A gazdasági etika vázlatos története

A gazdasági-etika története a prehisztorikus korig vezethet vissza, a Kr.e. 8-6. évezredig, a civilizáció hajnaláig. civilizációs központok jöttek létre a nagy folyók mentén. Eufrátesz, Tigris, Gangesz, Nílus, Sárga folyó. A települések viszonylag gyorsan városiasodtak, s t mai léptékkel mérve is giga poliszokká fejl dtek. Így: Uruk, Babel, Mohandzsadáro, Harappa, Babilon, Luxor. Lakosságuk elérte az 1-4 millió f t. Gordon Childe szerint nem a véletlenen múlt, hogy a civilizáció épp itt indult fejl désnek. Az 1930-ban kifejtett és sok vitát kiváltó elmélete szerint ez volt az a „Termékeny félhold”, a Földközi Tenger Keleti térsége, ahol lezajlott az „élelemtermelés nagy forradalma” (Childe. 1959) A törzsi, naturális viszonyokat, gy jtögetést, halászatot, vadászatot az élelemtermelés váltotta fel.

Földm velés, növények nemesítése, és állatok háziasítása.⁷⁶ A rendelkezésükre álló megtermelt, már nagyobb mennyiség élelmiszerrel tudtak gazdálkodni. Az el állított termények és termékek ezennel nem pusztán felélésre szolgáltak, de el lehetett raktározni és lehetett vele gazdálkodni. Életkörülményeik megváltozása hatására termékfejlesztésbe fogtak. Faluközösségek szervez dtek. Ezek id vel városokká, és a legkorábbi civilizáció központjaivá. A munkamegosztás szülte ranglétrák hierarchikus társadalmi viszonyokat alakítottak és rögzítettek.

Modern értelemben biztosan nem voltak gazdálkodó közösségek, vagy termel k, mégis a kereskedelem, a gazdálkodás és gazdaság csírái velük bontakoztak ki.

76 Néhány éve kerültek el azok a pollenrégészeti leletek, melyek az élelemtermelési forradalom korai id szakát már korábbi id szakra kényszerítik. Koreában 14 ezer éves növényi magvakat találtak. Rizst, kölest, árpát, rozst. Márpedig ezeket csak az ember nemesíthette a maga számára. A leletek újdonságértéke azért is nagy, mert Childe még csak a Földközi Tenger térségéhez kapcsolta az élelemtermelés megjelenését.

Bizonyított, hogy jóval korábban és távolabb is lehetett.

• A gazdaságtörténet eredetének megítélésében az irodalom megosztott. Polányi Károly markáns véleményével jelentkezett. Szerinte nemhogy ebben az id szakban, de még jóval kés bb sem szabad kereskedelemr l beszélni. Ahhoz piacra lett volna szükség, márpedig szerinte az nem volt. Azt állította, hogy még a kiterjedt kereskedelmi (!) kapcsolatokkal rendelkez görögöknél sem volt piac. Helyette

„piacnélküli gazdálkodást” folytattak. (Polányi. 1984. I. fejezet.) Amennyiben a piacorientált társadalmakként ismert görög poliszoknak nem voltak piacaik, ebb l az következik, hogy termelést sem folytattak. Évezredekkel korábban még inkább így kellett legyen. Polányi véleménye igen sarkos, és vitára ingerl , de a civilizáció hajnalára bizonyosan igaz, amikor a gazdasági viszonyokat még nem a piacra termelés, inkább a redisztribúció jellemezte.

• Egy másik sarkos vélemény szerint a civilizáció hajnalán élelemtermelési forradalom nem volt. A nagyhatású gazdaság és technikatörténész Ronaldo Cameron szerint a gazdaság története a legrégebbi korszakától napjainkig egy egységes folyamat. Vannak fellendül , lelohadó, de hanyatló szakaszai, forradalmai nincsenek. Ebb l az következik, hogy a gazdaság és társadalom története egy egységes nagy ívet alkot, élelemtermelés megjelent, de nem forradalmi módon, miként egyéb tudományos, vagy technikai forradalom sem lehetett szerinte. A forradalom ugyanis politikatörténeti fogalom. (Cameron. 1998. Bevezetés.)

