2. Szentes város történetének vázlatos áttekintése 1867-től 1883-ig
2.6. Gazdasági élet
2.6.1. Mezőgazdaság
Az alapvetően agrárius jellegű Szentes mezőgazdasági viszonyainak átalakulását nagymértékben elősegítette a XIX. század utolsó két évtizedében, illetve az 1900-as évek első harmadában az ármentesítés, a belvízszabályozás, a vasutak kiépítése, valamint a modernebb
239 Az említett járvány az egyik legsúlyosabb volt a XIX. század népegészségügyi katasztrófáinak sorában, amely 1872 és 1874 között tombolt hazánkban. A pusztítás mértékét jelzi, hogy a demográfiai veszteséget csak hat év alatt tudta kiheverni az ország. (Kósa 2002. 305.; Fónagy 2001. 151.) Összesen 190 000 ember halt meg az Oroszország felől betörő járvány során, az 1873-as esztendőben a nyers halálozási ráta 65%-os volt. (Kövér 2002. 221.)
240 Túri 1994. 33.
241 SZL, VIII. évf. (1878) 46. sz. 1. (Megjegyzés: az 1872-ben indult Szentesi Lap évfolyamszámozása az 1873.
április 20-i számtól kezdve tévesen második évfolyamról harmadik évfolyamra vált, és ezt a hibát utána – a későbbi évfolyamok jelölésénél is – következetesen alkalmazza. Az 1878-as esztendő tehát helyesen nem a nyolcadik, hanem a hetedik évfolyam volna, az 1879-es a nyolcadik, és így tovább. Az említett újság elemzése azonban dolgozatunk leghangsúlyosabb része, így a könnyebb visszakereshetőség érdekében mi is a hibás, tehát a fejléceken feltüntetett évfolyamszámozást alkalmazzuk.)
242 Túri 1994. 33–36.
51
eszközök és a műtrágya alkalmazása. Az intenzív, modern földművelés tehát az 1880-as években kezdődött. A belvízszabályozás lehetővé tette a mezőgazdasági területek jobb kihasználását, viszont új anyagi terhet is jelentett, amit a lakosság többlettermeléssel akart ellensúlyozni. Megemlítendő, hogy szintén az 1880-as években kezdték el használni az első mezőgazdasági gépeket: 1883-ban a szentesi határban már 14 cséplőgép dolgozott.243
Túlnyomórészt gabonaféléket, azon belül elsősorban búzát termesztettek, emellett kukoricát, árpát, zabot és rozst. (Mindebben a település az országos tendenciát követte: a búza ekkoriban vált a magyar gabonatermesztés elsődleges fajtájává.244) A tárgyalt korszakban azonban a belvizek, a tiszai árvizek gyakran jelentős pusztítást végeztek a terményekben, komoly gazdasági és társadalmi problémákat okozva.245 Emellett Szentesen is éreztette hatását az 1870-es évektől kezdődő mezőgazdasági dekonjunktúra: nem a termények eladhatóságával adódtak problémák, hanem az árak hirtelen, nagyarányú váltakozásaival, amelyek hol hirtelen felszöktek, hol pedig gyorsan a mélybe zuhantak.246 Jelentékeny, de nem meghatározó mennyiségű volt még a szentes-nagyhegyi homokbuckákon folytatott szőlőtermesztés, illetve a gyümölcstermesztés – a talajviszonyok elsősorban a csonthéjasoknak kedveznek, a szentesi meggy például országosan ismert termék volt. Ami az állattenyésztést illeti: a helyiek főként sertést, szarvasmarhát, lovat, juhot és baromfit tartottak.247 Meg kell még említenünk az 1869-ben Oroszi Miklós polgármester által létrehozott gyümölcsös, faiskola és sétakertet a Kurca túloldalán (a későbbi Széchenyi-ligetet), ahol a faiskolában termelt facsemetéket a város önköltségi áron bocsátotta a lakosság rendelkezésére.248
2.6.2. Ipar
Szentes esetében a XVIII. század második fele előtt helyi iparról gyakorlatilag nem beszélhetünk, hiszen az iparos lakosság a védettebb helyekre húzódott az oszmán veszély elől.
