A funkcionális élelmiszerek fogalma

A funkcionális élelmiszereket és azok fogalmát nem egységesen értelmezik a szakirodalomban, még az ezzel foglalkozó szervezetek definíciója is eltérő (Lehota és Komáromi, 2008). Ennek egyik oka, hogy rendkívül nagy átfedések vannak az egyes élelmiszer termékkategóriák között és emiatt az elérhető adatbázisok is nagyon heterogének (Lehota és Komáromi, 2007).

A táplálkozástudományban új fogalomként jelent meg a

„funkcionális élelmiszer” fogalma (Fenyvessy et. al., 2008). Az élelmiszergyártók világszerte fejlesztenek új élelmiszereket, amelyek jellemzője, hogy a késztermék összetétele eltér a megszokottól, egyes komponenseit szegényítik, míg más komponensekkel dúsítják (Panyor, 2007).

A “funkcionális élelmiszer” kifejezés hazánkban eddig még nem jutott el a hivatalos meghatározásig (Ásványi-Molnár, 2009), sőt még az ezzel foglalkozó szervezetek definíciója is eltér egymástól, így jelenleg többféle megközelítés létezik (Szakály, 2011). Ezt igazolják Sebesy et. al., (2013/a) felmérései is. Szerintük nagy problémát okoz az, hogy a fogyasztók nem ismerik a funkcionális termékek pontos definícióját. Ennek következtében bizonytalanság jellemzi őket, hiszen nem tudják pontosan, hogy mely termékek sorolhatók ebbe az élelmiszerkategóriába.

Az American Dietetic Association (a továbbiakban ADA) definíciója szerint a funkcionális élelmiszer: „Teljes élelmiszer, amely lehet gazdagított, dúsított vagy, erősített és előnyös az egészségre akkor, ha a változatos étrend részeként, hatékony mennyiségben fogyasztják.” (Szilvássy és Sári, 2008).

Diplock et. al., (1999) szerint a funkcionális élelmiszer a kedvező hatását döntően a fogyasztott mennyiségen keresztül, a normális étrend keretében fejti ki.

Egy másik megfogalmazás szerint: olyan speciális tápanyagot tartalmazó készítmények, ételek, anyagok, melyek valamilyen funkciót hordoznak, tehát bizonyos betegségek megelőzésében, tünetek kezelésének segítésében, általános közérzetjavításban játszanak szerepet (Ásványi-Molnár, 2009), valamint „Olyan élelmiszerek vagy élelmiszer összetevők, amelyek előnyöket kínálnak az alapvető tápanyagokon túl.” (Hasler - Bloch - Thomson, 2004).

Az ilyen élelmiszerek előnye, hogy nem gyógyszerek, így élvezeti értékük és –funkciójuk megtartása mellett juttatják be védőanyagaikat az emberi szervezetbe és fejtik ki kedvező hatásukat (Stündl, 2008).

Ezzel ellentétben Vass et. al., (2008) szerint olyan táplálékot vagy táplálékösszetevőt jelent, amely a hagyományos tápanyagokon kívül egészségre hasznos anyagot is tartalmaz. Jellemző tulajdonságuk, hogy megjelenési formájuk, élvezeti értékük megegyezik a többlet- egészségügyi hatással nem rendelkező élelmiszerekkel.

Találkozhatunk olyan megközelítéssel is, amely szerint a funkcionális élelmiszer olyan bioaktív anyagokat tartalmaz, amelyek következtében megváltozik az élelmiszer funkciója. Nemcsak táplálkozási igényt szolgálnak, hanem pozitív egészségügyi többlethatással is rendelkeznek (Fenyvessy et. al., 2008).

Schmidt et. al., (2008) definíciója alapján olyan speciális táplálóanyagot jelent, amely rendszeres, tartós fogyasztása esetén késlelteti vagy akár elkerülhetővé teszi az egyes betegségek kialakulását.