• Anélkül, hogy Polányi és Cameron gazdaságtörténeti koncepcióját élesen szembeállítanánk, be kell látni igazságukat, a civilizációk legkorábbi történetéhez kés bbi korok fogalomrendszerével nem szabad közelíteni. Akár egyszerre is használható Cameron és Polányi elmélete. Forradalmi változás helyett legfeljebb

„fellendül id szakról beszélünk”, a redisztribúcióra berendezked korai gazdasági viszonyokat vele „piacnélküli viszonyoknak” nevezzük. Ahhoz azonban ragaszkodhatunk, hogy ez a „piacnélküliség” igen sok helyen már korán kvázi piacokat hozott létre. Épp ott, ahol a városiasodás megindult.⁷⁷

77 A Termékeny Félhold térségét l távol is kialakultak olyan területek, amelyek különleges termékeket tudtak el állítani, kitermelni és szállítani. A Nagy folyók térsége élelemmel eltudta látni magát, viszont igényelt ipari nyersanyagot, és egyéb javakat. Mezopotámiába már korán megszervezték, hogy a nyári forróság idején hajón a hegyekb l töml kben jeget szállítottak. A távolsági cserekapcsolatokra igen korai példával szolgál a Kárpát-medence története. K korszaki viszonyok között az obszidián hasznos alapanyag volt. Pattintott k el állítására a legkiválóbb. Hamar „exporttermékké” vált. Távolsági szállításra kerültek réz és bronz eszközök, kés bb különleges f szerek és textíliák. Megteremtve a Selyem utat.

A kereskedelem és a gazdálkodás csírái itt kezdtek kibontakozni. A civilizáció szavunk is erre az id szakra utal. Jelentése: város, városlakó, polgár. Oswald Spengler (1880-1936) szerint a civilizáció kibontakozásának kulcsmozzanata az volt, amikor a város és vidéke funkcionálisan elkülönültek egymástól, miközben létüket egymásrautaltságuk határozta meg. Szerinte ez ad a civilizációnak kett s természetet. A várost centrumfunkciók jellemzik, tehát a gazdaság központja kellett legyen. A vidék nem periféria volt, hanem a gazdálkodás és termelés színtere.⁷⁸ Kapcsolatuk etikai tartalommal is telít dött. A városlakó „civilizációs tudatot”, míg vidéke „kulturális” (népi) öntudatot kezdett magára venni.

Az etikai természet véleményalkotás csírái is, egyfajta si morállal, megjelentek. Költ i m vek, seposzok, törvények formájában lefektették értékrendjük alapjait. Néhány elv mentén. A moralitás leg sibb talpkövei ezek, melyekre csak sokkal kés bb épült rá a már általunk ismert etikai tartalom.

• Harmónia-elv. Ember és Isten (Istenek); ember és természet; az sök szelleme és az él k harmóniáját fejezi ki. Olyan mint az „ösvény”, mint az „út”. Érdemes rajta maradni, róla le nem térni, mert így tesz a bölcs. Az ösvény már kitaposott utat alkot, letérni róla veszélyes is lehet, ezért megéri követni, miként ezen „nemes emberi erényeket.” Minden si kultúrát foglalkoztatta ez a harmónia-elv.

