t e a pápához, hogy meggyőzze őt Kanizsa ostromának kockázatos voltáról, s r á b í r j a a p á p a i s e g é l y h a d a k n a k B u d a alá való rendelésére. A p á p a j ú n i u s 30.-án kelt brévéjében ezekkel a szavakkal válaszolt a c s á s z á r n a k : „Kanizsa a gráci főhercegek tartózkodási helye, az Itáliába vezető út k a p u j a , ú j h á b o r ú k Írmagja, mely a törökök b i r t o k á b a n m a r a d v a , éppen Itáliáboz való közelsége miatt, a kereszténvségnek içen káros gyümölcsöket teremne; visszaszerzésére kell tehát töre-kedni az olasz fejedelmek segítségével, a k i k erre a célra fel-a j á n l j á k k ö z r e m ű k ö d é s ü k e t , nem pedig késedelmeskedni, mert megvívásával n a g y haszon, elejtésével viszont még n a -gyobb k á r h á r u l a kereszténységre."1 3 E levél h a t á s a alatt a császár végre is engedett F e r d i n á n d főhercegnek, minek kö-vetkeztében a G r á c b a n július 16.-án tartott h a d i t a n á c s a h a d j á r a t o b j e k t u m á u l Kanizsa városát tűzte ki.14
F e r d i n á n d főherceg h a l a d é k t a l a n u l megtette az előké-születeket a hadseregnek harcképessé tételére. Az ú t b a n levő
m a n t o v a i fejedelmet h e l y t a r t ó - t á b o r n o k á v á , Don Giovanni de'Medicit a toscanai és a spanvol zsoldosok tábornokává.1 5
O r f e o Galeanit pedig a tüzérség tábornokává1 6 nevezte ki.
Aldobrandini sem késlekedett készen t a r t a n i a p á p a i h a d a -kat. melyeket ezúttal bat ezredbe vont össze, s ezek élére Malatesta, Baglioni, Savelli, Bisaccioni, Magoni és Ghislieri ezredeseket állította.17 Mindazonáltal a h a d j á r a t megindítása megkésett F e r d i n á n d főherceg miatt, mert ő minden áron be a k a r t a v á r n i Gonzaga mantovai fejedelem érkeztét. Aldob-randini viszont m e g b o c s á t h a t a t l a n n a k t a r t v a minden késést, a főherceg elhatározása ellen a p á p a i h a d a k k a l tüntetőleg Zágrábba vonult, hová követte őt Medici is, aki mint a tosca-nai nagyherceg és a spanyol k i r á l y h e l y t a r t ó - t á b o r n o k a , vo-nakodott elismerni maga felett a főherceg h e l v t a r t ó j á t , a m a n t o v a i fejedelmet.1 8 S h a b á r a mantovai fejedelem augusz-tus elején 200 vértes, 200 alabárdos és 250 muskétás
kíséreté-ls Vatikáni leot, Arm. XLIV, vol. XLV, n. 103.
14 Urb. Lat. 1069, f. 436: Avviso di Roma, fúl. 25.
15 U. ott, f. 441: Avviso di Roma, júl. 28; f. 524: Avviso di Yenezia, szept. 1.
16 V. ö. Dom Calmet, Bibliotheque Lorraine, ou Histoire des hommes illustres oui ont fleuri en Lorraine (Nancy 1751), coll. 403—404; Robert Parisot, Histoire de Lorraine, v. II (Paris 1922), p. 278.
17 Lásd a Vatikáni-könyot. Urb. Lat. 818. jegyű kódexének 320—
324. lapjain olvasható „Ristretto di progressi intorno alHmpresa di Ca-nissa" c. tudósítást.
18 Urb. Lat. 1069, f. 445: Avviso di Yenezia, aug. 4: f. 458: Avviso eh Roma. augr. 4. szerint Aldobrandini csak július 25.-án követte Grázból
17-én elvonult seregét Zágrábba.
ben megérkezett,1 9 a szórakozások és vetélkedések közepette a grázi u d v a r b a n mi sem történt a h a d j á r a t megindítására.