A helyi ipar a Harruckern család alatt jelent meg, illetve kezdett megerősödni: ekkor települt Szentesre nagyobb számú, elsősorban katolikus vallású, német ajkú iparos. A XVIII. század második, illetve a következő évszázad első felében megalakultak az első céhek, amelyek
243 Kováts 1928b. 292-293.
244 Fónagy 2001. 130.
245 Kováts 1928b. 292-293.
246 Für 1996. 217.
247 Kováts 1928b. 292-295.
248 Scherg 1928. 297-298.
52
elsősorban az egyszerű mesterségeket űző iparosokat – csizmadiákat, takácsokat, molnárokat stb. – tömörítették szervezetbe, luxusiparról tehát a városban nem beszélhetünk. 1853-ban Szentesen tizenhét céh működött, a legnagyobb a csizmadiák céhe volt 131 taggal. A helyi iparosok számára két dolog nehezítette a biztos megélhetést: egyrészt a túltermelés, másrészt a kontárok nagy száma, akik ellen a céhszervezet több-kevesebb sikerrel igyekezett fellépni.
Az 1872-es ipartörvény megszüntette ugyan a céheket, az iparűzés szabaddá vált,249 de az említett probléma nem oldódott meg, sőt fokozódott, a kontárok száma még tovább nőtt.250
A XIX. század második felében több jelentős gyáralapítás történt Szentesen: az első a Tóth József-féle gőzmalom volt, amely 1862-ben kezdte meg működését, a szintén helyi alapítású Zsoldos-gőzmalom és téglagyár 1856-ban, 1866-ban pedig az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. létesített helyi fióktelepet. Az 1870-es években még két gőzmalom és két gőzfűrésztelep, a következő évtized végén tégla- és cserépgyár nyitotta meg a kapuit Szentesen.251 Az elsősorban helyi igényeket kielégítő nagyipar mellett jelentősen fejlődtek a korszakban a kisipari vállalkozások, valamint egyes háziipari tevékenységek, például a selyemgubó-termelés, a gyékény- és kosárfonás vagy az árvízvédelem megszervezését követően a talicskakészítés.252
2.6.3. Kereskedelem
Szentes kereskedelmi lehetőségeit és jelentőségét a Tisza közelsége határozta meg kezdetektől fogva. A Harruckernek időszaka alatt a rendeződő viszonyok a kereskedelem fellendülését is hozták: 1754-ben már öt görög kereskedőt tartottak nyilván, akiknek hamarosan számos zsidó és rác versenytársuk akadt. III. Károlytól a város három országos vásár tartására is engedélyt kapott (április 24., július 22., szeptember 21.), amelyek fő tárgya akkoriban a szarvasmarha volt. Az 1830-as és 1840-es években a település a környék dohány- és gyapjúpiacává lett, az örökváltság után pedig a felszabadult Szentes részére újabb országos vásár (február 2.) tartását is engedélyezték. A kereskedelem fejlődését viszont jelentősen gátolták a nagyfokú hiányosságokat felmutató közlekedési és hitelviszonyok.253
249 Fónagy 2001. 132.
250 Kováts 1928c. 301-302.
251 Kováts 1928c. 302.
252 Schupiter 1928d. 306.
253 Kováts 1928d. 309.; Szentesen először Klauzál Gábor próbált hitelintézetet létrehozni, mikor 1845-ben megalakult a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár, de nem sikerült Szentest is bevonni a cég működési területébe.
1869-ben nyitotta meg kapuit a Szentesi Takarékpénztár, majd a következő évben a Szentesi Gazdasági,
53
A szabadságharcot követően a gabona, a baromfi és a sertés lett a település legfontosabb exportcikke. 1853-ban megalakult a szentesi Kereskedelmi Társulat, az 1870-es évek kereskedelme pedig már jelezte azt az irányt, amely évtizedekre meghatározta az ágazatot helyi szinten: a búza, a liszt, a korpa, a hízott baromfi, a sertés, a tégla és a fűrészáruk váltak az elsődleges terményekké, illetve termékekké. 1872-ben például már a szentesiek adták el a legnagyobb mennyiségű (150 000 db) hízott ludat az országban. Fontos megjegyezni, hogy a helyi vásárok forgalma nagymértékben függött az időjárástól: esős időben a tanyán élő termelők nagy része nem tudott szekérrel bemenni a városba, hogy terményét vagy élőállatát áruba bocsássa.254 Mindemellett meg kell említenünk a helyi vásárlóerőre építő, különböző profilú – dohány, ruházat, óra, papíráru, tüzelőanyag, élelmiszer, szerszám stb. –, kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozókat, akik száma 1867 után szintén gyarapodott, mint az a helyi lapok hirdetési rovataiból egyértelműen kiderül.