Kínában amikor írásba foglalták, az Írások Könyvébe és a Dalok Könyvébe, Indiában a Védák szent irataiba, a Közel-keleten a Biblia leg sibb irattekercseibe foglalták, s t még kés bb a Korán több Szúrájába is hasonló elvárásokat fogalmaztak meg. Filozófiai-etika szintjére is emelkedett az elv, amikor Lao-ce:

Tao-te-king, a „természetes harmóniát” istenítette, Kon-fu-ce (Konfucius): A szül tisztelet könyvében, a családhoz és sökhöz f z d viszonyt nevezi meg minden harmónia isteníthet alapjaként. Indiában Kautilja tanításaiban teljesedett ki a harmóniaelv. Könyvének címe: „Arta-shasztra”, egyes fordítások szerint:

„közgazdaság-tudományt” jelent. (Sen. 2003 36. old.) Benne uralkodó számára

78 Spengler ugyan szembeállította egymással a civil és a kultúra világát. De leginkább azért, hogy kölcsönhatásokat karakterisztikusan mutathassa be. A város valóban civilizációs központ, de szüksége van a vidékre. Az látja el javakkal. Csak a vidék képes kultúrát rizni, és mez gazdasági javakat el állítani.

Számára a város a központi funkciói miatt fontos. A civilizáció és a kultúra eltér életvitellel rendelkeznek.

Etikai tartalmuk is egymással ellentétes, míg az egyik a megújítást, modernitást, a másik a meg rzést, a konzerválást képviseli. Funkcionálisan mégis igénylik egymást, hiszen ezáltal léteznek. A kultúra megteremti a városát, miként a civilizáció is igényel magának vidéki teret. (Spengler. 199 Bevezet .)

állított össze praktikus intelemgy jteményt.⁷⁹ Kon-fú-ce elvárásainak megfelel en a közigazgatás hatékony megszervezésének jelent ségét, az elesettekr l gondoskodást tartotta fontosnak.

• Tálió-elv. Megállapítása szerint cselekedeteink és megítéltetésük szimmetrikus viszonyban vannak egymással. Hamurabi és Mózes a törvényeiket személyesen Istent l vették át, ezért olyan szigorúak. „Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért.” (Kivonulás 21.23.) Ekkora szigor esetén a következetesség az egyetlen járható út, melyb l még a véletlent is ki kell rekeszteni. „Tehetett volna másként, de nem tette.”

A tálió szimmetriaelvének gazdasági következménye az a feltételezés, hogy minden dolog értéke kiegyenlíthet valami mással, és ezek egyenértékesek. Az azonos értékek cseréjét igazságos csereként fogva fel. A különböz dolgokat, pl. ökör és ház, ökör és rabszolga, ökör és szabad ember, min ségi különbségük ellenére kicserélhet kké váltak. Ha valakinek a házában, ökrében, szolgálójában, vagy hozzátartozójában kár esik, a tálió alapján meghatározható a csereértékes, mellyel

„kiegyenlíteni" lehet a kárt. – Az egyenértékes min ségét a kor társadalmi értékítéletének megfelel en rögzítették. Ha az ember, vagy az emberi hatóság meg is feledkezik egy vétkes megbüntetésér l, „Én az Úr sose felejtem el.”⁸⁰

Isten törvényeinek lejegyzése közben Mózes egy si pénzelméletet is kidolgozott.

Gondolatmenete természetesen a tálió szimmetriaelvére épült. Mint láttuk a dolgok közötti egyenértékes megtalálásakor szimmetrikus viszonyok alakultak ki, ami akkor is megmaradt, amikor már pénz lett a fizetési eszköz. Igaz, hogy a tudományos pénzelmélet megteremt je Arisztotelész, de csereértékesr l Mózes is beszélt, a József intézkedéseit összefoglaló részben. (Mózes I.47) Tisztában van vele, hogy egyszerre van abszolút és csereértéke. Elveti az önmagáért való

79 Kautilja Kr.e 4. században élt a Maurja-birodalom fejedelme, Csandragupta minisztereként. Arisztotelész és Xenophon kortársa volt, f m vének, az Arta-shasztra ismeretében inkább si indiai és kínai hatások dominálnak. M ve sokkal inkább államelmélet a harmónia-tanra felépítve, mintsem Xenophonhoz, vagy Arisztotelész teljesítményéhez mérhet gazdaságelmélet.

80 Aki embertársát a tálió elvével szembehelyezkedve megkárosítja, az Isten ellen követ el vétséget, amint ezt Ámosz próféta hirdette. Mondván lehet b nös a manipuláció.

