Balesetek, katasztrófák

A vezércikkek elemzésekor már említettük, hogy a városban az élet- és vagyonbiztonságra az egyik legnagyobb veszélyt a viszonylag gyakori tűzesetek jelentették, amelyek nagy része a gondatlanság – általában a kertbe behordott széna vagy szalma kigyulladása – miatt, illetve gyermekcsíny okán keletkezett. „Tűz ismét, – s ismét a Kisérben, – s ismét gondatlanság által.

Vig Mihály, s Tokaji Ferencz lakostársaink házai hamvadtak el mult vasárnap déltaján. – Nem tudjuk a gyakori tűzeseteken avagy a rendelkezésre álló hitvány tűzoltó eszközökön kell-e inkább megbotránkozni. – Több lakostársunk s köztük néhány tagja az alakulandó önkéntes tűzoltó-egyletnek dicséretes buzgósággal fáradozott az oltás körül” – írja a lap 1873 júliusában.⁴⁵⁷ Hasonló módon dicséri a szerkesztőség az önkéntes tűzoltókat – s rója meg az oltást akadályozó polgárt – a következő esetben, szintén 1873-ban: „gondatlanságból eredt tűz által hamvadt el f. hó 5-én reggel Kadánc Sándornak 2446 sz. háza a Kisér nevü város részben.” A lap nem győzi hangsúlyozni a nagyobb gondosságot, illetve óvatosságot, főleg a nők esetében; még szerencse, hogy a tetőn és a padláson tárolt apróságokon kívül komolyabb kár nem keletkezett. „A keletkező tűzoltó társulat ott volt tagjai, s mind azok kik az oltásban részt vettek, általában elösmerést érdemelnek, de megrovást ama bámészkodó kihegyelt nyelvű iparos, ki a tűzoltó egylet ott levő tagjait méltatlan kifakadásokkal sértegette”. A szerkesztőség ezek után megfenyegeti az oltást akadályozó rendbontót: amennyiben még egyszer hasonló történik – vagy ha más követ el ilyesmit –, akkor a hasábokon „az ily semmit tevő nyelv hősöket névszerint bemutatandjuk a közönségnek.”⁴⁵⁸ Ugyanezen esztendő végén, az évfolyam utolsó számában olvashatjuk, hogy porrá égett Szentes egyik ismert vállalkozása is: a Weill Salamon tulajdonában lévő, a város déli részében található gőzmalom gyakorlatilag teljesen megsemmisült a lángokban. Ráadásul az este tíz óra körül támadt vészt a harangok

456 SZL, IX. évf. (1879) 37. sz. 3.

457 SZL, III. évf. (1873) 29. sz. 3.

458 SZL, III. évf. (1873) 19. sz. 3.

113

félreverésével nem is jelezték, hiszen akkor a lakosság többsége már nyugovóra tért, így senki nem sietett oltani a tüzet. Mindennek eredményeként „nem csak az épület égett le földig, hanem nagy mennyiségű gabona készület is a kár körülbelől 10 ezer frtra becsültetik.”⁴⁵⁹

Hat évvel később a szerkesztőség határozottan fogalmaz az átlagosnál is több tűzkár okán felháborodva: „Megdöbbentő. Husz nap alatt 7 tűz eset fordult elő nálunk, s ez utóbbi hétre a 7-ből 3 tűz eset esik. Valóban méltán támadhat sokokban az a gyanu, hogy ez az egymást érő tüzeset aligha a puszta véletlenség dolga.” A lap felhívja a rendőrség figyelmét, hogy a város félreeső részein az udvarok tele vannak rakva takarmánnyal és szalmával, pedig ezeknek a rakodókertben volna a helyük. A legutóbbi tűzeset is egy ilyen szalmarakás meggyulladásából keletkezett. Jó volna tehát helyi rendeletet alkotni, amelyben minden háztulajdonost köteleznének a szalma- és szénarakások kitakarítására, továbbá arra is, hogy tartson az udvarában edényekben vizet. Végül, a szerkesztőség ismét javasolja a tűzoltó egylet megalakítását, az igazán hatékony védelem ugyanis anélkül nem lehetséges.⁴⁶⁰

A tűzzel való gondatlan bánásmód okozott más jellegű baleseteket is: „Sólyom János helybeli lakos leánykája e napokban a külső földeken kukoriczát sütni szándékozván, ruhája meggyuladt, s az égés folytán kapott sebei következtében hosszabb kinok után meghalt” – számol be a lap a tragédiáról 1873 szeptemberében.⁴⁶¹ Hasonló szörnyűségbe torkollott egy neves pirotechnikus szentesi látogatása is, aki a lángokkal éppen hogy szórakoztatni akarta a helyi lakosságot. „Bucsák János tűzmester azon szándékkal érkezett városunkba, hogy közönségünk előtt mesterségét e hó 14 én bemutassa; midőn mult pénteken előkészületeit tenné a leendő előadásra, nejének kezében véletlenül meggyuladt egy röppentyű, minek folytán lőporkészletének egy része felrobbant.” A nő ruhája ettől meggyulladt, és bár befutott a Kurcába, annyira összeégett, hogy nem sok esély van az életben maradására.⁴⁶² A lap következő száma beszámol róla, hogy az asszony belehalt a sérüléseibe. Bucsák megköszönte a nejéről való gondoskodást, és bejelentette, hogy a szörnyűség ellenére megtartja tűzijátékát a Széchenyi-ligetben. A szerkesztőség kérte az olvasókat, hogy minél többen jelenjenek meg az előadáson, már csak a részvét és az anyagi segítség okán is.⁴⁶³