„Máig — í r j á k 1601 aug. 19.-én*0 — egyáltalán szó sem esett háborúról, s csak most h a t á r o z t á k el, hogy 22-én el fognak indulni Kanizsa ostromára." Aldobrandini tehát nem ért célt, azonfelül súlyosan megbetegedett, minek következtében hely-t a r hely-t ó hely-tábornoka, Delfini vehely-thely-te áhely-t a p á p a i h a d a k parancsnok-ságát. E n n e k azonban Malatesta, Baglioni és Savelli ezrede-sek f e l m o n d t á k az engedelmességet, s elhagyva a p á p a i tá-bort, Don Giovanni de'Medicihez csatlakoztak; h e l y ü k b e két ezred élére Antonio del Bufalo és Carlo Giacovazzi ezredest állíttatták, míg a h a r m a d i k ezred a többiekbe olvadt.21 Ily módon az eredetileg kilenc ezredből álló, m a j d h a t r a csök-kentett p á p a i hadsereg öt ezredre fogyott: Bisaccione, Ma-gona, Ghislieri, Del B u f a l o és Giacovazzi ezredes vezetése alatt.
Augusztus 21-én Medici, aki időközben visszatért volt a főhadiszállásra, a toscanai segélycsapatokkal elhagyva G r á -cot, megindult Kanizsa felé,22 s követte őt 22-én a császári hadsereg zöme A incenzo Gonzaga mantovai fejedelem veze-tése a l a t t ; 23-án pedig F e r d i n á n d és Miksa főherceg az O r f e o Galeani vezette tüzérséggel, végül Madruzzi a spanyol segély-csapatokkal.2 3 Találkozási helyül Ternitz volt kijelölve, hová 31én megérkezett a Flaminio Delfini vezette p á p a i h a d -sereg is,24 miközben a beteg Aldobrandini Zágrábból V a r a s d r a vitette magát, s ott szeptember 16.-án meghalt. Szeptember 3-án F e r d i n á n d főherceg seregszemlét tartott, s m á s n a p az egész t á b o r r a l megindult Kanizsa felé; a hadsereg, melynek elővédjét Don Giovanni de'Medici vezette, 9-én megközelí-tette Kanizsát.
19 Az A w i s o di Venezia idézett aug. 4-i számán kívül lásd az Urb.
Lat. 1069, f. 532: Avviso di Venezia, szept. 8.
20 Mantovai áll. levt., Carteggio da Innsbruck e Graz: Ippolito Guidoni Grázban az id. dátum alatt kelt levele.
21 Velencei áll. levt., Dispacci Germania. Reg. XXXI, P- 174. P r á g a 1601 szept. 13; Urb. Lat. 1069, f. 562: Avvisi di Roma, szept. 19: Urb.
Lat. 818. f. 320.
22 Urb. Lat. 1069, f. 532: A w i s i di Venezia, szept. 8-i sz. A követ-kező eseményekre lásd a megállapított tervet az Urb. Lat. 1069, f. 557:
Grácban szept. 3-án kelt levélben.
23 Mantovai áll. levt., Carteggio d'Ungheria, E. V. 3, busta 533: A.
Stiggio-nak Eleonora mantovai fejedelemasszonyhoz Ternitzben szept.
1-én kelt levele.
24 Mantovai áll. levt., Minute, busta 2254: Stiggionak Kanizsán szept. 15-én kelt levele.
Kanizsát2 5 a kelta „ C o r r h u d u n u m " (ebliely) állítólagos erődjéből s z á r m a z t a t j a a h a g y o m á n y , melyet a későbbi latin elnevezés, „Canissa" (nőstény k u t y a ) , megerősíteni látszik.
