1. A magyarországi sajtó vázlatos történeti áttekintése 1867-től 1883-ig
1.2. A magyar sajtó fellendülése a kiegyezés után
1.2.1. A hír előtérbe kerülése, a tömegsajtó kialakulása
Fontos változás volt a korszakban, hogy a korábbi, nevelő és politikai szempontból manipulációs célzatú, hosszabb eszmefuttatások mellett egyre inkább teret nyertek a rövid hírek a demokratizálódó közélet, illetve a rohamosan fejlődő gazdaság jeleként, illetve az írni-olvasni tudók arányának növekedése is maga után vonta a nagyközönség fokozott információigényét nem csak a fővárosban, hanem vidéken is.52 A már említett eszmehirdető korszakot követően tehát a lapkiadók, illetve a szerkesztőségek egyre inkább felismerték,
50 Kosáry 1985b. 17–19.
51 Kosáry 1985b. 18-19.
52„A sajtótörténet egyik fontos jelensége az a vizuálisan is nyomon követhető folyamat, amint a hosszú eszmefuttatások mellé benyomulnak a rövidebb híradások. Az értékek felmutatása, az értékelések előtérbe állítása helyett fontosabbá válnak a tények és az azokat közvetítő hírek. A hír mind a demokratizálódó politikai élet, mind a fellendülő ipar és kereskedelem, az üzlet nélkülözhetetlen kísérője, de nem »objektivitása« állítható szembe az értékelő-nevelő újságírás »szubjektivitásával«. A véleménynyilvánítás közvetlensége helyett minél több információ összegyűjtése válik fő céllá, s a nevelésből orientálás lesz, a kimondásból a válogatásba visszahúzódó, rafináltabb szerkesztés.” (Kókay 1994. 127-128.)
17
hogy a kiegyezés megkötése körüli viták lecsendesedésével – s különösen az 1875-ös pártfúziót követően – a sajtónak már elsősorban nem a politikai pártokra kell koncentrálnia, a cél e helyett az egyre szélesedő olvasóközönség kíváncsiságának kielégítése kell, hogy legyen, amely kíváncsiság pedig elsődlegesen az országban, valamint a nagyvilágban történt aktuális eseményekre irányult.53
Mindez azonban nem kizárólag magyar sajátosság, ahogyan Lipták Dorottya is rámutat: „Ez összhangban van az általános európai jelenséggel, miszerint a közönség fokozatosan elpártol az egymással foglalkozó, szűk pártpolitikai érdekeket képviselő és ez által kissé egyhangúvá és szárazzá váló lapoktól, és előnyben részesíti a színesebb, sokoldalúbb, üzleti szempontokat szem előtt tartó, az olvasó igényeire is tekintettel lévő liberális sajtót. Ugyanakkor a magyar társadalom szerkezetéből és a politikai felépítmény jellegéből adódóan ezek a lapok sohasem válnak a szó igazi értelmében pártok felettivé.
Lényeges különbség azonban az előző korszakhoz képest, hogy már nem a parlamenti politikáról szóló informálást tekintik elsődleges feladatuknak, hanem a »depolitizáltan politizáló« és a szórakozni vágyó olvasóközönség kiszolgálását.”54
Mindez véget vetett a politikai pártsajtó közel fél évszázados uralmának, a vezető szerepet az üzleti érdekeken alapuló, független tömegsajtó vette át, amelynek fő célja „az emberek minél nagyobb körének igényeire figyelni s ezért óvakodni a pártelfogultságoktól.”55 Az 1900-as évek elejére pedig „már teljes mértékben kifejlődött az üzleti sajtó túlhajtása, a szenzációsajtó”.56 A szemléletbeli változásról Lakatos Éva a következőképpen fogalmaz: „A lapkiadás: üzlet. Ez azt jelentette, hogy hogy újságot, folyóiratot stb. a kiadó elsősorban azért állított elő, mert ezáltal pénzre, »haszonra« kívánt szert tenni, méghozzá minél többre. [...] A magasabb példányszámért folyó harc ilyenformán a tőkés lapkiadás kulcskérdése. Ezen állt vagy bukott az egyes vállalkozások felvirágzása vagy megszűnése.”57
A megváltozott fogyasztói igények kielégítésére hamarosan kialakult hazánkban a szervezett, intézményesített hírszolgálat. A külföldi híreket java részben Bécsből szerezték be, míg a belföldi hírekre több vállalkozás is indult. Ilyen volt a Futtaky Gyula által 1875-ben alapított Budapester Correspondenz, illetve a Budapesti Tudósító – utóbbi már magyar nyelven közölt friss híreket. A nagyvilágban történt eseményekről a nevesebb külföldi lapok jelentettek hírforrást – pl. az osztrák Wiener Zeitung, az angol Daily News vagy a francia
