Dobó Petra, Vereczkey Kincső, Kohári György (vezetőtanár)
Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Szeged
E-velezési cím: Kohári György alliatgyorgy@gmail.com Genetika-200 Nemzetközi Diák-Tudományos Verseny &
Webinárium 2020.03.12.
PP
http://mek.oszk.hu/20700/20763/pptx/Genetika_a_magyar_sajtoban_PP.pptx
Összefoglaló:
Dobó P., Vereczkey K., Kohári Gy., 2020, A genetika megjelenésének kezdete a magyar ismeretterjesztő sajtóban. Genetika-200 Nemzetközi Diák-Tudományos Verseny (2019-2020) &
Webinárium (2020.03.12.)
Azt vizsgáltuk, hogy a genetika, mint tudomány mikortól van jelen a hazai ismeretterjesztő sajtóban. Az általunk talált három legkorábbi cikket és szerzőiket mutatjuk be dolgozatunkban.
Kulcsszavak: magyar genetika, Mendel, Tuzson, Méhely, Fülöp
Abstract
Dobó P., Vereczkey K., Kohári Gy., 2020, The emergence of genetics in Hungarian printed science media. Genetics-200 International Student Science Competition (2019-2020) and Webinar, 12.03.2020)
We reviewed the first three papers on genetics found in Hungarian printed science media written by Tuzson János, Méhely Lajos, Fülöp Zsigmond
Keywords: Hungarian genetics, Mendel, Tuzson, Méhely, Fülöp
61
A tudományok művelői eredményeiket szakcikkekben, szakkönyvekben hozzák nyilvánosságra, ezek az írások elsősorban a többi kutatónak szólnak. A tudomány azonban érdekes lehet a nem szakmabeliek számára is. Az érdeklődő laikusoknak szól az ismereterjesztő irodalom, amelyből általában némi késéssel, de nyomon követhető a tudomány alakulása.
Arra tettünk kísérletet, hogy megkeressük a legkorábbi ismeretterjesztő cikkeket, amelyek a genetika születése körüli évtizedekben íródtak.
Kiindulópontnak az 1900-as évet tekintettük, amikortól Mendel munkássága ismertté vált. A Révai lexikon 1915-ös kötetében már volt szócikk Mendelről, de az ezt megelőző 1913-as kiadású kötetben még nem lehet a genetika tudományáról olvasni.
Elsőként az 1910-es évben találtunk egy Tuzson János által növényi hibridekről és Mendel kísérleteiről írt cikket, amely a Természettudományi Közlöny 1910. december 15.-i számában jelentettek meg. Ez a lap abban a korban a legjelentősebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat volt. A publikációban a szerző lejegyzi, hogy a sajátosságoknak kereszteződés következményeképpen tapasztalható öröklődése régi időktől fogva felkeltette a természettudósok figyelmét, ilyen módon vált a biológia első rangú kérdésévé. Már az 1760-as évek körül vizsgálták a hibrid-utódok sajátosságait, de a legfontosabb bizonyíték a Mendel-féle törvény volt. A szerző, eredeti helyesírással ezt írja:
62
„A hibridek sajátságainak kutatásában és megítélésében a Mendel féle törvény, melylyel szerzője nyolcz évig tartó, mintegy 10000 keresztezési kísérlet eredményeképpen ajándékozta meg a biológiát. Azóta e törvény tételei állandó vizsgálat és elemzés tárgyai. Különösen Correns, Tschermak, de Vries végeztek nagyobbszabású kísérleteket, melyek egybehangzóan megerősítik Mendel tételeit.”
1865. február 8-án tette közzé Mendel brünni Ágoston rendi szerzetes örökléstanról szóló értekezését, mellyel gyakorlatilag megalapította a genetika tudományát. A kolostor mindennapjaiban a vallásos élet mellett elég ideje jutott kedvenc elfoglaltságára, a botanikára. A kolostor kertjének kis ágyásában 1854-től kezdve éveken keresztül kísérletezett a legmegfelelőbbnek tűnő növénnyel, a borsóval. Nagy egyedszámmal dolgozott, hogy a véletlenek eredménybefolyásoló hatását elhárítsa. Különböző fajtákat keresztezett, mely során a növény több tulajdonságának változását jegyezte fel. Hosszú munkájának eredményét
„Kísérletek növényhibridekkel” címen publikálta, amit először Rapaics Raymund botanikus fordított le, és 1944-ben jelentette meg. Azonban csak halála után fedezték fel újra elméletét, amely ma már szerves része a biológiának. Tuzson írásában méltatja a
„genetika atyjának” munkásságát, leírja a borsó kísérletet, a szürke és a halvány aszat kereszteződését, Mendel törvényeit. A cikk egyik érdekessége, hogy a genetika szakkifejezései ekkor még kiforratlanok, a domináns, uralkodó tulajdonság mellett
„visszaesőnek” nevezi a rejtett, recesszív tulajdonságot.