„Halljátok, ti, akik eltiporjátok a szegényt és szorongatjátok az országban a sz kölköd ket!

Azt mondjátok: ,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a sz kölköd t, és eladhassuk a gabona ocsuját.’

Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: ,Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!’” (Ámosz.8.4-7.)

tiszteletét, mert a pénzt használni kell és nem Istenként szeretni. Szerepe szerint képes a gazdasági folyamatokat leegyszer síteni. „Ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” (Mózes I.47.17.) Bármi alkalmassá válhat arra, hogy a pénz szerepét betöltse, hiszen a tálió-elv a szimmetrikus elvárása miatt biztosítja.

2.1.1 Tervezés és ellen rzés a civilizáció hajnalán

Az államháztartást (birodalmak háztartását) már a legkorábbi korokban is irányították. A maguk módján szervezték, tervezték, kontrollálták. Ennek konkrét mikéntjét szükséges tárgyi és írásos dokumentumok hiányában nem ismerjük, csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. A városi funkciók elkülönültek, nagy létszámúak voltak. Meg kellett szervezni tevékenységüket, birodalmi és helyi szinten a munkájukat, javadalmazásukat (ellátásukat), a szomszédsági (kvázi nemzetközi) kapcsolatokat. Az államháztartás vezetése a leges legkorábbi id szakban magát a munkaszervezést jelentette.

A korai civilizációk annak köszönhették akár birodalmi lépték nagyságukat, hogy mikro- és makroszinten egyaránt kit n en szervezték meg életüket. Lewis Mumford ezt a típusú államirányítást nevezte szellemesen óriás gépnek.⁸¹ Segítségével a kezdetben volt faluközösségekb l városok, a nagyobbakból az 5-3. évezred környékén birodalmi központok, gigapoliszok jöttek létre. Úr, Uruk, Babilon, Catal Huyuk, Jeriko, Harappa, Mohendzso Daro, Théba. Szervez zsenialitásuk eredménye jórészt ma is látható a fennmaradt létesítményeik révén. Nagy birodalmakká fejl dtek, a civilizáció ókori történelmét írták. Mezopotámia, Egyiptom, Kína, India ária és pre-ária civilizációiként.

Tervezésr l és ellen rzésr l mai fogalmaink szerint sehol nem beszélhetünk. A szervezés részei voltak, amit a korai írásbeliség emlékei alapján állíthatunk. Törvényalkotásaikkal Dzsószer fáraó (Kr.e. 2680), Gudeia papkirály (Kr.e. 2130 körül), Hamurabi (Kr.e. 1702),

81 Óriásgépnek nevezte a szervez zsenialitást, de azt a technikai eljárást is, hogy a modern gépesítést megel z korban miként lehet „emberb l gépet,” szakképzett „szerszámot” formálni. Szerszámot, de nem görög, vagy római értelemben vett rabszolgát. Közös célok érdekében sorakoztatták fel, és motiválták szabad rend tagjaikat közmunkák végzésére. Szent királyaik hatalmi szimbólumai (templomok, piramisok, emlékm veit) nemcsak egyetlen embernek, de a birodalom minden tagjának üdvösségét is szolgálták.

Gépezetük paradox módon lehetett „óriásgép,” mely ugyanakkor „láthatatlan gépezet” is volt. „A maga nemében páratlan tette, hogy felsorakoztatta és fegyelmezett munkára fogta a tömegeket, amivel lehet vé tette a munka teljesítményének addig elképzelhetetlen mérték fokozódását. E ,találmány’ eredményeként ötezer évvel ezel tt olyan hatalmas m szaki feladatokat hajtottak végre, amelyek a tömegtermelés, a szabványosítás, és a gondos tervezés tekintetében napjaink legkiválóbb produktumaival is felveszik a versenyt.” (Mumford. 1986. 45. old.)

vagy Csin Si Huang-ti (Kr.e. 221-206) hozzájárultak az „óriásgép” hatékonyabb m ködéséhez. Számonkérési mechanizmusaikat kvázi ellen rzésnek, programalkotásaikat kvázi tervezésnek tekinthetjük. Így is hozzájárultak ahhoz, hogy nagyhatalmú uralkodóvá váljanak.