Bizonyos, hogy a római k o r b a n „Castrum" volt, mely a hon-foglalás u t á n települési helyül szolgált; 1321-ben pedig m á r tekintélyes v á r (arx)-ként szerepelt. E g y r e fokozódó jelentő-ségéhez mért erődítése a mohácsi vész u t á n k a p o t t n a g y o b b lendületet. E k k o r N á d a s d y T a m á s b i r t o k á b a jutott. Ő a v á r elavult középkori erődítményeit az átmeneti k o r kezdetleges b á s t y á i v a l pótolta, Giovanni Maria Speciecasa nápolyi hadi-építész közreműködésével. H a l á l a (1566) u t á n a k i n c s t á r különös gondot fordított a gráci főhercegek tartózkodási he-lyévé lett v á r n a k teljesen korszerű erősséggé a l a k í t á s á r a . E végből Pietro Eerabosco és Sallustio Peruzzi építészeket 1368-ban Kanizsára kiildötték. Ezek az ú j építkezések végett a mocsaras területeket részben lecsapolták, a v á r lakóhelyi-ségeit á t a l a k í t o t t á k , s a N á d a s d y - f é l e e r ő d í t m é n y e k e t kettős védőövvel helyettesítették. M a j d Eerabosco, m o d e r n olasz b á s t y a ö v építésére, különböző terveket készített, melyek kö-zül a l e g a l k a l m a s a b b n a k látszó, Ü t t a v i o Baldigara építész ellenőrzése alatt, 1576 és 1590 között meg is valósult.
A v á r építészeti fejlődése g r a f i k a i forrásokból is nyomon kísérhető. Ezek közül kiváló fontosságú Ferabosco 1572-ben készült tervrajza,2 6 a k o r á b b i állapotot f e l t ü n t e t ő ábrázolás miatt. Déli felében ott l á t j u k a v á r n a k azidétt még fennálló részeit: n y u g a t felől egy r o m á n stílű s apsziszával délre for-dított templomot, s mellette keletre két négyzet-alapú épüle-tet, melyek köziil az egyik „ L a n d h a u s " , a másik „ C a s a di munizione" névvel v a n jelölve. A templomot és a „ L a n d h a u s "
n y u g a t i s z á r n y á t egy négyzet a l a p i d o m ú és s a r k a i n egy-egy kezdetleges b á s t y á v a l ellátott védőöv veszi körül, melyet kétségtelenül még N á d a s d y építtetett volt. Az ily módon létrejött „ridotto", melyet látképi ábrázolások2 7 is igazolnak, alkotta 1526 és 1572 között Kanizsa erősségét, mely t e h á t e
2r' A vár építészeti alakulására részleges adatokkal szolgál: Pataki, A XVI. századi várépítés Magyarországon, 1"., 25. 11.; Banfi, Carlo Theti és a magyar várépítészet, („Hadtört. Közi." 19"52. évf. 18—19. 1.); Maggio-rotti—Banfi, La fortezza di Giavarino, pp. 74—76.; u. ők, Pietro Fera-bosco („Hadtört. Közi." 1953. évf. 168—173. 11.); Makooiczky Gyula, kanizsa város településföldrajza („Geographica Pannonica", III.) Nagy-kanizsa 1934, 6—8. 11.; Maggiorotti, G b architetti militari, v. II, PP- 234
—242.
26 Bécsi Hadi levt., „Exp. 1572. máj. No. 77—0065. sz. alatt; közli Maggiorotti, Gli architetti militari, II. k. 50-ik tábla.
27 Ilyen pl. Frantz Christoph Klieoenhiller, Annalium Ferdinandeo-rum tomus II (Leipzig 1721) c. m ű 562-ik lapján levő metszet. Galeazzo Gualdo Priorato, História di Leopoldo Cesare (Vienna 1670), v. II, p. 397
— alaprajzával érdekes leírását is adja.
