A góré építése

A legegyszerűbb, fából készült góré építésének lépései:

I. „Akácfaoszlopokat ástak le, egymással szemben („100-120 cm mélyre”¹⁹⁶);

II. Alul-fölül összekötötték ezeket egy-egy vízszintes gerendával;

III. Az alsó gerendákra fektették az alsövénydészkákat, ezzel elkészült a góré feneke”¹⁹⁷ (földtől 50-60 cm-re¹⁹⁸);

193UO. 1960, 288. p.

194 Szenti.com.: Az életesház, életeskas és granárium egyaránt a gabona tárolására szolgáló épületek voltak.

Gyakran téglából készültek, zsindely vagy cseréptetőfedéssel.

195NAGY 1963, 130. p.

196BALASSA 1960, 292. p.

IV. A két oldalát széldészkával bedeszkázták;

V. Az egyik végén ajtó volt a másik végét legtöbbször belécezték;

VI. A széldeszkák vízszintesen feküdtek, a lécek pedig függőlegesen álltak;

VII. A tetejét behányták szárral. Ha a tetejére födélfák kerültek, akkor becserepezték;

VIII. Sokszor a góré fenekét magasabbra tették (1 m¹⁹⁹), s ekkor a góré alatt disznók, tyúkok tanyáztak.”²⁰⁰

A szárral fedett tetőt minden évben kicserélték, élettartama növelhető volt, ha dróttal lekötözték.²⁰¹ A fákat nélkülöző pusztai tájban a szelek nagy kárt tudtak tenni, könnyen megbontották a cseréptetőket, így a szárkévék használata több szempontból is hasznosabbnak bizonyult.²⁰² A 19. és a 20. század fordulóján kezdtek elterjedni a napjainkban is látható górék elődei. Ezek már fűrészelt fenyőfából készültek, felépítésüket szakember vagy ácsoláshoz értő parasztember végezte.²⁰³ „A górék tégladúcokon vagy téglafalakon nyugodtak és kivétel nélkül cseréppel fedték.”²⁰⁴ „Legtöbb górénak a végén van a bejárata. A hosszabbaknak ezen kívül még a közepén is van.”²⁰⁵ Minél nagyobb volt a birtok (ti. kukoricaföld), annál nagyobb góréra volt szükség, ilyen helyeken építettek ikergórét, amely téglaoszlopokon állt, és folyosó osztotta kétfelé.²⁰⁶ Egy kiskunhalasi példa alapján, az ilyen górék folyosójának hossza megegyezett a górék hosszával és csak egy bejárata volt, a górék és a folyosók szélessége 1,5 m.²⁰⁷ A górékba a folyosóról nyílt ajtó, a folyosót jellemzően kukoricamorzsolásra használták.²⁰⁸

197NAGY 1975 249. p.

198NAGY 1963, 132. p.

199UO. 1963, 132. p.

200NAGY 1975, 249. p.

201UO. 1975, 249. p.

202UO. 1975, 249. p.

203UO. 1975, 249. p.

204UO. 1975, 249. p.

205NAGY 1963, 132. p.

206UO. 1963, 132. p.

207BALASSA 1960, 292. p.

208UO. 1960, 292. p.

78. kép. A góré függőleges gerendájának rögzítése az alsó deszkázáshoz

Forrás: Sulyok Csaba (2014)

79. kép. Ácskapcsok

Forrás: Sulyok Csaba (2014)

80. kép. Léces kukoricagóré építése (Szill, Sopron m.)

Forrás: Kovács L. felvétele(BALASSA 1960, 290. p.)

81. kép. Gerendák rögzítése ácskapoccsal

Forrás: Sulyok Csaba (2014)

A górékat az istálló közelében helyezték el,²⁰⁹ a góré tetejének meghosszabbításával gyakran alakítottak ki féltetőket, színeket. Az építésnél oda kellett figyelni, mert ha túl széles

209NAGy 1963, 132. p.

volt a góré, akkor fennállt a veszélye, hogy megpenészedik a kukorica.²¹⁰ A 19. században készült szakirodalmak is felhívták a figyelmet arra, hogy a Magyarországon épült górék túl szélesek, ami miatt a górét nem tudja megfelelő mértékben átjárni a levegő, és így nem szárad megfelelően a kukorica sem.²¹¹ „Ezért: „Legyen tehát a góré 3 láb széles, 12 láb magas, és rakassék tele kukoriczával, vagy ha az elegendő nem lenne, a hézag kukoriczaszárral tökéletesen tömessék ki…”²¹² Hasonló negatív véleményt fogalmaznak meg a górék alatt kialakított disznóólakról is, mivel az ólakból „felszálló gőz árt a kukoricának.”²¹³ Legideálisabb, ha a górékat minden oldalról szabadon tudja járni a szél, védelmük érdekében a tartó oszlopokat megfelelő mélységre kell leásni.²¹⁴ A későbbiekben is, ha a termés nem fért sem a padlásra, sem az állandó góréba, szükségmegoldásként kukoricaszárból is készítettek ideiglenes górét.²¹⁵ „Először a földet beborították kibontott szárkévékkel, s a kukoricát ráhányták. Majd körülállogatták kévés szárral. Arra vigyáztak, hogy meredek legyen a teteje.