• A bürokrácia, a szervezési feladatokat ellátni képes állami alkalmazottaik segítették céljaik végrehajtásában. Egyiptomban már az I. Dinasztia (Kr.e. 3100-2890) id szakában (kvázi) hivatalnokok sokasága segítette Fels Egyiptom urát. Ezt el került pecsétek alapján jelenthetjük ki. Amikor Dzsószer fáraó számára Szakkarában építeni kezdték – mintegy isteni származásának és hatalma kifejezése céljából – piramisát, ez egyben a korabeli bürokrácia hatalomra jutását is jelentette.

A Fáraót els írnoka, f minisztere Imhotep segítette, Imhotepet szakmai partnerei és az „óriás gépezet.” Soha nem épült volna meg alkotó közrem ködésük nélkül.

Imhotepet mindössze írnoknak szólították, pedig személye megfeleltethet modern korunk kormányf jének, szaktanácsadójának, és f revizorának egyben. Mérnök, csillagász (csillagjós), orvos volt. Ismereteink szerint az egymásra helyezett temetkezési gúlák (tehát a piramis) ötlete az övé volt, melyet urával fogadtatott el, megszerkesztette, tehát tervezte (!) a m vet, forrásokat teremtett hozzá, szakmai partnereket kerített az írnokok sokaságából. A munkálatokat felel sségi körök szerint leosztotta szakemberei között, mégpedig úgy, hogy elvégezhet és az illet kön számon kérhet legyen. A bürokraták tehát írnokok voltak. Nem pusztán írni-olvasni tudó emberek, hanem a kor szakképzett értelmisége. Dzsószer korában elvárták t lük a magas szakmai képzettséget.⁸²

• Magtárak és kincstárak sora került el a korszakból. Begy jtésre, felhalmozásra szükségük is volt, mert a Nagy Folyók és hatékony termelésük kell mennyiség élelmiszert biztosított, de felkészültek az aszályos, és ínséges id szakokra. Ez a fajta kvázi válságmenedzsment minden nagy birodalomban m ködött.

Adóhivatalnokoktól csillagjósokon át az egyszer parasztig mindenki kivette bel le a részét. Központilag irányított mechanizmusát az mutatja, hogy az uralkodó palotája, f templomaik mellett létesült a legtöbb, innen egészen a birodalom távolabbi térségeiig. Kr.e. 3. évezredben, Új Babilonban magtárak sokasága épült,

82 Például Ptahhotep, aki Imhotep jeles f hivatalnoka, magas hivatalához szakmai képessége és bölcsessége révén jutott. Hivatalosan t is írnoknak tekintették, pedig Imhotep mellett tevékenykedett. Jó példa rá, hogy a szükséges ismereteket megszerezve magas hivatalhoz is juthatott. Fia számára intelmében ezt a lehet séget ki is emelte. „Tisztelet övezi azt, aki tud.” (Ptahhotep. 1988.)

ahol a f raktárnoki feladatot – mintegy bürokrataként – maga az uralkodó látta el.

Kínában a bürokrácia feje a császár, akit az ítél székek vezet je a f cenzor (jü-si) segít.⁸³

• Az adószedés a hivatalnokoktól nem modern értelemben követelt adószed és adóellen r feladatot. A közmunkák szervezésének volt részese, Egyiptomban a falvak f hivatalnokaként látta el a javak begy jtését. vezette közösségét közmunkák végzésére, csatornák, középületek, paloták, piramisok építéséhez. A hivatalnok, miként minden alattvaló, a munka elvégzését igazoló kvázi nyugtát kapott. Mezopotámiában és a Közel-keleten agyaglapra hengerelt rovást.⁸⁴