f o r m á j á b a n építészeti jellegénél fogva v á r k a s t é l y volt. Ala-k u l á s a Ala-követAla-kező szaAla-kaszát FeraboscónaAla-k egy másiAla-k, 1578-b a n készült rajza2 8 szemlélteti. Ezen m á r nincs meg sem a templom, sem a „ L a n d h a u s " ; ezeket időközben nyilvánvalóan lerombolták, ellenben a „ridotto" m a g v á u l a „Casa di mu-nizione" látszik, védőövbe foglalva. Ehhez a változáshoz képest, a N á d a s d y - f é l e védőöv kelet felé meghosszabbíttat-ván, a l a p j á b a n tégla formát kapott, legalább ideiglenesen hat bástyával;2 9 ezek közül azonban a hosszabb gátakon levő két k ö z é p b á s t y a a szóban levő a l a p r a j z készültekor m á r le volt bontva. A k ö z é p b á s t y á k ugyanis feleslegessé v á l t a k a máso-dik, külső védőöv építése következtében. Ez szabálytalan téglalap f o r m á b a n készült, négy s a r o k b á s t y á v a l és a déli kötőgáton egy négyszögű k a p u t o r o n n y a l . A kanizsai erősség tehát a l a k u l á s á n a k ebben a második. 1577 és 1578 közé eső s z a k a s z á b a n is megtartotta v á r k a s t é l y jellegét.
Ferabosco szóban levő r a j z a i a v á r k a s t é l y további ala-k u l á s á r a is értéala-kes felvilágosítással szolgálnaala-k. í g y az 1572-i r a j z m a g á n a k Feraboscónak tervét is ábrázolja, mely a vár-kastély körül egy „cittadella" építését javasolta, szabályos ötszögű védőöv f o r m á j á b a n , a modern olasz rendszer elvei szerint. Az ingovány közepette ily módon alakuló vár, a délre elterülő várossal az ú. n. „chiusa" révén közlekedett volna, mely elnevezésen a tervező cölöpökre épített s őr-toronnyal ellátott híd-szerű ú t a t értett. Ferabosco e terve azonban a H a d i t a n á c s n á l élénk ellenzésre talált Carlo Theti részéről.30 Az ennek következtében t á m a d t nézeteltérés3 1 csak Miksa császár h a l á l á v a l ült el, mikor is Rudolf császár F e r a -bosco j a v á r a döntötte el az i m m á r öt év óta húzódó meddő vitát. A alóban, ez építész, második, azaz 1577-ben felvett r a j z á n m á r az építés s t á d i u m á b a n l á t j u k a készülő cittadella két déli b á s t y á j á t : elhelyezésük világosan m u t a t j a , hogy azok tényleg egy szabályos ötszögű bástyaöv tartozékai. A két a l a p r a j z tüzetes összehasonlítása azonban azt is igazolja, hogy Ferabosco módosította eredeti tervét, amennyiben az 1577-ben épülő két b á s t y a méretei kb. a kétszeresei az 1572-i
28 Bécsi Hadi levt., „Exp. 1578. júl. Nr. 155. sz. alatt; közli Maggio-rotti—Banfi, La fortezza di Giavarino, p. 77.
29 Ebben az átmeneti formában ábrázolja a védőövet: Giangiacomo de Rossi, Teatro della guerra contro il Turco (Roma 1686), XVIII. táblá-ján és Ercole Scala, L'Ungheria compendiata (Venezia 1687), 57. laptáblá-ján levő metszet.
30 V. ö. Carlo Theti, Discorsi delle fortificazioni (Venezia 1588), lib.
VI, pp. 129—151, ahol mellékelve van Ferabosco tervrajza is.
31 Lásd Kárpáthy—Kraojánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve (Budapest 1955) c. műve 125, 126, 129. és 191. l.-jain idézett ok-mányokat.
terven feltüntetett méreteknek. N y i l v á n v a l ó tehát, hogy nem az 1572. évi terv k e r ü l t kivitelre, h a n e m F e r a b a s c ó n a k az a h a r m a d i k , eleddig ismeretlen t e r v r a j z a , melyet az 1. mellék-let32 szemléltet.