A Szentesi Lap 1872 és 1883 között összesen hetvenegy helyi tűzesetről számol be, és ebből mindössze öt alkalommal okozta villámcsapás vagy erős napsütés a bajt, minden más esetben emberi mulasztás vezetett a néha emberéletet is követelő balesetekhez. Természetesen

459 SZL, III. évf. (1873) 52. sz. 4.

460 SZL, IX. évf. (1879) 36. sz. 3.

461 SZL, III. évf. (1873) 36. sz. 3.

462 SZL, IV. évf. (1874) 24. sz. 3.

463 SZL, IV. évf. (1874) 25. sz. 3.

114

nem csak a tűz okozott kisebb-nagyobb károkat, tragédiákat Szentesen. Olvashatunk leszakadt hivatali padlóról,⁴⁶⁴ gátról vízbe fordult kocsin meghalt asszonyról,⁴⁶⁵ összedőlt szélmalomról,⁴⁶⁶ két emberre ráomlott házról,⁴⁶⁷ véletlenül elsült pisztolyról,⁴⁶⁸ Tiszába fulladt hajóvontató lovakról⁴⁶⁹ vagy vihar áldozatául esett kétszáz juhról.⁴⁷⁰ Kiemelhetjük az ilyen jellegű hírek közül azt az 1874. július elején történt gázolást, amellyel kapcsolatban a szerkesztőség utal a hatóságok felelősségére is. „Mult vasárnap reggelén egy a városon kivül létező kutról visszatérő szegény szolgáló két eszeveszetten versenyt vágtató kocsi közé került, s annyira összezuzatott, hogy rögtön meghalt. A könnyelmű kocsisok a fenyitő biróság kezei közt várják bűnös tettük érdemlett büntetését. – Felkérjük a rendőrséget, hogy a városban is gyakran sebesen hajtani szokott lókínzókra figyelmét kiterjeszteni sziveskedjék, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek.”⁴⁷¹ Nyolc évvel később a sáros utak és az emberi gondatlanság okoztak balesetet: „Szerencsétlenség. Idősb Fekete Mártonné, Fekete Márton megyei főjegyzőnknek édes anyjával, f. hó 8-án este Hankiss Károlyné-féle közben a hintó feldőlt, melynek következtében Fekete Mártonné oly szerencsétlenül esett ki, hogy karját törte el.” A cikk megjegyzi, hogy már megint egy járdán kívül, tehát az út mentén felállított karó borította fel a kocsit, a rendőrséget pedig kéri, hasson oda, hogy a hasonló esetek elkerülhetők legyenek: „Jó lenne a közrend érdekéből a rendőrségnek gondoskodni, hogy egyesek járdájok védelmére karókkal ne foglalhassák el az utcát és akadályozzák, a sáros időben különben is nyomoruságos közlekedést.”⁴⁷²

Ezen kívül számos hír foglalkozik a gyakori árvízveszéllyel is (különösen 1876-ban, 1879-ben és 1881-ben), amely témát a vezércikkeknél már említettük; illetve megemlítendő még a tárgyalt korszakunkban gyakori vízbe – a Kurcába, a Tiszába vagy kútba – fulladás, amivel szintén rendszeresen találkozhatunk a hasábokon.

464 SZL, XIII. évf. (1883) 48. sz. 3.

465 SZL, II. évf. (1873) 15. sz. 3.

466 SZL, III. évf. (1873) 19. sz. 3.

467 SZL, II. évf. (1873) 15. sz. 3.

468 SZL, V. évf. (1875) 19. sz. 3.

469 SZL, VIII. évf. (1878) 47. sz. 3.

470 SZL, VIII. évf. (1878) 51. sz. 3.

471 SZL, IV. évf. (1874) 18. sz. 3.

472 SZL, XII. évf. (1882) 10. sz. 3. Megjegyzendő, hogy a már többször említett poros, esős időben sáros közterületek nem csak Szentesre voltak jellemzőek, hanem nagyrészt az egész Alföldre: a vasúthálózat kiépülése előtt ugyanis az utcák és terek kikövezéséhez szükséges nyersanyag szállítása nagyobb tételben lehetetlen volt, így az 1880-as évekig a településeken csak kisebb, központi szakaszok készültek el. (Kósa 2002. 305., 316.).

Mindez a lakott területeken kívül sem volt másképpen – Csongrád vármegye 350 kilométeres törvényhatósági úthálózatából az 1890-es évekig egy talpalatnyit sem sikerült kővel lefedni –, ami jelentősen megnehezítette a kereskedelmet, a termények értékesítését, főként, hogy ekkoriban még a vasúthálózat kiépítése is gyerekcipőben járt. (Für 1996. 215.)

115