53 Dezsényi 1954. 160.
54 Lipták 2002. 36.
55 Kókay 1994. 139.
56 Kókay 1994. 140.
57 Lakatos 2004. 16.
18
Liberté – is, amelyek számos esetben élénk sajtóvitát folytattak a hazai orgánumokkal. Ilyen, hosszúra nyúlt vita zajlott például a bécsi és a pesti újságok között a kiegyezés kérdésében.58
A különféle rendeleteket, tisztviselői kinevezéseket, állami közleményeket a Budapesti Közlöny hivatalos lap tartalmazta,59 emellett fontos megemlíteni az 1869-től kiadott, szintén kőnyomatos Országgyűlési Értesítőt, a bírósági újdonságokat közlő Magyar Híradót és a rendőrségi híreket ismertető Gyors Futárt. Budapest központi szerepét, az országos politika prioritását jelezte az is, hogy a vidéki közélet területére nem alakult szakosodott hírszolgálat, amely megmaradt az önkéntes levelezők által beküldött tudósítások szintjén. Jelentős szerepet töltött be a tájékoztatásban a kormány érdekeit képviselő miniszterelnökségi sajtóosztály, a rendszeres hírszolgáltatás céljából pedig 1881-ben megalakult a Magyar Távirati Iroda, mely 1918-ig magáncégként működött.60 Emellett a lapok egymástól is átvettek érdekesebb híreket, gyakran a forrás megjelölése nélkül.61
Ami az egyes lapok számát illeti: a magyar főváros sajtóviszonyai a kiegyezést követően felvették a versenyt a nyugat-európai országokkal, sőt néhány tekintetben meg is haladták őket. Az 1870-es években Pesten több mint másfél tucat magyar nyelvű politikai napilap jelent meg, valamint még három-négy vidéken – ez több, mint amennyi Bécsben vagy akár Londonban –, emellett országosan harmincnál több politikai hetilapot adtak ki. A példányszámokban azonban már jelentős elmaradottság mutatkozik: a közéleti tematikájú, magyar nyelvű sajtótermékeknek legfeljebb tízezer fős előfizetői közönsége volt ebben az időszakban – a párizsi Figaro önmagában négyszer ekkora olvasótábort tudhatott magáénak.
A magyar lapok elterjedését nehezítette a kezdetben csekély érdeklődés a friss hírek iránt, illetve a hazánkban publikált német nyelvű újságok dominanciája,62 amely majd csak az 1870-es évek végén kezdett átfordulni a magyar nyelvű sajtóorgánumok javára.63
A példányszámok tekintetében a legtöbb esetben csak találgatásokra hagyatkozhatunk, hiszen minden lap féltve őrzött üzleti titokként kezelte a kérdést. A Hon büszkén állította, hogy ő rendelkezik a legtöbb előfizetővel: 1873 elején körülbelül 4500 példányban jelent meg; a Pesti Naplóból ugyanekkor 3000-et nyomtattak.64 A legtöbb közéleti lap azonban csak
58 Kosáry 1985b. 36.
59 A Budapesti Közlönynek voltak nem hivatalos oldalai is: a külpolitikai rovat például a legmagasabb színvonalúnak számított a korban, míg a szintén igényes irodalmi rovatba rendszeresen publikált Arany László.
(Dezsényi 1954. 165.)
60 Buzinkay 1993. 66.
61 Kosáry 1985b. 36.
62 A német polgárság túlsúlyának köszönhetően, a kiegyezés után a külföldi, elsősorban a bécsi, valamint a hazai német nyelvű sajtóorgánumok kétszer-háromszor népszerűbbek voltak a magyar nyelvű lapoknál. A vezető német nyelvű újság a Pester Lloyd volt, a kormány félhivatalos lapja. (Ujvári 2014. 37.)
63 Kosáry 1985b. 36.
64 Balogh 2007. 82.
19
néhány száz példányban jelent meg, amely már nem volt elég a nyereséges működéshez.
Kiugróan magas példányszámot csupán a jelentősebb hírlapi polémiák voltak képesek generálni – például Kossuth Lajos nyílt leveleiről szóló vita –, de csak ideiglenesen.65 Az 1870-es és 1880-as években – számos orgánum esetében – fokozatosan emelkedtek a példányszámok,66 hiszen a potenciális újságolvasók száma 1869 és 1890 között közel megduplázódott, így az újságolvasásra való igény növekedett.67 Az olvasás viszont még ekkor sem tekinthető a tömegkommunikáció kizárólagos eszközének, mert továbbra is szokás volt az egyes hírlapok hangos felolvasása az olvasókörökben, klubokban,68 így az információáramlás jóval szélesebb körű volt, mint amit az egyes példányszámok mutatnak.69