Sajnos azonban, a terv és a valóság, mint á l t a l á b a n tör-ténni szokott, ezúttal sem felelt meg teljesen e g y m á s n a k . Váratlan török t á m a d á s ugyanis félbeszakította az 1577-ben és 1578-ban serényen folyt építkezéseket,3 3 melyek a k k o r a b á s t y a ö v n e k csupán déli. a v á r k a s t é l y t n y u g a t és kelet felől közrefogó két b á s t y á j á v a l és a h o z z á j u k tartozó k ö t ő g á t t a l készültek volt el, miért is a v á r k a s t é l y biztosítására észak felől a Zala folyó vizét terelték egy mesterséges mederbe, melyet a veszély elmúltával is m e g h a g y t a k . Ezen előre nem látott k ö r ü l m é n y következtében, a b á s t y a ö v két szakaszban épült fel, s azonfelül f o r m á j á b a n is eltorzult. A felépült v á r 1600-ban, mikor a törökök kezébe került, m á r elnyerte volt azt a f o r m á t , melyet az 1687-ben készült a l a p r a j z szemléltet.
(2. melléklet.)34 Ez az eredeti tervtől meglehetős eltéréseket m u t a t , melyeket azonban nemcsak a m á r említett okok, h a -nem azonfelül az 1601- és 1604-i ostrom következtében, a törökök eszközölte s z a b á l y t a l a n építkezések is kielégítően m e g m a g y a r á z n a k . Mindazonáltal a v á r n a k 1700-ból való alap-r a j z a az ealap-redetileg elgondolt f o alap-r m á b a n m u t a t j a a kanizsai bástyaövet,3 5 világos jeléül a n n a k , hogy ez az ábrázolás nem az akkori tényleges állapotot, h a n e m az eredeti t e r v r a j z o t másolta. (3. melléklet.)
Bármiként volt is, bizonyos, hogy a kanizsai v á r a XVI.
és XVII. század f o r d u l ó j á n k o r a hadiépítészetének magas színvonalán állott, melyet az akkori ostromtechnika még nem ért volt el, ami m á r eleve kedvezőtlen befolyással volt az 1601-iki vállalat sorsára.
Az ostromra3 6 érkezett császári hadsereg szeptember 9.-én
32 Karlsruhei nagyhercegi levt., XV. Band, Nr. 29.
33 V. (j. Pataki, id. mű. 25. 1. 118. jesrvzetben idézett forrásokorv kívül: Baldigara 1577 júl. 2-án, 1578 ápr. 9-én és júl. 22-én kelt jelen-téseit, idézve Maggiorotti—banfi, Pietro rerabosco, U—<9. jegyzeteiben.
34 Bécsi Hadi levt., Térkép-oszt. H. III. c. 156.
35 U. ott, Inland, c. Ya, Grosskanissa, Nr. 1.
36 A 2-ik jegyzetben felsorolt irodalmon kívül Kanizsa ostromáról szólnak: Bartolomeo Dionigi da Fano, Aggiunta alla História di M. Gio-vanni Tarcagnota (Venezia 1617), pp. 474—76; Niccolô Doglioni, Com-pendio historico universale (Venezia 1622), pp. 909—15. Modern feldolgo-zást ad Albrecht Stau f f er, Die Belagerung von Kanizsa durch die christlichen Truppen im Jahre 1601, a „Mitteilungen des Instituts f ü r ö s t e r -reichische Geschichtsforschung" VII k. (Innsbruck 1886), 265—515. lapjain Peter Casal leveleinek közlésével. Elsőrendű források a Vatikáni könyv-tár Urb. Lat. 818. jegvű kódexének 520—24 („Ristretto di progressi intorno all' impresa di Canissa") és 526—29. lapjain („Raguaglio del successo di