Különösen a tetejét rakták nagy gonddal, hogy ne ázzon be. Az egerek, s igen gyakran a patkányok is beletanyáztak. Éppen ezért, aki csak tudott, górét épített.”²¹⁶ „A természetes széljárás szárító hatása csak akkor érvényesül, ha hossztengelyük az uralkodó szélirányra merőleges,”²¹⁷ ez térségünkben északi, északkeleti irányt jelent. A rögzítéshez inkább csavart használtak a keményfából készült részeknél.²¹⁸ Jellegzetes összefogóelem az ácskapocs, amelyet kovácsműhelyekben készítettek.

Széles talpazatú górék

Jómódú gazdák építettek olyan támfalakkal megerősített górékat, amelyeknek a talpazata felfelé keskenyedett.²¹⁹ A támfalakat a góré négy sarkán alakították ki, de a góré oldalához is építhették, téglából, később ez betonból is készülhetett.²²⁰

Négy téglatámfallal megerősített góré állt a Pusztán, ilyen volt Gregus Máténak Pósahalmon, Elek Mihálynak a Pusztaszéli út mentén, a Patócs-tanyán Pusztafeketehalmon és Füvesi Mihálynak a Nagykörösztút mellett²²¹ „Füvesi Mihály góréja az első világháború után épült. Hosszúsága: 5,7, szélessége 1,7 és magassága 2,4 méter. A góré 1 méter magas téglafalon nyugszik. Faragott fenyőgerenda vázzal, belécelt oldalakkal és deszkafenékkel.

Sarkain egy-egy felfelé keskenyedő, téglából készített támoszlop. Cseréppel fedett. Deszka tűzfalán egy kisajtóval, melyet akkor használtak, ha a góré majdnem teljesen megtelt. Az ajtón kereszt alakú kivágás van. 200q kukorica fért bele. A góré alatt egyrekeszes disznóistálló

82. kép. T. Ss. S. kőlábas góréja (Téglás, 1981)

Forrás: SZENTI TIBOR: Parasztvallomások, 1985, 39. kép

A góré hagyományos feltöltése

„Ha többen dolgoznak, akkor kassal dolgoznak. A kast a gyengébbek rakják, s az erősebbek viszik. A kast aszerint rakják meg, milyen erős az, aki viszi. Ha ketten hordják, akkor váltják egymást. A kasba a kukoricát két összemarokkal hányják. Ha kicsi a kas, megrázzák, hogy több férjen bele. A tele kast feladják a vállra. A kas egyik fülét a hordó s a másikat a feladó fogja. Egy lendülettel vállmagasságba emelik, s a kashordó – kissé lehajolva – aládugja vállát. Ha nem jól fekszik, akkor a vállával megigazítja.”²²³ „A góré ajtaja előtt rendszerint néhány fokból álló lépcső van (grádics). A góré rakását a belső végénél kezdik.

Igyekeznek egészen a tetejéig felnyomni. A góréba beöntögetett kukoricára deszkát fektetnek, s azon mennek fel. (…) A deszkát a kukorica emelkedésével újraállítják. Az öntögetésnél nem igazgatják a kukoricát. A tető alá kézzel hajigálják a csöveket. Ha a górét telerakják, akkor deszkával elrekesztik. Ahogy a góré végén a kukorica emelkedik, úgy emelik a rekesztéket.

Amikor a góré ajtaját elrekesztik, akkor a kisajtón keresztül töltik meg. Eleinte kassal, később kézzel. Ha a górét egészen telerakják, akkor a kisajtót is elrekesztik, s néhány cserepet leszednek a tetőről, s a résen keresztül töltik meg. A góréba rakott kukorica nyomul és apad.

Ha a kukoricát a jószággal folyamatosan fogyasztják, akkor rendszerint a kisajtón keresztül kezdik a kiszedést. Azután az ajtó felső rekesztékéből vesznek el egy-egy deszkát. Ha nagyobb mennyiségű kukorica morzsolása miatt kezdik meg a górét, akkor az ajtó felső rekesztékét kiemelik, s ömlesztik a kukoricát.”²²⁴

223NAGY 1963, 131. p.

224UO. 1963, 132-133. p.

83. kép. Kukoricagóré tetején kialakított nyíláson keresztül volt lehetőség a gabona befújatására (Székkutas)

Forrás: Sulyok Csaba (2014)