Japán úttörő szerepe a mai napig fennáll, legalábbis a jelölés tekintetében. Szilvássy és Sári (2008) közlése szerint Japánban 1991-ben megalapították a Food Health Claims (a továbbiakban:

FHC) szabályozási rendszert. Ebbe tartoznak bele a Food for Specified Health Uses (a továbbiakban: FOSHU), azaz olyan termékek, amelyek étrendi kiegészítőket tartalmaznak és jótékony hatással vannak az emberi test élettani funkcióira és segítik a betegségek megelőzését. Ezek a termékek tudományos alapon igazolt hatással rendelkező élelmiszerek csoportját alkotják. Jelenleg 8 kategóriát különböztetnek meg (Shimizu & Hachimura, 2011):

• emésztőrendszert támogató;

• magas vérnyomás kialakulását gátló;

• koleszterinszint csökkentő;

• vércukorszint csökkentő;

• zsír felhalmozását gátló;

• ásványi anyagok felszívódását segítő;

• csontrendszer erősítő;

• fogszuvasodást gátló.

A funkcionális élelmiszerkategórián belül az amerikai Food and Drug Administration (a továbbiakban: FDA), a következő csoportosítást alkalmazza:

• teljes élelmiszerek;

• hozzáadott adalékkal: kalciummal, gabonafélékkel és D-vitaminnal kiegészített élelmiszerek;

• dúsított élelmiszerek;

• megnövelt beltartalmi értékű élelmiszerek: probiotikumos tejtermékek;

• valódi funkcionális élelmiszer: n-3 zsírsavval dúsított (Hadai, 2008).

A funkcionális élelmiszerek és az egészségi kitételek koncepcióját kezdetben egy közös munka során vizsgálták, amelyet az International Life Sciences Institute Europe a (továbbiakban: ILSI Europe) koordinált. A cél egy tudományosan megalapozott megközelítés kialakítása és létrehozása volt olyan élelmiszerek kifejlesztésére, amelyeknek kedvező egészségi és jóléti hatásuk van.

Kétféle egészségügyi kategória kimunkálását javasolták: az egyik a

„megnövelt hatékonyság”, a másik pedig a „betegségek kockázatának csökkentése” (Szilvássy és Sári, 2008).

Schenker (1999) véleménye szerint a funkcionális ingrediensek, olyan összetevők, melyek jelen vannak a szokásosan fogyasztott élelmiszerekben és élettani hatásukat alapos, átfogó tudományos

tanulmányok kell, hogy bizonyítsák. A funkcionális élelmiszerek csak az egészséges étrenddel és életvitellel összefüggésben értelmezhetők, nem egészségmegőrző vagy betegségmegelőző csodaszerek.

Bíró et. al., (1997) megállapították, hogy az élelmiszereknél olyan élettani hatások is megfigyelhetők, amelyek túlmutatnak a tápanyagok közvetlen biológiai következményein, bizonyos funkciókat erősítenek, ezen kívül hatékonyabbá teszik a szervezet védekező rendszerének működését.

A funkcionális tulajdonság hozzáadott értéket jelent a fogyasztó számára, de nem tudja felülmúlni az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait (Ásványi-Molnár, 2009).

Az ILSI Europe meghatározása szerint funkcionális élelmiszer az, amelynek egy vagy több egészségfunkcióra való kedvező hatása bizonyított a táplálkozási hatás mellett, így az relevánsan kapcsolódik az egészség, a jólét javításához és /vagy a betegségek kockázatának csökkentéséhez (Lehota és Komáromi, 2008).

Az ADA álláspontja szerint a funkcionális élelmiszer „teljes élelmiszert” jelent, amely lehet gazdagított, dúsított, vagy erősített és amely előnyös az egészségre akkor, ha a változatos étrend részeként, hatékony mennyiségben fogyasztják. Meghatározott funkciót töltenek be a szervezetben: erősítik a védekező mechanizmust, hozzájárulnak a betegségek megelőzéséhez, segítik egyes betegségekből történő felépülést, befolyásolják a fizikai-szellemi teljesítőképességet és a

hangulatot, lassítják az öregedési folyamatokat (Position, 1999). A funkcionális élelmiszerek bizonyos fiziológiai funkciók, kockázati tényezők esetében és megfelelő dózisban hatásosak, ezen kívül a problémákból származó betegségek megelőzésében és kezelésében játszanak szerepet (Lehota és Komáromi, 2008).

Egyes vélemények szerint a funkcionális élelmiszerek körét a jövőben le kell szűkíteni azokra az élelmiszerekre, amelyek egészségvédő hatásokkal rendelkeznek (Asp és Contor, 2003).