Vízvárnál megállapodván. Gonzaga Medicivel és Galeanival még a z n a p a v á r fekvésének megvizsgálására sietett, s az ő m e g n y u g t a t ó jelentésükre elhatározták, hogy m á s n a p foly-t a foly-t j á k az előnyomulásfoly-t a v á r a foly-t k ö r n y e z ő mocsárig.37 Valóban, 10-én reggel a p á p a i hadosztályokból alakult elővédet a pa-rancsnokló F e r d i n á n d főherceg helytartó tábornoka, Vin-cenzo Gonzaga, a v á r alá vezette, hová a z n a p este megérke-zett a császári hadsereg zöme, 11-én pedig a toscanai segély-csapat is. A terep megszállása a törökök állandó tüzelése közepette történt; ez a z o n b a n nem a k a d á l y o z t a a császária-kat, hogy a Zala folyón átkelve, a másik oldalt is megszáll-ják, minek következtében 18-án teljessé vált a v á r körül-zárása. A császári hadsereg állásairól az írott forrásokkal3 8 megegyező s pontos ábrázolást b í r u n k Giovanni O r l a n d i .,11 vero disegno della fortezza di Canisia" című rézmetszetében (4. melléklet), mely szerint a vártól é s z a k n y u g a t r a és északra a Flaminio D e l f i n i p a r a n c s n o k s á g a alatt álló p á p a i hadosztá-lyok, északkeletre F e r d i n á n d főherceg, keletre Don Giovanni de'Medici, délre Vincenzo Gonzaga fejedelem, d é l n y u g a t r a pedig Francesco dal Monte táborai voltak felállítva, úgy hogy a lovasság közvetlenül Medici t á b o r a megett, a Székesfehér-v á r r a Székesfehér-vezető út két oldalán foglalt helyet.
Azonban a császári hadseregnek a v á r k ö r ü l z á r á s a foly-t á n lehefoly-tővé válfoly-t harcképességéfoly-t jelenfoly-tékenyen csökkenfoly-tefoly-tfoly-ték a m i h a m a r szembetűnő h i b á k és fogyatkozások.3 y A teljesen erélytelen és minden k a t o n a i képesség h í j á v a l levő Ferdi-n á Ferdi-n d főherceg a f ő p a r a Ferdi-n c s Ferdi-n o k l á s t h e l y t a r t ó j á Ferdi-n a k , a h á b o r ú mesterségében hasonlókép j á r a t l a n mantovai fejedelem ke-zébe adta. Ez általános megütközést keltett. Mindenekelőtt Flaminio Delfini sietett kijelenteni, hogy a császár segítsé-gére k ü l d ö t t p á p a i sereg s z á m á r a csakis a császár képviselő-jétől, magától a főhercegtől fogad el parancsokat. Medici pedig a r r a h i v a t k o z v a , hogy a toscanai nagyherceg személyes képviselője, a m a n t o v a i fejedelemével egyenrangú bánás-módot követelt maga számára. Viszont a német zsoldosok részéről Herberstein tábornok kereken felmondta az enge-delmességet a m a n t o v a i fejedelemnek. Az általános versengés közepette, a tehetetlen b á b k é n t álló főherceg bizalmát
élvez-Canissa") olvasható jelentések, továbbá u. ott az LTrb. Lat. 1069. kódexben levő tudósítások, valamint a Vatikáni levéltár Borghese III. 70 be.. 95 a., 95 b. és 115 bef. jegyű kódexeibe foglalt, s alább pontosabban idézett jelentések.
17 Alesr-andro Striggio-nak Kanizsán 1601. szept. 14-én kelt levele a mantovai áll. levt.-ban, „Carteggio d'Ungheria" E. V. 5. busta 555.
38 Urb. Lat. 1069., f. 617: Avviso di Venezia, okt. 6. sz.
39 E tekintetben lásd: Urb. Lat. 818, parte II, ff. 526—329: „Ra-guaglio del successo di Canissa" idevonatkozó részleteit.
ve, a t á b o r n o k k á előléptetett Orf'eo Galeani („colonnello Orleo") ravasz számítással magához r a g a d t a a vállalat i r á n y í -tását. Azonban tekintély helyett a segélycsapatok m a g a s r a n g ú fejei részéről i n k á b b gyűlöletet szerzett m a g á n a k .