Hivatkozik mindazokra, akik a kereszteződéssel foglalkoztak, hiszen azok a tudósok megerősítették a Mendel-féle törvény helyességét, illetve azt is tapasztalták, hogy a hibridekben a
63
törvényszerűségtől való eltérések sem ritkák. Ecseteli a csodatölcsér kereszteződését (aminek ábrája szinte minden későbbi tankönyvbe bekerült, és tudomásunk szerint ez az első magyarországi megjelenése): a piros és fehérvirágú Mirabilis jalapa (nagy csodatölcsér) első hibrid nemzedéke rózsaszín virágú, a második nemzedéktől kezdve azonban a piros- és a fehér szín mendelezik, tehát az öröklés Mendel törvényeit követi.
PP 5.
Tuzson János botanikus nem azonos a szabadságharc azonos nevű honvéd őrnagyával. (Mindkét Tuzson erdélyi származású, elképzelhető, hogy rokonok voltak.) A Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd a Budapesti Műegyetem magántanára lett. Emellett 1907-től éveken át szerkesztette a Növénytani Közlemények botanikai folyóiratot. 1912-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetését, egyúttal ő lett a Füvészkert igazgatója is. Kutatóként főleg a fás növények szövettanával, növényföldrajzával és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott; sokat tanulmányozta a bükkfa korhadásának folyamatát. 1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett tagja volt a Természettudományi Társulatnak is. Emlékezete nagyon sok helyen megtalálható: a Nyíregyházi Főiskolának van egy róla elnevezett botanikus kertje, emléktáblát avattak a professzor tiszteletére Taron, illetve van egy Tuzson emlékplakett is, amit utódai alapítottak a tiszteletére.
A mutációnak, mint az örökléstan egyik igen fontos jelenségének első említését egy 1909-ben megjelent írásban találtuk. Méhely Lajos „Az élet tudomány bibliája” című cikke
64
Darwin születésének 100. évfordulójára íródott, ami a Természettudományi Közlöny 1909. március 1-jei számában jelent meg. Írásában de Vries holland botanikus és az egyik első genetikus mutáció elméletére hivatkozik, lényegében tagadta azt.
Méhely az élőlények nemzedékeinek kicsi módosulásait tartotta lényegesnek az evolúció szempontjából, nem tudta elfogadni, hogy a mutációval megjelenő ugrásszerű változások is jelentősek lehetnek. Méhely jeles zoológus volt, idős korára Hitler lelkes híve lett, nézetei és ez ügyben megjelent írásai miatt 1945-ben börtönbe került, ott is halt meg 1953-ban, 90 éves korában. Mára feledésre ítélték politikai nézetei miatt, de a tudományos érdemei vitathatatlanok. PP 8.
Az 1910-es folyóirat évfolyamban találtunk egy harmadik érdekes cikket is, melynek szerzője Fülöp Zsigmond.
Fülöp Zsigmond 1882. december 21-én született. Középfokú tanulmányait a hódmezővásárhelyi Református Főgimnáziumban végezte. Az érettségi után beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol 1905-ben szerzett vegytan-természetrajz szakos tanári diplomát. A tanítás mellett komoly elhivatottságot érzett a tudományos kutatás iránt. Az egyetemi évek alatt megkezdett szakmai munkája eredményeként 1906-ban biológiából doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Értekezése címe Az átöröklési probléma történeti fejlődése. A cikk a doktori értekezése alapján íródott, ebben így ír: „Mindenek előtt ma már kétségtelen, hogy a származástan az élő világ fejlődésének kutatásában helyes nyomon jár. De hogy tovább nem tud menni, mint a meddig már eljutott, hogy a végső okok még mindig ismeretlenek, annak okát éppen az átöröklési probléma megoldatlanságában kell keresni.
Nevezetesen még mindig nyílt kérdés, hogy a szerzett
65
tulajdonságok átörökölhetők-e…” Az idézet a cikk végén áll.
Annyi hozzá tehető, hogy volt olyan kutató, aki levágta az egerek farkát, ezeket szaporította, majd a további egér nemzedékeknek is levágta a farkát, mégsem születtek farkatlan egerek. A szerzett tulajdonságok öröklődése máig foglalkoztatja a kutatókat. Ma már ismertek olyan vizsgálati eredmények, amelyek szerint bizonyos szerzett tulajdonságok öröklődhetnek.
Ebben a korban a tudomány és az ismeretterjesztés nem vált el élesen egymástól. A tudományt gyakran középiskolai tanárok művelték igen magas színvonalon. Tuzson és Méhely egyetemi tanárok, de az itt említett Fülöp Zsigmond középiskolai tanárként dolgozott.
A genetika megszületése, emberi gondolkodásba való beépülése hosszú folyamat volt, mi ennek csak néhány korai dokumentumát tudtuk most bemutatni Önöknek. Így indult Magyarországon a genetika. Mára már az örökléstan a biológia szerves része, biológiai intézmények és kutatók vizsgálják ezt a területet. A genetikával foglalkozó ismeretterjesztő írás is van bőségesen, reméljük akad, aki elolvassa.
Felhasznált irodalom:
Fülöp Zsigmond: Az átöröklési probléma története Természettudományi Közlöny 1910
Méhely Lajos: Az élet tudomány bibliája Természettudományi Közlöny, 1909. március 1.
Révai Lexikon 1913-1915
Tuzson János: A növények kereszteződéséről Természettudományi Közlöny, 1910, december 15.
66
Szóró Ilona: Egy tudós tanár kálváriája a 20. században http://www.irisro.org/pedagogia2018januar/83SzoroIlona.pdf