A fejetlenség okozta z ű r z a v a r h o z h o z z á j á r u l t a k még a hadsereg h i á n y a i . A kb. 1.000 f ő n y i védőőrséggel ellátott, élelmi- és lövőszerrel bőségesen felszerelt, kiváló erősségű végvár megostromlására érkezett hadsereg kb. 30.000 főből állott.40 Az á g y ú k számáról eltérően n y i l a t k o z n a k a források, s csak hozzávetés a l a p j á n á l l í t h a t j u k , hogy s z á m u k nem h a l a d t a t ú l a százat.4 1 Ezek v o n t a t á s á r a állítólag 1.000 ló kellett volna, de csak 300 volt, ú g y hogy az á g y ú k a t csak részben h a s z n á l h a t t á k az ostromra. A tüzérség mindössze csak 6.000 lövedékkel volt ellátva, de ebből 1.800 d a r a b o t t a r t a l m a z ó l á d á k a mocsárba vesztek. A m ű s z a k i legénység („guastatori"), melyből legalább 1.000-re lett volna szükség, csupán 500 főből állott, de ezek is h a m a r o s a n megszöktek, úgy hogy h e l y e t t ü k egyszerű k a t o n á k a t kellett alkalmazni, akik igen tökéletlenül végezték a szakszerű kiképzést k í v á n ó m u n k á l a t o k a t . Mindezen fogyatkozások betetőzéséül h i á n y zott a láp feltöltéséhez szükséges homok és rőzse kellő m e n y -nyisége, melynek n a g y távolságból való beszerzése r e n d k í v ü l i időveszteséggel járt, az ostrom műveleteket á l l a n d ó a n a k a d á -lyozva.42
Ily áldatlan viszonyok következtében csak szeptember 29-én kezdődött a v á r lövetése, 30 á g y ú v a l . Ezek h á r o m cso-p o r t b a n voltak felállítva, vagyis: a cso-p á cso-p a i t á b o r b a n az északi b á s t y a ellen, a császári t á b o r b a n a délkeleti, a s p a n y o l k i r á l y k ü l d ö t t e segélyhad t á b o r á b a n a déli várszakasz ellen.43 Egy-idejűleg megkezdték a mocsár lecsapolását hevenyében készí-tett csatornák útján,4 4 de a kísérlet m i h a m a r csődöt mondott, mintahogy a tüzérség is egyelőre teljesen h a t á s t a l a n n a k bi-zonyult a r e n d k í v ü l tevékeny török ütegekkel szemben, me-lyek jól irányzott lövéseikkel rengeteg k á r t okoztak az ost-romló seregben. Mindezek ellenére, még a z n a p 29-én a p á p a i segélyhadak — Delfini h e l y t a r t ó j á n a k , Yincenzo Santacroce vezetése alatt — megkísérelték a v á r é s z a k n y u g a t i k a p u j á h o z
40 Y. ö. Urb. Lat. 818, f. 520: „Ristretto di progressi intorno all'im-presa di Canisa"; Urb. Lat. 1069, f. 524.
41 Az Urb. Lat. 1069, f. 532 („Avvisi di Venezia" szept. 8.) szerint 60, a f. 544 („Avvisi di Roma" szept. 15.) szerint 50 á g y ú j a lett volna a se-regnek, viszont az előbbi jegyzetben idézett „Ristretto di progressi" a visszavonulásról szólva azt állítja, hogy az á g y ú k n a k csak kis részét si-került megmenteni, s 80 a törökök zsákmányául maradt.
42 Urb. Lat. 818, f. 326: „Raguaglio del successo di Canissa."
43 Mantooai áll. levt. „Carteggio d'Ungheria" E. V. 3, busta 533:
Aless. Striggo levele Kanizsáról 1601 szent. 29-én.
44 Urb. Lat. 1069, f. 597, Kanizsáról szept. 29-én kelt tudósítás.
vezető cölöphíd elfoglalását, de az eredménytelen kísérlet n a g y véráldozatba és a p a r a n c s n o k életébe került.4 5 Ezt le-számítva az ostrom csak sikertelen tüzelésre és lövőszer-p a z a r l á s r a szorítkozott. Ez ü r ü g y ü l szolgált nyilt lázadásra O r f e o Galeani ellen, akit okt. 2-án orvul megöltek.46
Galeani h a l á l a némileg enyhítette a vezérek közt lap-p a n g ó féltékenységet, s így lehetővé vált k ö z r e m ű k ö d é s ü k egységes műveletre. Ilyen művelet célpontjául, az eddigi ta-pasztalatok a l a p j á n , a v á r déli szakasza kínálkozott, hol a f ő k a p u h o z vezető híd m e g k ö n n y í t e t t e a védőművek meg-közelítését, melyekben az ostromló ütegek máris jelentékeny k á r t tettek. E r r e az oldalra j u t v á n az ostrom s ú l y p o n t j a , okt.
5-én a p á p a i segélycsapatok táborából 30 század (..insegTie") Flaminio Delfini vezetése alatt átvonult a déli oldalra, s a f ő k a p u v a l szemben helyezkedett el, minek következtében a spanyol k i r á l y segélycsapatai és a firenzei segélycsapatok egyesülve, a délnyugati b á s t y á v a l szemben foglaltak állást.
M á s n a p megkezdődött az ostrom előkészítése a déli szakasz védőműveinek á g y ú z á s á v a l és az árok feltöltésével. A tüzér-séget az ellninyt Galeani helyére kinevezett Eggenberg Károly ezredes i r á n y í t o t t a , Cesare Porta h a d i m é r n ö k közreműködé-sével.47 az árok feltöltése pedig Federico Ghislieri ezredes k ü -lönös f e l a d a t a volt, aki e végből s a j á t találmányával4 8 pró-bálkozott. Sajnos, az i d ő j á r á s k i t a r t ó esőzésre, m a j d v á r a t l a n f a g y r a és h a v a z á s r a fordult, s a m e n n y i r e kedvezőtlen volt az ostromlókra, a n n y i r a kedvezett az ostromlottaknak. mert ismételt k i r o h a n á s a i k k a l állandóan tizedelték a zord időjárás következtében borzalmas m é r t é k b e n a p a d ó keresztény h a d -sereget.49 C s a k október 19-én vált lehetővé az ostromműve-letek folytatása, minek következtében a tervezett roham
45 V. ö. az Urb. Lat. 1069. sz. kódexben „Dal campo sotto Canisa"
Kanizsáról szept. 29.-én.
46 V. ö. az Urb. Lat. 1069. sz.-ú kódexben „Dal campo sotto Canisa"
okt. 6.-án (ff. 754—5.), 13.-án (ff.756—7.), 19.-én (ff. 758—9.) és 29.-én (ff. 740—2.) írt becses jelentéseket, melyek szeptember 50-tól napló-szerűen ismertetik az eseményeket.
47 Cesare Posta kanizsai szerepléséről Istoánfi (id. mű 475. 1.) ad tudósítást, aki szerint „e Pontificiis cohortibus architectus" lett volna, holott biztosan tudjuk, hogy császári szolgálatban állott.
48 Kanizsa ostromáról szólva „Trattato sopra l'espugnazione della Roeella" című értekezésének Carlo Promis-tói (Miscellanea di Storia Italiana, v. XII, pp. 610—12.) idézett részében, maga Ghislieri m o n d j a :
„colá inventai la maechina battezzata in Fiandra Salsiccione, eli'era un gabbione di diametro di 15 piedi e lungo altrettanti. ripieno di fascine molto ben ligate in tre parti della loro lunghezza e incrociato in travi-celli . . . " — Kanizsa megvívására elgondolt tervét „Discursus Friderici Ghislieri de modo facile expugnandi arcem Canisam" a római Vallicelli-könyvtár 55. számú kódexe őrzi.
49 V. ö. a Vatikáni levt. Borgh. III. 115 bcf. iegyű kódexében
49 V. ö. a Vatikáni levt. Borgh. III. 115 bcf. iegyű kódexében